Ha meccselemzésekről van szó, két dolog frusztrálhatja igazán az embert. Az egyik, ha nemhogy a kimenetelt, de a meccs képét sem találja el az előzetes okoskodást követően, a másik, talán még rosszabb eshetőség az, ha nem érti, mi történik a pályán. Ezt a kettőt sikerült ötvözni a City-Unitednek, megfejelve azzal a kiábrándultsággal, hogy iszonyú lapos bajnoki döntőt láttunk. Már ha az volt.

Egy edzőnek általában négy különböző taktikai szempontot kell megfontolni a meccs előtt: az alapvető kérdés mindig az, hogy a labdát vagy a területet próbálja meg kontrollálni az adott meccsen, emellett a játék sebessége, és a játék fő iránya határozza meg egy meccs képét.

Ezt a posztot a szülinapra akartam elkészíteni, de sajnos mivel egy kisebb botanikus kert fejlődött ki a légutaimban az elmúlt hetekben, csak most jutottam el a megírásához. Egy új sorozat bemutatkozó darabját olvashatjátok, amelyben a futballtörténelem egy-egy kulcspillanatát vizsgáljuk meg abból a szempontból, hogy vajon mi minden változott volna meg azzal, ha másképpen alakul az a bizonyos szituáció. Az első poszt témája nem is lehet más, mint az NST születésének kiváltó oka, a walesi golfütők éjszakája, amely meglepő módon nem a két érintett csapat, a Liverpool és a Barcelona, hanem a Chelsea és Magyarország sorsának alakulását befolyásolta döntően.

Érdekes az a hangulat, amit érzékelünk a sajtóból az Európa Liga kapcsán. Szakvezetők, játékosok, szurkolók nem ritkán úgy magyarázzák az ebben való részvételt, mint valami állatoktól elkapható nemi betegséget. Enyhébben fogalmazva, azt tapasztaljuk, hogy a kisebbik európai kupa résztvevői legalábbis igyekeznek megnyugtatni szurkolóikat, hogy azért igenis fognak futballozni. Míg a Bajnokok Ligáját senki nem kérdőjelezi meg ilyen szempontból, az EL kapcsán sokakban felmerül a kérdés, hogy melyik csapatot mi ösztönzi arra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a kupában való sikeres szereplés érdekében. A megmaradt 32 csapat és annak játékosai különféle klubszintű és egyéni motivációkkal állnak a tavaszi folytatáshoz. Beharangozandó a mai mérkőzéseket, azt kíséreltük meg összegyűjteni, hogy bennünket mi érdekel ebből az egészből. Nagy horderejű következtetéseket nem szándékoztunk levonni és nem is magyarázzuk meg magunknak, hogy miért nézzük,  mert ezek nélkül is valóban van jó néhány figyelemreméltó dolog. Tapasztalatszerzés, figyelemfelkeltés, feledtetés és presztízs a választék legjava.

Az angolok alapos emberek, szeretik összefüggéseiben érteni és vizsgálni, hogy mi miért történik. Így volt ez a '80-as évek elején is, nem sokkal korábban, hogy Alex Ferguson megkapta volna a MU kispadját. Charles Reep addigra már közel 30 éve foglakozott meccselemzésekkel és statisztikákkal, és ebben partnerre talált Graham Taylor menedzserben és Charles Hughesban, aki az angol edzőképzés feje volt akkoriban. Hughes vezetésével 109 meccset szedtek darabjaira olyan statisztikai összefüggések után kutatva, melyek alapjaiban határozzák meg a meccsek kimenetelét. Tapasztalataikat a The Winning Formula c. könyvben összegezték, amely igen erős nyomot hagyott az angol labdarúgáson, és amelynek állításait a mai napig vitatják vagy istenítik az edzők – nézőpont szerint. Tovább után hosszúra nyúló felvezető a Chelsea-MU elemzéséhez, és a hagyományos baszdelőre long ball futball angliai áttekintése.

