Samuel Eto'o valószínűleg a legnagyobb tapló az összes futballista közül. Egyszerűen nincs más magyarázat arra, hogy a Barcelona nemcsak simán megvált tőle, de iszonyú anyagi buktával gyakorlatilag elkótyavetyélte. Eto'ónak már tavaly sem volt rossz szezonja, elfogadta a szerepét Mourinho alatt, és hagyta, hogy a fenomenális idényt produkáló Milito vigye el a pálmát, de idén már nem engedett: csapata legeredményesebbje, tegnap az Olasz Kupa döntőjébe lőtte az Intert, 20 bajnoki gólja csapata idei találatainak 32 százaléka. Eto'o klasszisteljesítményt nyújt idén (is), küzd, harcol, lövi a gólokat, úgy tűnik ki ebből a közepesnél egyetlen fokkal jobb Interből, ahogy egy hozzá hasonló sztárnak ki kell tűnnie. Déja vu rovatunk következő etapjában olyan klasszisok jönnek, akik sztárklubból sztárklubba mentették át a formájukat. Elolvasom »

Annyi futballmeccset látunk már életünk során, hogy néha hajlamosak vagyunk elveszni az eredmények, statisztikák, sikerek és kudarcok részleteiben, miközben a legnagyobb élményt az egyszeri és megismételhetetlennek tűnő pillanatok jelentik. Pontosabban azok a pillanatok, amelyekről évek múltán is beszélünk majd, amelyekről más élmények, hasonló momentumok jutnak eszünkbe. Amikor egy konkrét gól, egy mozdulat vagy egy jelenség láttán felidézzük azt, amit korábban már láttunk valahol. Új sorozatunk első részét Gera Zoltán hollandok elleni első gólja „ihlette”. Ilyet már láttunk valahol, de a megmagyarázhatatlan érzéssel ellentétben pontosan tudjuk, hol és mikor.