Minimum kilencvenkilenc százalék az esélye annak, hogy a súlyos döntések sorát elöl és hátul is az utolsó forduló hozza majd meg.

Egyedül a győztes kiléte dőlhet el hamarabb, ha ugyanis az elképzeléseim igazolást nyernek, hat pont előnybe kerül a Montpellier, amivel aztán megroppanthatja párisi vetélytársát, sőt, a lagymatag marseille-iek után a Lille jótékony segítségére is számíthat a közeljövőben. Az alsóház is fortyog tovább, amennyiben az Auxerre nem győz, átmenetileg felfüggesztheti az élvonalbeli jelenlétet.

A bajnokikra vasárnapi kezdettel kerül sor, a szombatot a Lyon-Marseille Ligakupa-döntő uralja.

Ha jól lettem informálva, ennek a játéknapnak a hatezredik Barátok Közt-résszel kellett versenyt futnia, ami színvonalában nyilván minimum két szinttel magasabb, mint a legpengébb Xavi-Messi összjáték, ezért utólag csodálkoztam is, miért nem övezte a kollégák részéről tömeges jelentkezés az összefoglaló megírását. Akik elcsábultak – illetve ahol az asszony nyert –, történelmi eseményekből maradtak ki, mert a mesterötöst prezentáló Messi megint kihúzott egyet a megdöntendő rekordok listájáról, a Lyon pedig a futó kiírás egyik legnagyobb égését produkálva köszönt el a BL-től.

Garcia bőrmester sikeres jelenlegiélet-utaztatásra vitte benitót az éjjel, amely komolyabb testen kívüli élményben végződött, ezért nekem kellett beugranom kötényosztó szerzőtársunk helyett BL-beharangozót írni. Mivel éppen nem dolgoztam a Békák BL-verzióján és a sumer nyelv futball segítségével történő klasszifikálásán, ahogyan Hank Moodyt sem akartam másnaposan felébreszteni a Barcelona öltözőjében, meg most valahogy nem is lett volna kedvem ilyesmihez, így legnagyobb örömötökre teljesen hagyományos beharangozó következik az aktuális Bajnokok Ligája-mérkőzések elé.

A mai napon nemcsak a kínai újév és az epilepsziával élők világnapja van, hanem folytatódik a Bajnokok Ligája idei kiírása is. A nyolc darab nyolcaddöntő négy különböző játéknapon lesz, amiből logikusan következik, hogy ma két meccset rendeznek. Csak azért nem írjuk úgy, hogy ma két meccset nézhetünk meg a fotelünkben hátradőlve, mert ez hazugság lenne. A tévécsatornákkal sáfárkodó titkos felsőbb erők ugyanis az eddig sem mindenhol nézhető mellett egy másik olyan sávra terelték a csillagos ligát, ami olyan, mint egy flex. Nincs otthon, pedig néha kellene. Annak, aki ezt kitalálta, mostantól élete végéig legyen része kéthetente egy cukorpasztás intim gyantázásban. Ha pedig nő, akkor élete napján, nyári esküvőjén, ölelgesse meg percenként a zakójától addigra megszabadult Camacho. Most kivételesen a nemsztrímelő, hanem tévét néző nyugdíjasokra is gondoljunk, akik nem fogják látni a BL-t pedig szeretnék. Ma este Lyonban és Leverkusenben játszanak meccset, a vendégek pedig a szezon előtt legkisebbnek és legnagyobbnak gondolt csapatok. Mindjárt elmondjuk, mit gondolunk a Lyon-APOEL és a Leverkusen-Barcelona meccsek esélyeiről, de csak röviden, mert ma egyébként szívecskés lufikkal kell egy réten boldogan szaladni, miközben a világ összes hangosbemondójából meglepetés Coelho-igazságok áradnak szét a Földön.

Tíz kör után már visszavonhatatlanul polarizálódik a mezőny a Ligue 1 világában. A PSG - sorsolásának köszönhetően - akár hetekig bitorolhatja az éllovas pozícióját, Gameiro pedig némi előnyt is szerezhet a góllövőlistán a versenytársaival szemben. Csalódott BL-résztvevőből hazai menővé süppednek vissza a Lille és a Lyon játékosai, vasárnap egymással szemben mérhetik fel, melyiküknek sikerült jobban a visszarendeződés. Temperamentumos pillanatok a Vélodrome-ban, mentálhigiénés nyomor Bordeaux-ban, egységfront a Montpellier-nél, Antonetti észjárása pedig továbbra is követhetetlen.

