Maradt még két kör ebből a bajnokságból és az idő szűkösségéhez képest rengeteg a teendő: dönteni kell a bronz és a kupahelyek sorsáról, el kell búcsúztatni Beckhamet, a Nancyt és a Troyes-t, meg kell szerezni Ibra harmincadik gólját, arról nem is szólva, hogy gondolatban el kell költeni minimum 200 millió eurót - felét a PSG-re, felét a visszajutó Monacóra.

Ezen a ponton elkezdhetünk örülni, milyen klassz lesz a következő év (jön a Nantes és heinrich örömére a Guingamp is), de az idei se alakult rosszul, különösen az élbolyt tekintve. Szerintem maradt még annyi kraft a Nizza-Lille-Sainté trió egyikében, hogy elorozza a lyonisták dobogóját, Puelék közvetlenül alá támaszthatják is ezt az érzést azzal, ha lenyomják az OL-t. A Zöldekhez a biztos bajnoki ezüst tudatában érkezik az OM, a Lille pedig a kiváló tavaszi formájára építhet.

Múlt héten előrevetítettem, hogy a PSG-t már a matek se nagyon választja el attól, hogy a Valenciennes ellen vasárnap bajnokká legyen, így több mint valószínű, hogy hétfőre kiürülnek a munkahelyek a fővárosban. De ez rendben is van így, a gazdaság építése közben időt kell szakítani a sportra és a színházra, pláne ha egy légtérben van a kettő. A kicsit csúfos véget érő Évian-meccs után nem mindenki lesz bevethető az aranyvasárnapon, de kitűnő címlapfotók várhatók, úgyhogy ha másra nem is, erre a pár percre érdemes lesz francia bajnokit választani. A Marseille tovább hozza az 1.0-ás focit, Gourcuff jóvoltából a Lyon-Sainté különmeccs se dőlt el még, mint ahogy a kiesés ügye sem tisztázódott.

Öt kör van hátra a játékból és a közös posztban felvázolt helyzetképhez képest sok újat nem lehet mondani: nincs az a matek, ami megakadályozná, hogy a PSG két fordulón belül bajnokká nemesedjen. Hogy ez Carlo búcsúját is jelentené egyben, nem tudni még, mint ahogy azt sem, Ibra mellé jön-e Cavani vagy helyette és hogy Cavani egyáltalán Cavani lesz-e és nem Tévez vagy Torghelle.

A dobogóért a két Olympique megy a Zöldekkel, így a vasárnapi Lyon-Sainté tekinthető döntő fontosságú ütközetként, főleg a vendégek veretlenségi sorozata fényében. A kiesés ügye meglehetősen nyitott, a köteltáncban a Brest és a Troyes mellett a Nancy-Sochaux-Évian-Reims kvartett egyike látszik vesztesnek.

A Columbo nem csak a mitugrász küklopsz miatt rohadt idegesítő, hanem azért is, mert a krimik alapvető fontosságú kérdését az első képsorokban elárulja. Pont ilyen az, amikor egy bajnokság végén nem azt látjuk, hogy előkerülnek a bicskák, és elhangzik a minden bunyózás előtt elhangzó három mondat („Mivaa? Mivaaa?! MIVAAA?), hanem valaki mindenki tánclépésekkel közelít a célszalag felé, az általa felvert porból pedig a horizonton előbukkannak az üldözők.

Hát ez van most, pedig tavaly például az angoloknál az utolsó forduló 90. percében nem az volt a bajnok, aki a 94-ben, de az olasz és a német is jó hajrával zárult. Erre idén április közepére két bajnokunk is megvan már, a Bayern és a ManUnited is leiskolázta a mezőnyt, de kijelenthető, hogy eldőlt a spanyol, a francia és az olasz is. Hajtás után megpróbálunk eligazítani, merre tekintgess, ha még bármelyik bajnokságban izgalomra vágysz. Közös poszt, rég volt ilyen.

