A mai napon nemcsak a kínai újév és az epilepsziával élők világnapja van, hanem folytatódik a Bajnokok Ligája idei kiírása is. A nyolc darab nyolcaddöntő négy különböző játéknapon lesz, amiből logikusan következik, hogy ma két meccset rendeznek. Csak azért nem írjuk úgy, hogy ma két meccset nézhetünk meg a fotelünkben hátradőlve, mert ez hazugság lenne. A tévécsatornákkal sáfárkodó titkos felsőbb erők ugyanis az eddig sem mindenhol nézhető mellett egy másik olyan sávra terelték a csillagos ligát, ami olyan, mint egy flex. Nincs otthon, pedig néha kellene. Annak, aki ezt kitalálta, mostantól élete végéig legyen része kéthetente egy cukorpasztás intim gyantázásban. Ha pedig nő, akkor élete napján, nyári esküvőjén, ölelgesse meg percenként a zakójától addigra megszabadult Camacho. Most kivételesen a nemsztrímelő, hanem tévét néző nyugdíjasokra is gondoljunk, akik nem fogják látni a BL-t pedig szeretnék. Ma este Lyonban és Leverkusenben játszanak meccset, a vendégek pedig a szezon előtt legkisebbnek és legnagyobbnak gondolt csapatok. Mindjárt elmondjuk, mit gondolunk a Lyon-APOEL és a Leverkusen-Barcelona meccsek esélyeiről, de csak röviden, mert ma egyébként szívecskés lufikkal kell egy réten boldogan szaladni, miközben a világ összes hangosbemondójából meglepetés Coelho-igazságok áradnak szét a Földön.

Kínáról egyelőre azt tudjuk a legbiztosabban, hogy irgalmatlanul sokan vannak ott, még akkor is, ha már ide a Nyugati környékére is elég sokan eljöttek. Ezzel a tudással felvértezve, ezerlábú Marco Polóként nekiindult a nemzetközi labdarúgás, azon belül pedig a spanyol futball is, hogy meghódítsa Mao változás alatt álló birodalmát is. Amikor Kínában már tényleg túl sokan lettek, a tornacipők nyomdokain maguk is elég sokan megjelentek itt. Ekkor már gyaníthattuk, hogy a felismerés, mely szerint a kultúrák egymásra hatásának politikai indíttatású fékezése megállni látszik, nem légből kapott. A kínai futball önmagában senkit sem érdekel. Napról-napra szárnyra kap azonban egy-egy hír, hogy a Sanghai Senhua vagy a Guangzsu Evergrande kit igazol le és ki az, akit mégsem. A többi európai nagyhatalom klubjai mellett a spanyolok is megtették a lépéseiket Marco Polo nyomában. Utánanéztünk, hogy a mintaként szolgáló Barcelona mit tesz annak érdekében, hogy minél több Barsellona felirat díszítse majd a riksák oldalát. A spanyol bajnokság hétvégi menetrendjének átírása, új kínai mezszponzorok és háttérszponzorok megjelenése az eddigi eredmény. Lehet, hogy más nem is lesz. Maximum pénz.

Elolvasom »

Még csak az európai viszonyokkal sem kell tisztában lenni ahhoz, hogy felmérjük, mekkora szerepe van a mai futballban a háttérben munkálkodó menedzsereknek. Elég a tehetségesnek vélt magyar fiatalok követhetetlen útját "követni", és időről-időre elgondolkodhatunk azon, hogy kinek mi a jó, mi az adott játékosnak megfelelő szint, van-e még előrelépés vagy elérte saját határait. Az átigazolások útvesztőjében elvétve találni olyan hírt, amire azt mondanánk, hogy ennek semmi köze a pénzhez, előmenetelhez, de van egy bizonyos típus, amiről ezek megléte mellett azt feltételezzük, hogy mégis jókora érzelmi többlet is társul az anyagi haszonhoz. Három spanyol játékos karrierje is érdekes fordulatot vett ebben a szezonban. Karrierjük három különböző állomásán tértek vissza ugyanis nevelőegyesületeikhez. Három variáció egy témára, hiszen a tehetségük korán kitűnt, azonban teljesen máshová jutottak mire visszaértek a kezdőpontra. Külső tényezők és belső tulajdonságok alakítanak egy-egy karriert. Egy-egy modell, aminek a mozgatórugóiról, hátteréről nekünk keveset árulnak el, de véleményünk azért van.

