Minimum kilencvenkilenc százalék az esélye annak, hogy a súlyos döntések sorát elöl és hátul is az utolsó forduló hozza majd meg.

Egyedül a győztes kiléte dőlhet el hamarabb, ha ugyanis az elképzeléseim igazolást nyernek, hat pont előnybe kerül a Montpellier, amivel aztán megroppanthatja párisi vetélytársát, sőt, a lagymatag marseille-iek után a Lille jótékony segítségére is számíthat a közeljövőben. Az alsóház is fortyog tovább, amennyiben az Auxerre nem győz, átmenetileg felfüggesztheti az élvonalbeli jelenlétet.

A bajnokikra vasárnapi kezdettel kerül sor, a szombatot a Lyon-Marseille Ligakupa-döntő uralja.

Nem gondoltam volna, hogy a hétvégét döntően meghatározó PSG-OM-nek nem úgy lesz döntő hatása a bajnoki végjátékra, ahogy én azt elképzeltem, de a Lille felzárkózásával, az OM összeomlásával és a Montpellier összenemomlásával senki sem számolt igazán sem a nyári rajtnál, sem utána, de talán még télen sem. Egyszerre rossz és nagyszerű a clasico időzítése: Ancelottinak az aranyálmokat kell életben tartania, Deschamps-nak a komplett évet kéne mentenie, de a másik alulmúlásáért nem osztanak dicsérő szavakat.

Cimborám, pöte oly sokszor emlékeztetett már arra a kicsit felelőtlen kijelentésemre, miszerint nem lesz több francia poszt, ha nem Párizsba vagy Marseille-be kerül az arany. Ezt csak azért írom, hogy érezzétek, mekkora súlya van a meccsnek, persze aki akar, nyugodtan szorítson a párizsiakért.

Úgy emelkedik ki a Barca-Milan a negyeddöntők közül, mint egy átlagos parlamenti napból a tegnapi, amikor élettel teltek meg a jobbára angry birdsöző, újságot lapozgatva unatkozó atyafiakkal teli széksorok. A mai kínálat másik meccse már a sorsolás pillanatában is csak fékezett habzású izgalmakat ígért, a marseille-i meccs után meg csak annyi kérdés maradt, hogy lesz-e idén még egy olyan meccs, ahol az egyik résztvevő élve felboncolja a másikat – merthogy már volt két ilyen.

Az első meccsen látott Milannal kapcsolatban is felmerült ez a kérdés, de az olasz bajnok még igen tartalékosan is állta a rohamokat, sőt, ha Robinho helyett Ulveczky Zoli játszik, még a vezetést is megszerezhette volna. A 0-0 a lehető legveszélyesebb eredmény a visszavágót hazai pályán játszó csapat számára, hiszen hiába tűnik úgy, hogy az idegenben szerzett döntetlennel előnyben van, ez egyetlen szemvillanás alatt komoly hátránnyá változhat. Már persze akkor, ha ez a bizonyos csapat nem a Barcelona. De most az.
Elolvasom »

Egész évben arra készült a nemzetközi focit követő közönség, hogy meglássa, mire megy a Barcelona vagy a Real Madrid egy olyan ellenféllel szemben, amely hagyományait tekintve és a saját bajnokságában betöltött szerepe alapján is méltó kihívója lehet. A kihívást úgy kell érteni, hogy az adott csapat szembeszáll a világ két legerősebb csapatának egyikével. Múltbeli eredményességet tekintve a Milan a Barcelona előtt jár, de a jelen más. A kérdés most nem az, hogy az olasz vagy a spanyol bajnokság erősebb, hanem sokkal inkább az, hogy létezik-e csapat, amely egy kétmecces párharc során végig esélyt tud teremteni magának a címvédő ellen. A Milan amellett, hogy Boateng belőtte a Puskás-díjas gólt, ősszel azt mutatta meg a Barcelona ellen, hogy tud jó meccseket játszani, de azt nem bizonyította, hogy ő lenne az esélyes, ha ismét összekerülnek. Este meglátjuk, mennyit változott a helyzet ősz óta. A Marseille és a Bayern közben azért mérkőzik, hogy a Milan esélyét ők is megjátszhassák az elődöntőben, azaz újabb akadályt gördítsenek a sokak által előre megmondott Barcelona-Real Madrid döntő létrejötte elé.

A Mourinho-mágia, a madridi meccs már a múlt. Ma Milánó és München is Manchester meglepő mintáját másolhatja. Milito és Müller ma még megmutathatja, mi maradt meg a morálból és a motivációból, mely miatt másnak mondhatták magukat. Marseille és a miniállam meglepetéscsapata mérhet megalázó mélyütést mindkettőjükre. Mérsékelt megújulással még menthetik magukat, miközben a média méltatlan magatehetetlenségük miatt már meggyújtott máglyájuk mellett mondaná megérdemelt mementójukat. Elvileg a két erősebb fogadja hátrányból a két gyengébbet. Mindkettő esélyesebb még most is, de főleg az Inter esetében kérdéses, hogy ez az esély mennyire valós, hiszen, amit tőlük láttunk az első meccsen az olyan volt, mint amiért Messit kiszórták Vanczák ellenében. Erősen visszafogott.

