Maradt még két kör ebből a bajnokságból és az idő szűkösségéhez képest rengeteg a teendő: dönteni kell a bronz és a kupahelyek sorsáról, el kell búcsúztatni Beckhamet, a Nancyt és a Troyes-t, meg kell szerezni Ibra harmincadik gólját, arról nem is szólva, hogy gondolatban el kell költeni minimum 200 millió eurót - felét a PSG-re, felét a visszajutó Monacóra.

Ezen a ponton elkezdhetünk örülni, milyen klassz lesz a következő év (jön a Nantes és heinrich örömére a Guingamp is), de az idei se alakult rosszul, különösen az élbolyt tekintve. Szerintem maradt még annyi kraft a Nizza-Lille-Sainté trió egyikében, hogy elorozza a lyonisták dobogóját, Puelék közvetlenül alá támaszthatják is ezt az érzést azzal, ha lenyomják az OL-t. A Zöldekhez a biztos bajnoki ezüst tudatában érkezik az OM, a Lille pedig a kiváló tavaszi formájára építhet.

Múlt héten előrevetítettem, hogy a PSG-t már a matek se nagyon választja el attól, hogy a Valenciennes ellen vasárnap bajnokká legyen, így több mint valószínű, hogy hétfőre kiürülnek a munkahelyek a fővárosban. De ez rendben is van így, a gazdaság építése közben időt kell szakítani a sportra és a színházra, pláne ha egy légtérben van a kettő. A kicsit csúfos véget érő Évian-meccs után nem mindenki lesz bevethető az aranyvasárnapon, de kitűnő címlapfotók várhatók, úgyhogy ha másra nem is, erre a pár percre érdemes lesz francia bajnokit választani. A Marseille tovább hozza az 1.0-ás focit, Gourcuff jóvoltából a Lyon-Sainté különmeccs se dőlt el még, mint ahogy a kiesés ügye sem tisztázódott.

Öt kör van hátra a játékból és a közös posztban felvázolt helyzetképhez képest sok újat nem lehet mondani: nincs az a matek, ami megakadályozná, hogy a PSG két fordulón belül bajnokká nemesedjen. Hogy ez Carlo búcsúját is jelentené egyben, nem tudni még, mint ahogy azt sem, Ibra mellé jön-e Cavani vagy helyette és hogy Cavani egyáltalán Cavani lesz-e és nem Tévez vagy Torghelle.

A dobogóért a két Olympique megy a Zöldekkel, így a vasárnapi Lyon-Sainté tekinthető döntő fontosságú ütközetként, főleg a vendégek veretlenségi sorozata fényében. A kiesés ügye meglehetősen nyitott, a köteltáncban a Brest és a Troyes mellett a Nancy-Sochaux-Évian-Reims kvartett egyike látszik vesztesnek.

A két hete megkezdett szánalmas magyarázkodás helyett legyen ismét a tippmagyarázatoké a terep, hiszen hét körrel a zárás előtt semmi sem látható még kristálytisztán. Csak sejtéseink vannak arról, hogy a PSG aratott, a Troyes meg elbukott, de néhány hét alatt olyan lift- és csúszdajátékra volt errefelé példa, amire egy nagycsaládosokkal teli társasház közös képviselője is büszkén hivatkozna a híradóban.

Sok kulcsmeccs van még hátra, az első épp vasárnap este, mert a Lyon botlásait kihasználva előrepofátlankodó OM a szintén jó szériát futó Lille-hez látogat. A kiesőjelöltek közül többen észhez kaptak, a Nancy-Reims-Évian hármas hosszú hajrát nyitott, a Brest viszont végleg megrekedni látszik. A Bastia négyesével lődözi a gólokat, ez a riasztóan fasza focit Gourcuff papának kéne hatástalanítania.

A nagy tavaszi nekifutás előtt nem is annyira a csapatoknak, inkább nekem kéne összeszednem magam, hogy posztot írjak, de az indokolatlan szenvelgés pont annyira érdekli a kommentelőt, mint Beckham kínai haknija vagy egy átlagos Bordeaux-meccs szabadon választott öt perce.