Annyi valóságshow van már, hogy az embernek kezd az az érzése támadni, hogy minden az. Mindenkinek minden perce be van kamerázva, nem maradhat rejtve ok nélküli fetrengés, lábrátétel kézre, sőt a szerkesztők már annyira belejöttek, hogy a nem annyira a kifinomult stílusukról ismert futballisták valósnak beállított mondatait is a tudtunkra adják és még azt is megnézheted, hogy Shakira mikor nem tudja érthetően mondani, hogy vakavaka. A Barcelona-Real Madrid alapvetően egy jó párosítás, egészen várható futballmeccs. Volt régebben. Most meg valamit kell vele csinálni szinte mindennap, hogy továbbra is valóságnak és show-nak is tűnjön egyszerre. Korunk hőse a valóságshow szereplő. Azt hiszed, hogy tudsz róla egy csomó mindent, nyitott könyv az élete, sőt az összes haverjáé is. A Joséról szól az egész világ, legalábbis ő azt hiszi című műsor ma folytatódik. Garantált a dráma, nézzétek.

Ha ez üres fecsegésnek tűnt, akkor lapozás után hátha megtelik tartalommal. Ha nem, akkor sincs semmi, csak beszélgettünk egy-két dologról emberekkel és ezek jutottak eszünkbe.

Elolvasom »

Azt az alapvetőnek látszó tételt próbáljuk a magunk számára igazolni a mai Copa del Rey negyeddöntővel, hogy ha egy csapat folyamatosan ugyanazon edző keze alatt dolgozhat, akkor mi magunk is észre kell, hogy vegyük a fejlődés jeleit. A fenti tétel még erőteljesebben hajlik az igazság felé, ha tudjuk, hogy a csapat edzője jó edző, a játékosok pedig jó játékosok vagy még annál is többek.
A Real Madrid és a Barcelona egy éven belül kilencedik alkalommal találkozik ma a kupa negyeddöntőjében. Egymást tudják csak mérni, nemcsak otthon, lassan már Európában is. Ehhez képest szeretnénk azt látni, hogy a Real Madrid csapatjátéka nagyobb ellenerőt jelent a Barcelona számára, mint Mourinho előtt vagy az edzősége elején. Ennek a meccsnek lesz visszavágója, ezért akár azt is feltételezhetnénk, hogy egy döntetlen közeli eredmény mindkét fél számára megfelelő lesz. Valamiért azonban mégsem teszünk így.

Biztos van, aki már unja, de szerintem azt mondani, hogy pfej, még egy el clásicó, az pont olyan, mint az mondani, hogy eh, én már épp' elég jó csajt láttam életemben, vagy hogy ittam én már eleget, betelt a sörkvótám, nem kérek többet, köszi. Mondanivalóban persze nehéz megújulni, és maguk a játékosok is elmondták, az amplitudó már kisebb, a futószalag öli a varázst. Ha csoda dolgok nem is történnek minden alkalommal, de azért legkésőbb a sípszó pillanatában tökön ragadja az embert egy Real-Barca, és érzelmekben, hangulatban, feszültségben megkapjuk a betevő dózist, meg az adrenalin löketet. Valahogy így.

A történelem két legjobb csapata az NSZK-tól kapott ki a vb-döntőben (1954, 1974), de mielőtt valaki felhorkanna, hogy előbb teszi bele a fejét egy CéRonaldo szabadrúgásba, mint hogy megint a németek legendás küzdeni tudásáról olvasson, szólunk, hogy nem erről lesz szó. Az viszont tökéletesen kiolvasható az állításból, hogy még a történelem legnagyszerűbb támadófutballjának is megvan a maga ellenszere - mégpedig a precíziós védekezés. A futball taktikai evolúcióját mindig a védekező és a támadó irányzatok ciklikus harca határozta meg, a hatás-ellenhatás elv törvényszerűen érvényesült. Minden rendszernek van sebezhető pontja, és ha egy csapat képes a saját erényeire építve kihasználni az ellenfél gyengéit, akkor komoly esély mutatkozik az addig dominánsnak számító taktikai rendszer uralmának megdöntésére. Egy adott taktikai felállás mindig jóval több, mint hogy megadjuk a játékosok átlagos helyezkedési pontját. Ha a 4-4-2-t vesszük, mindenki tudja, hogy négy védőt, négy középpályást, és két támadót jelent, ez rendben van. De négy milyen típusú védő? Két milyen csatár? Mi az elsődleges feladatuk? A formációkhoz tartozó számok esetében tehát az a kulcskérdés, hogy milyen kvalitásokat igényel a rendszer a játékosoktól; adott szisztémában, adott poszton milyen játékelemeket kell használniuk a legtöbbször. Az az edző vagy klub, amely megtalálja egy adott keretrendszer leghatékonyabb változatát (hiszen mondjuk 3-5-2-ben játszott az 1996-os Eb-győztes német válogatott, de a 2002-es vébét megnyerő brazil is – mégis, ég és föld), az korszakos csapattá válhat a futball történelmében, egy-egy őssejtet létrehozva.

