Megannyi nehéz kérdés van a futballban, olyan bonyolult eldönteni egy csomó mindent, hogy tényleg. Például mekkora súlya legyen az idegenben rúgott gólnak, hány pontot érjen egy 0-0, mivel helyettesítsük a tizenegyesrúgásokat, meddig segítsük a kicsiket, miért olyan fontos a gólarány, miért nehezebb gólt rúgni, mint nem kapni, meddig tűrjük a portugálokat, mi a logika abban, hogy bedobásnál nincs les, tényleg kell-e huszonkét játékos egy ilyen kicsi területre, és végül ott van az az átkozott videóbíró-dilemma. Ezek mind-mind nehéz kérdések még akkor is, ha az utolsó lassan egyértelmű lesz, hogy jön, csak meg kell várni egy generáció kihalását az időponton rágódunk. Nem irigylem azt, aki ezekről dönt.

De te gennyes képű francia, ha egyszer olyan egyszerű lenne eltörölni a Bajnokok Ligája-döntő előtt is a sárgákat, miért nem teszed meg? Mondd, kinek fájna ez a módosítás, ha már a vb-n meg tudta csinálni a hájfejű, még gennyesebb haverod? Hopp, várj csak, már az Eb-n is törlik a negyeddöntők után.

Miért pont a legfontosabb trófeát kell neked elkúrnod?

A szokásoknak megfelelően tegnap megmondtuk, miért ne szurkolj a BL-döntő két résztvevőjének, ma azt olvashatod, miért fogja minden kétséget kizáróan egyik, illetve másik csapat nyerni a trófeát.

Ha elég sok focit nézel, akkor elég sok szar meccset is látsz. A szar meccs viszont az igazi focibuzinak még bőven lehet élvezhető, ha nem is az adott meccs miatt. Hanem például azért, mert el lehet mélázni alatta valami olyasmiről, amit eszedbe juttatott. Én még azt is megjegyeztem, hogy a képernyőn éppen a bűnrossz Romát koncolta fel a végül kiesett Lecce, amikor azon kezdtem gondolkodni, mit is jelent nagycsapatnak lenni.

Nem állíthatom, hogy ezek a mélázások mindig meghozzák a választ, de egy lépéssel biztosan közelebb visznek a megoldáshoz. Mire a Roma lankadt feltámadása kimúlt Leccében, megállapítottam, hogy a nagycsapat az, amit még azok is annak tartanak, akik olyan forrón gyűlölik, mint a kutyájukból kiszedett kullancsot. Elolvasom »

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

A Bayern München az a klub, amit nagyon régóta, nagyon sok minden miatt lehet utálni. Világszerte meg is teszik ezt elég sokan. Szombaton BL-döntőben fognak játszani, ami egyetlen dolog miatt jó, hogy egy újabb generáció tagjai is megszerezhetik a focit néző emberek egyik alapvető tulajdonságát, ami a Bayern minden körülmények között megmaradó utálata. Azért maradhat meg örökké, mert az évtizedek során felhalmozott ellenszenv csak alap, de a Bayern képes arra, amire egyetlen más klub sem, hogy évről-évre összerak egy olyan csapatot, amit saját magáért lehet gyűlölni.

Elolvasom »

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Szeretve tisztelt felebarátaim, sporttársak. Közeleg a BL-döntő, és a nagy, összközösségi ellenséget lebíró Chelsea már-már a reformkor romantikájával, egy nemzet eposzi igényével, olykor már túlvilági elemek bevonásával jelenik meg a sajtóban. Ne hagyjuk, hogy megtévesszen minket a látszat, és érzékeinket félrevezesse az esőcsináló Di Matteo legendája. Hogy a Valencia, meg a sírból visszahozott továbbjutás a Napoli ellen. Hogy a szívszaggató küzdelem a Camp Nouban, ahogy a remény utolsó morzsáit is felcsipegették a stelázsi mellől ezek a szerény, ám nemes férfiak. És ez a Torres, most mondd meg, nem drámai az élet, ilyen a hollywoodi forgatókönyvekben sincs! Ó, bazdmeg, dehogy nincs, pont ott van. Hiszen mindez nem más, mint érzelmi-intellektuális Teleshop, a tömény klubmodell vetülete. A történelem tele van csalókkal, és az őket éltető balekokkal. Bizonyos szerencsétlen egybeállások esetén ezek az emberek egyetlen egységfrontba, úgynevezett futballklubokba tömörülnek. De úgy futballklub ez, mint amikor megrendeled a NASA technológiás comb- és farizomerősítő gépet. A reklám minden szava igaz, tényleg elfér a kanapé alatt! Mint Terry, mikor túl korán jön haza a férj. De ez még nem minden. Hajts, lapozz, rendelj!

