A ma esti meccsel lezárul a tizenharmadik selejtezősorozat 1986 óta, amikor utoljára vettünk részt sikerrel a selejtet kiválogató rendezvényen. Két kivételtől eltekintve, halvány reményünk sem volt arra, hogy eljussunk Európába vagy a világba. Mostanra az újabb remény is szertefoszlott e tekintetben, de van még egy meccs hátra. Amint olyan meccseket produkált a válogatott, hogy érdemes lett számolgatni, nagyon sokan megtették ezt, és közülük most sokan csalódottak lehetnek. Mi magunk viszont úgy vágtunk neki a selejtezősorozatnak, hogy egy évekkel ezelőtt felvett pozíciót kívántunk végigvinni, ami nem más, mint az egyes meccseken való szurkolás. Ma tehát meglátjuk, hogy erősebbek vagyunk-e azoknál a finneknél, akiket a sorozat elején mindenképpen meg akartunk előzni. Pontszámban nyilván igen és most alkalom nyílik arra is, hogy a pályán is megmutassuk. Többen hiányoznak majd, de egy játékosunk mindenkinél jobban. Érik a gondolat, hogy Rudolf az elmúlt 15 év legjobb magyar válogatott futballistája

Az a baj, hogy a „valami megmozdult a magyar labdarúgásban” és a „szerethető csapat” mind olyan klisék, amiktől az ember agyfaszt kapva nyúl a legközelebbi tompa tárgyért, hogy saját maga mögé lopózva kúrja irgalmatlanul nyakszirten magát. De a közhelyeknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy hiába kap tőlük sikítófrászt az ember, ha nem csak átengedi a fülén, hanem a jelentését is vizsgálja, még akár igazak is lehetnek. Mert ugyan ha a magyar labdarúgás meg is mozdult, az a mocsár aljáról felfingott levegőbuborék képében történt, viszont a válogatott a lassan mögöttünk hagyott selejtezősorozatban megvalósított egy csomó olyan dolgot, amiket nemcsak a jelenlegi helyzetben (= a bálnaszar mellett heverve az óceán legmélyebb gödrében) kell sokra értékelnünk, hanem abszolút értékében is. Elolvasom »

Az utolsó előtti forduló néhány jelentéktelen kérdés mellett bizonyos csoportokban mindent eldönthet, ami kérdéses még. Igazából ez a döntő forduló sok esetben, hiszen a B és az F csoportban nemcsak a továbbjutás, de még az első hely sem dőlt el, de a D és az A kivételével mindenhol fontos kérdések kerülnek eldöntésre (utóbbi kettő jobbára lefőtt).

Minket persze sokkal kevésbé érdekelnek a fentiek, hiszen – még szoknunk kell – a magyarokért is szoríthatunk egy olyan meccsen, ahol nem is lép pályára a válogatott. Finnországra figyel ma este (18.15, Digisport) az ország, ahol a ki tudja, milyen okból nyelvrokonnak tartott testvéreink tehetnek velünk majdnem olyan jót, mint amikor a 93. percben a saját kapujukba szerencsétlenkedték a labdát az ózdi Charles Bronson fiai ellen. Hajtás után bővebben erről, lazábban a többi csoport aktuális rangadóiról, és csoportállásokról. Szerencse fel! Elolvasom »

Rávetjük magunkat a lehetőségre, hogy végre nem azt kell számolgatnunk, ott lehetünk-e a 2078-as Eb-n, és ízekre szedjük a csoportok tabelláit két fordulóval a vége előtt, hogy kiderüljön, miféle esélyeink vannak az egyenes ági kijutásra, illetve kik lehetnek a pótselejtezős ellenfelek. Nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy már a második helyhez is óriási bravúr és még annál is nagyobb szerencse kellene, az alapállásunk az, hogy a svédek lecumiznak a finnektől, és csak döntetlent játszanak a hollandokkal, mi pedig a Puskásban örömünnepet ülünk. Figyelem, kattintás után fikció, a valósággal való mindenféle egyezés a véletlen szüleménye. Aztán majd októberben meglátjuk, tényleg az-e.

