Miközben egész Németország azon mereng, vajon nagyobb lúzer-e a Hertha, mint amekkorának eddig hittük őket, a Dortmund és a Bayern egymásnak feszül Berlinben, ennek vége pedig nem lehet más, mint hogy a végén valaki sört fog vedelni a Német Kupából.

Ebben a meccsben az a jó, hogy garantáltan élvezetes lesz, minden pályára lépő legalább két indokot tudna mondani, hogy miért kell kiköpnie a tüdejét. Mindezek ellenére egyik félnek sem ez a trófea a szezon csúcspontja, nem ettől függ, milyen hangulatban mennek nyaralni (ezúttal az ukrán tengerpartra), viszont a Dortmund számára semmi sem fontosabb annál, hogy még a jelenleginél is egyértelműbb legyen, ki az úr otthon.

Általában a Bayern kollektív zacsiját eléggé rángatja, ha más az úr, ilyenkor Hoeness csak úgy tud elaludni, ha csíkos pizsamájában átmászik a szomszéd kertbe és az ellés utáni fáradtságában tehetetlen macska alomjából az egészségesnek tűnő piciket elemeli. Ez azért is fontos, mert a szemük csak később nyílik ki, és optimális esetben éppen ezt a gonosz embert látják meg elsőként – tudományosan igazolt tény, miszerint így lesz legnagyobb eséllyel a 'kolbász' a delikvens első szava.

Biztosak lehetünk benne, az öreg frusztrált, és legalább annyi feszültség szabadulna fel benne a kupa elhódításával, mint amennyire ellenkező esetben Klopp egója megnőne, immáron elhagyva ezt a nevetséges paraméterekkel megáldott naprendszert. Na, nem mintha Uli önértékelési problémákkal küzdene.

Ötletem sincs, mikor rendezhettek utoljára olyan El Clasícót, amire vert seregként érkeztek a felek, de ez legfeljebb érdekesség lehetne, ha foglalkoznánk ebben a beharangban a spanyol rangadóval. Nem tesszük.

Arról viszont írunk néhány sort, hogy szegény Lampardék aludni sem tudnak a BL-döntő terhétől, és ez a kialvatlanság egy iksznél többre most nem lesz elég az Emirátusokban. A nemzetközi kupaszereplésért küzdő spanyol csapatokat összeeresztő meccsekről szintén ejtünk pár szót, na meg a német bajnokság maradék izgalmairól. Utóbbi esetében esélyes egy bajnokavatás szombaton, amit annak rendje és módja szerint hivatalos körülmények között megismételnek majd az utolsó fordulóban, de ez mellékes itt és most.

Nem mellékes viszont, kiesik-e a Bolton. A Hertha valószínűleg igen.

Már megint futballoznak Európában. Azokban az átlagos országokban, ahol az emberek életének részét képezi, hogy a válogatott szerepel a válogatottaknak rendezett tornán, heteken belül be kell fejezni a bajnoki szezont. Németországban minden bizonnyal eldőlt a bajnoki cím, Angliában és Spanyolországban viszont még mennek a serlegért. A héten napvilágot látott Platini legújabb ötlete, mely szerint valamikor a jövőben már nem lenne Európa Liga, hanem egy hatvannégy csapatos Bajnokok Ligája lenne az egyetlen ilyen jellegű rendezvény. Amíg nem tudunk focizni, addig halál mindegy nekünk. Ellene vagyunk annak, hogy ne legyen másik kupa, viszont azt is ellenezzük, hogy a másik kupának sokak számára ne legyen értelme. Valószínűleg vagy jó vagy rossz döntés fog születni, de az csak utólag dől el, hogy melyik.