Döntő fontosságú EB-selejtezőkre gyúrnak a népek kontinensszerte, így értelemszerűen a Ligue 1 idei tevékenységében is lezárul egy szakasz. Ráadásul klasszikus módon, a tabellát a szó legszorosabb értelmében fej fej mellett, egymás halántékának feszülve vezető duó rangadójával: a forduló zárómeccsén Párizsban teszi tiszteletét a BL-győzelemmel hangoló Lyon.

Feltámadóban az OM, sorra szórakozza el meccseit a Lille, a TFC szárnyalása pedig, úgy tűnik, kicsivel hosszabbra nyúlhat a Mompénál. Összességében élbolytömörítő párosításokkal és csúcsrangadóval érkezik a kilencedik kör.

Embert küldünk a holdra, birkákat klónozunk és állítólag már szavazhatnak a nők is, az viszont valamiért elérhetetlen, hogy az ember beüljön a tévé elé egy BL-fordulóban, és kiválassza, melyik meccset szeretné nézni. A két BL-győztes meccse helyett szívesebben néztem volna (és akik látták a PSV-Ajaxot múlt héten, valószínűleg egyetértenek) a játéknap nagy (Bayern-Citeh) vagy kisebb (Napoli-Villarreal) rangadóját. Némi meglepetésre az Ajax lehozott egy egész jó félidőt Madridban, így csak fél szem jutott a fenti két meccsre, Ranieri alatt megbokrosodott az Inter, a Citynél a vereségnél is fájóbb botrány kezd alakulni, a Napoli pedig Csöni kedvéért egyszer kiállt a Villarreal ellen a legerősebb felállásában is. Elolvasom »

Úgy 20:47 lehetett, amikor ránéztem a livescore-ra, hogy tényleg úgy van-e, ahogy látni vélem, vagy ez valami furcsa jelzőtüze a fáradtsággal keveredő sörhiánynak, de nem, Pato tényleg berakta az érdemi sorozat első gólját, amit aztán tizenhat másik dugó követett. Ekkor már éreztem, hogy _donnelly natgeo-átiratához még annyira sem sikerülhet felnőnöm, mint Lázok Janinak egy liverpooli próbajátékhoz. Miután kollégám a vadak és nagytestűek szükségleteinek oldaláról közelítette meg a tegnapi játéknapot, én az eltiprásra, megsemmisülésre vagy csak simán tétlen bámészkodásra kárhoztatott apróságok oldalára álltam, de ahogy az láthatóvá is válik, nem sikerült maradéktalanul.

Tíz-tizenegy nappal a bajnoki rajt előtt már gyarapodnak az erősítések, körvonalazódnak az erőviszonyok, fogalmazódnak a szokásos kilenc hónapos kérdések, a mennyiségi fogadkozás és a felújuló bizalmi viszony annyira megszédíti a szurkolót, hogy alsóházi tötymörgésre szánt csapatát egy pár pillanat erejéig a bajnokesélyesek táborában látja, satöbbi, satöbbi. Aranya vagy új stadionja lesz előbb a Lyonnak? Sikerre vezetnek-e a katari nagytőkés ambíciói Párizsban? Bírni fogja-e a dupla igénybevételt a kulcsfiguráitól megszabadított Lille vagy ez a Marseille éve lesz? Bajnoki beharang egy címvédővel és három törtetővel.

Az első és vélhetően utolsó nyomtatásba kerülő NST-anyagban az öt nagybajnokság aktuális éllovasairól írtunk. Már tördelésre készen állt a Brestről szóló passzus, mikor a Lille - először a bajnokság során - átvette a vezetést a bajnokságban. Hazard, Landreau, Rami, Gervinho, Sow és a többiek innentől már csak egy röpke pillanatra engedték ki kezükből a gyeplőt, néhány apró ingatag pillanatot leszámítva magabiztosan, példás egységben dolgozva gyűjtötték be előbb a kupát, majd a bajnokságot.

Legutóbbi francia posztunkban a dobogót elbukó, remélő vagy éppen odáig el se látó csapatok évét vettük számba, a soron következő írásban pedig a Lyon szánalmas bronzát, a Marseille sikertelen címvédési kísérletét, de mindenekelőtt a Lille duplázásának körülményeit piszkálgatjuk. A bajnok és ami mögötte van.