A hétvége a címvédő és a leendő bajnok különmeccsével indul, ahol a PSG teljes vértezetben, egy viszonylag pihent Ibrával esik majd neki a mindent eldöntő szakasznak, és bár Carlo a Montpellier-n csak korlátozottan tudja majd tesztelni a katalánok elleni játékát, a vendégeknek lehet pontszerzési reménye. Harmincadik kör.

Mint az köztudott, tegnap feléledt az ország, mert elindult a csudálatos enbéegy tavaszi szezonja, mi meg már többször is a bajnokság hajrájáról beszélünk a francia posztok alatt, ami már önmagában antagonizmus. Nem is szeretném ezt tovább húzni azzal, hogy előrevetítem az évértékelő poszt tartalmát, de kicsit azért furdal a kíváncsiság, hogy vajon hányan tartják fontosabb, emlékezetesebb eseménynek Beckham pályára kerülését mondjuk a St-Étienne menetelésénél, Puel nizzai sikerénél, Alessandrini berobbanásánál, a Lille - nem lehet ezt szebben mondani - arcpirító BL-égésénél vagy bármi másnál, ami az utóbbi hét hónapban a francia pályákon történt.

Ez még csak a 27. játéknap, bár ez is csúcspontinak tekinthető: a Sainté-Nizzán a kupaindulás (és a bronz), a korzikai rangadón a becsület (és a biztos bennmaradás) a cél.

Amikor egy Párizs-Marseille-re készülünk, félre kell tenni minden olyan részletet, ami a tisztánlátás igénye ellen dolgozhat. Most sem érdekel annyira, mennyire formátlan, anyagmentes csapattá sorvadt a még mindig dobogós Marseille, mint ahogy abból sem lehet komolyabb következtetéseket levonni, hogy a Sochaux az OM után Lavezziéket is kipofozta a Bonalból.

Ha az előttük álló feladatokat nézzük, épp a legjobbkor, rangadó és BL-csörte előtt érkezett a lángos  a PSG arcára, ugyanakkor nem érdemes túlhangsúlyozni a párharc fontosságát, mert a bajnokság kimenetele nem itt dől el, sőt, a Marseille nem is ellenfele Carloéknak az aranyért folytatott harcban. Ha másért nem is érdemes a meccsre kapcsolni, azért a hangrobbanásért biztosan, ami akkor várható majd, amikor Beckham játékra jelentkezik az oldalvonalnál.

Ha Beckham várva várt debütálása nem is, a párizsiak hétközi BL-sikere és az ott mutatott játék mindenképp megadhatja a szükséges energiát a folytatáshoz, ez pedig visszavisz bennünket a múlt héten emlegetett olló kinyílásához. Még nem mondhatjuk ki, hogy eldőlt a bajnokság, de heteken belül a sejtésből bizonyosság lesz: a Lyon csak akkor tudna csökkenteni a hátrányán, ha nyerne a szintén kupázó Bordeaux otthonában.

Várjuk még a Toulouse feltámadását, valamint a Zöldek további közeledését a dobogóhoz, ami valójában több is, mint vágy, mert az előttük álló marseille-iek egyszerűen nem érdemlik meg az élbolyt. Sűrű a kupaindulásért küzdők köre is, visszaszállni látszik a Lille, de lehet, hogy ez csak optikai csalódás.

Bajnokin legutóbb a BL-csoport záróköre előtt kapott utoljára gólt a PSG és hogy a keretes szerkezet megmaradjon, a BL újranyitása előtt beengedtek egyet a Bastiának is, hivatalosan is pontot téve a téli robot végére. Carlo nem lehet boldogtalan, mert a statisztikái elég testesek, Ibra pedig a padon terpesztve is hideg verítékbe borítja az ellenfél hátvédsorát. A Valencia kiiktatására adok egy nyolcvan százalékot, a bajnokságra úgy kilencvenet, de ahogy kinyílik az olló - már hat pont a fór a Lyonnal szemben -, úgy fog ez a szám felsiklani a százra.

