Ezt is tudjuk. Mint egy igazi nagycsapat: nem is kell igazán jól játszanunk ahhoz, hogy behúzzunk egy igen fontos győzelmet. És ami még fontosabb, elbírjuk egyrészt a győzelmi kényszert, másrészt az esélyesség terhét, hiszen egy félig román, félig orosz sportoló nem lehet sikeres, a mi övünkön pedig ott fityegett a svédek testmeleg skalpja. Annyiból feltétlenül szerencsénk volt, hogy nagyon gyorsan jött Vanczák 'Chiellini' Vili gólja, ami után pont úgy alakulhatott a meccs, ahogy mi szerettük volna előzetesen. Aztán nem jött rosszul az sem, hogy a moldávokról sütött, hátrányban nagyon nem tudnak futballozni, így újfent belefért, hogy a támadó középpályásaink gyengén játszottak. Rudolf egész egyszerűen zseniális, amit csinál, csak azért féltjük egy kicsit, mert vérlázítóan nagyképűen adja el magát, és ezt egy pokróc védő egyszer meg fogja unni. 18 pont, hellószia. Elolvasom »

Hitetlen kutya vagyok, de Faragó Ricsi mozgalmi dalokra hajazó hősi eklogái ellenére folyamatosan azt vártam, hogy mikor kezdenek el futballozni a svédek. Nem mertem reménykedni, mert még az ébren töltött óráinak masszív százalékát atom részegen töltő Feri bácsi is tudta, hogy Ibrákimovics gólt fog lőni a végén. Aztán a svédek addig várták a 93. percet, amíg mire eljött, már semmi esélyük nem volt rá, hogy Ibra győztes gólt lőjön. Nem lőtt semmilyen gólt. Még egyenlítőt sem. Igen, nyertünk. Elolvasom »

Legyen a nemzeti csapatok fellépése selejtező, barátságos, felkészülési, zsíroskenyér vagy más egyéb mérkőzés, számomra mindig érdekes témát szolgáltat, mikor, hol, milyen körülmények között töltik el az újonc játékosok várhatóan hosszú és fényes válogatottbeli pályafutásuk első mérkőzését. Tavaly novemberben már készítettünk egy újoncnéző posztot, ahol többek között Balotelli, Wilshere és Neymar debütálásával foglalkoztunk, az alábbi összeállításhoz pedig azok közül választottunk ötöt, akik a május-júniusi válogatott szeánszok alkalmával estek át a felnőtté válás csodálatos percein.

Mindig elmondjuk, hogy számunkra a jelenlegi aktuális magyar válogatott meccsei előtt nem a megszerzendő pontok számítanak. Sokkal többre becsüljük, ha bébilépéseket vehetünk észre, ha látjuk, hogy előrefelé haladunk. Ebből a szempontból most nehéz dolgunk van, hiszen a válogatotthoz hasonlóan mi is úgy vagyunk vele, hogy ezen a meccsen semmi nem számít, csak hogy nyerjünk. Nehéz egy olyan csapat ellen bármiféle előrelépésről beszélni, amely eddig mind a hat meccsén elveszítette, még gólt sem rúgott, és -30-as gólkülönbséggel rettenti el a derék kvázi-olaszokat a magyarok elleni meccsre meneteltől. Bár hangsúlyozzuk, nem gondoljuk úgy, hogy a továbbjutás bármilyen szinten is értékmérője lenne a magyar válogatottnak, fél szemünket az egy órával korábban kezdődő svéd-finn meccsen tartjuk, hátha sokadszor is tesznek nekünk egy szívességet a finnek. Elolvasom »

