Sok szempontból nagyon furcsa bajnokságon vagyunk túl. Az általunk ismert univerzum halmazán belül úgy kellett volna kinéznie, hogy a Milan 10-15 pont előnnyel befut az első helyre úgy, hogy cirka márciusban bajnoknak tekinthető, mögötte óriási verekedés alakul ki, azok között a csapatok között, akik most a 3. helyért tusakodtak, csak még hozzájuk csatlakozik a Juventus.

De a Juventus nem csatlakozott, hanem lelépett mindenkit, és megnyerte a bajnokságot – de ahogy fent is utaltunk rá, ezt nehéz evilági léptékkel értékelni, hiszen konkrét csoda történt Torinóban. Az ilyet pedig nem lehet felfogni, értelmezni, elemezni, csak elfogadni. Ezt tesszük mi is, amikor visszatekintünk az olasz bajnokság 2011/12-es szezonjára. Idén utoljára, gyöngybetűkkel.
Elolvasom »

Lássuk, mik egy igazán jó bajnokság alapelemei: harc a bajnoki címért és a kiesés elkerüléséért végkimerülésig, nagy egyéniségek nagy pillanatai, drámai párharcok, és minél több olyan jelenet, amikre évek múlva is emlékezni fogunk. Bár a bajnoki cím, és két kieső személye még a közvetlen hajrá előtt eldőlt, az idei szezon miatt nem kell panaszkodnunk, hiszen különösen az ősz miatt emlékezetesen jó bajnokságot láthattunk. Hajtás után nem az eredmények, hanem a legfontosabb személyiségek teljesítményén keresztül idézzük fel a Serie A 2010/11-es szezonjának történéseit, megmutatjuk a legmókásabb jelenetet, a legjobb szurkolói transzparenst, és szemlézünk a zseniális és a szar arcok között is. Hajtás után mindezek, és köszönetnyilvánítás. Elolvasom »