Úgy emelkedik ki a Barca-Milan a negyeddöntők közül, mint egy átlagos parlamenti napból a tegnapi, amikor élettel teltek meg a jobbára angry birdsöző, újságot lapozgatva unatkozó atyafiakkal teli széksorok. A mai kínálat másik meccse már a sorsolás pillanatában is csak fékezett habzású izgalmakat ígért, a marseille-i meccs után meg csak annyi kérdés maradt, hogy lesz-e idén még egy olyan meccs, ahol az egyik résztvevő élve felboncolja a másikat – merthogy már volt két ilyen.

Az első meccsen látott Milannal kapcsolatban is felmerült ez a kérdés, de az olasz bajnok még igen tartalékosan is állta a rohamokat, sőt, ha Robinho helyett Ulveczky Zoli játszik, még a vezetést is megszerezhette volna. A 0-0 a lehető legveszélyesebb eredmény a visszavágót hazai pályán játszó csapat számára, hiszen hiába tűnik úgy, hogy az idegenben szerzett döntetlennel előnyben van, ez egyetlen szemvillanás alatt komoly hátránnyá változhat. Már persze akkor, ha ez a bizonyos csapat nem a Barcelona. De most az.
Elolvasom »

Mindkét táborban habzik a nyál, a Milannál arra várnak, hogy a Napoli – legalább egy döntetlen erejéig – leszakítsa róluk a Juventust, míg Torinóban a tavasz egyik legjobb csapatává emelkedő Cataniában bíznak, hogy megadja nekik az esélyt a felzárkózásra. Miközben a legvalószínűbb végkimenetel, hogy mindkettő megkapja a külső segítséget, de értelemszerűen nem tud élni vele.

A forduló rangadója azért egyértelműen a torinói, ahol azért csak a bajnoki cím, illetve az utolsó BL-hely a tét, így mi is ezzel foglalkozunk majd bővebben. A többi meccsre nem gerjedünk annyira, bár a jelenlegi harmadik Lazio Parmában tovább szakíthatja magáról a BL-re ácsingózókat, az Internél pedig nyerhető meccsen (ha ennek a kifejezésnek még van értelme arrafelé) mutatkozik be az új edző.

A játéknap legtőbb érdeklődőt mozgató meccse az OM-Momp kellett volna, hogy legyen, de a csörte halasztásra került, ennek pedig fő kedvezményezettje Ancelotti bandája lehet, amennyiben sikerül nyernie a teljesen kiszámíthatatlan, de eddig sikerrel menekülő Nancynál.

Két helyszínen is a nemzetközi terepre való kipislantás lehetősége kerül előtérbe, de amíg a Rennes-t önmarcang nélkül le lehet írni, addig a Toulouse-t nem, bár az utóbbi hetek teljesítménye pont annyira megtévesztő, mint az elmúlt években mindig. Sőt, még a francia klubedzők között a legszőrösebb dzsekiben feszítő Galtier számolhat a kupaindulás növekvő igényével. Hátul is sokismeretlenes az egyenlet, ez már bőven a kötelező pontok ideje.

Tíz fordulóval vagyunk a bajnokság befejezése előtt és néhány ponton olyan változásokat észleltünk, amivel több fronton újra kiélesedhetnek a viszonyok és jóval izgalmasabbá válhat a hajrá.

Az alsóházban edzőváltással menekül a Sochaux után az Auxerre is, a veszélyzóna még milliószor átrendeződhet. Marseille-ben is komoly krízishelyzet van, rettentő nehéz sorozatra készül DD, de előtte még át kell ruccanni Nizzába és az minden, csak nem wellness program. Kupakiesést bajnoki győzelemmel orvosolnának az éllovasok, akikhez a helyrerázódó Lille is csatlakozhat, az pedig valóban gyönyörű lenne.

Milyen idény ez? Olyan,  hogy a meccs lőtt még saját szurkolói által is esélytelennek vélt Inter a Milan pályaválasztása mellett mourinhózza mélytorkon a Milant? Meg olyan, hogy a 70 percig épkézláb akciót nem vezető Milan Maxi Lopez vezetésével (!) megfordítja az Udinese elleni meccset (nem mellesleg kirántja igen rossz felé induló szekerét a kátyúból)?