Az esetek többségében az edzők szándékából nagyjából megjósolható egy adott meccs képe, és a kezdőcsapat összetétele. Ebben az évben viszont a Real-Barca a kevés kivétel közé tartozik. Amíg tavaly fejből lehetett sorolni Guardiola 4-3-3-ját, addig a mostani idény tele van meglepetéssel és változással, elsősorban a csapat védekezését illetően. Szintén új helyzetet teremt az, hogy a Real hatpontos előnnyel várja a meccset, az ő kezük van felül, minden nyomás és eredménykényszer a Barcán. Mourinho egy hosszú távra tervező, örökösen mérlegelő precíziós gépezet, nem szokta egy-egy meccsbe belelovalni magát. A cél szentesíti az eszközt, most nem neki fontos a meccs. Jó az iksz, egy végig kulcsmondat lehet. Guardiola viszont a formaidőzítéssel eddig sosem hibázott, a nagy meccsekre mindig kipengézi a csapatot, a támadás a rögeszméje, ezen a meccsen pont azt kell hogy adja a Barca, ami a lényege. Fricska, hogy ez Mourinhóra is igaz, hidegvérű gyilkosságra készülhet. Tovább után egy várható jóslat, vagy inkább csak útmutató, és a taktika boncolgatása.

Furcsa egy állatfaj a szurkoló, ezzel nem mondunk újat. Az érzelmek teljes skáláját bejátszó kaszt még úgy is tud forrón szeretni, és epekeserűen gyűlölni, hogy talán még életében nem látta élőben játszani az adott csapatot. A kaszt egy felületesebb, ám létszámban jelentős része persze sodródik. Faképnél hagy egy csapatot egy másik kedvéért, megszűnik az érdeklődése, ami aztán másnál lángol fel újra, megszeret, megutál, beleun.

Itt van nekünk ez a Barcelona. Megkerülhetetlen, hiszen minden róla szól. Olyan csapat, amilyet a mi generációnk még csak lightosabb változatban látott (Ajax, Milan), mert legtöbbünk még csak olvasott Cruyffékról, Shanklyékről, Puskásékról. Teljesen normális, hogy szélsőséges érzelmeket vált ki, de a Barcelona egy olyan érdekes utat járt be, hogy muszáj külön is megemlékeznünk róla. Elolvasom »

Európai csúcsrangadó a jelenlegi lebonyolítású torna csoportkörében ritka vendég, az meg már csak ráadás, hogy egészen kiválóra sikeredett a Milan-Barcelona. Szintén rendben volt a győzelemért sokat tevő német bajnok kafferbivaly kísérlete, amelynek a taglót kezelő van Persie állta útját, és nem panaszkodhatunk a meglepetések számára sem, hiszen az APOEL teljesen megérdemelten vezeti a csoportját (ott is marad, a továbbjutása pedig már biztossá vált), a Chelsea pedig addig szerencsétlenkedett, míg a Manchester Unitedhez hasonlóan kicsi, de meglevő esélye van rá, hogy tovább se jusson. Hasonló a helyzet a Portóval, akitől az edzőjéhez hasonlóan túl nagyon sokat vártunk, egyelőre mindkettő perecre áll.

Szerettük ezt a fordulót, és szerencsére olyan eredmények születtek, hogy néhány kivételtől eltekintve a következőt is szeretni fogjuk. Mert mi az élet-halál harcra gerjedünk, ahol nincs vér, az minket nem is érdekel. Elolvasom »

