Rögtön három élcsapat is búcsúzott a Német-Kupa meglehetősen izgalmas első körében, és akkor sikeresen megkíméltünk mindenkit a nagyágyú szó elolvasásától. Arra nem esküszöm meg, hogy a Dávid és Góliátos hasonlatot meg fogom tudni állni, különösen akkor, amikor a Wolfsburgot elpáholó, egyébként a Reginalliga Nord mezőnyébe tartozó (ez a negyedosztálynak felel meg) RasenBallsport Leipzig-ről esik szó, mert Magathot balfaszkodni látni mindig mulatságos.

Schaaf heidenheimi (ez egy létező település) szerencsétlenkedésén ugye már meg se lepődünk, Robin Dutt reichstagnyi égéssel felérő bemutatkozása a gyógyszertárban viszont oh, mein Gott-kategória.

Vegyük végig sorban azokat a meccseket, amelyek forgatókönyvei közül bármelyiket elfogadnák este a magukra valamit is adó, márnemtízéves futballszurkerek. Picit harangozunk mára is.

Vannak _kevésbé elfogadott axiómák_ is a futballban, illetve (ha ez így még belefér képzavarnak) annak messzire nyúló vonzáskörzetében, mint amiket a legjobb olasz posztok bevezetőjében olvashatunk. Például ilyen, hogy Váczi Zoli világklasszis volt, csak a világ képtelen volt alkalmazkodni, hogy Lizarazunál nagyobb balhátvédet az egész univerzum nem hordott a hátán, de mindenki abba a félhülye Carlosba szerelmes, mert Bartheznek rosszkor ment a szemébe valami; továbbá mióta először bemondott a Telesportban,  azóta ide tartozik, hogy Csisztu Zsuzsa a világ egyik leginkább megindító nője. És hát ilyen az is, hogy a Leverkusen – legyen szó bármiről, BL-ről vagy bajnokságról, mindegy, mert – elveszíti.

Korábban már meg akartam írni, hogy mitől lúzer a Kúzen, de egyrészt ezzel a címmel a pofámról égne le a bőr, másrészt a jelenség egyetlen elcseszett évből áll tulajdonképpen, ami közben persze a klubtörténelem fénypontja, mi más is lehetne.

Kell valaki, aki legendásan tud elbukni? Felesleges minden vita, ez a labdarúgás Matt Damonja. (Hogyan hasonlíthatnak ennyire kurvára? Mármint egymásra.)