Ezen a hétvégén többnyire a kupahelyre és a kiesésre jogosultak néznek farkasszemet, a Sainté-Montpellier vagy a Rennes-Toulouse nem tűnik rossznak. Vasárnap este zárásnak egy Lyon-Lille van betervezve.

Túl tökéletes lett volna, ha a piaci hajrában szerződtetett Becks rögtön itt, a 23. fordulóban szerepet kap a Toulouse legyőzésében, de ezekre a francia futballal ápolt viszonytól függetlenül komoly érdeklődést indukáló pillanatokra még vélhetően heteket kell várni.

A PSG azzal erősített leginkább, hogy leadta a ballasztot, de riválisai se pucolták le a bankszámlákat: az OM a támadásszervezésbe hozott új arcokat, a Lyonnak viszont annyi is elég volt, hogy elengedte Bastost. Masszív tengelyt épít a Rennes, az alakuló ülésre a szomszédvár pályáján kerül sor, míg a Lille, a Montpellier és talán a Bastia is sima győzelmekkel számolhat.

Sokáig csak Lucas Moura átigazolása jelentette a piaci tevékenységet a francia bajnokságban, ezen a héten viszont több elnapolt, régen várt és levegőben lógó szerződés végére kerültek oda az aláírások. Még van pár nap, hogy végleg kiürüljön a mezőny, ebbe pedig pont belefér egy hétvége.

Az Afrika-kupa első hete futballt általában nem hoz, csak fennakadást, ha a lyukassá váló posztokra gondolunk. Két nagy vesztes, az Évian és az Ajaccio épp egymással játszik, de a PSG-t leszámítva szinte kivétel nélkül mindenkinek nélkülöznie kell egy-egy kulcsjátékost. A tippelésnél a futó formát vettem alapul, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pillanatnyilag legfaszább teljesítményt mutató Nizza és a Rennes sikerei mellett a PSG győzelmével (és előnyszerzésével) számolok.

Nem borult fel a piac, a kispadközi népvándorlás is elmaradt és Beckham se cuccolt át a torony alá, hála ezért minden londoni ingatlanosnak. Miután a télen semmi érdemleges nem történt, gyakorlatilag változatlan feltételek mellett csavarodik döntő szakaszába a bajnokság, amit első idei pontjainak köszönhetően a Lyon vezet, nyomában a játékoskeretét valamelyest racionalizáló PSG-vel.

Carlo még nem vette fel a téli nyaralás utáni utazósebességet és szerintem Bordeaux-ban is bukni fog minimum két pontot, függetlenül Ibra harcikedvétől. Vigyázó szemeinket egyelőre még a hazai védmű feltörését célzó kísérletekre vetnénk, nem az iszonyú pénzért megvett Lucas Mourára, bár alighanem előbb-utóbb egyikből következik majd a másik, csak türelmesnek kell lennünk. A Lille-Nice a vendégeket kézivezérlő Cvitanich miatt lehet érdekes, a pár napja Ligakupa-döntőbe jutó Rennes és Sainté idegenben lépnek pályára, akárcsak a címvédő, ők a Vélodrome-ban kaparhatnak az ikszért.