Azon gondolkodtam a 4. forduló második játéknapját nézve, hogy a toronymagas favorit Barcelona mellett kik lehetnek azok, akik bemennek a legjobb négybe (ahol már _bármi lehet, ugyebár). Adja magát a Real Madrid és a Manchester United, még ha utóbbi nem is lehet igazán büszke a szezonból eddig eltelt három hónapra (incl. Bajnokok Ligája), de nagy hibát követnénk el, ha nem sorolnánk közéjük azt a Bayern Münchent, amely holnap reggel talán mindkettőt kiverné – ha lenne egy tisztességes balhátvédje. Az említettek alatt óriási szakadék tátong, a City és az Inter még csak-csak, de az A-D csoportok majdani továbbjutói nem képviselnek egy szintet a szűk elittel. Ami nem is baj, csak az a furcsa, hogy egy BL-játéknapon ennyi jó csapat pályára lép, csak éppen nem egymás ellen. Kettő kivételével. Elolvasom »

Nem elég, hogy a két legnagyobb kábelszolgáltató szétszopat a Deco, Paprika, Vadász és egyéb tévékkel, miközben fordulónként egyetlen BL-meccset engedélyez, mostanában egyre durvábban rászálltak a streamgyűjtő oldalakra is. A myp2p megszűnt, a rojadirectán alig van működő stream, ami kevés pedig van, azokon meg a csillárról is userek lógnak. Nem azért kezdem így, mert eseménytelen volt az első játéknap, hanem azért, mert minden egyes alkalommal képes vagyok berágni ezen a helyzeten. De foglalkozzunk inkább azzal, hogy mi történik akkor, ha az ember rákapaszkodik egy simulcastra, aminek hátránya, hogy egy meccset sem lát végig, nagy előnye viszont, hogy mindegyikbe bele tud nézni, és egy gólról sem marad le. Elolvasom »

Úgy 20:47 lehetett, amikor ránéztem a livescore-ra, hogy tényleg úgy van-e, ahogy látni vélem, vagy ez valami furcsa jelzőtüze a fáradtsággal keveredő sörhiánynak, de nem, Pato tényleg berakta az érdemi sorozat első gólját, amit aztán tizenhat másik dugó követett. Ekkor már éreztem, hogy _donnelly natgeo-átiratához még annyira sem sikerülhet felnőnöm, mint Lázok Janinak egy liverpooli próbajátékhoz. Miután kollégám a vadak és nagytestűek szükségleteinek oldaláról közelítette meg a tegnapi játéknapot, én az eltiprásra, megsemmisülésre vagy csak simán tétlen bámészkodásra kárhoztatott apróságok oldalára álltam, de ahogy az láthatóvá is válik, nem sikerült maradéktalanul.

Túl vagyunk az utolsó olyan hétvégén, ami jelentős eseményeket tartogatott még az idei klubszezonban. Ezek közül nyilván a Bajnokok Ligája döntője emelkedett ki, így szinte kizárólag erről volt szó a Rádió Q tegnap esti sportműsorában is. Alaposan kielemeztük a szombat esti mérkőzést, és a hallgatók is ehhez szóltak hozzá leginkább. Kassai Viktor méltatása mellett. Próbáltunk hibákat és erényeket keresni, és nem nagyon volt vita, de egy-két dolog magunknak is csak a műsor közben tűnt fel a meccsel kapcsolatban. A műsorban ezen kívül beszéltünk még teniszről, kézilabdáról és Forma 1-ről is. 12 órától hallgatható az ismétlés a www.radioq.hu oldalon vagy a 99.5-ös hullámhosszon.

Mondhatjuk, hogy alaposan körbejártuk a témát. Áthoztuk, és tovább ápoltuk a régi hagyományokat, ami a Mocskos és a Hajrá posztokat illeti, ráadásul most csatlakoztak hozzánk a Népsport vezérszurkerei is, akik Amikor kivertük a... posztokkal készültek a BL-döntőre. Bemutattuk a két csapat útját a döntőig, elemeztük a döntőjüket taktikatörténelmi szempontból, helyszíni képriporttal támadtunk Londonból, végül Blake segítségével megidéztük a két futballkultúra kozmikus ellentétét, így nem is maradt más hátra, mint hogy a szerzők is elmondják néhány mondatban, mit várnak a ma esti meccstől. A tippeléstől valamiért iszonyúan fázunk, de azért mindenki kiprésel magából egy végeredményt is, hogy legyen mivel szembesíteni a végén. Idei utolsó BL-beharangunk a hajtás után, a meccshez jó szórakozást mindenkinek.

"Neville bőg, a lelátón rázza mezét;
Messinek Rio csúszik alá."

