Miközben egész Németország azon mereng, vajon nagyobb lúzer-e a Hertha, mint amekkorának eddig hittük őket, a Dortmund és a Bayern egymásnak feszül Berlinben, ennek vége pedig nem lehet más, mint hogy a végén valaki sört fog vedelni a Német Kupából.

Ebben a meccsben az a jó, hogy garantáltan élvezetes lesz, minden pályára lépő legalább két indokot tudna mondani, hogy miért kell kiköpnie a tüdejét. Mindezek ellenére egyik félnek sem ez a trófea a szezon csúcspontja, nem ettől függ, milyen hangulatban mennek nyaralni (ezúttal az ukrán tengerpartra), viszont a Dortmund számára semmi sem fontosabb annál, hogy még a jelenleginél is egyértelműbb legyen, ki az úr otthon.

Általában a Bayern kollektív zacsiját eléggé rángatja, ha más az úr, ilyenkor Hoeness csak úgy tud elaludni, ha csíkos pizsamájában átmászik a szomszéd kertbe és az ellés utáni fáradtságában tehetetlen macska alomjából az egészségesnek tűnő piciket elemeli. Ez azért is fontos, mert a szemük csak később nyílik ki, és optimális esetben éppen ezt a gonosz embert látják meg elsőként – tudományosan igazolt tény, miszerint így lesz legnagyobb eséllyel a 'kolbász' a delikvens első szava.

Biztosak lehetünk benne, az öreg frusztrált, és legalább annyi feszültség szabadulna fel benne a kupa elhódításával, mint amennyire ellenkező esetben Klopp egója megnőne, immáron elhagyva ezt a nevetséges paraméterekkel megáldott naprendszert. Na, nem mintha Uli önértékelési problémákkal küzdene.

Rögtön három élcsapat is búcsúzott a Német-Kupa meglehetősen izgalmas első körében, és akkor sikeresen megkíméltünk mindenkit a nagyágyú szó elolvasásától. Arra nem esküszöm meg, hogy a Dávid és Góliátos hasonlatot meg fogom tudni állni, különösen akkor, amikor a Wolfsburgot elpáholó, egyébként a Reginalliga Nord mezőnyébe tartozó (ez a negyedosztálynak felel meg) RasenBallsport Leipzig-ről esik szó, mert Magathot balfaszkodni látni mindig mulatságos.

Schaaf heidenheimi (ez egy létező település) szerencsétlenkedésén ugye már meg se lepődünk, Robin Dutt reichstagnyi égéssel felérő bemutatkozása a gyógyszertárban viszont oh, mein Gott-kategória.

Vegyük végig sorban azokat a meccseket, amelyek forgatókönyvei közül bármelyiket elfogadnák este a magukra valamit is adó, márnemtízéves futballszurkerek. Picit harangozunk mára is.

Nehéz lenne eldönteni, melyik oldal hadvezére nyerhet, illetve bukhat többet ezzel a Német Kupa elnevezésű akármivel, ami adott esetben egy toleráns vezetőség előtt bociszemekkel nézve és a szoknyánkat tépkedve elég lehet egy szezon köhécselős kimagyarázására, de a két érintett közül egyiket sem úgy ismertük meg, mint aki kegyelmet kér.

Magathra mondjuk azért ráférne, ha a péniszhossza megőrzése érdekében ugyan nem kellene kérnie, de valaki adna neki, mert az, hogy a szívás szívek bajnokai kifeszítsék-e az elkúrt szezon drapit, vagy ne, pontosan ezen a meccsen múlik. És akkor még váratlan jóindulatunkkal feltételeztük, hogy a tegnap Berlinbe jutó Duisburgot lelépnék.

Bajor-brémai összecsapás nélkül a Német Kupa olyan, mint Tornyi Barnus reklámmentes ingben, azaz egyszerre elképzelhetetlen és felesleges is mind piacgazdasági, mind össztársadalmi szempontból. Valahol sajnáljuk, hogy a szokásos döntőjüket nem vívhatják meg májusban, de ha nagyon muszáj, elnézegetjük őket most is. Hajtás után egészen röviden ráhangolunk az esti meccsre, nem írjuk le az előrehozott finálét is tartalmazó mondatot, viszont félszemmel figyelünk a többi bundásegyes párosításra is, bár ezekre csak holnap kerül sor.
Elolvasom »