Fékezett habzású utolsó fordulónak nézünk elébe Angliában, kedden ugyanis eldőlt, hogy a Wigan lesz a harmadik kieső, így a zárónap slágerének ígérkező csatájuk a Villa ellen nem lesz több keserédes sörmeccsnél. Meglehet, hogy a kiesési harc idő előtti lezárulta a BL-fronton is betett az izgalmaknak, a győzelmi kényszerben lévő észak-londoniak így megkönnyebbült és már semmiért sem küzdő északkeletiekkel találkoznak, ez a felállás pedig nem sok fordulattal kecsegtet. Elmorzsolt könnycseppből valószínűleg jóval több lesz, még egyszer, utoljára elintegetjük a búcsúzókat, és velük együtt lassan egy korszakot is: hétfőtől Ferguson, Scholes, Carragher és Phil Neville hajója felé is új horizontok libegnek majd.

Maradt még két kör ebből a bajnokságból és az idő szűkösségéhez képest rengeteg a teendő: dönteni kell a bronz és a kupahelyek sorsáról, el kell búcsúztatni Beckhamet, a Nancyt és a Troyes-t, meg kell szerezni Ibra harmincadik gólját, arról nem is szólva, hogy gondolatban el kell költeni minimum 200 millió eurót - felét a PSG-re, felét a visszajutó Monacóra.

Ezen a ponton elkezdhetünk örülni, milyen klassz lesz a következő év (jön a Nantes és heinrich örömére a Guingamp is), de az idei se alakult rosszul, különösen az élbolyt tekintve. Szerintem maradt még annyi kraft a Nizza-Lille-Sainté trió egyikében, hogy elorozza a lyonisták dobogóját, Puelék közvetlenül alá támaszthatják is ezt az érzést azzal, ha lenyomják az OL-t. A Zöldekhez a biztos bajnoki ezüst tudatában érkezik az OM, a Lille pedig a kiváló tavaszi formájára építhet.

Drámai. Itt-ott változatos. Alacsony színvonalú. Egyeseknek egészen kiváló, másoknak közepes, néhány csapatnak rettenetes. Az Internek horrorisztikus. Nagyjából ezek jutottak eszembe, amikor megkérdezték, milyen volt az a Serie A-szezon, aminek hétvégén rákanyarodunk az utolsó fordulójára.

Az izgalmak hetek óta folyamatosan fogynak, a bajnok és az egyenes ági BL-résztvevő kiléte három fordulóval, a három kieső személye egy körrel ezelőtt dőlt el, így az utolsó fordulóra igazából két kérdés maradt: a Milan vagy a Fiorentina megy-e a BL-selejtezőbe, illetve a Lazio a bajnokságból jut-e ki az Európa Ligába, vagy majd a kupadöntőben kell ezt kiharcolnia. És lesz egy Roma-Napoli is, ahol Tottiék még tehetnek egy erőtlen kísérletet a szégyenletes tényállás elkerülésére, miszerint nemcsak két éve nyeretlenek a Lazióval szemben, de zsinórban másodszor harmadszor mögötte is végeznek a tabellán. Elolvasom »

Kupadöntő ide, élethalálharc oda, az angol futballhétvégére Sir Alex monumentális árnyéka vetül. Az Öreg a show jelentős részét el fogja lopni utolsó két fordulóban, de távol álljon tőlünk, hogy sajnáljuk tőle. Rajta kívül vannak még páran, akik szintén elkezdik a búcsúzkodást (Moyes, Mancini, Rooney), úgyhogy érzelmekben gazdag napok elé nézünk. Pláne, hogy számos kupadöntőt játszanak a hétvégén: ebből egyet rendeznek csak a Wembley-ben, és legalább hatot a bajnokságban, de a fogadkozások alapján azoknak is majdnem akkora tétje lesz, mint a City-Wigan mérkőzésnek.

Ha a legfontosabb kérdés végére pont is kerül, hiszen a Juventus valószínűleg megszerzi a bajnoki címhez szükséges pontot a Palarmo ellen, ez az elmúlt hetek fényében eltörpül fontosságában a Fiorentina-Roma, sőt, talán a Napoli-Inter mellett is. Azoknak ugyanis még van tétje, nem is kicsi.