Miután mindenki látta, milyen szépen kihúzták a kupaszőnyeget a franciák lába alól, rövid értékelés után rá is térünk a hétvége lényegi részére, a kettős rangadóra. A megbízhatóság lesz a kulcsszó a Vélodrome-ban, ide látogat majd vasárnap a saját bénázásából kifolyólag sokat vesztő PSG, előtte pedig a Gerland is megtelik élettel, a szerdán láthatatlan lyoni támadósor ugyanis arra készül, hogy átüsse a masszivitását visszanyerő rennes-i téglafalat. A Lille kimarad a várhatóan enervált farokméregetésből, sikere esetén akár ötpontos előnyre is szert tehet. Clasico, Kékek, aztán jóslatok.

Két egyértelmű és egyoldalú párosítással zárultak a BL nyolcaddöntői, nem csalódtunk Mourinhóban, Benzemában, a Köbenhavnban, a Chelsea-ben, de még az anyaszomorító Pepében sem - tehát a Lyon védőin kívül igazából senki sem okozott komolyabb meglepetést, ők viszont nem találták meg a gyógyszerüket, igaz elég keményen rákényszerítették őket a hibákra. Megszólalt a madridi közönség, a Real igazolta, hogy ők a legfehérebb, a dánok pedig azt, hogy ők a legrondább mez birtokosai.

Azt tudjuk régóta, hogy a Camp Nouban a harmadik gólnál már fel se állnak a nézők, csak szolidan tapsolnak, illetve hogy nem a Barca az egyetlen csapat, amely szurkolói problémákkal küzd. A hárdkór manchesteriek már régóta panaszkodnak, hogy egyre több az Old Traffordon a tonhalas szendvicset zabáló öltönyös köcsög, az Arsenal nem olyan régen költözött a Libraryből az Ermitázsba – egy-két évvel ezelőtt az Anfield Road is turistaáradatra panaszkodott, de ott az utóbbi másfél év kemény munkája úgy tűnik, megfékezte ezt a folyamatot. Ezúttal José Mourinho és játékosai szólították meg a közönséget, hogy jó lenne, ha aktivizálnák magukat, mert azt is tisztán hallani meccs közben, ha valamelyik közeli utcában parkoló autónak megszólal a riasztója, és a tökös bíztatás, vagy akármilyen bíztatás most, a BL-ben a legjobb nyolc küszöbén már indokolt lenne.

Skandináviába látogatni akkor is veszélyes vállalkozás, ha a vikingek nincsenek otthon, míg a szövőgéppusztítók utódai kedvenc ellenfelüket fogadhatják. A beharangozóban bővebben foglalkozunk a Koppenhága meccsel, mert egyrészt úgyis mindenki a Realról beszél, másrészt pedig ők kapják majd a nagyobb terjedelmet az összefoglalóban.

Tökéletes meccsekkel hangol a Lyon arra, hogy elvegye a madridisták kedvét az élettől, két négygólos rombolás és az év francia góljának becsapódása után Mourinhonak csak akkor adnánk némi sanszot a továbbjutásra, ha a Lyon padjánál toporzékolna. Nagy pofával mondhatnánk, hogy ezek után kábé akkora lehet a luxusfruskák esélye a Gerland-ban a jó eredményre, mint Domeneché a közösségi megbocsátásra vagy az arles-i fiúké a bennmaradásra, de az egészséges arroganciát pár napig még felfüggesztjük. Átmenetileg európai tényezővé válhatott volna a Lille is, ha nem bohóckodta volna el kupás előmenetelét, így azonban jobban fókuszálhat arra, hogy a következő három hétben eldöntse, lesz-e címvédés a ligában vagy egy leendő rekorderrel a kapuban új bajnokot avat az ország.

Csöndes, már-már ünnepi hangulatban érhetne lassan véget az ősz, lehetne szürcsölni valami meleget és szépen téli pihenőre térni, de ez valószínűleg túl snassz lenne, a francos franciák - fene az ízlésüket! - pedig szeretik a körülményeskedést, a teátrális mozdulatokat, ergo jut majd a majréból is a fa alá. Hiába, náluk jobban sehol sem csinálják: csak amíg legtöbbször a lelátók népei sztrájkolnak, így ünnep hajnalán a méltóságában mélyen megsértett játékvezetői testület lépett akcióba, hogy kicsikarjon a közegből némi szolidaritást. Ettől azonban még nem tűnnek kevésbé nevetségesnek - csak az előző hétvégén három munkatárs ténykedését kísérte keservesen habzó panaszáradat, ráadásul teljes joggal. Ráadásul még Marseille-Lyont is rendeznek, amit eleve érdemes lesz megnézni, de Integető Hajbókoló Lufiember szakértő felvezetése végleg eldönti az imbolygó kérdőjeleket. Utána soha nem tapasztalt volumenben tárom föl az ikszes tippeket.