Koman Volit abban a pillanatban zártuk örökre a szívünkbe, amikor Olaszország ellen Németh Krisztián cipőjére tette minden idők egyik legszebb gólpasszát. Akkor csak reménykedtünk benne, hogy egyszer az lesz, Finnországban pedig bebizonyosodott, hogy ő a válogatott elsőszámú irányítója. Teljesen mindegy, hogy a helsinki győzelemmel bebiztosítottuk a harmadik helyünket, vagy megőriztük a reményt a másodikra, már a fenti megállapítással óriásit nyertünk. Voli beállása után elkezdett játszani a csapat, és teljesen váratlanul még azt is megerősítette, hogy mi vagyunk Finnország Svédországa. Hajtás után pajzsra emelünk egy NST-szerzőt, és megünnepeljük, hogy selejtezőt nyertünk idegenben. Elolvasom »

Félidőnként négy. Az első félidőben 27 perc alatt ennyi. Ezeket kell most ízlelgetnünk, és jól is tesszük, ha nem hagyjuk ki, mert nagyon ritkán van ilyen. Legutóbb Litvánia ellen sikerült – szegény Fehér Miki nagy meccsén – így kitömnünk egy ellenfelet, akkor 22 perc alatt vágtunk négyet, de összesen hatnál megálltunk. A nyolc gombóccal rendbe is tettük a gólkülönbségünket, hiszen talán a hollandok kivételével nem fognak kitömni minket, ezen kívül annak is örülhetünk, hogy olyan csodaszép dolgokat láttunk a válogatottól, amilyenekkel igen ritkán kényeztet el minket. Szép gólok, gyönyörű passzok videón, és aprócska posztocska a hajtás után. Elolvasom »

Csak néhány hét telt el azóta, hogy új vezetősége lett a magyar futballnak, és máris komoly esélye van, hogy a startvonal után egy méterrel pofára esünk a cipőfűzőnkben. Mi persze nem látjuk ennyire sötéten a dolgokat, de a közvélemény, és a válogatottakat övező közhangulat nagyon fontos tényezők, ezek elrongálása közvetlenül a rajtpisztoly dörrenése után nem kifejezetten kedvező. Az U21 lábon lőtte magát a Wales elleni vereséggel, a felnőttektől pedig már most egyértelmű elvárás Moldávia legyőzése, hiszen egy pontvesztéssel gyakorlatilag eldől, hogy a legvérmesebb szurkolók is feladhatják a kijutás reményét. (= pápá, 40 ezer néző a Puskásban). Ha minden rosszul alakul, olyan jajveszékelés lesz a nagy magyar interneten, hogy öröm lesz hallgatni. Hajtás után megpróbálunk mi maradni az ország egyetlen reálisan értékelő médiuma.
Elolvasom »

Pont két évvel ezelőtt kottára ugyanilyen meccset játszottunk a svédekkel. Koeman második tétmeccsén lőttünk egy gólt, Egervári elsőjén ez nem sikerült, mégsem hiszem, hogy visszalépésről kellene beszélnünk akár a kapitány taktikája, akár a mutatott játék miatt. Megrángattuk a svédeket, és ha érezni is lehetett, hogy a bekapott gól után nincs bennünk a fordítás, képtelenség csak a rúgott gól nélkül elszenvedett vereség oldaláról néznünk az eseményeket. Hajtás után rácsodálkozunk arra, hogy Gera miként tudott a csapat leggyengébb tagja lenni, de örömködünk a szélsőhátvédek, és az időszakosan bátornak mondható játék miatt. Elolvasom »

Épp csak a mezünket nem cseréltük le hupililára, minden más megváltozott a magyar válogatott körül az utolsó selejtezők óta. A parancsnoki hídra új kapitányt ültettet az új magyar futballvezetés, aki új szisztémában, új játékosokkal, új válogatási rendszerrel kívánja harcba vezetni az övéit. Itt vagyunk egy újabb sorozat elején – egy másiknak meg a végén, bár ez úgy látszik, keveseket érdekel –, most kell kapaszkodókat keresnünk a reménykedéshez, ami nem is lesz olyan nehéz, ha nem ragaszkodunk a racionális érvekhez. Hajtás után értekezünk az új csapatról, az U20-asok beépítésének problémáiról, és megpróbáljuk kijelölni azt a csapást, amin érdemes tovább haladni. Elolvasom »