Visszatérve a szünetről ismét az összecsuklás-vekengés-feltámadás kérdései kerülnek előtérbe, ami nem véletlen, hiszen a lét további alakulását érzékenyen befolyásolhatná mondjuk a listavezető veresége vagy a csőutolsó feltámadása. Bölcs edzők nem hivatkoznak a sorsolásra - legalábbis nyilvánosan biztosan nem -, de épp úgy mintákban, sorozatokban gondolkodnak, hullámokat és szabályszerűségeket keresnek, ahogy a szurkolók és az érdeklődők. Az utóbbi hónapok során hol az erősítési politika, hol a rotációs ötletek, hol pedig Ibra állandósított one-man showja szerepelt a PSG-ről írottak középpontjában, és most sem lesz ez másképp. A tabella első harmadában már mindenkit elért egy kisebb visszaesés, egyedül talán a tizenkét meccse veretlen St-Étienne a kivétel. Ha meglátásaink helyesnek bizonyulnak, tovább izmosodik az élboly mögött formálódó négy-ötcsapatos üldözőboly, ami nagyon jó hatással lesz az télből hátralévő hetekre. A sorozatok tehát megszakadnak, de a tippjeink ne befolyásoljanak senkit, mert én nagyjából hat meccset láttam az idei francia bajnokságból, a bevezetőt OJ korábbi posztjainak bevezetőjéből vágtam össze kis változtatással úgy, hogy tulajdonképpen ne jelentsenek semmit a mondatok, és elkerüljök a lehetséges pereket, mindezt pedig azért, mert OJ ultimate leterheltsége miatt sajnos nem tud posztolni, de megkért, ugyan dobjak már ki egy könnyű kommentfogót a tippeknek. Én meg nem vagyok rest, sőt hozom a számokat is, azt pedig könnyű lesz utólag megmagyarázni, miféle sorozatok szakadtak meg. Azt mondjuk pont tudom, hogy a Saint-Étienne öt meccse nem rúgott gólt a ligában, kézenfekvő, hogy így nem is nyert, de most majd mindkét tendencia megszakad.

Az utóbbi hónapok során hol az erősítési politika, hol a rotációs ötletek, hol pedig Ibra állandósított one-man showja szerepelt a PSG-ről írottak középpontjában, most viszont alighanem az edző kerül oda, egészen pontosan az, ahogy Carlo rácsodálkozott a futball egyszerűségére, illetve arra, hogy ha szembemegy egyes alapigazságokkal, talán még nyerhet is a játékon valamit. Az élen teleléshez előfeltételként az aktuális listavezető lyoniakat kell leigázniuk, ami azért az új ismeretek birtokában valamivel egyszerűbb lesz.

A vasárnapi PSG-Lyon árnyékában persze még rendeznek meccseket, bár azoknak csak töredékétől várhatunk figyelemre érdemes dolgokat: a Puel és Cvitanich jóvoltából felsőházi csapattá emelkedő Nizza, a nyári formáját újra felfedező Lorient és a lassan felengedő Montpellier-Lille páros például tovább tömörítheti a tabella első felét.

Megirigyelhették a franciák a Premier League karácsonyi-újévi meccsdömpingjét, mert a péntek esti Toulouse-Bastiával egy lényegében  kilencnapos maratoni focihetet hirdettek, nem számolva a halasztást kieszközlő hóviharokkal, lefagyott pályákkal és egyéb időjárási körülményekkel. A három összemosódó fordulóból az elsőt a Sainté-Lyon határozza meg: Garde szerint épp itt az idő hozzászoktatni a fiatalokat a magaslatokhoz, hogy karrierjük további részében se adhassák majd alább az élbolynál, vannak ötleteim, mit is szólnak most ehhez a Zöldek.

A kupaégést csillapító hármas másik két tagja még az elhullajtott pontokat siratja: a PSG három vereséget, a Bordeaux négy ikszre engedett meccset tud felmutatni, igen érdekes lenne, ha egymással randevúznának, de mást dobott a sorsolás. A Montpellier végképp megszabadult a kupától, akárcsak az OM és a Lille, utóbbinál egy kulcsfigurával is kevesebb lett a hét folyamán.

A tabella első harmadában már mindenkit elért egy kisebb visszaesés, egyedül talán a tizenkét meccse veretlen St-Étienne a kivétel. Dagadnak is a szerszámok kilóra, a Zöldek fej-fej mellett haladnak a pótclasicón nagy lángost kiosztó Lyonnal. Nem véletlenül hegyezi a liga a ceruzát, jövő héten kettejük meccsétől lesz hangos az univerzum összes francia beharangja.