Hát akkor ötödször is Boldog Születésnapot NST! Igen, tudjuk, hogy tegnap volt, de a BL miatt inkább áttoltuk mára, és nem is baj, hogy így tettünk, mert már nem akarunk olyan szülinapi posztáradatot, mint korábban. Ma is lesz jó sok bejegyzés, minden szerző tol valamit, csak a tegnapi meccsek posztjára áhítozók maradnak kicsit szárazon.

Tegnap egy pánnépsport meeting keretén belül újra megtörtént az, ami már egy korábbi (az első) népsportos találkozón: az asztaltól, ahol ültem, két tévére is ráláttam, az egyiken az Intert verték, a másikon a Bayernt (akkor két Szuperkupa volt egyszerre). A dolog örömteli tartalma mellett egy ilyen esemény csak azért gázos, mert ha két meccset nézel egyszerre, egyiket sem látod igazán. Úgyhogy az alábbi poszt sem erről a két meccsről szól igazából, hanem sokkal inkább egy idén egyre aktuálisabbá váló kérdéskörről.  Elolvasom »

Amikor az ember az esti meccsre, meccsekre gondol, általában tudatában vannak annak, hogy a mérkőző felek milyen eredményeket érte el az elmúlt időszakban. Azt is tudja nagyjából, hogy mely játékosok sérültek, kik vannak jó vagy éppen rossz formában. Legalább halvány képet arról is kap, hogy az edző és a játékosok között épen milyen a viszony, és úgy általában véve milyen a klub körül uralkodó hangulat. Statisztikai mutatók, nyilatkozatok állnak rendelkezésre, ugyanakkor nagyon nehéz ezeket úgy értelmezni, hogy egy konkrét másik csapattal szemben mihez vezethetnek az előjelek, a fentiekben taglalt ismeretek. Bizonyos állítások beigazolódnak, mások pedig cáfolatot nyernek, hiszen mégis pillanatok, egyéni megoldások változtatnak az adott meccsre elképzelt „rendszeren” Nehéz figyelmen kívül hagyni a tudományos értelemben vett taktikát is, hiszen bonyolult stratégiai játékként is fel lehet fogni egy találkozót. A Bajnokok Ligája különlegességét az adja, hogy ebben a sorozatban játékosok, csapatok, edzők képesek attól eltérően viselkedni amit a bajnoki meccseken mutatnak. A ma esti Basel-Bayern és Marseille-Inter előtt megpróbálunk a rendelkezésre álló információk alapján képet alkotni arról, hogy mi történhet. Tendenciákat keresünk, és a tegnap esti hangulatot reméljük.

Amit erre a hétvégére ajánlhatok a francia szektornak, arról már hetek óta beszélnek, prognózisok, glosszák, statisztikai elemzések és szemtelenkedő miniinterjúk tucatjait dobták a standokra a lapszerkesztők és jómagam is arról nyilatkoztam az évindító posztban, hogy a rangadó napját jó előre ikszelem. Nem érdemes túlozni azzal, mekkora parti lesz és hogy a munkásokat nyugodtan el lehet küldeni, mert a hangorkán maga elemi téglányaira bontja majd széjjel a Vélodrome-ot, hiszen ott most minden és mindenki romokban áll. A Marseille épp az év legjobban várt meccsétől remél megváltást, ahol az ellenfél amúgy a listavezető. Bőséges felvezetés a vasárnapi OM-PSG elé.

Tíz-tizenegy nappal a bajnoki rajt előtt már gyarapodnak az erősítések, körvonalazódnak az erőviszonyok, fogalmazódnak a szokásos kilenc hónapos kérdések, a mennyiségi fogadkozás és a felújuló bizalmi viszony annyira megszédíti a szurkolót, hogy alsóházi tötymörgésre szánt csapatát egy pár pillanat erejéig a bajnokesélyesek táborában látja, satöbbi, satöbbi. Aranya vagy új stadionja lesz előbb a Lyonnak? Sikerre vezetnek-e a katari nagytőkés ambíciói Párizsban? Bírni fogja-e a dupla igénybevételt a kulcsfiguráitól megszabadított Lille vagy ez a Marseille éve lesz? Bajnoki beharang egy címvédővel és három törtetővel.

Az első és vélhetően utolsó nyomtatásba kerülő NST-anyagban az öt nagybajnokság aktuális éllovasairól írtunk. Már tördelésre készen állt a Brestről szóló passzus, mikor a Lille - először a bajnokság során - átvette a vezetést a bajnokságban. Hazard, Landreau, Rami, Gervinho, Sow és a többiek innentől már csak egy röpke pillanatra engedték ki kezükből a gyeplőt, néhány apró ingatag pillanatot leszámítva magabiztosan, példás egységben dolgozva gyűjtötték be előbb a kupát, majd a bajnokságot.