Az ég áldja meg a simulcastot egy olyan BL-fordulóban, ahol pályára lépnek a legjobb csapatok, csak éppen nem egymás ellen. Ilyenkor reménykedhetsz benne, hogy elkapsz egy szimpatikus kiscsapatot, amint éppen nagyot küzd, vagy megnézheted magadnak azokat a nagyokat, akiket a bajnokságuk érdektelensége miatt egyébként nem látsz hétvégén. Most külön akkora mázlim volt, hogy orosz streamre kapaszkodtam fel, így a kiindulópont mindig a Sahtar-Zenit meccs volt, ami jó eséllyel az egész forduló legizgalmasabb, legszínvonalasabb derbijét hozta. Láttunk néhány gyönyörű gólt, két alaposan elnadrágolt magyart, németkedő németeket, barcelonáskodó Barcelonát és az APOEL személyében befutott az emberül harcoló kiscsapat is. Vagy most akkor kicsi akkor is, ha vezeti a csoportját? Elolvasom »

Rengeteg variációt láttunk már, hogyan lehet, kell játszani a Barcelona ellen, ha az ember életben akar maradni. Láttuk Hiddink brutális középpályás jelenlétre épülő Chelsea-bunkerjét, Mourinho felhúzott íjra emlékeztető kontrajátékát (Inter-Barca 3-1), Wenger és Allegri tizenhatosra parkolt buszát (Barca-Arsenal 3-1, Barca-Milan 2-2), Ferguson hiperagresszív letámadását (Barca-MU 2-0), épp csak Bear Grylls nem szállt még be a túlélőshow-ba. Tegnap Unai Emery jelentkezett a saját változatával, aki egyébként legalább akkora túlélő, mint az angol SAS veterán, hiszen hiába adják el alóla folyamatosan a sztárokat, mindig a felszínen tud maradni. Hosszan értekezünk a parádésra sikerült Valencia-Barca összecsapásról, de igyekszünk képekkel tömöríteni a lényeget. Mágnestábla.

Az ősz az egész év legszebb és legizgalmasabb évszaka, a természet változása és szépsége ekkor mutatkozik meg számunkra a legdrámaibb formában. Az élővilág is felpezsdül, Európa ragadozói is ilyenkor a legaktívabbak, ami még érdekesebbé teszi számunkra ezeket a hónapokat. Ősszel a természet még nagyon bőkezűen kínálja a különböző táplálékforrásokat, ebben az időszakban kell felkészülniük a mérsékelt égövi állatoknak a szűkös téli időszakra, nagyobb mennyiségű zsírt kell felhalmozniuk amíg radikálisan le nem csökken az élelem. Európa nagyvadai ebben a ciklusban akár több ezer kilométer megtételére is képesek, sokkal nagyobb kockázatot vállalnak a bőséges zsákmányt kínáló területek elérése, illetve az élelem megszerzése érdekében. Az ő útjukat követjük figyelemmel Dél-Angliától a Németalföldön és a Rajna-vidéken át egészen az Atlanti-óceánig.

Túl vagyunk egy olyan párharcon, ami bonyolultnak hitt dolgoktól a legegyszerűbbekig sok mindent megmutatott. A Real Madrid összességében közelebb van a Barcelonához, mint tavaly volt. Döntő fölény percekig sem alakult ki a katalánok részéről, míg a Real Madrid az első mérkőzés első negyedében jól meglepte és felülmúlta Guardiola csapatát. Tegnap megvolt a visszavágó, aminek az első 45 perce tökéletes játékot hozott, a második félidő viszont csapnivaló volt, egy-két megmozdulástól eltekintve. Közben azon gondolkoztunk, hogy lehet-e másképp hozzáállni egy ilyen rangadóhoz, mint úgy, ahogy egyesek, ha kell a kíméletlenségig elmenve, minimális tisztelet nélkül a másik iránt. Arra jutottunk, hogy lehet, és voltak is a pályán páran, akik láthatóan kívül tudták helyezni magukat a csapattársaik, vagy épp az ellenfeleik okozta stresszhelyzeteken. A tegnapi előadás olyan volt, mint egy elsőre jól sikerült akciófilm első és második része, ahol a másodikra elfogytak az ötletek, unalmasabb lett a sztori és néhány „hős” csak azért maradhatott, mert kellettek az utolsó jelenethez.

