A szokásoknak megfelelően tegnap megmondtuk, miért ne szurkolj a BL-döntő két résztvevőjének, ma azt olvashatod, miért fogja minden kétséget kizáróan egyik, illetve másik csapat nyerni a trófeát.

Ha elég sok focit nézel, akkor elég sok szar meccset is látsz. A szar meccs viszont az igazi focibuzinak még bőven lehet élvezhető, ha nem is az adott meccs miatt. Hanem például azért, mert el lehet mélázni alatta valami olyasmiről, amit eszedbe juttatott. Én még azt is megjegyeztem, hogy a képernyőn éppen a bűnrossz Romát koncolta fel a végül kiesett Lecce, amikor azon kezdtem gondolkodni, mit is jelent nagycsapatnak lenni.

Nem állíthatom, hogy ezek a mélázások mindig meghozzák a választ, de egy lépéssel biztosan közelebb visznek a megoldáshoz. Mire a Roma lankadt feltámadása kimúlt Leccében, megállapítottam, hogy a nagycsapat az, amit még azok is annak tartanak, akik olyan forrón gyűlölik, mint a kutyájukból kiszedett kullancsot. Elolvasom »

Közeledik a BL-döntő, tehát elő kellett vennünk jól bejáratott, megbízható műszereinket, melyek segítségével tudományos igényű elemzést készítettünk arról, hogy miért okozna morális kataklizmát az egyes csapatok szombati győzelme.

A Bayern München az a klub, amit nagyon régóta, nagyon sok minden miatt lehet utálni. Világszerte meg is teszik ezt elég sokan. Szombaton BL-döntőben fognak játszani, ami egyetlen dolog miatt jó, hogy egy újabb generáció tagjai is megszerezhetik a focit néző emberek egyik alapvető tulajdonságát, ami a Bayern minden körülmények között megmaradó utálata. Azért maradhat meg örökké, mert az évtizedek során felhalmozott ellenszenv csak alap, de a Bayern képes arra, amire egyetlen más klub sem, hogy évről-évre összerak egy olyan csapatot, amit saját magáért lehet gyűlölni.

Elolvasom »

Miközben egész Németország azon mereng, vajon nagyobb lúzer-e a Hertha, mint amekkorának eddig hittük őket, a Dortmund és a Bayern egymásnak feszül Berlinben, ennek vége pedig nem lehet más, mint hogy a végén valaki sört fog vedelni a Német Kupából.

Ebben a meccsben az a jó, hogy garantáltan élvezetes lesz, minden pályára lépő legalább két indokot tudna mondani, hogy miért kell kiköpnie a tüdejét. Mindezek ellenére egyik félnek sem ez a trófea a szezon csúcspontja, nem ettől függ, milyen hangulatban mennek nyaralni (ezúttal az ukrán tengerpartra), viszont a Dortmund számára semmi sem fontosabb annál, hogy még a jelenleginél is egyértelműbb legyen, ki az úr otthon.

Általában a Bayern kollektív zacsiját eléggé rángatja, ha más az úr, ilyenkor Hoeness csak úgy tud elaludni, ha csíkos pizsamájában átmászik a szomszéd kertbe és az ellés utáni fáradtságában tehetetlen macska alomjából az egészségesnek tűnő piciket elemeli. Ez azért is fontos, mert a szemük csak később nyílik ki, és optimális esetben éppen ezt a gonosz embert látják meg elsőként – tudományosan igazolt tény, miszerint így lesz legnagyobb eséllyel a 'kolbász' a delikvens első szava.

Biztosak lehetünk benne, az öreg frusztrált, és legalább annyi feszültség szabadulna fel benne a kupa elhódításával, mint amennyire ellenkező esetben Klopp egója megnőne, immáron elhagyva ezt a nevetséges paraméterekkel megáldott naprendszert. Na, nem mintha Uli önértékelési problémákkal küzdene.

