Aki feldolgozta Hanta pompás, summázó, egyben kínos kérdéseket is felvető posztját a magyarfutball utóbbi 25 éve kapcsán, annak semmi különösebb kedve nincs olvasni bármit is a témában, elvégre jön a hétvége, próbálunk sokat nevetni. Viszont talán érti, mit akarnék mondani azzal, hogy mérföldkőhöz érkeztünk a 35 éves Tököli Attila reaktiválásával. Leírtam, hogy reaktiválás, modoros-e vagyok-e? Mert perszer mindegy, ma este minden mindegy, de a méltóságunk, na, az nem ártana, ha nyomokban mogyorót tartalmazna. Mert Töki kezdő (nem úgy, hanem hogy nem csere).

Arra gondoltam, hogy mondok három másik embert a magyar bajnokságból, aki szerintem elfogadhatóbb, de rájöttem, hogy sokkal lényegesebb lenne most megírni egy pletykalapnak, miszerint Egervári mester talán már nem szerelmes Gerába és az érettebb korosztályra fókuszál a továbbiakban.

Bogdán Ádi egyébként a legnagyobb király, ami független attól, hogy bárkit üdvözölnénk a kapuban, aki nem Fülöp Király egyenes ági rokona, hanem mondjuk több koncepcionális elképzelést tud felmutatni, mint a budapesti terek idegbeteg és random átnevezése.

Hajtás után a meccsre hangolódunk.