A Genoa-Palermo-Siena hármas egyetlen bennmaradója a forduló után a Genoa lesz (most a Palermo, legutóbb még a Siena volt), az Inter ellen bebiztosítja BL-szereplését a Napoli, így újabb kérdések végére kerül pont négy fordulóval a zárás előtt. Sajnos a díszes társaság legalább fele már rohadtul unja ezt az egészet, és ez nyomot hagy majd az eredményeken is itt-ott. Elolvasom »

Az utóbbi hetekben már csak arról szól az angol bajnokság – és ezt a bajnokavatás sem tudta igazán megzavarni –, hogy ki végez majd az ötödik és ki a tizennyolcadik helyen. Ez a hátralévő három körben sem fog változni, legfeljebb annyiban, hogy az egyik kérdés május 19-nél hamarabb eldől. A hétvégi forduló mindkét hadszíntéren átrendezheti az erőviszonyokat, tisztábban látni viszont csak a hétközi pótlások után fogunk. Az élet-halál harcokat szombaton vívják majd, a szupervasárnap inkább csak a presztízsről fog szólni, plusz Benitez túlélési technikáiról. Néhány bekezdésben elidőzünk a terepasztal felett, majd újból jönnek tippjeink, rövid magyarázat kíséretében.

Múlt héten előrevetítettem, hogy a PSG-t már a matek se nagyon választja el attól, hogy a Valenciennes ellen vasárnap bajnokká legyen, így több mint valószínű, hogy hétfőre kiürülnek a munkahelyek a fővárosban. De ez rendben is van így, a gazdaság építése közben időt kell szakítani a sportra és a színházra, pláne ha egy légtérben van a kettő. A kicsit csúfos véget érő Évian-meccs után nem mindenki lesz bevethető az aranyvasárnapon, de kitűnő címlapfotók várhatók, úgyhogy ha másra nem is, erre a pár percre érdemes lesz francia bajnokit választani. A Marseille tovább hozza az 1.0-ás focit, Gourcuff jóvoltából a Lyon-Sainté különmeccs se dőlt el még, mint ahogy a kiesés ügye sem tisztázódott.

A Dortmund–Real összefoglalójában jól kiröhögtem azt, akinek ez a poszt jut majd, aztán úgy kellett nekem, hozzám dobta a gép. Viszont még így is könnyebb dolgom van, mint a holnapi beharangot gyúró kollégának, ugyanis a Real Madridnak még van némi esélye, amelyet egy korai dugóval és kapott gól nélkül lehozott első félidővel elérhető közelségbe is hozhat. A bekapott gól elkerülésére a Madrid fő esélye a nagy Lewandowskiban rejlik, míg a vezetés korai megszerzéséhez valami olyasfajta nyomást kellene helyeznie a Dortmundra, amit a német csapat pakolt rájuk az első meccsen. Ez tényleg, a szó legszorosabb értelmében vett visszavágó lesz, hiszen a hazaiaknak nemcsak meg kell próbálniuk visszaadni azt a hatalmas pofont, amibe a Ruhr-vidéken szaladtak bele, de taktikailag is hasonlóan kell majd akaratukat az ellenfelükre kényszeríteniük.

Öt kör van hátra a játékból és a közös posztban felvázolt helyzetképhez képest sok újat nem lehet mondani: nincs az a matek, ami megakadályozná, hogy a PSG két fordulón belül bajnokká nemesedjen. Hogy ez Carlo búcsúját is jelentené egyben, nem tudni még, mint ahogy azt sem, Ibra mellé jön-e Cavani vagy helyette és hogy Cavani egyáltalán Cavani lesz-e és nem Tévez vagy Torghelle.

A dobogóért a két Olympique megy a Zöldekkel, így a vasárnapi Lyon-Sainté tekinthető döntő fontosságú ütközetként, főleg a vendégek veretlenségi sorozata fényében. A kiesés ügye meglehetősen nyitott, a köteltáncban a Brest és a Troyes mellett a Nancy-Sochaux-Évian-Reims kvartett egyike látszik vesztesnek.

A megmaradt kevés kérdés közül maholnap pont kerülhet(ne) a legfontosabbra, ha ugyanis a Napoli nem nyerne Pescarában, a Juve pedig behúzná a derbit a Toro otthonában, már most bajnok lehet(ne) a Juventus. Ez nem fog megtörténni. Sőt, a kiesés elleni harcban sem kerülünk közelebb a megoldáshoz, mert az Intert fogadó Palermo, a Chievóhoz utazó Genoa és a Rómában vizitáló Siena is hasonló eredményt ér majd el.

Inkább a BL-helyek környékén várható mocorgás, hiszen  a Milan a Cataniát fogadja hátralevő meccsei talán legnehezebbjén, a Fiorentina pedig Genovában próbálja tartani a lépést a Sampdoria ellen. És még annyit a bevezetőhöz, hogy senki ne lepődjön meg, ha az Udinese EL-helyen várja majd a szeptembert.

