A szokásoknak megfelelően tegnap megmondtuk, miért ne szurkolj a BL-döntő két résztvevőjének, ma azt olvashatod, miért fogja minden kétséget kizáróan egyik, illetve másik csapat nyerni a trófeát.

A Chelsea neve mára az ósdi ellentéte lett. Mindenki, aki a régi futballhoz kötődik, jajveszékelve mutogat a futball hamis prófétájára, amely a pokolba vezető útra csábítja a tévelygő fociszurkolókat. Mondják csak ezt, mi kiválót kacagunk rajtuk, egyrészt mert semmi ilyesmiben nem hiszünk, másrészt mivel tudjuk, hogy ezt csak az irigység és a frusztráció mondatja velük. Féltik az ősidők óta féltve őrzött csecsebecséiket, amelyekről le kell mondaniuk. Amellett, hogy hiszünk a szabadságban és az egyenlőségben, realisták is vagyunk, a kapitalista világrend pedig lehetőséget ad arra, hogy rátegyük kezünket a régi világrend javaira. És meg is tesszük. New Deal.

A szokásoknak megfelelően tegnap megmondtuk, miért ne szurkolj a BL-döntő két résztvevőjének, ma azt olvashatod, miért fogja minden kétséget kizáróan egyik, illetve másik csapat nyerni a trófeát.

Ha elég sok focit nézel, akkor elég sok szar meccset is látsz. A szar meccs viszont az igazi focibuzinak még bőven lehet élvezhető, ha nem is az adott meccs miatt. Hanem például azért, mert el lehet mélázni alatta valami olyasmiről, amit eszedbe juttatott. Én még azt is megjegyeztem, hogy a képernyőn éppen a bűnrossz Romát koncolta fel a végül kiesett Lecce, amikor azon kezdtem gondolkodni, mit is jelent nagycsapatnak lenni.

Nem állíthatom, hogy ezek a mélázások mindig meghozzák a választ, de egy lépéssel biztosan közelebb visznek a megoldáshoz. Mire a Roma lankadt feltámadása kimúlt Leccében, megállapítottam, hogy a nagycsapat az, amit még azok is annak tartanak, akik olyan forrón gyűlölik, mint a kutyájukból kiszedett kullancsot. Elolvasom »

Mindenki számára egyértelmű, aki tud olvasni és van benne annyi önkínzó hajlam, ami még felrángatja ide, hogy ez a blog az internet végbélnyílása lett. Az NST-n keresztül kizárólag a szar ömlik, de az olyan ütemben, mintha a hozzá tartozó gyomor döglött verebet evett volna egy hétig, precízen kiválogatva a legrohadtabb falatokat.

A színvonal értékelhetetlen, a szerzők arroganciája, vagy éppen hányingerkeltő, örökös egymáshoz dörgölőzése miatt a szimpátia már az egykor volt rajongókból is végleg kiveszett – nem maradt egyéb, csak ez a mindenki számára kínos megszokás.

A megújulás elkerülhetetlen, mondják ők, de ameddig nem látják tisztán magukat a tükörben, felesleges az összes próbálkozás. Egyszer muszáj borítani a bilit, bármilyen kényelmes is volt hemperegni a melegben évekig.

Senki ne fogja vissza magát.

A szokásoknak megfelelően tegnap megmondtuk, miért ne szurkolj a BL-döntő két résztvevőjének, ma azt olvashatod, miért fogja minden kétséget kizáróan egyik, illetve másik csapat nyerni a trófeát.