A napokban elkezdtük szorosabbra vonni a kapcsolatunkat kedvenc sportriporterünkkel, Hajdú B. Istvánnal. Készítettünk vele videós interjút is, de megegyeztünk abban is, hogy ha ideje engedi, bejelentkezik az NST kedvéért Londonból is, hogy olyan bennfentes infókkal lásson el minket, amiket senki más nem tud. Ez a dolog olyan jól sikerült, hogy a mintegy ötven perces beszélgetést a United edzésén a partvonalon állva bonyolítottuk le, és közben olyan mondatokkal szakította félbe, hogy „Na, ilyen nem lesz holnap: Obertan lőtt egy irgalmatlan nagy gólt!”. Hajtás után lesz szó a két döntős csapat karakteréről, a kezdőcsapatokról, és az abból következő haditervekről, és bármilyen furcsa, szóba kerül Czibor Zoli, és a magyar pólóválogatott is. Elolvasom »

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

Röviden összefoglalva: a Manchester United és holdudvara az emberiség söpredéke. A náci Németországhoz hasonlóan gyűri maga alá a tömegeket, sorra csatlakoznak táborához gerinctelen és gyáva embertársaink, akik nem képesek szembeszállni a gonosszal. Nem véletlen, hogy a klub eredeti szellemiségéhez hű rajongók inkább újraalakították a csapatot, minthogy ezt a szörnyet támogassák hétről hétre, és az sem véletlen, hogy Nagy-Britannia leggyűlöltebb klubjáról van szó, vagyis a Sátán erőivel szemben szerencsére a jó oldal is odateszi magát, mert érzi, hogy komoly a fenyegetés. Senkit nem szeretnénk megriasztani azzal, hogy erről a förtelemről beszélünk, de meg kell mutatnunk embertársainknak, hogy mekkora veszély fenyeget.

Legyünk őszinték, a United ősszel mutatott játéka alapján nem sokan gondolták, hogy május utolsó hetében Rooney-ék döntőbe vezető útjával kezdünk el ráhangolódni a 2011-es Bajnokok Ligája fináléjára. A 2010 végén még döcögős MU aztán kezdett egyre masszívabb lenni, élre állt a Premier League-ben is, majd körről-körre a BL-ben is imponáló magabiztossággal takarították el maguk elől ellenfeleiket. Ahogy a Barcáról, úgy róluk is elmondható, hogy igazán komoly ellenállást csak a helyi riválisuk tudott kifejteni rájuk.

Lapozás után átvesszük az angol bajnok tucatnyi BL-meccsét a 2010-11-es szezonból, és egy kicsit elemezzük a szombatra várható keretüket is.

1998 júliusában úgy indult útjára a Bajnokok Ligája következő kiírása, hogy a címvédő a Real Madrid volt, míg a nyár új világbajnokot avatott Franciaország személyében. Magyarországról az Újpest vívta ki magának az indulási jogot, ami azóta sem sikerült újra a liláknak. A BL ezen kiírásában két selejtező kört rendeztek, majd 24 csapatból alakult ki a legjobb 8 mezőnye. Legendás meccsek minden szezonban vannak, de ha bármilyen társaságban BL-döntők kerülnek szóba, akkor általában valakinek hamar eszébe jut az 1999. május 26-án lejátszott mérkőzés, melyet Sir Alex Ferguson az életrajzi könyvének címét adó mondattal kommentált: ’Football, bloody hell’. Bajnokok Ligáját bemutató sorozatunk az első angol BL-győzelmet hozó szezonnal folytatódik. Mire a szezon véget ért már volt Google és Bluetooth, mert előtte még nem. A század nagy sportolói közül páran abbahagyták, de szerencsére voltak, akik még maradtak.

Gondolhatnánk, hogy a Schalke stábjánál talán csak az van nehezebb helyzetben, akinek felvezető posztot kell írnia ehhez a rangos összecsapáshoz, de valójában annyira nem is nehéz - no, persze az a kiindulási alap, hogy nem gondoljuk azt, hogy a meccs már eldőlt. Kicsit körül kellett nézni hozzá, de elég hamar össze lehet szedni azt a néhány dolgot dolgot, amire a Schalkénak szüksége van a győzelemhez, és ezeket ügyesen beleillesztve a Schalke játékába könnyedén fancsali képet lehet csalni a borvirágos arcára.