Az angol bajnoki hétvége tele lesz fontos meccsekkel, a tabella mindhárom harmadában találkoznak egymás szúrós izzadságszagát közelről érző csapatok, és értelemszerűen ez csak a középső régióban feltételez izgalommentességet. Véglegesen eldőlni semmi nem fog – erre csak a már eldőlt bajnoki cím tekintetében van némi esély –, a hétvége kérdése inkább az, hogy tisztulni vagy bonyolódni fog az összkép. Tippjeink és reményeink szerint folyamatosan kuszálódni fognak a szálak, hogy aztán csak a május 19-i utolsó forduló vágja el a táblázat gordiuszi csomóit.

Hát létezik az, hogy egy fordulóban, amikor Juve-Milan van, nem erre a meccsre figyel mindenki? Nem létezik. Viszont olyan van, hogy az egyik félnek már teljesen mindegy, mi lesz a meccs, a másik pedig hiába köp vért, a rangadó kitétel nem teljesül, hiszen az egyiknek már nem tud rangot adni, a másik pedig már megszerezte azt.

Ahogy múlt héten a genovai, úgy most a szicíliai derbi is komoly hatással lesz a kiesés elleni harcra, hiszen Cataniában tovább édesítheti a győzelmet, hogy ki lehet vele ejteni a Palermót. A többi nagyra papíron nem vár nehéz feladat, az Inter, a Napoli és a Roma is otthon fogad alsóházi ellenfelet, de lesz még itt egy Udinese-Lazio, amin kiderülthet, hogy a rómaiak számára már tényleg csak egy meccs van hátra a szezonból. Elolvasom »

Nagyon szeretjük az olyan fordulókat, amikor a tabella minden részén pirosba ér a mutató. Erre bátran mondhatjuk, hogy ilyen, hiszen ha nem számoljuk, hogy az első Juventus az ötödik Lazióhoz látogat, a Milan-Napolin pedig a BL-főtábla/harmadik hely kérdéskörének megoldásához kerülünk sokkal közelebb, akkor is lesz két brutális bennmaradás rangadó (Pescara-Siena és Palermo-Bologna), és persze jön bele az arcodba személyes kedvenc derbim, a Genoa-Sampdoria.

Ahogy az a bajnokság végén lenni szokott, az említett csapatok között talán csak a Napoli tud majd a legerősebb felállásában pályára lépni, a többiektől olyan meghatározó figurák hiányoznak majd, mint Balotelli (Milan), Chiellini (Juventus) a komplett bal oldal (Lazio), Kucka (Genoa). Csak egy kérésünk van: ne kelljen bíróznunk a forduló értékelőjében. Elolvasom »

Csonka hétvégét rendeznek az angol bajnokságban, az FA-kupa elődöntői miatt csak hét bajnokit játszanak le, ráadásul ebből hat nem igazán mondható vérforraló párosításnak. A hetedik viszont a Tyne-Wear-derbi, amin vér fog folyni, képletesen legalábbis biztosan, de gyakorlatban sem lehetetlen a dolog. Aki nem tud meglenni a nagyok rangadói nélkül, az sem marad szórakozás nélkül, a Wembley főmeccse a Chelsea–Manchester City lesz, bár erősen megkérdőjelezhető, hogy azon valóban lehet-e majd szórakozni. Bevezetésként pár gondolat erejéig elidőzünk a táblázat három neuralgikus tájékán, majd jönnek impressziókkal párosuló jóslataink is.

A két hete megkezdett szánalmas magyarázkodás helyett legyen ismét a tippmagyarázatoké a terep, hiszen hét körrel a zárás előtt semmi sem látható még kristálytisztán. Csak sejtéseink vannak arról, hogy a PSG aratott, a Troyes meg elbukott, de néhány hét alatt olyan lift- és csúszdajátékra volt errefelé példa, amire egy nagycsaládosokkal teli társasház közös képviselője is büszkén hivatkozna a híradóban.

Sok kulcsmeccs van még hátra, az első épp vasárnap este, mert a Lyon botlásait kihasználva előrepofátlankodó OM a szintén jó szériát futó Lille-hez látogat. A kiesőjelöltek közül többen észhez kaptak, a Nancy-Reims-Évian hármas hosszú hajrát nyitott, a Brest viszont végleg megrekedni látszik. A Bastia négyesével lődözi a gólokat, ez a riasztóan fasza focit Gourcuff papának kéne hatástalanítania.

