Don Fabio berágott, de jó alaposan. Az a kérdés, hogy a döntése mennyire köszönhető híresen lobbanékony temperamentumának, és mekkora része van benne a józan megfontolásból az első adandó alkalmat kihasználva lekoccolási szándéknak.

Az angol sajtó már véleményt formált a dologról, mondván „nem don Fabio az első olasz kapitány, aki elsőként hagy el egy süllyedő hajót”, és lássuk be, van ebben valami. Mert ez a hajó ha nem is süllyed, de jobban emlékeztet egy roskatag lélekvesztőre, mint egy büszkén dagadó vitorlákkal a hullámokat szelő szkúnerre. Utóbbival öröm a vizet hasítani, előbbiből menekülni kell, amint lehetséges. Hát most azzá vált.
Elolvasom »