Vagy inkább arra hajaz, hogy az alakuló Roma százhúsz év után elbukta a szezon mindkét derbijét? Meg hogy az életörömtől kicsattanó őszi Juventus a saját pályáján varrta a fosplecsnit az Inter vállapjára? Csak azért kérdezzük, mert ha ez utóbbi igaz erre az idényre, akkor a Milan a Romával, a Juventus pedig az Interrel fog nagyon sima meccset játszani. Ha viszont a meglepetéses verzió, akkor megnézhetjük magunkat.

Az a legjobb ebben a nagy kergetőzésben, hogy 11 fordulóval a vége előtt már minden eredményt kiemelt fontosságúnak kell tartanunk. Persze a Milan-Juve fogócska (bújócska?) a legszórakoztatóbb eleme, de a 28. játéknapon még akkor sem a két csapat meccsét fogjuk kiemelten figyelni, ha a Milan Parmába utazik, a Juventus pedig Firenzében rángatja tovább a pofonfát, hanem a 3. (és egyben utolsó) BL-helyért küzdő udinei és nápolyi fiúkákat.

Az Intert már ekézni sincs kedvünk, akkora 0-0 lesz az Atalanta elleni meccse, így a Genoát kilapító  Roma annyival közelebb oson az élmezőnyhöz, hogy egy fordulón át megint elkezdhet reménykedni. Érzésem szerint a forduló vesztese a Lazio lesz, de majd megmondjátok, ha tévedek. Elolvasom »

A tavaszi BL-posztokban eddig rendre a Lyon volt a francia résztvevő, idén nem kis meglepetésre a Marseille húzza tovább ezt a jelenlétet, a bajnokságbeli teljesítményük azonban távolról sem alakul úgy, hogy jövő ilyenkor is beszélhessünk róluk kedd-csütörtök viszonylatban.

A lyoniakra vízválasztó presztízsmeccs vár az előttük haladó és kupaindulásra ácsingózó St-Étienne otthonában, ez ígérkezik a hét leghangulatosabb meccsének, bár Rennes-ben is élbolyozók randevúznak, a Vélodrome pedig biztosan győzelmi hangulattal töltődik fel a dijoni srácok tiszteletére. Ancelotti egy komplett csapatrésznyi embert kénytelen nélkülözni az északi viziten: Nenét nehéz pótolni védőkkel, de azért sztáredző, hogy megoldja.

Ma este dűlőre viszik a nyolc közé jutás dolgát az EL-ben is. A párharcok fele izzadtságszagú, hosszabbításgyanús csörtének tűnik, ilyen várható Eindhovenben, Udinében, Hannoverben és G'kirchenben, a vendéglátók szempontjából változó kimenetelekkel.

Fintorgó arckifejezéssel állnak sorban a nyaklevesért a Bilbao vendégei, Ferguson hozzáállását Manciniék akarása ellensúlyozza majd. Az Olympiakosz nagyszerű szériát fut Megyerivel, a védelem tökéletesre csiszolása továbbjutást érhet, a madridiaknak pedig a támadótrió formája hozhatja el a sorsolás gyönyörét.

Ajaccióban eldőlt, hogy még a dobogót se érdemli meg az idén az OM, bár sorozatban négy vereség és a bántó góltalanság ellenére DD még reménykedik a jelenleg nyolc pontos hátrány ledolgozásában. A BL-ben persze más a helyzet, de ezt a Marseille-t még a létező legvénebb, legmotiválatlanabb Internek is illene kipicsáznia a sorozatból.

Nem tudom, hány olvasónk álmodik a francia bajnoksággal, de nálam egyre többször felvillan a forgatókönyv vége, melyben a Montpellier többszöri szívmegállás után fordít és bajnok lesz, a két Olympique meg kézenfogva marad le az első hatról. Erre a hétvégére mindenféle meccstípusból jutott: lesz kiesési különparti Nizzában, sokgólos görgeteg Dijonban, felső-alsó fixegyesek többfelé is, meg persze egy Lyon-Lille, ahol senki sem tudja majd leplezni csalódottságát.

Ilyen is van: egyik meccstől sem kapunk libabőrt. Sőt, igazából egyik meccs sem mutatkozik elsőre kimondottan rangadószerűnek, ami azért nem azt jelenti, hogy ne lenne érdekes például a hátvédek nélkül Genovába utazó Juventus, a megtépázott idegekkel Palermóba csónakázó Roma, vagy a legjobban rühellt kiscsapattal játszó Inter veronai meccse.

