Minden sorozatnak a döntő és annak résztevői mutatják meg a valódi mélységét. Utólag lehet lamentálni azon, mennyivel lett volna más mondjuk a legjobb nyolc vagy négy mezőnye, ha egyik-másik nyegle nagyklub nemcsak a kiesésre vár, hanem kicsit komolyabban veszi a szereplést. Vagy ha mondjuk a BL-hez mérten is vonzó pénzdíjak kerülnek megállapításra már az elején és ezzel nem ítélik bohócsorsra ezt a valóban fasza sorozatot. Ez persze nem minősíti a döntősök idei evolúcióját: az állhatatos Bilbaót és a tavaszra összerázott Atléticót is van miért szeretni. Ma este Bukarestben ők házidöntőznek az Európa-Liga serlegéért.

Igen változatos, háromnapos szendvics-hétvégét tartanak a franciák. Ez tízből hétszer azt jelentené, hogy elmennek piknikezni két szakszervezeti tüntetés között, most viszont más a program.

Irgalmatlan nehéz feladványt kaptak az élmenők: pénteken a Montpellier derbizik, vasárnap a PSG, előbbi Toulouse-ban, utóbbi Lille-ben és ebből aztán nemhogy bármi, még akármi is lehet, beleértve a címvédő feltámadását. A táblázat alsó felét elöntötte a mocsárszag, mostantól kergülnek csak meg igazán a veszélyeztetettek, ráadásul egy kupac kiesési rangadóval kell folytatni a menekülést. Egyedül az Auxerre tűnik döglöttnek, a többiekben még mocorog valami, bár szinte kivétel nélkül hitvány a formájuk. A szendvics közepén pedig ott figyel a kupadöntő, a Lyonnal mérkőző harmadligás Quevilly sikeréért két város szorít majd, de hogy melyik az a kettő, nem árulom el, tessék felzárkózni.

A címben látható mondat volt az első élményünk a kupadöntőn, egy biztonsági őr zavarta el a sörösdobozokra vadászó embereket egy kívánós oroszlánfóka hangját imitálva. A rögvalóság első megmutatkozását újabbak követték. Ha az ember megfelelő mennyiségű időt tölt el Hanta társaságában, egy kicsit elkerülhetetlenül megfertőzi a magyar futball. Az NBI aranytorkú bárdja lágyan búgó hangján előadott sztorijainak („Amikor Hahn Árpi kikeresztezett Aranyos Imire...”) köszönhetően az utóbbi időben több magyar bajnokin is előfordultunk, aztán megválasztottuk a Lila Ködöt a Hónap Blogjának, így többé-kevésbé kötelességünknek éreztük, hogy testületileg kivonuljunk a Magyar Kupa döntőjére a Puskásba. Hajtás után az aljas sucker punch-csal pofán törlő magyar futballvalóság, benne egy válogatott csatárral, egy kis nosztalgikus örömködés, és egy üvöltve röhögő Habi következik okulásul. Elolvasom »

Úgy számoltam, hogy a liga épp azon a héten dől majd el, amikor náluk tartózkodom, de úgy néz ki, hamarabb aranyba öntik Rudi fütykösét, mert ez itt már nagyon a célegyenes. Ha a Lorient-nak kedve jön ahhoz, hogy a műfűbe simítsa Deschamps még reménykedő embereit, akkor jövő szerdára már vihetik is Lille-be a szükséges értéktárgyakat, mert onnantól már nincs tovább. Az utolsó két körre már csak a Párizs-Lyon bronzharc meg néhány menekülési különmeccs marad, mert a kiesés ügye viszonylag sokismeretlenes.

Előbb azonban a kupasorozat kerül lezárásra a specialista PSG és az éllovas Lille között.