Amilyen tiszta - vagy legalábbis viszonylag könnyen prognosztizálható - meccseket hozott az első kör, épp annyira izgalmasan alakulhatnak majd a viszavágók. Egy olyan párharc sincs, ahol bármi is lefutott lenne, tehát a szórakoztatás keddi formáját vetíti elő az este, ide-oda csapkodó esélyekkel, utolsó perces őrülettel, valamint a hosszabbításos hirig lehetőségével. A sorozatnak ebben a magasságában sem életbiztosítás a kétgólos előny, főleg ha a vendéglátónak van egy idegenben összekapart gólocskája, amire építhet, márpedig ezt négyből hárman megtehetik. 

Az NST híresen pontatlan jóstevékenysége mellett - vagy ellenére - továbbjut...

Bár a Fiorentina-Milan nemcsak jobb, de fontosabb meccs is lesz, az olaszbuzik jó eséllyel már inkább a hétfőre gyúrnak, amikor római derbit rendeznek Olaszország peremkerületében. Soha ilyen megtippelhetetlen nem volt az egyébként is nehezen beharangozható meccs, hiszen még azt is nehéz megmondani, melyik csapatnak van jobb idénye. Szerencsére most nem úgy van, hogy választani kell a rangadók között, a hétfői időpont miatt a szombat estét például a mámorítónak ígérkező Bologna-Torino foglalja el.

A firenzei meccs viszont triplán fontos lesz, szó sincs arról, hogy csak a presztízs forogna kockán. A BL-helyekért folyó háború a következő hetekben sorsdöntő csatákból áll majd, április közepéig vissza sem másznak a lövészárkokba a szembenállók, hiszen a Fio után jön a Milan-Napoli, aztán meg a Juve-Milan. De fókuszáljunk egyelőre az előttünk állókra. Elolvasom »

Bár a forduló prémium kategóriás összecsapása az első két helyezett találkozója lesz, tét szempontjából csak sokadrangú meccsé silányul a manchesteri derbi, mivel még mindig kilenc csapat vesz részt a kiesés elleni harcban, és ezek közül hat egymás ellen játszik a hétvégén. Lesz még egy Spurs-Everton is, ami után az egyik csapat a nagyratörő álmok helyett elkezdhet az EL-lel barátkozni, az ínyencfalat pedig a Stamford Bridge-en vár ránk, ahol a népszerűtlen menedzserek csúcsrangadóját fogják játszani. Tippek, megérzések, és szabad gondolatok a párosítások kapcsán.

Donnelly írta, hogy ez a BL-forduló megtévesztésig hasonlított egy EL-játéknapra, úgyhogy bízhatunk benne, hogy az Európa Liga negyeddöntői kárpótolnak minket. Az amott tapasztalható britmentesség itt komoly szorzóval jön vissza, sőt, a Chelsea (vs. Rubin) és a Spurs (vs. Basel) elődöntője valójában csak azon múlik, hogy mennyire fektetnek bele komoly erőfeszítést tudva, hogy a bajnokságban sokkal komolyabb feladataik vannak. A Newcastle helyzete nehezebb, hiszen a Benfica csak elunatkozta magát idáig, és így valószínűleg már meg is akarja nyerni.

A játéknap rangadója egyértelműen a Fener-Lazio lenne, de az oda(?)-vissza nézők nélkül lejátszandó párharcból pont az marad ki, ami miatt ez a párosítás a legtöbbet ígéri: két rohadt jó szurkolótábort zártak ki a római stadionból, és - ebben nem vagyok biztos - Isztambulból is.

A Lazio blog a szokásos alapossággal gyúr a meccsre, a Newcastle-nél a kezdőre is lehet tippelni, és biztosan lesz poszt Fulhamből, Enfieldből és Lisszabonból is.

Ahogy már korábban is felmerült: a Bajnokok Ligája nem csak a tét és a lebonyolítás miatt különbözik a nemzeti bajnokságoktól, hanem abban is, hogy a BL a stílusok csatája. Ha szabad kezet kapnánk, hogy a skálák végpontjainak legmesszebb eső elemeit válogassuk össze, akkor az első között mondanánk be a Bayern München és a Juventus között biztos, hogy soha a büdös életben nem alakul majd ki Kovalens kötés. A két csapat alapvető eltérést mutat játékkoncepcióban, taktikai felállásban és harcmodorban is, így talán az egész BL-sorozat legérdekesebb összecsapása előtt állunk, miközben a pénzverde gárdája is összecsap a keltetőkkel.