A Schalke egy irgalmatlan parasztlengővel meglepte az Intert, aminek köszönhetően elődöntőt játszhatott, de elvesztette a lehetőségét, hogy még egyszer eladja a felszolgált vörösboros pörköltből agyart szegezve előrontó vaddisznó stratégiáját. A Manchester United pont annyira tartott a Schalkétól, hogy már hajlandó volt nagyon komolyan venni, ami azonnal nagyjából a nullára is redukálta a németek győzelmi esélyeit: a félelmetesen precíz gépezetként működő United az ellenfelén rövid ideig, a kapusán egy kicsit tovább kereste a fogást, végül mindent összevetve úgy elverte, mint szódás a lovát. Nem lehet egy rossz szavunk sem a Schalkéra, mivel már az is csoda volt, hogy eljutottak idáig, nem meglepő, hogy itt már meglehetősen könnyűnek találtattak, de őket látva teljesen érthetetlen, hogy állhatnak a Bundesliga 10. helyén. Elolvasom »

Húsvétidőben lekapcsolt agyakkal még ál-szakmai okfejtésekbe sincs sok értelme belekezdeni. Így ahelyett, hogy máglyát építenénk a vörösöknek Rangnick doktor titkaiból, hogy aztán undok félmosollyal kísérve megforgassuk Carrick vádliját a tűz fölött, annak a levélváltásnak a szöveghű fordítását közöljük, melyben a manchesteri különítmény egyik tagja korábbi német kollégáját froclizza az estével kapcsolatban. Egyikük rendkívül magabiztos, a másik viszont láthatóan edzett gyerek, jól tűri a lecsapott labdákat és van töke ahhoz is, hogy nagyot álmodjon.

Mivel mérés, és számolás nélkül nem érdemes hozzáfogni olyan bejegyzés szerkesztéséhez, mely a világ legjobb futballjáról szól, megkértem egy pajtásomat, hogy végezzen el egy fizikai kísérletet. Azért nem én tettem meg, mert nem voltam hajlandó ekkora igénybevételnek kitenni az idegrendszeremet, meg egyébként is hitelesebb a dolog, ha szakember kezébe adom az ügyet. Kíváncsi voltam, hogy ugyanazt érzi-e, a kísérlet során, mint bármely sporttárs, aki nem rajong a Barcelonáért, de mégis végig kell szenvednie a meccsüket. Nos, tökéletesen beigazolódott a feltevésem, mely szerint az élőben végigfintorgott mégegypassz pontosan úgy hat az antiblaugrana szervezetére, mint művelt zenei újságíróra a meggondolatlanul előkapart halálos mágnes.

A BL-szezon eddigi legjobb meccsén vagyunk túl, persze csak ha valaki egyformán nem/szereti a két csapatot. A Bayern szurkolói teljes joggal esnek mély letargiába, hiszen ha van csapat, ami megnyeri az ilyen meccseit, az a müncheni. Eközben a címvédőnél a párharc visszavágója egy erős Barca-flash-t hozott, 0-1-ről megverni otthon - még ezt - a Bayernt visszahozta a már elfeledettnek gondolt 2010-es Inter emlékét. Szögezzük le, a kicsit formán kívül játszó Hajdú Bének teljesen igaza volt: kutya volt ez a bíró, de nem Pedro Proenca miatt esett ki a Bayern jutott tovább az Inter. Münchenben ez egy ilyen szezon, de vajon milyen szezon ez az Internél, amely Benitezzel súlyosbított kezdése ellenére még áll mindhárom sorozatban, ahol címvédő. 88. perc, Gary Lineker elindul skót juhászával az esti sétára a Leicester-i vasútállomás mögötti parkba. Elolvasom »

Újabb visszavágókkal kristályosodik tovább a BL mezőnye. A négynapos szünet pihenésre nem alkalmas, ahhoz viszont épp megfelelő hosszúságú, hogy felmérjük, a tavaszi munkát lényegében feladó Bayernre vagy a címvédő kék-feketékre lennénk valójában kíváncsiak a következő körben. Az odavágó eredményéből és a megfordított párharcok gyakoriságából kiindulva újra olasz vészről fognak zengeni a szerdai összefoglaló sorai, ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a hatos után úgy leblokkol Lajos, hogy előrébb hozza azt a közös megegyezést és már az éjszaka felmentését kéri a munkavégzés alól, miközben mi az Inter-siker szellemében azon filózunk, vajon létezik-e az a szövegkörnyezet, amelyben a "föltámadott a Sneijder" átirat egyáltalán vállalható. A Marseille-nek egyetlen esélye van, ha nem szerez gólt, mehet haza címvédeni.