Szabálymagyarázat: mivel van három ötfős csoport is, a legjobb másodiknak járó helyet úgy számolják ki, hogy a hatfős csoportokban nem számítják az utolsó helyezett ellen elért eredményeket. Ez jelen esetben úgy néz ki, hogy mindenkitől hat pontot kell levonni - ami nekünk nem csak a hat pont miatt fájó, hanem azért is, mert a San Marinói eredményeket nem számítva vastagon negatív a gólkülönbségünk. Elolvasom »

Utoljára 14 évvel ezelőtt nyáron fordult elő velünk, hogy nem csak azért vártuk a futballőszt, mert a csillagos ligában akartuk nézegetni, ahogy a nagyok játszanak, hanem mert a válogatottunknak fontos meccsei következtek. Ráadásul nem úgy fontos, hogy a jövő csapatát kellett építeni egy november végi barátságos meccsen, hanem úgy fontos, hogy az Európában is érdeklődésre tarthat számot. Van mit várni, ez a lényeg és most nem lehet kifogás, hogy ez „csak” U20 vagy ez „csak” a Fradi vagy a Debrecen. A svédek legyőzése azt jelenti, hogy elértünk egy olyan eredményt, amire odafigyelnek mások is. Pár meccs erejéig újra Európához tartozunk. Aki nem szeretne itt magyar fociról olvasni, az olvassa tovább holland, svéd stb. fociként, mert erre a pár meccsre csatlakozhatunk a világ legjobb focijához, ugyanazt a sportágat űzi a válogatottunk, mint ami a tévében szokott menni. Ma este Moldova válogatottja ellen folytatjuk a szereplést, akik verhetőek, de veszélyesek. Ezen a meccsen sem lesz elég kevesebb, mint a svédek ellenin.

A tény az, hogy legalább egy hete, de inkább kettő minden egyes alkalommal előkerül baráti társaságban, hogy mi lesz a svédek ellen, és ez így is van teljesen rendjén. Ma estére ott tartunk, hogy szinte mindenki, akit kérdezünk, azt mondja, hogy ajjaj, ez nagyon necces lesz. Mindenkiben él a várakozás, de a többségben munkál a bosszúság, hogy hol saját hibáink miatt, hol pedig sérülések okán nem a legerősebb csapattal állhatunk ki. Azt a sokat hangoztatott, már-már állandósult szeptemberi jelzőt nyugodtan elfelejthetjük, hogy „sorsdöntő”. Nem a magyar válogatott sorsa a tét, hanem az a minimális elvárás, hogy legyünk egy kicsit jobbak, mint legutóbb a svédek vagy hasonló kaliberű ellenfél ellen. A gond az, hogy most ehhez nem adottak a feltételek. A másik tény mindezek ellenére az, hogy 19 óra 45 perckor már mind tudjuk, hogy hol fogunk állni a himnusz alatt és, hogy a napi egyéb gondokat félretéve legkésőbb 18 órától már csak a meccset fogjuk várni. Este magyar-svéd, az előjelek nem jók és a magyar válogatott nem az a meglepetésokozó fajta, de attól még a magyar válogatott. Tessék szurkolni! Ne a továbbjutásért, hanem azért, hogy fociban legyőzzünk egy másik csapatot, aki nem rossz.

