Mivel mindkét csapat - egyaránt megrázó körülmények között - kiesett az európai kupából, a meccsnek komoly tétet adott a harmadik, még BL-szereplést érő hely megszerzése, különösen a Lazio veresége miatt, de végül egyik csapat sem tudta kihasználni a kialakult helyzetet.

A két felállás nagy meglepetést nem hozott, az alaptaktikát is megtartották a csapatok, mégis, mindkét oldalon fontos kiigazításokat eszközölt a két edző. Armero és Flores cseréje még akkor is jól sült el, ha az utóbbi helyén játszó Fabbrinit végül kiállították (jogtalanul), miközben Pasquale az Udinese egyik legjobbja volt a bal oldalon.

A Napolit már jobban fel kellett forgatni: Aronica, Lavezzi és Hamsik kapott pihenőt a BL-meccs után (egyéb okot nem tudok a mellőzésükre), még Maggio sérült, így Dossena kezdett a bal oldalon, Zuniga pedig – a Chelsea elleni meccshez hasonlóan – átkerült a jobb oldalra. Lavezzi helyét Pandev vette át, és szintén erősen támadó szerepkörben kapott lehetőséget a világpolgár Dzemaili. Mágnestáblán az Udinese-Napoli.

Még csak a bajnokság negyede ment le, de egy scudetto-esélyest máris kihúzhatunk a listáról: az Inter innen már nem fog visszajönni, főleg a Ranieri rendelkezésére álló kerettel (és magával Ranierivel). A Napolit szétszaggatja a kettős terhelés, és a cserék távolról sem olyan erősek, mint a kezdőcsapat, a Roma identitást vált, a Lazio egyelőre kevés ahhoz, hogy végigmenjen egy bajnokságon, és ugyanez még igazabb az Udinesére is. Ott lenne még a Juventus, hogy versenyezzen a Milannal, de hiába vezetnek most Contéék, és hiába győzték már le idén a címvédőt, arra azért nagy összegben nem fogadnánk, hogy a Juve mostani formája kitart májusig – vagy akár februárig. Egy kicsit beszélünk a tabella elején látható tömörülésről, de még mindig óvatosabbak vagyunk, mint a moldáv hegyipásztor, amikor a kecskéje mögé lopódzik. Elolvasom »