Ezen a héten nem túloz gátlástalanul az a nő, aki azt állítja, hogy állandóan focit kell néznie. Kihagyható meccseket még akár ki is tudnánk hagyni, de a páneurópai szezonzárás már annyira közel van, hogy értelmét látjuk több bajnokság egyidejű követésének is. Angliában azon folyik a verseny, hogy ki tudja biztosabban elkerülni a jövő évi BL-kudarcot. Németországban a Dortmund-Bayern meccs az, ami még olasz vagy spanyol csapatok szurkolóit is érdekelheti. Spanyolországban pedig erre a fordulóra is jut egy olyan meccs, amelyet két nemzetközi kupaelődöntős vív. Franciaországban a Marseille azért küzd, hogy Európa után otthon is bejusson a legjobb 8 közé, de erről nem írunk, mert több meccs nem lesz. A sötét oldal két legsötétebb lovagja is szóba kerül, miközben csapataik próbálják bajnoki címmel feledtetni, hogy kiknek fizetnek hetente egy Ferrarit.

Lázasan keressük a hétvége rangadóját, mint a maradék négy oldal eredeti szerzőjét, és úgy néz ki, sehol egy klasszikus derbi, be kell érnünk a Barcelona-Bilbaóval, a Dortmund-Stuttgarttal és a Juventus-Napolival. Mindez egészen nézhető felhozatal, ha hozzácsapjuk a Toulouse-Lille-t, sőt, a Vidi-Honvédra gondolva könny szökik a szemünkbe.

A fent nem említett bajnokesélyesek közül a Milan Cataniába utazik, ami úgy sem kellemes elfoglaltság, ha a hét közepén nem kellett birkózni a Barcával, de így, hullafáradtan talán még kevésbé az. A Bayern bajor rangadót játszik a frankokkal, ráadásul idegenben – nyilván pont annyira magas fordulatszámon pörögnek majd a müncheniek, mint múlt héten, de lehetetlen őket komolyan venni, ha nem húzzák be valahogy. A Real ezúttal az Osasunat veri majd, mert ők mérsékelten merültek ki a gyilkos ciprusi túrán.

Az angolok felhozatala álmosító, Manchester egyik felében sem kell izgulni a három pont miatt.

Persze, hogy a derby d'Italia lesz a hétvége csúcspontja, melyhez kiváló felvezetésként fog szolgálni a tükörsima Old Firm vasárnap ebéd után – ez most még biztosan skót bajnoki lesz, akármit is hordtunk össze a héten. A Premier League alakulhatott volna izgalmasabban is, de nem alakult, és a londoni rangadó se lesz olyan izgalmas, mint, amilyen lehetne. Spanyolországban a Levante–Osasuna a forduló csúcsmeccse (¡NO!), de a Barcelona talán kapaszkodhat, mert a Realnak éppen bizonyítania kell. Eközben Észak-Rajna–Vesztfália csapatai egymásnak esnek a bundásban, a Bayern a Hannovert szeretné lepofozni, Moszkvában meg házibajnokságot rendeznek.

Úgy döntöttünk, hogy amíg CéRonaldo gólt lő, addig mi sem hagyjuk abba a páneurópai kezdeményezésünket, így ismét egy monstre beharangozót olvashattok. A múlt heti pótlások után a sérültek felépültek, és mindenki megtalálta a helyét a csapatban, vagyis a legerősebb keretünkkel vágunk neki az év nyolcadik hétvégéjének. Rangadó pedig annyi lesz, hogy logisztikai szakértő szükséges, hogy semmiről se maradjunk le. Nehéz eldönteni, hogy a Bayern-Schalke, az Arsenal-Spurs, a Lyon-PSG, az Atletico-Barca vagy a Milan-Juve bír-e nagyobb téttel. És akkor a kisebb derbiket (Rayo-Real, QPR-Fulham), és holmi Napoli-Intereket, meg Valencia-Sevillákat nem is említettük.

Ami fontos a hétvége focijával kapcsolatban, azt lapozás után megtalálod a héten ötévessé vált blog szerzőitől.

Múlt heti visszatérésünk után, bizonyítandó a beharangozó kedvünk újbóli megtalálását, alább olvashatjátok meglátásainkat, tippjeinket páneurópa fontosabb hétvégi meccseivel kapcsolatban. Összefogtunk és keresztül-kasul pótoltuk egymást, hogy létrejöjjön a  beharang, de a lényeg úgy is az, hogy mindenki nézzen minél több focit a hétvégén. Skóciában a csapatok felétől levontak 10 pontot, így bajnokot avatunk. Az olasz bajnokság rangadóját Firenzében, míg a bundásét Hamburgban rendezik. a franciáknál az első kettő, a spanyoloknál pedig a második kettő boldogítja egymást. Az angolok a hétközi Európa Liga után, hétvégén a FA Kupa küzdelmeire koncentrálnak, amit mi is a helyén kezelünk.

