A labdakezelés nem csak arra való, hogy átvegyünk, megszelídítsünk egy társtól kapott átadást, és tovább építsük, fűzzük vele az akciót. A labdakezelés nem csak a kulturált, folyamatos játék alapvető alkotóeleme. A labdalevételt művészetté lehet tenni, de ha céltudatosan használják, akkor sokkal inkább fegyver. Kiválóan sokkolhatjuk az ellenfelet, ahogyan a skótok tettek az angolok elleni első válogatott mérkőzésen, amikor egymáshoz játszották a bogyót, nem csak küldték előre, mint a favágók. És kiválóan sokkolhatjuk, alázhatjuk és szégyeníthetjük meg ellenfelünket egy lezser, de nem felesleges mozdulattal. Egy olyannal, amiben minden benne van erről a játékról. Ahogyan Berbatov csinálja:

"McCourt szerint a középiskolai tanár egyszerre jutasi őrmester, rabbi, váll (amelyre a diák ráborulhat, hogy kisírja magát), fegyelmező erő, énekes, másodrangú tudós, irodai adminisztrátor, bíró, bohóc, tanácsadó, divatdiktátor, karmester, sztepptáncos, kollaboráns, tökfej, pszichológus, sőt az utolsó csepp a pohárban." - áll Frank McCourt A tanárember c. könyvének borítóján. Valami azonban még ebbe a terjedelmes panoptikumba se fért be: mi van, ha a tanár* a futball megszállottja?

Nehéz eldönteni, hogy az enbéegyben vagy a közoktatásban működik hitványabbul a rotáció. Állandó jelleggel cserélődnek a tanárok, (fél)évről (fél)évre újabb és újabb arcokkal kell megismerkednie a diákságnak. Mivel az iskolai munka eredményessége felé is valahol a csapatsportok működésének elvén keresztül vezet az út, a siker érdekében újra és újra össze kell csiszolódnia az egyes csapatrészeknek. Szerencsés esetben a közös érdeklődés, a futball is lehet kötőanyag. Az alábbi, küldetéstudattól vezérelt posztban hétmérföldes ökörségek és életszerű példák rendkívül kusza egyvelegével illusztrálnám, hogyan szűrődik be a futball az iskola életébe, hogy aztán focibolond diákok és tanárok együttműködésével módszertani éket verjen a hétköznapok tanóráinak menetébe és bebizonyítsa a tézist, miszerint a foci a közoktatás katalizátora. Feltételezzük, hogy akadnak olvasóink közt fiatal, még az évnyitók és évzárók bebetonozott szókapcsolataként ismert nagybetűs élet előtt álló drukkerek, számukra is akad itt néhány praktikus apróság, ráhangolódás-visszaszokatás gyanánt a héten induló új tanévre. Meg persze mindenki másnak is, akinek a bundásról mondjuk nem a kenyér jut az eszébe.