Mivel a Milanra nem vár túlságosan nehéz feladat, a Juventus pedig borzasztó állapotban megy Genovába, előfordulhat, hogy egyrészt meglép a Milan, másrészt az Udinese-Lazio kettős lőtávon belülre oson a torinóiakra, ha már két kiesőjelölt az ellenfelük. Hátul is döntő forduló jöhet, a Siena megnyugtató távolságra szakíthatja magáról a Leccét. Elolvasom »

Az, hogy nyolc párharcra szűkült a mezőny, már önmagában érdekessé és átláthatóbbá teszi a csütörtöki játéknapokat. Az pedig, hogy az igazán szoros eredmény – sőt, egy-egy rendkívüli meccs is akár – a nyolcból legalább négyben benne van, kicsit kárpótolja azokat is, akik a kedd-szerdák kínálatán keseregnek. Persze, hogy a Bilbao manchesteri túrája a legnagyobb csemege, de nyilván sokakat izgat az újra Portugáliába utazó City és a sorozatot egyre érettebben kezelő Udinese sorsa is. A spanyol-holland birodalmi tengely iránt érdeklődőknek a Valencia és a Twente ütközeteit, a hardcore európaligások számára pedig az ukrán frontot ajánlom.

Garcia bőrmester sikeres jelenlegiélet-utaztatásra vitte benitót az éjjel, amely komolyabb testen kívüli élményben végződött, ezért nekem kellett beugranom kötényosztó szerzőtársunk helyett BL-beharangozót írni. Mivel éppen nem dolgoztam a Békák BL-verzióján és a sumer nyelv futball segítségével történő klasszifikálásán, ahogyan Hank Moodyt sem akartam másnaposan felébreszteni a Barcelona öltözőjében, meg most valahogy nem is lett volna kedvem ilyesmihez, így legnagyobb örömötökre teljesen hagyományos beharangozó következik az aktuális Bajnokok Ligája-mérkőzések elé.

Hitte volna bárki, hogy a két keddi párharc közül az olasz-angol lesz az, ami már az első meccsen eldől? Nem hiányzott sok ahhoz sem, hogy az orosz-portugálon is hasonlóan kétségbeejtő helyzetből rajtoljon a visszavágó pályaválasztója, mint ahonnan az Arsenal kénytelen startolni a Milan ellen, de a Zenit kapusa tett róla, hogy a Benfica bőven meccsben maradjon. A Benfica-Zenitnél ilyesmire nincs szükség, de az Arsenal-Milan elé csak úgy tudunk izgalmakat csempészni, ha felidézzük minden idők egyik legnagyobb BL-párharcát, ahol a Milan hasonló előnybe került az odavágón egy bizonyos SuperDepor ellen. Elolvasom »

Múlt héttől kezdve a Milan-Juventus versenyfutás végeredménye már azon múlik, mit játszanak a mezőny többi csapatával, hiszen a csúcsrangadó nem döntött el semmit. A 26. játéknap egyiküknek sem ígérkezik kellemesnek, hiszen a címvédő a nehezen bevehető Barbera ostromára indul, a Juventus pedig a szögesdrótok és a tankcsapdák mögül lófaszokat mutogató kiscsapatok zászlóvivőjét, a Chievót fogadja.

A forduló rangadója természetesen a római derbi lesz, ahol a presztízsen kívül nem sok minden dől el, hiszen látva a két csapat hullámzó teljesítményét, semmi nem utal arra, hogy a derbi győztese a következő héten nem kap ki 4-0-ra hazai pályán az Albinoleffétől. De a derbi mindig érdekes, sőt, ebben a városban mindig jó meccset is hoz. Lesz egy meglepetés is, már most szólunk.
Elolvasom »

A Lyon-PSG az ötödik, legalább nyolcgólos mérkőzés volt az idén, élményszámba ment szinte minden a Gerland-ban, így nem lehet őszinte passzusokat szentelni a töketlenségnek, de tény, hogy Garde és Ancelotti is értékes tanulságokkal lehetett gazdagabb. Csak amíg a kezdő edző makacsságát kárhoztatjuk, elfelejtjük, mennyire idegesítő látni, hogy a rutinos kolléga tojásokon lépdel a rendelkezésére álló, nem szerény kerettel és a lyoni iksszel - ahogy az várható volt - az alaposan megszorongatott Montpellier-t is a csapata elé engedte a tabellán.