Azon szoktunk röhögni néha, hogy utólag milyen könnyen meg lehet mondani, hogy egy meccs miért alakult úgy ahogy, és főleg azt, hogy mi lett volna a megfelelő fogadás, amivel még pénzt is lehet nyerni. Mindez csak azért helyénvaló felütés, mert a második BL-elődöntő sem azt az eredményt hozta, amire az emberek többsége számított. Axiómaként kezeltük, hogy a két spanyol csapat klasszisokkal jobb, mint bármelyik másik. Két mérkőzés alapján kiderült, hogy a Real Madrid nem jobb, mint a Bayern München. Nem úgy értve, hogy nem jut tovább annak ellenére, hogy jobban játszik, hanem úgy, hogy játékban sem jobb. A fizikális, akarati és futballszakmainak tűnő dolgok eredője az lett, hogy egyenlő erejű csapatokat láttunk, akik közül az egyiknek jobban sikerült a vége. Lehet arról magyarázni, hogy ki miért hagyta ki a tizenegyest, és arról, hogy kinek szabadna, illetve nem szabadna vállalni azt, de ez teljesen parttalan. A tizenegyes néha bemegy, néha meg nem, és ekkora tétnél néha az égben is kiköt a labda. Platinitól kezdve, Baggión és Beckhamen át Ivancsics Gellértig sokan tudják ezt. Most már Ramos is, de akárcsak Messi esetében, vele kapcsolatban sem fair azt mondani, hogy rajta ment el.

Elolvasom »

Egészen addig a pillanatig, míg a rogyadozó térdekkel a kapu felé vágtató Torres akciójának végkifejlete el nem érte a drámai csúcspontot, nem gondoltuk volna, hogy a madridi Real-Bayern visszavágó az _előrehozott döntő címig nemesül.

Mielőtt felfortyanna népes, igen lelkes, és valószínűleg fájóan másnapos londoni kommunánk, gyorsan jelezzük, nem vagyunk annyira ostobák, hogy még egyszer lebecsüljük a Chelsea-t. Aki így gondolta (mi is, ne tagadjuk), az komoly leckét kapott, ámde azt se feledjük, a Chelsea a fél csapata nélkül lesz kénytelen Münchenbe utazni. Ennyit a tegnapról, heinrich amúgy is megmondta már a frankót, most igazi profikként igazítsuk meg a mackóalsót, és tekintsünk csak előre.
Elolvasom »

Átlagos hétköznapi este, ül az ember a gép előtt, netezik, egyszer csak csörög a telefon. Ismerős az, mondja, van még egy hely a Bayern-Realra. Érdekel-e? Nagy dilemma, igen is, meg nem is, mennék is meg… nincs tovább. Alszom rá egyet, majd reggelre eldöntöm. Másnap hív, mi legyen, megyek-e akkor. Hamar rávágom: naná!

Utunkat ketten készültünk megtenni a fent említett ismerőssel – a továbbiakban Gyuri –, és rövid számvetés után arra jutottuk, hogy autóval lesz a legegyszerűbb kijutnunk. Kedd reggel indulás, ellenőrzés, megvan minden, irány München. Úgy terveztük, hogy a 600 km-eres utat, ha nem jön közbe semmi valaki nem durrantja telibe 200-al az előtte haladót, körülbelül hat óra alatt meg tudjuk tenni, így késő délutánra simán ott leszünk Gyuri régi barátjánál, Zsoltinál. Tovább után Karesz vendégposztja a helyszínről, köszönjük szépen.

Komoly szinten nem szokott az első mérkőzésen eldőlni egy kupapárharc, ahogy tegnap sem dőlt el semmi a továbbjutást illetően. Előzetesen csak az lehetett kérdés, hogy egymásnak komoly szintet jelent-e a Bayern München és a Real Madrid. Csalódtunk volna, ha nem így lesz, mert azért a legjobb 4 között már ne legyen nagy különbség. Különbség viszont volt, mégpedig a németek javára. Mivel mindkét csapat azt a felállást tette a pályára, amit a legvalószínűbbnek tartottunk, körmönfont taktikai elemzés helyett inkább a meccseldöntő szereplőkre koncentrálunk az egyik, illetve ilyennek nem mutatkozó játékosokra a másik oldalon. Annak örülünk, hogy egyrészt reális eredmény született, másrészt pedig a visszavágót már most lehet várni a tegnap látottak fényében. Az döntött a Bayern javára, hogy akadtak fontos embereik, akik a meccs bizonyos szakaszaiban legalább kiemelkedőt nyújtottak, míg a madridiak közül most senki sem volt erre képes. A csodát Mourinhótól várók is csalódhattak, hiszen gyenge kézzel, rosszul elsülő elképzeléssel cserélt. Ha valaki, akkor ő hozhat meglepetést a visszavágón, de benne van a keze a hátrány megteremtésében.

Ha két klub történelmét nézzük, a címben szereplő mondat megállja a helyét. Ugyanakkor jelenleg igazából az a kérdés, ki lesz az, aki a király elé járulva megpróbálhat eredményes puccsal a trónjára törni. Ez lesz majd egy hónap múlva, most egyelőre maradjunk annál, ami ma este lesz.

