Az egyszer oké, hogy Magyarország tele van olyan megélhetési játékossal, akinek az az egyetlen életpálya modellje, hogy aláírják a kétszázezres szerződést gólprémiummal, aztán a hasonszőrű kollégákkal összefogva irtózatos bundameccseket tolnak az NB I-ben; félidő vendég, végeredmény hazai, sosem fizet rosszul. Az anyagi biztonság megteremtése mellett szintén érthető, ha valaki szűkös családi háttérrel profi labdarúgóvá válik, és 18-20 évesen egy kicsit megtolja a fejét a nagyvárosi élet, hogy átmenetileg a sport kipufogók, a piperkőcködés és a laza csajok jelentsék az egyetlen értékmérőt. Érthető, csak nem elfogadható. Ha valaki azt mondja, hogy az elmúlt húsz év legtehetségesebb játékosa Dárdai Pál volt, azt nyilvánvalóan körberöhögik, mégis ő hozta ki magából a legtöbbet, más szóval mindent, ami benne volt, és ő jutott a legmagasabbra is. Ebből a szempontból gyakorlatilag unikum a magyar labdarúgó közegben, és nagyon úgy tűnik, trónját nem is veszélyezteti senki.

Két és felen maradtunk Európában, pedig valójában éppen Magyarország irányítja a kontinens nagy részét. Az Európa Liga legjobb 16 csapata között ott van Juják Balage PSV-je, és bár a többieknek nincs akkora szerepük a csapataikban, mint a Lille-nek zseniális szabadrúgásgólt vágó Nyírlugosi Giggsnek, Huszti Zenitje, és a Gula Liverpoolja is továbbverekedte magát – egyik sem könnyen. A péterváriak és a dokkmunkások is a hajrában lőtték be a továbbjutást érő gólt, Gula egyáltalán nem lépett pályára, Huszti pedig 7 percet kapott, és már kialakult a végeredmény, amikor beküldték. Hajnaléknak otthon sem volt esélyük a Benfica ellen, és hajszálra ugyanez elmondható az Anderlechtre is, Juhászék a brüsszeli tasli után Amszterdamban is leégtek. Erről, és a további meccsekről, a két meglepetésről, és egy bedőlő lelátóról videós beszámoló hajtás után. Elolvasom »

Hetek óta tartja magát a hír, hogy a Juventus szeretné leigazolni Dzsudzsák Balázst, a dolog már eljutott odáig, hogy nemcsak az érintett beszél róla, de a Juve-fórumokon is szóba került a neve. Mivel a Juventusnak valóban szüksége lenne egy balszélsőre, és egyre többen emlegetnek egy lehetséges 4-3-3-as felállást Torinóban, elhatároztuk, hogy körbejárjuk a kérdést, és szerény eszközeinkkel pro és kontra felsorakoztatjuk érveinket a magyar szélső leigazolása ellen, és mellett. Hajtás után averbális, audiovizuális támadást indítunk az egyik oldalról, amiben elsősorban a szívünkre hallgatunk, a másik szárnyról pedig összepréselt ajkakkal atyai szigort erőltetünk magunkra. Elolvasom »