Legutóbbi francia posztunkban a dobogót elbukó, remélő vagy éppen odáig el se látó csapatok évét vettük számba, a soron következő írásban pedig a Lyon szánalmas bronzát, a Marseille sikertelen címvédési kísérletét, de mindenekelőtt a Lille duplázásának körülményeit piszkálgatjuk. A bajnok és ami mögötte van.

Miután mindenki látta, milyen szépen kihúzták a kupaszőnyeget a franciák lába alól, rövid értékelés után rá is térünk a hétvége lényegi részére, a kettős rangadóra. A megbízhatóság lesz a kulcsszó a Vélodrome-ban, ide látogat majd vasárnap a saját bénázásából kifolyólag sokat vesztő PSG, előtte pedig a Gerland is megtelik élettel, a szerdán láthatatlan lyoni támadósor ugyanis arra készül, hogy átüsse a masszivitását visszanyerő rennes-i téglafalat. A Lille kimarad a várhatóan enervált farokméregetésből, sikere esetén akár ötpontos előnyre is szert tehet. Clasico, Kékek, aztán jóslatok.

Újabb visszavágókkal kristályosodik tovább a BL mezőnye. A négynapos szünet pihenésre nem alkalmas, ahhoz viszont épp megfelelő hosszúságú, hogy felmérjük, a tavaszi munkát lényegében feladó Bayernre vagy a címvédő kék-feketékre lennénk valójában kíváncsiak a következő körben. Az odavágó eredményéből és a megfordított párharcok gyakoriságából kiindulva újra olasz vészről fognak zengeni a szerdai összefoglaló sorai, ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a hatos után úgy leblokkol Lajos, hogy előrébb hozza azt a közös megegyezést és már az éjszaka felmentését kéri a munkavégzés alól, miközben mi az Inter-siker szellemében azon filózunk, vajon létezik-e az a szövegkörnyezet, amelyben a "föltámadott a Sneijder" átirat egyáltalán vállalható. A Marseille-nek egyetlen esélye van, ha nem szerez gólt, mehet haza címvédeni.

A versenynaptár legsűrűbb periódusában nüanszok döntenek, egy-egy jó helyezkedés, apró sérülés vagy helytelen taktikai megfontolás tévútra viheti hónapok gondosan megkomponált munkáját. Ez a szép bevezető elsősorban Sir Alexnek szól, aki péntek este Bretagne-ban térképezte a BL-ellenfél játékát. Szólhat persze mindez a nagy győzelmet arató és ezzel versenyben maradó marseille-iekről, a szélsőjáték kockázatáról vagy az egy időre parkolópályára állított Brandaóról is, ezért is nézzük meg részletesebben, mi mindenre hívta föl a figyelmet a borvirágos szuperérzékeny radarja.

1992-ben megváltozott Európa térképe. Ebben az időszakban sok minden megváltozott abban is, amit addig Európa történelmének gondoltunk. A nyugat hatása és a kelet visszahatása ebben az időszakban kezdte átformálni az évtizedeken át megszokott „rendet”. 1992. november 25-én a csehszlovák parlament kimondta az ország kettéválását. 1993. május 1-jén Pierre Beregovoy volt francia miniszterelnök öngyilkos lett. A két időpont között, illetve kicsivel előtte és kicsivel utána játszották le az első olyan szezont az európai klubfutball történetében, amelyben a legértékesebb sorozatot már UEFA Bajnokok Ligájának hívták. Elkezdjük most Amokachitól, és folytatjuk tavasszal egészen Militóig, közben felelevenítjük egy-egy évad történéseit, érdekességeit. Az első BL-szezont a Barcelona kezdte címvédőként, és azzal sem árulunk el nagy újdonságot, hogy az Olympique Marseille fejezte be győztesként. Botrányok, Barthez szokatlan, Lipcsei Péter megszokott frizurával, és egy pályafutás is ideje korán véget ér, amit azóta is milliók sajnálnak.

Elolvasom »

Csöndes, már-már ünnepi hangulatban érhetne lassan véget az ősz, lehetne szürcsölni valami meleget és szépen téli pihenőre térni, de ez valószínűleg túl snassz lenne, a francos franciák - fene az ízlésüket! - pedig szeretik a körülményeskedést, a teátrális mozdulatokat, ergo jut majd a majréból is a fa alá. Hiába, náluk jobban sehol sem csinálják: csak amíg legtöbbször a lelátók népei sztrájkolnak, így ünnep hajnalán a méltóságában mélyen megsértett játékvezetői testület lépett akcióba, hogy kicsikarjon a közegből némi szolidaritást. Ettől azonban még nem tűnnek kevésbé nevetségesnek - csak az előző hétvégén három munkatárs ténykedését kísérte keservesen habzó panaszáradat, ráadásul teljes joggal. Ráadásul még Marseille-Lyont is rendeznek, amit eleve érdemes lesz megnézni, de Integető Hajbókoló Lufiember szakértő felvezetése végleg eldönti az imbolygó kérdőjeleket. Utána soha nem tapasztalt volumenben tárom föl az ikszes tippeket.