A két hete megkezdett szánalmas magyarázkodás helyett legyen ismét a tippmagyarázatoké a terep, hiszen hét körrel a zárás előtt semmi sem látható még kristálytisztán. Csak sejtéseink vannak arról, hogy a PSG aratott, a Troyes meg elbukott, de néhány hét alatt olyan lift- és csúszdajátékra volt errefelé példa, amire egy nagycsaládosokkal teli társasház közös képviselője is büszkén hivatkozna a híradóban.

Sok kulcsmeccs van még hátra, az első épp vasárnap este, mert a Lyon botlásait kihasználva előrepofátlankodó OM a szintén jó szériát futó Lille-hez látogat. A kiesőjelöltek közül többen észhez kaptak, a Nancy-Reims-Évian hármas hosszú hajrát nyitott, a Brest viszont végleg megrekedni látszik. A Bastia négyesével lődözi a gólokat, ez a riasztóan fasza focit Gourcuff papának kéne hatástalanítania.

A nagy tavaszi nekifutás előtt nem is annyira a csapatoknak, inkább nekem kéne összeszednem magam, hogy posztot írjak, de az indokolatlan szenvelgés pont annyira érdekli a kommentelőt, mint Beckham kínai haknija vagy egy átlagos Bordeaux-meccs szabadon választott öt perce.

A hétvége a címvédő és a leendő bajnok különmeccsével indul, ahol a PSG teljes vértezetben, egy viszonylag pihent Ibrával esik majd neki a mindent eldöntő szakasznak, és bár Carlo a Montpellier-n csak korlátozottan tudja majd tesztelni a katalánok elleni játékát, a vendégeknek lehet pontszerzési reménye. Harmincadik kör.

Ha valaki a francia bajnokság eseményeit szeretné kommentelni a hétvégén, annak is biztosítjuk a platformot – OJ sajnos a hóesés közepén várja a négyes metró felbukkanását, így a posztolása bizonytalannak mondható.

Mint az köztudott, tegnap feléledt az ország, mert elindult a csudálatos enbéegy tavaszi szezonja, mi meg már többször is a bajnokság hajrájáról beszélünk a francia posztok alatt, ami már önmagában antagonizmus. Nem is szeretném ezt tovább húzni azzal, hogy előrevetítem az évértékelő poszt tartalmát, de kicsit azért furdal a kíváncsiság, hogy vajon hányan tartják fontosabb, emlékezetesebb eseménynek Beckham pályára kerülését mondjuk a St-Étienne menetelésénél, Puel nizzai sikerénél, Alessandrini berobbanásánál, a Lille - nem lehet ezt szebben mondani - arcpirító BL-égésénél vagy bármi másnál, ami az utóbbi hét hónapban a francia pályákon történt.

Ez még csak a 27. játéknap, bár ez is csúcspontinak tekinthető: a Sainté-Nizzán a kupaindulás (és a bronz), a korzikai rangadón a becsület (és a biztos bennmaradás) a cél.

Amikor egy Párizs-Marseille-re készülünk, félre kell tenni minden olyan részletet, ami a tisztánlátás igénye ellen dolgozhat. Most sem érdekel annyira, mennyire formátlan, anyagmentes csapattá sorvadt a még mindig dobogós Marseille, mint ahogy abból sem lehet komolyabb következtetéseket levonni, hogy a Sochaux az OM után Lavezziéket is kipofozta a Bonalból.

Ha az előttük álló feladatokat nézzük, épp a legjobbkor, rangadó és BL-csörte előtt érkezett a lángos  a PSG arcára, ugyanakkor nem érdemes túlhangsúlyozni a párharc fontosságát, mert a bajnokság kimenetele nem itt dől el, sőt, a Marseille nem is ellenfele Carloéknak az aranyért folytatott harcban. Ha másért nem is érdemes a meccsre kapcsolni, azért a hangrobbanásért biztosan, ami akkor várható majd, amikor Beckham játékra jelentkezik az oldalvonalnál.