Lesz itt két hasonló felállásban pályára lépő csapat, meg az esélyektől teljesen függetlenül egy európai csúcsrangadó. Lesz itt egy a világ csúcsára igyekvő edző, meg egy másik, aki már fél lábbal az Augsburg edzője – vagy bárkié, de nem a Bayerné. Lesz itt a pályán négy BL-győztes (mind a Realból, de csak egy a Reallal), meg jó néhány döntős. Lesz itt két edző, akik már tudják, milyen BL-t nyerni. Lesz itt egy jó meccs.
Elolvasom »

Ritka az olyan alkalom, amikor egy bajnokság hajrája úgy jön ki, hogy egy adott meccs kimenetele tényleg arról dönt, hogy ki nyeri meg a bajnokságot. Az eredmény, és a hátralévő mindössze négy meccs tükrében szinte biztosra vehető a Dortmund címvédése, ami a szurkolóik szempontjából azzal válik tökéletesség, hogy pont azzal a hat ponttal vezetnek, amit a Bayern oda-vissza történő leverésével szereztek, miközben gólt sem kaptak. A BVB egyébként a gyenge ősz után teljesen kiegyensúlyozottan teljesít, szeptember óta veretlen, és a tökéletesen megérdemelt bajnoki dupla kapujában áll. Tovább után Dortmund - Bayern mágnestábla.

Még tíz nap a Bundesliga, ami önmagában persze nem igaz, mivel május ötödikén lesz csak vége, de a mostanra besűrített, következő három forduló valószínűleg mindent eldönt elöl. Elsősorban a Dortmundra figyelünk már hetek óta, hiszen nekik kellett hibázni az izgalomhoz, vagy inkább legyünk népszerűek és mondjuk úgy: nekik nem szabadott volna rontani, hogy ne is legyen fontos, mit csinál a Bayern. Rontottak.

Most derül csak ki igazán, mit jelent a hétközi, nemzetközi kupás terhelés, ez egy olyan momentum (a pontelőny mellett, hahaha), ami könnyen döntő lehet a méhek javára. Nagyon érik egy toppmölleri szezon Heynckesnek, még ha sok köze nincs is hozzá. Mert bár a tripla gondolatát ő sem veszi komolyan, a BL-döntőbe jutás egyáltalán nem lehetetlen, de – lássuk be, – kicsit felesleges. Megéri-e elbukni otthon (sorozatban másodjára) egy szinte biztosan megnyerhetetlen, de amúgy papíron értékesebb másik döntőért?

És akkor még nem beszéltem a kupáról,  de mondjuk ez azért van, mert nem érdekel senkit.

Úgy emelkedik ki a Barca-Milan a negyeddöntők közül, mint egy átlagos parlamenti napból a tegnapi, amikor élettel teltek meg a jobbára angry birdsöző, újságot lapozgatva unatkozó atyafiakkal teli széksorok. A mai kínálat másik meccse már a sorsolás pillanatában is csak fékezett habzású izgalmakat ígért, a marseille-i meccs után meg csak annyi kérdés maradt, hogy lesz-e idén még egy olyan meccs, ahol az egyik résztvevő élve felboncolja a másikat – merthogy már volt két ilyen.

Az első meccsen látott Milannal kapcsolatban is felmerült ez a kérdés, de az olasz bajnok még igen tartalékosan is állta a rohamokat, sőt, ha Robinho helyett Ulveczky Zoli játszik, még a vezetést is megszerezhette volna. A 0-0 a lehető legveszélyesebb eredmény a visszavágót hazai pályán játszó csapat számára, hiszen hiába tűnik úgy, hogy az idegenben szerzett döntetlennel előnyben van, ez egyetlen szemvillanás alatt komoly hátránnyá változhat. Már persze akkor, ha ez a bizonyos csapat nem a Barcelona. De most az.
Elolvasom »

Egész évben arra készült a nemzetközi focit követő közönség, hogy meglássa, mire megy a Barcelona vagy a Real Madrid egy olyan ellenféllel szemben, amely hagyományait tekintve és a saját bajnokságában betöltött szerepe alapján is méltó kihívója lehet. A kihívást úgy kell érteni, hogy az adott csapat szembeszáll a világ két legerősebb csapatának egyikével. Múltbeli eredményességet tekintve a Milan a Barcelona előtt jár, de a jelen más. A kérdés most nem az, hogy az olasz vagy a spanyol bajnokság erősebb, hanem sokkal inkább az, hogy létezik-e csapat, amely egy kétmecces párharc során végig esélyt tud teremteni magának a címvédő ellen. A Milan amellett, hogy Boateng belőtte a Puskás-díjas gólt, ősszel azt mutatta meg a Barcelona ellen, hogy tud jó meccseket játszani, de azt nem bizonyította, hogy ő lenne az esélyes, ha ismét összekerülnek. Este meglátjuk, mennyit változott a helyzet ősz óta. A Marseille és a Bayern közben azért mérkőzik, hogy a Milan esélyét ők is megjátszhassák az elődöntőben, azaz újabb akadályt gördítsenek a sokak által előre megmondott Barcelona-Real Madrid döntő létrejötte elé.

