A címben látható mondat volt az első élményünk a kupadöntőn, egy biztonsági őr zavarta el a sörösdobozokra vadászó embereket egy kívánós oroszlánfóka hangját imitálva. A rögvalóság első megmutatkozását újabbak követték. Ha az ember megfelelő mennyiségű időt tölt el Hanta társaságában, egy kicsit elkerülhetetlenül megfertőzi a magyar futball. Az NBI aranytorkú bárdja lágyan búgó hangján előadott sztorijainak („Amikor Hahn Árpi kikeresztezett Aranyos Imire...”) köszönhetően az utóbbi időben több magyar bajnokin is előfordultunk, aztán megválasztottuk a Lila Ködöt a Hónap Blogjának, így többé-kevésbé kötelességünknek éreztük, hogy testületileg kivonuljunk a Magyar Kupa döntőjére a Puskásba. Hajtás után az aljas sucker punch-csal pofán törlő magyar futballvalóság, benne egy válogatott csatárral, egy kis nosztalgikus örömködés, és egy üvöltve röhögő Habi következik okulásul. Elolvasom »