Ha Beckham várva várt debütálása nem is, a párizsiak hétközi BL-sikere és az ott mutatott játék mindenképp megadhatja a szükséges energiát a folytatáshoz, ez pedig visszavisz bennünket a múlt héten emlegetett olló kinyílásához. Még nem mondhatjuk ki, hogy eldőlt a bajnokság, de heteken belül a sejtésből bizonyosság lesz: a Lyon csak akkor tudna csökkenteni a hátrányán, ha nyerne a szintén kupázó Bordeaux otthonában.

Várjuk még a Toulouse feltámadását, valamint a Zöldek további közeledését a dobogóhoz, ami valójában több is, mint vágy, mert az előttük álló marseille-iek egyszerűen nem érdemlik meg az élbolyt. Sűrű a kupaindulásért küzdők köre is, visszaszállni látszik a Lille, de lehet, hogy ez csak optikai csalódás.

Bajnokin legutóbb a BL-csoport záróköre előtt kapott utoljára gólt a PSG és hogy a keretes szerkezet megmaradjon, a BL újranyitása előtt beengedtek egyet a Bastiának is, hivatalosan is pontot téve a téli robot végére. Carlo nem lehet boldogtalan, mert a statisztikái elég testesek, Ibra pedig a padon terpesztve is hideg verítékbe borítja az ellenfél hátvédsorát. A Valencia kiiktatására adok egy nyolcvan százalékot, a bajnokságra úgy kilencvenet, de ahogy kinyílik az olló - már hat pont a fór a Lyonnal szemben -, úgy fog ez a szám felsiklani a százra.

Ezen a hétvégén többnyire a kupahelyre és a kiesésre jogosultak néznek farkasszemet, a Sainté-Montpellier vagy a Rennes-Toulouse nem tűnik rossznak. Vasárnap este zárásnak egy Lyon-Lille van betervezve.

Túl tökéletes lett volna, ha a piaci hajrában szerződtetett Becks rögtön itt, a 23. fordulóban szerepet kap a Toulouse legyőzésében, de ezekre a francia futballal ápolt viszonytól függetlenül komoly érdeklődést indukáló pillanatokra még vélhetően heteket kell várni.

A PSG azzal erősített leginkább, hogy leadta a ballasztot, de riválisai se pucolták le a bankszámlákat: az OM a támadásszervezésbe hozott új arcokat, a Lyonnak viszont annyi is elég volt, hogy elengedte Bastost. Masszív tengelyt épít a Rennes, az alakuló ülésre a szomszédvár pályáján kerül sor, míg a Lille, a Montpellier és talán a Bastia is sima győzelmekkel számolhat.

Sokáig csak Lucas Moura átigazolása jelentette a piaci tevékenységet a francia bajnokságban, ezen a héten viszont több elnapolt, régen várt és levegőben lógó szerződés végére kerültek oda az aláírások. Még van pár nap, hogy végleg kiürüljön a mezőny, ebbe pedig pont belefér egy hétvége.

Az Afrika-kupa első hete futballt általában nem hoz, csak fennakadást, ha a lyukassá váló posztokra gondolunk. Két nagy vesztes, az Évian és az Ajaccio épp egymással játszik, de a PSG-t leszámítva szinte kivétel nélkül mindenkinek nélkülöznie kell egy-egy kulcsjátékost. A tippelésnél a futó formát vettem alapul, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pillanatnyilag legfaszább teljesítményt mutató Nizza és a Rennes sikerei mellett a PSG győzelmével (és előnyszerzésével) számolok.

Nem borult fel a piac, a kispadközi népvándorlás is elmaradt és Beckham se cuccolt át a torony alá, hála ezért minden londoni ingatlanosnak. Miután a télen semmi érdemleges nem történt, gyakorlatilag változatlan feltételek mellett csavarodik döntő szakaszába a bajnokság, amit első idei pontjainak köszönhetően a Lyon vezet, nyomában a játékoskeretét valamelyest racionalizáló PSG-vel.