Ahogy Garcia a beharangozóban említette, szezonok múltak a tegnapi BL-körön, de aztán még ennél is többet kaptunk: két ellentétes töltetű folyamat végén drámát, igazi sorstragédiát hozott a két meccs. A Bayernben hosszú ideje fortyogó indulat, belső feszültség, Robben kikezdése, Ribéry dacreakció, bajnoki bukdácsolás és Hoeness szűnni nem akaró mennydörgése vezette fel a meccset. A kudarc haragot, a harag motiváció, a motiváció sikert szült, két egymást követő 7-0 nem lehet a véletlen eredménye. Eközben az Inter kudarcai csak még több kudarcot, görcsösséget és végül kétségbeesett kapkodást hoztak, és a haláltusa végére egy elképesztőn szimbolikus kiesés tett pontot. Mágnestáblán a Bayern-Basel, és egy kis merengő a futball törvényeinek könyörtelenségéről.

A Mourinho-mágia, a madridi meccs már a múlt. Ma Milánó és München is Manchester meglepő mintáját másolhatja. Milito és Müller ma még megmutathatja, mi maradt meg a morálból és a motivációból, mely miatt másnak mondhatták magukat. Marseille és a miniállam meglepetéscsapata mérhet megalázó mélyütést mindkettőjükre. Mérsékelt megújulással még menthetik magukat, miközben a média méltatlan magatehetetlenségük miatt már meggyújtott máglyájuk mellett mondaná megérdemelt mementójukat. Elvileg a két erősebb fogadja hátrányból a két gyengébbet. Mindkettő esélyesebb még most is, de főleg az Inter esetében kérdéses, hogy ez az esély mennyire valós, hiszen, amit tőlük láttunk az első meccsen az olyan volt, mint amiért Messit kiszórták Vanczák ellenében. Erősen visszafogott.

Mielőtt még bárki azt hitte, hogy bármi is sablonosan alakul a Bundesliga idei szezonjának utolsó harmadában, még a biztonság kedvéért eljutottunk oda, hogy a Schalke nem lesz bajnok, ezzel párhuzamosan ellentmondást nem tűrően állt talpra a Bayern, sőt, hiába remegett meg a könyöke, mégsem ejtette magára a súlyt a Dortmund. Igazságtalan ponthoz jutott a 'Gladbach, ami valószínűleg Gelsenkirchenben okozza a legtöbb bosszúságot.

Mindez persze csak az eleje, középen Magath-nak és Finknek is közelebb a kiesőzóna, mint az EL-szereplés – ha ránk hallgatnak, nem szédítik az elnököt a stabil középmezőnynél hangzatosabb szöveggel. Labbadia és Babbel viszont még őszintén hihetnek a csodában, Slomkáról nem is beszélve.

Az utóbbi évekéhez hasonló kegyetlen harc jöhet a kipottyanni készülő csapatok között. Otto király miatt kicsit drukkolok a Berlinnek, de egyébként a Köln-Hertha-Augsburg-Freiburg négyes úgy, ahogy van, mehetne egy emelettel lejjebb, nem sajnálnánk egy percig sem. Szóval inkább az a pontos vallomás, hogy a 'Lauternnek szurkolok.

Hát akkor ötödször is Boldog Születésnapot NST! Igen, tudjuk, hogy tegnap volt, de a BL miatt inkább áttoltuk mára, és nem is baj, hogy így tettünk, mert már nem akarunk olyan szülinapi posztáradatot, mint korábban. Ma is lesz jó sok bejegyzés, minden szerző tol valamit, csak a tegnapi meccsek posztjára áhítozók maradnak kicsit szárazon.