Ideális esetben ez a beharang a címvédő lyoni látogatásától lenne hangos, kár, hogy a "rangadó" kitétel használatát a Montpellier jelenlegi állapota nem teszi lehetővé. A PSG Nizzában tervezi bevinni a háromezrediket, a Valenciennes-Bordeaux páros pedig tovább zárkózhat az eddig sem szűk élbolyhoz.

Nagyszerű felvezetést, párizsi válságmenedzselést és dolgos vasárnapot ígér a liga tizennegyedik köre, többnyire hasonló kaliberű csapatok feszülnek majd egymásnak. A friss listavezető Lyonnak egyelőre még nem látszik meg a teljesítményén a kettős igénybevétel és a novemberben mindenkit kifosztó Bordeaux sem panaszkodhat, őket a deklaráltan bepucsító Montpellier szeretné kezelésbe venni, jövőre talán majd sikerül is.

Sokat jelenthet az alsóházban, ha valaki meglopja az állítólag krízisben lévő PSG-t, de a büszke skalpvadász nem a Troyes lesz, az Ibra-Lavezzi gólfeszt leosztása még kérdéses. A kupából kizúgók felépülési rangadóján a becsületükből valamennyit helyreállító lille-iek vendégeskednek a Vélodrome-ban.

A hétmeccses nyeretlenség és az utolsó négy körben beszedett tizenhat dugó ellenére is maradt a felsőházban a Lorient, így Gourcuff papa munkakörére továbbra is hiába ácsingóznak a kispadkeselyűk, a breton Wenger tartja magát. A Lille meg akkor is kijut az év végén Európába, ha nem akar, mondjuk a bukás elkerüléséhez nincs és nem is lesz meg a csapatuk, de ez egy másik kérdés.

Ezzel indult a hétvége, melynek fő kérdései a kulcsembereinek egy részétől megfosztott PSG győzelmi kényszere és a minimális intervallumban mozgó élboly aktuális energiái körül összpontosulnak. A Sainté-Valenciennes párosnak nem lehet megálljt parancsolni, valószínűleg a Lyon is behúzza, az Élie Baup szívkamráiban tomboló rangadón pedig bődületes ikszre van kilátás.

Egy rövid kivonat erejéig emlékezzünk meg az utóbbi hét eseményeiről: a Lyon serial killer üzemmódra váltott, Barton szögletből, Kalou idegből alázott, a Lille végleg lerobbant, M'Vila pedig kikurválkodta magát a válogatottból. A hét legemlékeztesebb - és a bajnokság szempontjából legfontosabb - mozdulatsora mégis az volt, amikor Ibra úgy határozott, hogy nem éppen szabványos lábtartással közelít az ellenfél kapusához, majd pár kockával később eltűnt az öltözőfolyosón, két meccsnyi pokoljárásra kárhoztatva Carlót és társait.

Hogy mennyire bírja el a banda a svéd hiányát, először épp a címvédőnél derülhet ki, a Montpellier kupabúcsúja pedig kapóra is jön egy érdekes meccshez. Girard kezdhet reménykedni, hogy feloldódnak a csapatát kínzó görcsök, megnyitva ezzel a visszatérés útját a felsőházba.

Habár a Marseille-Lyonnak még a gondolatát is kisöpörte a vihar, ne gondoljuk őket pihentebbnek a ligaátlagnál, mert hétközben a legtöbben kupáztak, nekik pedig orvosolniuk kell a kiesést. Ráadásul mindkettőnek egy korzikai csapat kárára kéne javítania: Lyonba megy a Bastia, az OM-et pedig az Ajaccio fogadja.

Menetel a Valenciennes, tovább erősíti pozícióját a TFC és a St-Étienne-re is kemény dió vár, bár ezt a partit helyesebb a párizsiak szemszögéből vizsgálni, mert számukra lesz ez igazán emberes feladat, főleg, ha a Zöldek feladják az előrefocit és helyette inkább perverz sündisznóra váltanak, tartva az ikszet, amíg lehet - vagyis amíg szét nem tapossa őket a batár svéd.