A City és az Arsenal ellentétes pályán mozgott a meccset megelőzően. Mancini – akárhogy is racionalizáljuk – megbukott a BL-csoportban, majd elvesztette a Chelsea elleni rangadót is, ez a meccs arról is szólt, milyen tartása, karaktere van a Citynek. Az Arsenal eközben megnyerte a csoportját, és hosszú ideje veretlen volt a bajnokságban is. Ahogy az várható volt, nyitott játékot és sok helyzetet hozott a meccs, az 1-0-lás végeredmény csak az erőviszonyokat tükrözi, a meccs összképét semmi esetre sem. Az Arsenal több játékosa is szokatlan szerepkörben játszott, talán ez is az oka, hogy középpályás emberfölényüket nem tudták érvényesíteni, míg a City bár alapvetően jó taktikával játszott, mégis inkább klasszisai egyéni teljesítményének köszönhetően nyerte meg a meccset.