Elolvasom »

Számtalan kérdés vetődik fel Fabregas Barcelonába szerződése okán, kezdve attól, hogy nyert-e ezzel bárki bármit azon kívül, hogy Cesc boldog mosollyal cummanhat régen látott anutája csecsére. Ha azonban a legfontosabb kérdést – érdemes-e hozzányúlni a tökéletesen működő rendszerhez csak azért, hogy a sok pénzért igazolt világsztár beleférjen? - figyelmen kívül hagyjuk, és nem törődünk vele, hogy az utolsó ilyen kísérlet méretes bukóval zárult (Ibra csókoltat mindenkit), azért érdemes legalább megpróbálni megkeresni Fabregas helyét a csapatban. Természetesen nem onnan indítjuk a csapást, hogy Aprajafalva elöljárói közül valaki megsérül, mert úgy túl könnyű lenne, arra teszünk néhány erőtlen kísérletet, hogy Xavi és Iniesta mellé/alá/fölé szuszakoljuk be valahova Fabregast. Elolvasom »

Lassan vége annak az időszaknak, amit felkészülésinek neveznek Európában és ezen a nyáron sem a Real Madrid sem a Barcelona nem szolgáltatott napi szintű meglepetésekkel, ami az átigazolásokat illetve az azok körüli hercehurcát illeti. Mindkét oldalon vannak persze érkezők, de míg a Real már a nyár elején letudta a jelentősebb piaci transzfereket, addig a Barcánál Sanchez és Fabregas – vélhető – érkezése jelentett „csak” csemegét az újságíróknak és a szurkolóknak. Úgy tűnik, hogy a Real háza táján most nyugalom van és az edzőmeccsekre koncentráltak, míg a Barcelonánál eddig is nyugalom volt, amit egyedül Fabregas érkezése zavarhat meg némiképp, de az is inkább csak a találgatók körében. Guardiola majd tudja.
Vasárnap este az új szezon első, naptári évet tekintve pedig az ötödik Real Madrid-Barcelona mérkőzésre kerül sor, a szezon első trófeájáért, amiért egyébként a legkevesebbet kell tenni. A kevésből úgy lesz sok a tennivaló, hogy a Realt vagy a Barcát kell legyőzni hozzá visszavágós párharcban. Megnézzük, mire jutottak a nyáron.

Elolvasom »

A vb-döntő után volt egy vita ez NST-n arról, hogy Pedro Rodríguez most akkor a szélen, összekötőben vagy centerben a leghasznosabb, talán univerzális támadó-e, egyáltalán minek hívjuk, és hova állítsuk, ha azt a feladatot kapjuk az élettől, hogy vele kell megnyernünk a BL-t, vagy a világbajnokságot. Ezt a problémát a futball evolúciója Salamonként oldotta meg, és olyan alternatívát kínált, amely akkor még nem vetődött fel, vagy ha igen, nem tudatosult bennünk. Ez a megoldás minden álláspontot képviselő fél számára kielégítő – és nem utolsó sorban Pedrót tökéletesen illesztette a Barca játékába.

Túl vagyunk az utolsó olyan hétvégén, ami jelentős eseményeket tartogatott még az idei klubszezonban. Ezek közül nyilván a Bajnokok Ligája döntője emelkedett ki, így szinte kizárólag erről volt szó a Rádió Q tegnap esti sportműsorában is. Alaposan kielemeztük a szombat esti mérkőzést, és a hallgatók is ehhez szóltak hozzá leginkább. Kassai Viktor méltatása mellett. Próbáltunk hibákat és erényeket keresni, és nem nagyon volt vita, de egy-két dolog magunknak is csak a műsor közben tűnt fel a meccsel kapcsolatban. A műsorban ezen kívül beszéltünk még teniszről, kézilabdáról és Forma 1-ről is. 12 órától hallgatható az ismétlés a www.radioq.hu oldalon vagy a 99.5-ös hullámhosszon.

Mondhatjuk, hogy alaposan körbejártuk a témát. Áthoztuk, és tovább ápoltuk a régi hagyományokat, ami a Mocskos és a Hajrá posztokat illeti, ráadásul most csatlakoztak hozzánk a Népsport vezérszurkerei is, akik Amikor kivertük a... posztokkal készültek a BL-döntőre. Bemutattuk a két csapat útját a döntőig, elemeztük a döntőjüket taktikatörténelmi szempontból, helyszíni képriporttal támadtunk Londonból, végül Blake segítségével megidéztük a két futballkultúra kozmikus ellentétét, így nem is maradt más hátra, mint hogy a szerzők is elmondják néhány mondatban, mit várnak a ma esti meccstől. A tippeléstől valamiért iszonyúan fázunk, de azért mindenki kiprésel magából egy végeredményt is, hogy legyen mivel szembesíteni a végén. Idei utolsó BL-beharangunk a hajtás után, a meccshez jó szórakozást mindenkinek.

"Neville bőg, a lelátón rázza mezét;
Messinek Rio csúszik alá."