Aki elmúlt már 24 éves, az üljön le és vesse papírra, hogy milyen rekordot döntött meg, mire elérte azt a kort, amelyben most Messi van. Aki pedig még csak közelít a 24-hez, az alaposan szedje össze magát. Csak önmagában Lionel Messiről nem szólhat egy poszt, mert az olyan, mintha egy a minket körülvevő világról írt blog bejegyzése a levegőről szólna. Messi annyira alapvetővé vált, hogy szinte már nem illik róla beszélni, ha valaki kerülni akarja a közhelyeket, vagy az olyan kérdéseket, mint ami a régebbi sportcsatorna spanyol háttérműsorában elhangzott: „XY Úr (spanyol vendég), ugye Ön sem vitatja Messi képességeit?”. Közben pedig ez az ember új sportágat teremtett. Lényegében egyedül játssza egy csapatsport olyan elemeit, amelyeket egy bő évszázadon át taktikai virtuózok helyesbítgettek és alkalmaztak csapatrészekre. Messi másként használja ugyanazt a teret és ugyanazt az időt, ami a többi játékos számára is rendelkezésre áll. Persze C. Ronaldo is. Messi rekordjáról, a Barcelonáról és kifejezetten a spanyol bajnokságról szóló poszt következik.

Elolvasom »

Ha jól lettem informálva, ennek a játéknapnak a hatezredik Barátok Közt-résszel kellett versenyt futnia, ami színvonalában nyilván minimum két szinttel magasabb, mint a legpengébb Xavi-Messi összjáték, ezért utólag csodálkoztam is, miért nem övezte a kollégák részéről tömeges jelentkezés az összefoglaló megírását. Akik elcsábultak – illetve ahol az asszony nyert –, történelmi eseményekből maradtak ki, mert a mesterötöst prezentáló Messi megint kihúzott egyet a megdöntendő rekordok listájáról, a Lyon pedig a futó kiírás egyik legnagyobb égését produkálva köszönt el a BL-től.

Tavaly már többszörösen lejátszottuk ezt az Aranylabda-balhét, az álláspontunk azóta sem nagyon változott a furcsa paradoxonnal kapcsolatban: az Aranylabda pont abban az évben veszítette el az értékét, amikor a legjobb játékos kapta meg. Mellettünk persze az adidast sem lepte meg különösebben, hogy Messi harmadszor is megkapta az Aranylabdát, így jó előre betáraztak egy videót a Barca sztrájáról, amelyben Messi – a megszokott, és neki egyébként abszolút jól álló role model minta szerint nagyon alázatosan és persze szimpatikusan – megköszöni a támogatást a szurkolóknak, a csapatának és a családjának is. Közben persze felmerül a kérdés, hogy ha 24 évesen háromszoros díjazott, akkor mi lesz később, illetve hogyan lehet kezeli egy – mondjuk – hatszoros aranylabdást. Jövőre egyébként sokkal nehezebb lesz megvédeni a címét az Európa-bajnokság miatt, ami végre jogos felmentést adhat az elbírálóknak, hogy mégse fulladjon totális érdektelenségbe a díj. Sőt, ez a kiút egyben azt is jelenti, hogy CéRonaldo piros masnival átkötve kapja a lehetőséget, hogy a válogatottal bizonyítson – ez ugye nagy adu ász az argentinnal szemben, és lassan saját magáról sem ártana lemosni a nagy meccseken nem megy neki billogot. Összességében persze megint nem lehet azt mondani, hogy igazságtalan lenne az eredmény, de az is biztos, hogy az idei választás volt minden idők leglaposabb, legérdektelenebb rundja, ennél csak jobb jöhet jövőre.