Létrejött a talán leginkább várt BL-döntő a világ két legjobb csapata között, melyen elsősorban nem is a Barcelona és a Manchester United, hanem a futball két legmeghatározóbb fejlődési irányának csúcsképviselője játszik majd. All-around atléták a labdaszerelmesek ellen, borostás férfiak a kölyökképű csibészek, kemény öklök a virtuóz ujjak ellen. Mégis nyilvánvaló, hogy szombat este az egész világ – legalábbis azon része, amelybe egy csepp tisztesség szorult – a Manchesternek drukkol majd. Nem csak azért, mert ahogy korábban is említettük, a világnak erkölcsi kötelessége a futball ősatyja mellé állni, és megragadni minden lehetőséget, hogy viszonozzák a csodát, amit a szigetországtól kaptak. Hanem azért is, mert a Manchester United mind klub-, mind játékos szinten megtestesíti a futball minden jelentős értékét, a Manchester United mindaz, ami az angol válogatott már hosszú ideje csak szeretne lenni. Mert a Manchester United a modern futball prototípusa. Mert szívesen meghallgat az ember egy világzenei merengőt is, de mégis csak az a riff az igazi, amelyik leszakítja az arcod.

A szokásoknak megfelelően tegnap megmondtuk, miért ne szurkolj a BL-döntő két résztvevőjének, ma azt olvashatod, miért fogja minden kétséget kizáróan egyik, illetve másik csapat nyerni a trófeát.

Nem a Barcelona változott. A csapat ugyanolyan zseniális, mint két évvel ezelőtt, talán csak még erősebb lett azóta, hiszen pofátlanul fiatal tagjai érettebbek, és/vagy világbajnokabbak lettek a Manchester Uniteddel való legutóbbi találkozás óta. Valahogy mégis megváltozott a közhangulat a Barca körül. A Rijkaardtól sújtott, a Real Madrid gonosz felhője alól kitörni igyekvő csapat mezéből nemcsak azért adtak el kétszer annyit, mert gyönyörű futballt játszott, hanem mert könnyű volt szimpatizálni a Legkisebb Királyfit meggyőzően alakító klubbal is. Az elmúlt években a csapat sokat tett azért, hogy ez a címke lekerüljön a hátáról, és a helyére arannyal azt hímezze, hogy „Legyőzhetetlenek vagyunk, szevasztok!” Ennek köszönhetően egyrészt megnőtt –  és ugyanannyira fel is hígult – a Barca szurkolótábora, másrészt bárki állt is a másik oldalon, egyre forróbban gyűlölt minket. Elolvasom »

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Az egy dolog, hogy Barcelona városa a férfiszerelem melegágya, – aki sétált már a Ramblán, csak megerősítheti ezt – mi azonban nem akarunk ezen a homokozós témán rugózni, egyrészt mert ez most nem Bundesliga-beharang, másrészt ez mindenkinek a magánügye, harmadrészt pedig kétségtelen, hogy a vélt vagy valós erkölcsi fertő a csapat legpozitívabb tulajdonsága (lenne).

Mondhatnánk azt, hogy a csapat, meg ez az egész spanyol-dominancia az orvostudomány csodája, de ha történelmi léptékben figyeljük ezt a hegemóniának csúfolt – egyébként vak tyúk-elven működő – pünkösdi királyságot, rájövünk, hogy az egész nem több egy merevedési zavarnál, amely most a világfutball ágyékán állt be.

Hajtás után megpróbálunk nyugodtak maradni, bár nem lesz egyszerű.

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Röviden összefoglalva: a Manchester United és holdudvara az emberiség söpredéke. A náci Németországhoz hasonlóan gyűri maga alá a tömegeket, sorra csatlakoznak táborához gerinctelen és gyáva embertársaink, akik nem képesek szembeszállni a gonosszal. Nem véletlen, hogy a klub eredeti szellemiségéhez hű rajongók inkább újraalakították a csapatot, minthogy ezt a szörnyet támogassák hétről hétre, és az sem véletlen, hogy Nagy-Britannia leggyűlöltebb klubjáról van szó, vagyis a Sátán erőivel szemben szerencsére a jó oldal is odateszi magát, mert érzi, hogy komoly a fenyegetés. Senkit nem szeretnénk megriasztani azzal, hogy erről a förtelemről beszélünk, de meg kell mutatnunk embertársainknak, hogy mekkora veszély fenyeget.