Nem vagyok annyira otthon a rap/hiphop-kultúrában, különösen a franciában nem, de két megállapítást viszonylag nagy magabiztossággal bevállalhatok: 1. rappelésre kevés alkalmasabb nyelv létezik a franciánál 2. MC Solaar a leg-na-gyobb ki-rály! Naná, hogy a nagyobb publicitás érdekében a focisták szívesen vegyülnek a szakma krémjével és fordítva, innen talán furcsának is tűnhet, hogy szinte minden hadoválóművész életművében ott díszeleg egy-egy spíler, míg nálunk a sport és a zene találkozása rendre kimeríti az audiovizuális szennyezés témakörét.

Az NST-születésnap apropóján összehúzott írásomat a teljesség igénye nélkül szakítják meg követhetetlen, harákolós szövegek, fülbemászó dallamok és a francia foci legismertebb, nagy ritkán dalra is fakadó arcai, ezért csak érdeklődőknek és hardcore elemeknek ajánlott. Tizenegy felkonf és video a francia rap és a foci metszetéből.

"Mit akarsz, egy csóró korban éltünk, a móka, a játék volt a mindenünk..."¹

A hangvételből látszik, hogy ezek a szavak nem a modern kor futballmiliőjének lenyomatai, hanem a század első felét idézik. A két világégés közti évtizedek bármelyik úttörője magáénak vallhatta volna a fentieket, legyen az marseille-i dokkmunkás vagy egy bevándorló lengyel bányász fia, e sorok gazdája mégis különleges figurája a francia futball históriájának. Ő Raoul Diagne, a francia válogatott történetének első színesbőrű játékosa.²

A Nem futball, calcio! mintájára új sorozat indul az NST-n, benne egy-egy érdekes alak, epizód, párharc és pillanat a francia foci múltjából, vállalható történelmi igényességgel.