Tegnap egy pánnépsport meeting keretén belül újra megtörtént az, ami már egy korábbi (az első) népsportos találkozón: az asztaltól, ahol ültem, két tévére is ráláttam, az egyiken az Intert verték, a másikon a Bayernt (akkor két Szuperkupa volt egyszerre). A dolog örömteli tartalma mellett egy ilyen esemény csak azért gázos, mert ha két meccset nézel egyszerre, egyiket sem látod igazán. Úgyhogy az alábbi poszt sem erről a két meccsről szól igazából, hanem sokkal inkább egy idén egyre aktuálisabbá váló kérdéskörről.  Elolvasom »

Amikor az ember az esti meccsre, meccsekre gondol, általában tudatában vannak annak, hogy a mérkőző felek milyen eredményeket érte el az elmúlt időszakban. Azt is tudja nagyjából, hogy mely játékosok sérültek, kik vannak jó vagy éppen rossz formában. Legalább halvány képet arról is kap, hogy az edző és a játékosok között épen milyen a viszony, és úgy általában véve milyen a klub körül uralkodó hangulat. Statisztikai mutatók, nyilatkozatok állnak rendelkezésre, ugyanakkor nagyon nehéz ezeket úgy értelmezni, hogy egy konkrét másik csapattal szemben mihez vezethetnek az előjelek, a fentiekben taglalt ismeretek. Bizonyos állítások beigazolódnak, mások pedig cáfolatot nyernek, hiszen mégis pillanatok, egyéni megoldások változtatnak az adott meccsre elképzelt „rendszeren” Nehéz figyelmen kívül hagyni a tudományos értelemben vett taktikát is, hiszen bonyolult stratégiai játékként is fel lehet fogni egy találkozót. A Bajnokok Ligája különlegességét az adja, hogy ebben a sorozatban játékosok, csapatok, edzők képesek attól eltérően viselkedni amit a bajnoki meccseken mutatnak. A ma esti Basel-Bayern és Marseille-Inter előtt megpróbálunk a rendelkezésre álló információk alapján képet alkotni arról, hogy mi történhet. Tendenciákat keresünk, és a tegnap esti hangulatot reméljük.

Azon gondolkodtam a 4. forduló második játéknapját nézve, hogy a toronymagas favorit Barcelona mellett kik lehetnek azok, akik bemennek a legjobb négybe (ahol már _bármi lehet, ugyebár). Adja magát a Real Madrid és a Manchester United, még ha utóbbi nem is lehet igazán büszke a szezonból eddig eltelt három hónapra (incl. Bajnokok Ligája), de nagy hibát követnénk el, ha nem sorolnánk közéjük azt a Bayern Münchent, amely holnap reggel talán mindkettőt kiverné – ha lenne egy tisztességes balhátvédje. Az említettek alatt óriási szakadék tátong, a City és az Inter még csak-csak, de az A-D csoportok majdani továbbjutói nem képviselnek egy szintet a szűk elittel. Ami nem is baj, csak az a furcsa, hogy egy BL-játéknapon ennyi jó csapat pályára lép, csak éppen nem egymás ellen. Kettő kivételével. Elolvasom »

Embert küldünk a holdra, birkákat klónozunk és állítólag már szavazhatnak a nők is, az viszont valamiért elérhetetlen, hogy az ember beüljön a tévé elé egy BL-fordulóban, és kiválassza, melyik meccset szeretné nézni. A két BL-győztes meccse helyett szívesebben néztem volna (és akik látták a PSV-Ajaxot múlt héten, valószínűleg egyetértenek) a játéknap nagy (Bayern-Citeh) vagy kisebb (Napoli-Villarreal) rangadóját. Némi meglepetésre az Ajax lehozott egy egész jó félidőt Madridban, így csak fél szem jutott a fenti két meccsre, Ranieri alatt megbokrosodott az Inter, a Citynél a vereségnél is fájóbb botrány kezd alakulni, a Napoli pedig Csöni kedvéért egyszer kiállt a Villarreal ellen a legerősebb felállásában is. Elolvasom »

Nem elég, hogy a két legnagyobb kábelszolgáltató szétszopat a Deco, Paprika, Vadász és egyéb tévékkel, miközben fordulónként egyetlen BL-meccset engedélyez, mostanában egyre durvábban rászálltak a streamgyűjtő oldalakra is. A myp2p megszűnt, a rojadirectán alig van működő stream, ami kevés pedig van, azokon meg a csillárról is userek lógnak. Nem azért kezdem így, mert eseménytelen volt az első játéknap, hanem azért, mert minden egyes alkalommal képes vagyok berágni ezen a helyzeten. De foglalkozzunk inkább azzal, hogy mi történik akkor, ha az ember rákapaszkodik egy simulcastra, aminek hátránya, hogy egy meccset sem lát végig, nagy előnye viszont, hogy mindegyikbe bele tud nézni, és egy gólról sem marad le. Elolvasom »