Elképzelni sem tudok romantikusabb képet, mint a kanapén üldögélő kölyökmocsingot, ahogy izgatottan várja vasárnap 6 körül a ranissimo kezdését. A kilencvenes évek Bundesligájának olyan hangulata van, mint semmi másnak, olyat adott nekem, mint semmi más, olyan figurákat vonultatott fel, amilyeneket sehol máshol nem láttam. És már nem is fogok.

Nekem ez a futball hőskora, soha életemben nem érdekelt, hogyan játszották ezt a játékot 1940-ben, amit mai szemmel egyrészt lehetetlen komolyan venni, másrészt egyáltalán nem része a futballról alkotott világképemnek, nem is lesz az.

Mert nekem a futball valahol ott kezdődött, amikor Lecskov kifejelte a németeket, amikor Hitzfeld világverő Dortmundot épített, amikor Trap tájékoztatta a sajtót, amikor még Kohler volt a világ egyik legjobb emberfogója – sőt, amikor még volt emberfogó. Mert ezeket átéltem, Hidegkuti cseleit pedig nem annyira.

Az én világomban minden Bundesligával kapcsolatos mondat Jörg Wontorra köpönyegéből bújt ki.

Az van most Németországban, hogy feje tetejére állt a világ, egyelőre nem nagyon tudunk mit kezdeni azzal, ahogy majdnem minden topklub lement kutyába. Visszatöröltem a pornós hasonlataimat, azonban a lényeg: csűrhetjük-csavarhatjuk, de akkor is simán kapott ki a Bayern, időutazásos meccsen verte rommá a ’Gladbach a ’Kusent, a játék képe alapján még a bajoroknál is sokkal simábban kapott ki a Schalke – mindezek tetejébe háromgólos előnyt szórakoztak el a farkasok, akiket a padlófogás előtt közvetlenül Szalai vert állcsúcson. Három dobogóesélyes gárda is nullapontos, de közülük a bányászmannschaft még így sincs kiesőhelyen, ami egyértelműen Magath zsenijének köszönhető, muhaha.
És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a Herceg milyen ügyesen stukkolt bele egy labdába. Van ebben a srácban fantázia, na!

Elolvasom »

Olyan még biztosan sosem fordult elő a Bundesliga történetében, hogy a második forduló rangadóját – helyezések alapján – a Hoffenheim és a St. Pauli játssza a dobogó legfelső és legalsó fokán állva, de ők ezt a két pozíciót aligha fogják tudni birtokolni vasárnap este is. Egyelőre nem csupán a tabella eleje felettébb mókás, hanem a hátsó fertályon is mulattató a Dortmund-Stuttgart-Werder triót látni, de arrafelé is tudják, hogy lesz ez még így se.
Beharangozó posztunkban valódi érvek nélkül mondjuk el, miért kihagyhatatlan a pénteki ’Lautern-Bayern, és jelezzük előre, hogy aki kihagyja a  meglepetések nélküli forduló zárómeccsét (Stuttgart-Dortmund), az semmit nem ért a német futballból. Elolvasom »

Még egy rekordot is tartogatott nekünk a Bundesliga 2010-es idénynyitója, bár a fordulót bizonyára e nélkül is faszipántosnak minősítenénk – ha nem utálná valójában a szerzői gárda szinte valamennyi tagja ezt a szót. Megnézhettük ezen a hétvégén, milyen, amikor Nistelrooy elkapja a fonalat, amikor McClaren lehetetlen terve ismételten megbukik, amikor Farfánból kijön a klasszis és végül, de nem utolsósorban: amikor a kölni csapatkapitánynak másfél perc se kell, hogy elveszítse a meccset társainak. Ez persze még mind semmi, hajtás után lesz forduló gólja is, azonban elöljáróban szólok, azt nem ígérem, hogy mindig ennyire meg fogom verni az aktuális ellenfelet tippelésben, lesznek tehát szorosabb fordulók is.