Újra eltelt egy év, már csak néhány nap van hátra ebből a klubszezonból is. Ahogy megszokhattuk, ebben az időszakban szinte elárasztja a sajtót a sok-sok válogatás, összefoglalás, visszatekintés, melyek mind az idény legjeiről szólnak. Mi is csatlakozunk a fősodorhoz, csak - szokásunkhoz híven - egy kicsit másképp: a popkultúra oldaláról támadunk. A szezon emlékezetes albumai és slágerei a hajtás után.

Balotelli és Pepe. Ha minden idők köcsögválogatottját kellene összeállítanunk, tízből kilencen velük kezdenénk a sort. Ők ketten külön kategóriát jelentenek (még a drágalátos Joey Bartont lehetne velük egy kalap alá venni): időzített bombák megbolondult visszaszámlálókkal, véletlenszerűen működésbe lépő detonátorokkal. Azok az arcok, akikben harminc tünetmentesen lehozott meccs után sem lehet megbízni, mert tudjuk róluk, hogy a gyógyszer újra elgurulhat bármikor.

Bár páratlan élmény lenne, de sajnos kicsi esély van arra, hogy valaha is egy csapatban látjuk őket játszani. Kulturális futballanalógiákat gyártó sorozatunk szabadsága viszont szinte korlátlan, így elképzeltük, milyen lenne, ha az ő neveik nem a futballkarakterológiában, hanem a film világában forrtak volna össze, hasonlóan mondjuk a Matthau-Lemmon, vagy a Terrence Hill-Bud Spencer pároshoz, és eljátszottunk a gondolattal, milyenek lehetnének közös filmjeik. Fiktív filmtörténeti kurzus a hajtás után.

Rovatunk tárgya most három érdekes festészeti műremek, melyek stílusukat és származási helyüket tekintve különböznek ugyan, de expozíciójukat és művészettörténeti jelentőségüket illetően rendkívül hasonlóak. A három képzőművészeti alkotás abban is rokonságot mutat, hogy mindegyikük történetében voltak korszakok, amelyek kikezdték értéküket, vagy voltak olyan kritikusok, akik nem értették és lehúzták őket. De a művek – és ebben mutatkozik meg az igazi nagyság – túlélték ezeket a viszontagságokat, sőt, az idő múlásával elismertségük nagyobb, mint valaha.

A fiatal és tehetséges tiszt, Boas őrmester sorra aratja a könnyed győzelmeket a luzitán fronton. Sikereire a vezérkari főnök is felfigyel, aki benne látja az egykor szebb napokat is megélt, de mára öregedőben és züllőben lévő különleges egység, a Kék Oroszlánok leendő megmentőjét. Áthelyezésével nem mindenki ért egyet: sokan kételkednek abban, hogy a zöldfülű tiszt képes lesz uralni az új helyzetet, ráadásul azon az európai hadszíntéren, ahol a legintenzívebb  harcok zajlanak. Kinevezése után Boas nagy lendülettel veti magát a brigád életének megreformálásába, ám nem várt ellenállásba ütközik. Rövid ismertető és kritika a Roman Abramovics rendezte háborús filmeposzról.

Új rovatunkban a futball és a kultúra világának kapcsolódási pontjairól lesz szó. Olyan szellemi termékekről, művészeti alkotásokról - legyen az zene, könyv, színdarab vagy film -, melyek inspirációját, lényegét, vagy mondanivalóját minden szórakozási forma legnemesebbike, a labdarúgás adja.

Elsőként egy argentin tehetség zenei szárnypróbálgatásai kerülnek terítékre. Carlitos Tevez nem lopta a napot a szeptember vége óta tartó kényszerszünete alatt, hanem hirtelen lett szabadidejét kihasználva stúdióba vonult, és február elejére ki is jött első albumával, mely a Nevermind (Roberto, I'm Still Rich) címet viseli. Rövid ismertető és kritika a lemezről.