Carlo még nem vette fel a téli nyaralás utáni utazósebességet és szerintem Bordeaux-ban is bukni fog minimum két pontot, függetlenül Ibra harcikedvétől. Vigyázó szemeinket egyelőre még a hazai védmű feltörését célzó kísérletekre vetnénk, nem az iszonyú pénzért megvett Lucas Mourára, bár alighanem előbb-utóbb egyikből következik majd a másik, csak türelmesnek kell lennünk. A Lille-Nice a vendégeket kézivezérlő Cvitanich miatt lehet érdekes, a pár napja Ligakupa-döntőbe jutó Rennes és Sainté idegenben lépnek pályára, akárcsak a címvédő, ők a Vélodrome-ban kaparhatnak az ikszért.

Visszatérve a szünetről ismét az összecsuklás-vekengés-feltámadás kérdései kerülnek előtérbe, ami nem véletlen, hiszen a lét további alakulását érzékenyen befolyásolhatná mondjuk a listavezető veresége vagy a csőutolsó feltámadása. Bölcs edzők nem hivatkoznak a sorsolásra - legalábbis nyilvánosan biztosan nem -, de épp úgy mintákban, sorozatokban gondolkodnak, hullámokat és szabályszerűségeket keresnek, ahogy a szurkolók és az érdeklődők. Az utóbbi hónapok során hol az erősítési politika, hol a rotációs ötletek, hol pedig Ibra állandósított one-man showja szerepelt a PSG-ről írottak középpontjában, és most sem lesz ez másképp. A tabella első harmadában már mindenkit elért egy kisebb visszaesés, egyedül talán a tizenkét meccse veretlen St-Étienne a kivétel. Ha meglátásaink helyesnek bizonyulnak, tovább izmosodik az élboly mögött formálódó négy-ötcsapatos üldözőboly, ami nagyon jó hatással lesz az télből hátralévő hetekre. A sorozatok tehát megszakadnak, de a tippjeink ne befolyásoljanak senkit, mert én nagyjából hat meccset láttam az idei francia bajnokságból, a bevezetőt OJ korábbi posztjainak bevezetőjéből vágtam össze kis változtatással úgy, hogy tulajdonképpen ne jelentsenek semmit a mondatok, és elkerüljök a lehetséges pereket, mindezt pedig azért, mert OJ ultimate leterheltsége miatt sajnos nem tud posztolni, de megkért, ugyan dobjak már ki egy könnyű kommentfogót a tippeknek. Én meg nem vagyok rest, sőt hozom a számokat is, azt pedig könnyű lesz utólag megmagyarázni, miféle sorozatok szakadtak meg. Azt mondjuk pont tudom, hogy a Saint-Étienne öt meccse nem rúgott gólt a ligában, kézenfekvő, hogy így nem is nyert, de most majd mindkét tendencia megszakad.

Az utóbbi hónapok során hol az erősítési politika, hol a rotációs ötletek, hol pedig Ibra állandósított one-man showja szerepelt a PSG-ről írottak középpontjában, most viszont alighanem az edző kerül oda, egészen pontosan az, ahogy Carlo rácsodálkozott a futball egyszerűségére, illetve arra, hogy ha szembemegy egyes alapigazságokkal, talán még nyerhet is a játékon valamit. Az élen teleléshez előfeltételként az aktuális listavezető lyoniakat kell leigázniuk, ami azért az új ismeretek birtokában valamivel egyszerűbb lesz.

A vasárnapi PSG-Lyon árnyékában persze még rendeznek meccseket, bár azoknak csak töredékétől várhatunk figyelemre érdemes dolgokat: a Puel és Cvitanich jóvoltából felsőházi csapattá emelkedő Nizza, a nyári formáját újra felfedező Lorient és a lassan felengedő Montpellier-Lille páros például tovább tömörítheti a tabella első felét.