Kevés olyan szempont maradt, amivel nem foglalkozott a hivatalos sajtó, vagy éppen valamelyik blog a szombaton lejátszott spanyol rangadóval kapcsolatban. Ez nem is az lesz, de talán eszünkbe jutott valami, ami egy aktualitást nélkülöző, ugyanakkor érdekesnek tűnő kérdés. A Barcelona jelenlegi állapota sok ember számára csúcsa az általa valaha látott klubfutballnak, de háromnál több régebbi csapatot teljes bizonyossággal senki sem tud komolyan felsorolni, melyeket jobbnak tart a mostani Barcánál. Felmerült viszont a kérdés, hogy Lionel Messi hol van ehhez képest és rájöttünk, hogy az ő valaha volt legjobbságát nem tudjuk mondani. Ebben a posztban nem azon kívánunk elgondolkozni, hogy ügyesség, látvány vagy bármilyen nehezen összehasonlítható egyéb tulajdonság alapján Messi jobb-e, mint bárki más. Pusztán azon a tényen lesz a hangsúly, hogy valaki kicselezi a világot oda-vissza, hihetetlen sikereket ér el a klubjával, eközben viszont az országa válogatottjával szinte semmit. Azt gondoljuk, hogy ha a pályafutása végén ugyanez lesz a helyzet, akkor sem a csalódottság lesz a  kifejezés, ami az arcára lesz írva egy ezt feszegető kérdés után, hanem a némi hiányérzet. Messinek nyilván van még ideje beszerezni legalább egy Copa America trófeát - az olimpiai bajnoki cím mellé - vagy felmutatni egy kiemelkedő világbajnoki szereplést, de vannak, akik most már végérvényesen úgy maradtak, hogy ez hiányzik nekik. Ahogyan az adott klub sikere sem egy emberen múlik, úgy nyilván a válogatottaké sem, de mégis érdekes, hogy vannak legendás pályafutások, amelyek bizonyos okokból kifolyólag csak az egyik vonalon voltak sikeresek.

Tegnap este láttunk egy meccset, amelyen ugyanaz a játékos volt a mezőny legjobbja bizonyos szempontból, mint aki más szempontok alapján a mezőny leggyengébbje. Akit érdekel, olvassa el, hogy ez szerintünk hogyan lehetséges. Egyáltalán nem szokásunk Lionel Messivel külön foglalkozni, sőt ha nincs rá különös okunk, akkor a Barcelona játékával sem. Most megnyertek egy rangadót, amit megnyerhettek volna simábban is, de bajba is kerülhettek volna. Ambivalencia és különvélemény a világ legjobb játékosának tegnapi produkciójáról, és úgy amúgy arról, hogy látunk-e tendenciákat vagy ez csak valami átmeneti jelenség.

Messi a Marsról jött, így igaz. Olyan nézni a játékát, mintha Playstationt néznél, ezt is adom. Valószínűleg a világ legjobb játékosa jelen pillanatban, hacsak C. Ronaldo nem jobb nála egy leheletnyivel, de ez már csak hitvita, semmi több. Furcsa érzés ilyesmit leírni úgy, hogy a fenti állításokat maximálisan tartom, de az Aranylabda pont abban az évben veszítette el az értékét, amikor a legjobb játékos kapta meg. És nem azért, mert van egy csomó olyan játékos, akik koruk messijei voltak, mégsem kapták meg, az apróság meg már másodszor kapja meg. Nem is azért, mert nem érdemelné meg akár évente kétszer is. Hanem azért, mert ezt most nála hárman is jobban megérdemelték volna – akár a pályára tett teljesítményt, akár az elért eredményeket nézzük. Aranylabdát Puskásnak, de azonnal! Elolvasom »

Kiveséztük a témát ezerszer, hőbörögtünk, hogy Sneijder még a háromban sincs, aztán akinek még volt kedve, találgathatott, hogy akkor a vb-döntőt rövidre záró Iniesta, vagy a labdarúgás metronómjaként fungáló Xavi kapjon Aranylabdát. Mindhárom döntés védhető lett volna, hiszen ha ragaszkodunk a díj szabályaihoz, akkor egyértelműen Sneijder, ha életműdíjként tekintünk rá, akkor Xavi, bár tulajdonképpen ez nem nagy divat, hiszen Henry, Beckham, Del Piero vagy Bergkamp sem kapott soha. Végül is Iniestán sem akadt volna fel senki, mégiscsak olyan országgal nyert vébét, amelynek előtte még sosem sikerült, és az sem kérdés, hogy a világ egyik legjobbja. Messi viszont a világ legjobbja, ez egy nagyon egyszerű kérdés.