Hagyjam abba! Mától, a tegnapiakból kiindulva, úgy leszek a tippeléssel, mint a sírással: ha ritkán rám is jön, igyekszem eltitkolni a nyilvánosság elől. Ez, amit olvastok egy blog, ami elvileg úgy működik, hogy a szerzők leírják, ami éppen eszükbe jut azzal a megkötéssel, hogy lehetőleg legyen köze a világ legjobb futballjához. Vannak vele szemben elvárások, beváltott és betartani elmulasztott ígéretek. Ígérem, hogy az alábbiakban lesz szó olyan dologról, aminek köze van a vlf-hez, de egy kicsit messzebbről indítom. Onnan, hogy tegnap beharangoztam a BL-fordulót és mind a nyolc mérkőzés kimenetelét el is találtam. Kivéve hetet. Értitek, mintha életemben nem láttam volna semelyik csapatot se játszani, nem lenne fogalmam arról, hogy melyiktől mi várható. Egy majomkísérlet második fázisában már elvárható a majomalanytól, hogy felismerje a banánt a banán, a kalapács, a narancs és az oroszlán közül. Na, én az első fázisban vagyok a tippelést illetően. Azért amellett, hogy belátom saját tudatlanságomat, annyi megmaradt, hogy megpróbálom kitalálni böszmeségem okait. Amit elolvashattok, a tippelés lélektanáról fog szólni, utána meg másról, amit még nem tudok pontosan, hogy mi lesz, de már érzem közeledni.

Mindenki számára egyértelmű, aki tud olvasni és van benne annyi önkínzó hajlam, ami még felrángatja ide, hogy ez a blog az internet végbélnyílása lett. Az NST-n keresztül kizárólag a szar ömlik, de az olyan ütemben, mintha a hozzá tartozó gyomor döglött verebet evett volna egy hétig, precízen kiválogatva a legrohadtabb falatokat.

A színvonal értékelhetetlen, a szerzők arroganciája, vagy éppen hányingerkeltő, örökös egymáshoz dörgölőzése miatt a szimpátia már az egykor volt rajongókból is végleg kiveszett – nem maradt egyéb, csak ez a mindenki számára kínos megszokás.

A megújulás elkerülhetetlen, mondják ők, de ameddig nem látják tisztán magukat a tükörben, felesleges az összes próbálkozás. Egyszer muszáj borítani a bilit, bármilyen kényelmes is volt hemperegni a melegben évekig.

Senki ne fogja vissza magát.

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Az egy dolog, hogy Barcelona városa a férfiszerelem melegágya, – aki sétált már a Ramblán, csak megerősítheti ezt – mi azonban nem akarunk ezen a homokozós témán rugózni, egyrészt mert ez most nem Bundesliga-beharang, másrészt ez mindenkinek a magánügye, harmadrészt pedig kétségtelen, hogy a vélt vagy valós erkölcsi fertő a csapat legpozitívabb tulajdonsága (lenne).

Mondhatnánk azt, hogy a csapat, meg ez az egész spanyol-dominancia az orvostudomány csodája, de ha történelmi léptékben figyeljük ezt a hegemóniának csúfolt – egyébként vak tyúk-elven működő – pünkösdi királyságot, rájövünk, hogy az egész nem több egy merevedési zavarnál, amely most a világfutball ágyékán állt be.

Hajtás után megpróbálunk nyugodtak maradni, bár nem lesz egyszerű.

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Röviden összefoglalva: a Manchester United és holdudvara az emberiség söpredéke. A náci Németországhoz hasonlóan gyűri maga alá a tömegeket, sorra csatlakoznak táborához gerinctelen és gyáva embertársaink, akik nem képesek szembeszállni a gonosszal. Nem véletlen, hogy a klub eredeti szellemiségéhez hű rajongók inkább újraalakították a csapatot, minthogy ezt a szörnyet támogassák hétről hétre, és az sem véletlen, hogy Nagy-Britannia leggyűlöltebb klubjáról van szó, vagyis a Sátán erőivel szemben szerencsére a jó oldal is odateszi magát, mert érzi, hogy komoly a fenyegetés. Senkit nem szeretnénk megriasztani azzal, hogy erről a förtelemről beszélünk, de meg kell mutatnunk embertársainknak, hogy mekkora veszély fenyeget.