Derbi-free forduló a mostani, de fürdik a verítékben. Szabadulna görcseitől Rudi Garcia és Gourcuff papa is, a Violák viszont pontért mennek a Vélodrome-ba.

Ahogy a páneurópai beharangban is megemlíttetett, elég nívós kínálat sodródott össze erre a hétvégére, a Ligue 1 rögtön három olyan meccsel jelentkezik, ahol komoly impulzusok érik a bajnoki hajrá alakulását. Az élboly - ha eddig nem lett volna tiszta - tovább kristályosodhat, ehhez kéne mondjuk egy lyoni iksz, egy Bordeaux-bravúr vagy az, hogy a címvédő zakózzon Rennes-ben.

Mindkét játéknapon lesz csúcsesemény, a szombati Lyon-PSG azonban mindent visz: Ancelotti szerkezeti rajongásával saját magát hozza kényszerhelyzetbe, de neki legalább fix a munkahelye, Rémi Garde pozíciója sokak szerint csak a BL-hely megszerzésével tűnik menthetőnek - vagy még azzal sem. Az OM Brestbe megy, a Sochaux tönkremegy.

Úgy döntöttünk, hogy amíg CéRonaldo gólt lő, addig mi sem hagyjuk abba a páneurópai kezdeményezésünket, így ismét egy monstre beharangozót olvashattok. A múlt heti pótlások után a sérültek felépültek, és mindenki megtalálta a helyét a csapatban, vagyis a legerősebb keretünkkel vágunk neki az év nyolcadik hétvégéjének. Rangadó pedig annyi lesz, hogy logisztikai szakértő szükséges, hogy semmiről se maradjunk le. Nehéz eldönteni, hogy a Bayern-Schalke, az Arsenal-Spurs, a Lyon-PSG, az Atletico-Barca vagy a Milan-Juve bír-e nagyobb téttel. És akkor a kisebb derbiket (Rayo-Real, QPR-Fulham), és holmi Napoli-Intereket, meg Valencia-Sevillákat nem is említettük.

Ami fontos a hétvége focijával kapcsolatban, azt lapozás után megtalálod a héten ötévessé vált blog szerzőitől.

Felgyorsult a dolgok menete az EL-ben is és ez nem csak azért jó, mert sűríteni tudom a munkahelyi góltotót a csütörtöki meccsekkel, hanem azért is, mert lassan kipörögnek a nem ide valók és körvonalazódik azon csapatok köre, akikből tényleg kupagyőztes válhat. Elég nehezen jósolható első kör után a visszavágók jóval simábbnak látszanak, itt-ott még többgólos győzelem, kiütés is elképzelhető. A címvédő után a másik tavalyi finalista is befejezi, akárcsak az Ajax, a Stoke vagy a két olasz. Megyeri nincs, de Roliért lehet szorítani, sőt, az Anderlechttel együtt három belga banda is a következő mezőre léphet. Ágrajzot igénylő jóslatok.

Ahhoz, hogy tőlünk távol álló embereket teljes egészében méltányolhassunk vagy elutasíthassunk, elég, ha tisztában vagyunk céljaikkal.

FRIEDRICH NIETZSCHE

A fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedést okoz. És a szenvedések soká tartanak. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó, recsegő, ritmusos lármájával áthatol mindenen, és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye, s amit ők élnek, az maga az élés.

CSÁTH GÉZA: ÓPIUM

Parancsod olyan gyönyörnek tekintem,
hogy itt későnek tetszenék a kész

DANTE ALIGHIERI: ISTENI SZÍNJÁTÉK
(Babits Mihály fordítása)

Megrendítő és a liga ismert tartományain belül egyelőre értelmezhetetlen vereséget szenvedett a címvédő a nagyon magára találó Bordeaux-tól, ez pedig igen rossz hír az atlanti térfélre látogató Lyon számára. Az OM-nek is megvan a maga baja Rémy sérülésével, de a fivérek visszatérésével azért mégsem tűnik olyan ördögtől valónak az előnyszerzés gondolata a hitványság különböző szintjei közt hullámzó Inter ellen. Ragyogó alsóházi pofavizitekre is sor kerül, melyeket csak a Montpellier vélhetően eredményes párizsi fellépése - vigyázat, szuperrangadó! - homályosíthat el.