Megirigyelhették a franciák a Premier League karácsonyi-újévi meccsdömpingjét, mert a péntek esti Toulouse-Bastiával egy lényegében  kilencnapos maratoni focihetet hirdettek, nem számolva a halasztást kieszközlő hóviharokkal, lefagyott pályákkal és egyéb időjárási körülményekkel. A három összemosódó fordulóból az elsőt a Sainté-Lyon határozza meg: Garde szerint épp itt az idő hozzászoktatni a fiatalokat a magaslatokhoz, hogy karrierjük további részében se adhassák majd alább az élbolynál, vannak ötleteim, mit is szólnak most ehhez a Zöldek.

A kupaégést csillapító hármas másik két tagja még az elhullajtott pontokat siratja: a PSG három vereséget, a Bordeaux négy ikszre engedett meccset tud felmutatni, igen érdekes lenne, ha egymással randevúznának, de mást dobott a sorsolás. A Montpellier végképp megszabadult a kupától, akárcsak az OM és a Lille, utóbbinál egy kulcsfigurával is kevesebb lett a hét folyamán.

A tabella első harmadában már mindenkit elért egy kisebb visszaesés, egyedül talán a tizenkét meccse veretlen St-Étienne a kivétel. Dagadnak is a szerszámok kilóra, a Zöldek fej-fej mellett haladnak a pótclasicón nagy lángost kiosztó Lyonnal. Nem véletlenül hegyezi a liga a ceruzát, jövő héten kettejük meccsétől lesz hangos az univerzum összes francia beharangja.

Ideális esetben ez a beharang a címvédő lyoni látogatásától lenne hangos, kár, hogy a "rangadó" kitétel használatát a Montpellier jelenlegi állapota nem teszi lehetővé. A PSG Nizzában tervezi bevinni a háromezrediket, a Valenciennes-Bordeaux páros pedig tovább zárkózhat az eddig sem szűk élbolyhoz.

Nagyszerű felvezetést, párizsi válságmenedzselést és dolgos vasárnapot ígér a liga tizennegyedik köre, többnyire hasonló kaliberű csapatok feszülnek majd egymásnak. A friss listavezető Lyonnak egyelőre még nem látszik meg a teljesítményén a kettős igénybevétel és a novemberben mindenkit kifosztó Bordeaux sem panaszkodhat, őket a deklaráltan bepucsító Montpellier szeretné kezelésbe venni, jövőre talán majd sikerül is.

Sokat jelenthet az alsóházban, ha valaki meglopja az állítólag krízisben lévő PSG-t, de a büszke skalpvadász nem a Troyes lesz, az Ibra-Lavezzi gólfeszt leosztása még kérdéses. A kupából kizúgók felépülési rangadóján a becsületükből valamennyit helyreállító lille-iek vendégeskednek a Vélodrome-ban.

A hétmeccses nyeretlenség és az utolsó négy körben beszedett tizenhat dugó ellenére is maradt a felsőházban a Lorient, így Gourcuff papa munkakörére továbbra is hiába ácsingóznak a kispadkeselyűk, a breton Wenger tartja magát. A Lille meg akkor is kijut az év végén Európába, ha nem akar, mondjuk a bukás elkerüléséhez nincs és nem is lesz meg a csapatuk, de ez egy másik kérdés.

Ezzel indult a hétvége, melynek fő kérdései a kulcsembereinek egy részétől megfosztott PSG győzelmi kényszere és a minimális intervallumban mozgó élboly aktuális energiái körül összpontosulnak. A Sainté-Valenciennes párosnak nem lehet megálljt parancsolni, valószínűleg a Lyon is behúzza, az Élie Baup szívkamráiban tomboló rangadón pedig bődületes ikszre van kilátás.