Elolvasom »

Este válogatott meccset játszunk Izland ellen. Ez egy barátságos mérkőzés lesz, a nemzetközi versenynaptár által kijelölt és lehetővé tett időpontban. A válogatott focisták ekkor érnek rá arra, hogy pár napig ne a munkahelyükön dolgozzanak, hanem részt vegyenek néhány edzésen és egy meccsen a magyar válogatott színeiben. Azon legfeljebb csak morfondírozni ér, hogy Izland megfelelő ellenfél-e a svédek elleni és a további őszi tétmeccsek előtti felkészüléshez. Megmondani meg lehet mindent, erre való a fórumok tömkelege. Véleményünk szerint azonban a magyar válogatott jelenleg – az elmúlt 20 évben folyamatosan - abban az állapotban van, hogy a szurkolóktól a legfelsőbb vezetőkig, akárki akármit mondhat, futballt kellene látnunk, némi fejlődést. Kevésbé van értelme azzal foglalkozni, hogy kivel játszunk, kik hiányoznak és kik, miért játszanak. A kérdések összességének lényege pontosan ez: történik-e valami, vagy csak képzeljük néhanapján?

Elolvasom »

Kezdjük a legfontosabbal: földig hajolunk a magyar válogatott előtt. Egyszer vezettünk, kétszer egyenlítettünk a vb-ezüstérmes könyvtárra emlékeztető arénájában. A második félidő elején olyan zavarba hoztuk a holland válogatottat, amilyenben régen láttuk. Végig megvolt a tartás, a játék, és jöttek az egyéni teljesítmények is. Ezeket a mondatok szerettük volna nagyon leírni, amikor azt mondtuk, el kell döntetnünk, melyik fajta kiscsapat akarunk lenni, és most olyan elégedettek vagyunk, mintha a 79. percben lefújta volna a meccset ez az átkozott norvég rigó. A magyar válogatott mindent megtett, hogy visszaszerezze szurkolóit, és aki reálisan látja az erőviszonyokat, most biztosan nem csalódott. Mi sem fogunk egyetlen negatívummal sem foglalkozni, ez itt most a felhőtlen örömködés ideje. Hajtás után bővebben. Elolvasom »

Csak azért vagyok berágva a Hollandia elleni meccsre, mert Király már sokadszor cseszte el a szórakozásunkat. Ha valaki olvasta a meccs felvezetését, láthatta, egy kapucinus barát szerénységével készültünk a vb-ezüstérmes elleni meccsre, és ez nem azt jelenti, hogy az Orákulum és Cassandra szerelemgyerekei lennénk, hiszen csak azt mondtuk, amit mindenki tudott. De a bennünk mozgolódó – rendszerint alaptalan, de igen jóleső – szurkolói reménykedés ezúttal nem volt kincstári. Jól kezdtünk, látszott, hogy tényleg akarunk valamit ettől a meccstől, de aztán a védelem ostoba módon elváltotta magát, és ziccerbe kerültek a hollandok. De szerencsére van der Vaart eltörte a labdát. Nem szerencsére Király meg benyelte az utóbbi időszakban már nem is tudom, hányadik potyáját, és ezzel elvette a lehetőséget, hogy mondjuk 40 percig bízzunk a csodában. Elolvasom »

A dél-afrikai vb ezüstérmese, a FIFA világranglista 2. helyezettje ellen játszik pénteken Budapesten, kedden pedig Amszerdamban  a magyar válogatott. Rég fogadtunk ilyen erős ellenfelet  vb- illetve eb-selejtezőn. Közhely, de nem ez a két találkozó lesz az igazi értékmérő a magyar válogatott számára, sokkal inkább a finnek és a svédek elleni hazai derbi. De nézzük, kikből is áll a holland válogatott, mik az erősségeik, van-e gyenge pontjuk és mire számíthatunk ellenük.

Bert van Marwijk  (aki a 2008-as EB után követte  Marco van Bastent a kapitányi poszton) irányítása alatt 34 mérkőzésen 25 győzelem 7 döntetlen és 2 vereség az Oranje mérlege. Tétmérkőzéseken még imponálóbb a mutatójuk, hiszen  a spanyolok ellen elbukott  vb-finálétól eltekintve mind a 18 mérkőzésüket megnyerték.

Hajtás után zsakfos kolléga, az NST hollandguruja mutatja be nekünk az elverendők társaságát.

