Öldöklő küzdelmet hozott a hétvégi mágnestábláról szóló szavazás, melyet ugyan a Swansea-City nyert, de közvetítés hiányában (felvételről ugye senki nem néz meccset, ha van rá mód, a hülyeségemért pedig elnézést) mégis a Diósgyőr-Videoton sporttörténelmi elemzése érkezik tovább után, vagyis az NST Mágnestáblák történetében először NB I-es meccset néztünk - sajnos az öldöklő küzdelem a szavazás lezárásával véget is ért.

Mivel mindkét csapat 4-2-3-1-et játszott, óriási taktikai meglepetésekre nem lehetett számítani, de a korai gól mégis alapjaiban hatott a meccs kimenetelére. A 4-2-3-1 alapjában véve támadó felállás, ugyanakkor alkalmas kontrajátékra, és a csatár mögötti ember visszalépésével labdatartásra is. Azzal, hogy a Videoton gyakorlatilag az első támadásából gólt lőtt, a két csapat közti stíluskülönbség előre vetítette a meccs végkimenetelét is.

A címben látható mondat volt az első élményünk a kupadöntőn, egy biztonsági őr zavarta el a sörösdobozokra vadászó embereket egy kívánós oroszlánfóka hangját imitálva. A rögvalóság első megmutatkozását újabbak követték. Ha az ember megfelelő mennyiségű időt tölt el Hanta társaságában, egy kicsit elkerülhetetlenül megfertőzi a magyar futball. Az NBI aranytorkú bárdja lágyan búgó hangján előadott sztorijainak („Amikor Hahn Árpi kikeresztezett Aranyos Imire...”) köszönhetően az utóbbi időben több magyar bajnokin is előfordultunk, aztán megválasztottuk a Lila Ködöt a Hónap Blogjának, így többé-kevésbé kötelességünknek éreztük, hogy testületileg kivonuljunk a Magyar Kupa döntőjére a Puskásba. Hajtás után az aljas sucker punch-csal pofán törlő magyar futballvalóság, benne egy válogatott csatárral, egy kis nosztalgikus örömködés, és egy üvöltve röhögő Habi következik okulásul. Elolvasom »