Elolvasom »

Jöhet a bombasztikus siker, köszönjük előre is. Bár ahogy körbenézünk, azt kell látnunk, hogy ez egyáltalán nem ugyanazt jelenti mindenkinél. Mi például óriási sikernek értékelnénk, ha meccsben tudnánk maradni, a pontszerzés pedig az elképesztő bravúr kategóriájába esik nálunk. A napokban a 70-et betöltő Mágus is optimista, mintha a mester memóriája leragadt volna az irányítása alatt lejátszott hollandiai meccs 10. percénél, amikor Béla Király góljával vezettünk Eindhovenben, és nem emlékezne az utána következő hetesre. Értjük mi, hogy a játékosok nem mondhatnak olyanokat, hogy maradjunk három alatt, meg ilyenek, de mi egy kicsit másképp közelítjük meg a dolgot. Hajtás után az is kiderül, hogy honnan. Elolvasom »

Az elmúlt két évtized során a magyar válogatott elérte, hogy csak meccsről meccsre érdemes szurkolni neki, nem pedig számolgatva az aktuális világversenyre való kijutás esélyeit és előre gondolkodva egy-két évre. Az éppen soron következő válogatott meccs előtt abban bízva érdemes leülnünk a televízió elé vagy kimennünk a stadionba, hogy az adott meccsen hozni fogja az elvárt teljesítményt a csapat vagy akár túlszárnyalja azt. Eddigi három tétmeccse közül, Egervári csapata egyszer jobban, egyszer pedig rosszabbul játszott, mint vártuk, míg Moldova ellen az elvárt minimumot tették ki a gyepre.
Ma délután a tökéletes célpont következik Finnország személyében. Nem kutyák, de nem is klasszisok, az alapvető elvárás, hogy ne legyünk rosszabbak náluk játékban, legyen egyenlő erők küzdelme. Na ezt kellene ma túlszárnyalni, és elhozni a három pontot Helsinkiből! Faszrajzot a faszán fingatható finnek fiókjába!

Elolvasom »

Már nem kell sokat várnunk egy faszipántos heinrichi bundástűzre, de addig még izgatottan nézünk elébe egy újabb válogatottas meccsdömpingnek, aminek keretében az is előfordulhat, hogy C. Ronaldo Reykjavikban fog fixálni orálisan egy stadion négert. Huszonkét téttel bíró párharcot rendeznek szerte Európában. A mérkőzések várakozási foka elmarad a pénteki műsorhoz képest, de azért most is lehet találni izgalmasnak ígérkező összecsapásokat. Hajtás után jelezzük is, hogy mi melyikekre gondoltunk, és megmutatjuk - csoportos bontásban - a mai menüt.

Alig tettük le a melót, már beindult a kicsit előrehozott nemzeti meccsdömping és ha ki kellene emelnünk valamit San Marino catenaccióján és a kötelező győzelem kifejezés unalmasságán kívül, akkor a német-török, az ír-orosz és a portugál-dán felvonást ajánlanánk, ezek tűnnek fordulatos, nézőbarát csörtéknek, míg a spanyol-olasz-holland trió egyszerűbbnek látszó ellenfelekkel szemben szenvedi tovább folytatja a selejtezést.

A-tól E-ig OJ, F-től I-ig Garcia elemezgeti a hétvégi felhozatalt.

Mi kértük, Ti pedig megírtátok. Nem csak nekünk, de az illetékeseknek is, lapozás után olvasható XdzsiX Pajor-Gyulai Lászlónak címzett levele a szurkolók beengedéséről a tegnap esti válogatott mérkőzésen. A Saga folytatódik.

Nem csak az lehet érdekes a hardcore NST-olvasó számára, hogy mi történik a Szuszában, és hogy mit csinálnak a kicsik az Üllői úton, nyilván nem szeretnének lemaradni egyetlen Skrtel-bringa, vagy Riise-olló kommentálásáról és belinkeléséről sem. A túloldalon gyorsan átfutjuk, hogy mit szolgál fel az UEFA vacsorára - nehogy lemaradjunk a világ legjobb futballjának ma esti érdekességeiről.