Tavaly már többszörösen lejátszottuk ezt az Aranylabda-balhét, az álláspontunk azóta sem nagyon változott a furcsa paradoxonnal kapcsolatban: az Aranylabda pont abban az évben veszítette el az értékét, amikor a legjobb játékos kapta meg. Mellettünk persze az adidast sem lepte meg különösebben, hogy Messi harmadszor is megkapta az Aranylabdát, így jó előre betáraztak egy videót a Barca sztrájáról, amelyben Messi – a megszokott, és neki egyébként abszolút jól álló role model minta szerint nagyon alázatosan és persze szimpatikusan – megköszöni a támogatást a szurkolóknak, a csapatának és a családjának is. Közben persze felmerül a kérdés, hogy ha 24 évesen háromszoros díjazott, akkor mi lesz később, illetve hogyan lehet kezeli egy – mondjuk – hatszoros aranylabdást. Jövőre egyébként sokkal nehezebb lesz megvédeni a címét az Európa-bajnokság miatt, ami végre jogos felmentést adhat az elbírálóknak, hogy mégse fulladjon totális érdektelenségbe a díj. Sőt, ez a kiút egyben azt is jelenti, hogy CéRonaldo piros masnival átkötve kapja a lehetőséget, hogy a válogatottal bizonyítson – ez ugye nagy adu ász az argentinnal szemben, és lassan saját magáról sem ártana lemosni a nagy meccseken nem megy neki billogot. Összességében persze megint nem lehet azt mondani, hogy igazságtalan lenne az eredmény, de az is biztos, hogy az idei választás volt minden idők leglaposabb, legérdektelenebb rundja, ennél csak jobb jöhet jövőre.

Messi a Marsról jött, így igaz. Olyan nézni a játékát, mintha Playstationt néznél, ezt is adom. Valószínűleg a világ legjobb játékosa jelen pillanatban, hacsak C. Ronaldo nem jobb nála egy leheletnyivel, de ez már csak hitvita, semmi több. Furcsa érzés ilyesmit leírni úgy, hogy a fenti állításokat maximálisan tartom, de az Aranylabda pont abban az évben veszítette el az értékét, amikor a legjobb játékos kapta meg. És nem azért, mert van egy csomó olyan játékos, akik koruk messijei voltak, mégsem kapták meg, az apróság meg már másodszor kapja meg. Nem is azért, mert nem érdemelné meg akár évente kétszer is. Hanem azért, mert ezt most nála hárman is jobban megérdemelték volna – akár a pályára tett teljesítményt, akár az elért eredményeket nézzük. Aranylabdát Puskásnak, de azonnal! Elolvasom »

Kiveséztük a témát ezerszer, hőbörögtünk, hogy Sneijder még a háromban sincs, aztán akinek még volt kedve, találgathatott, hogy akkor a vb-döntőt rövidre záró Iniesta, vagy a labdarúgás metronómjaként fungáló Xavi kapjon Aranylabdát. Mindhárom döntés védhető lett volna, hiszen ha ragaszkodunk a díj szabályaihoz, akkor egyértelműen Sneijder, ha életműdíjként tekintünk rá, akkor Xavi, bár tulajdonképpen ez nem nagy divat, hiszen Henry, Beckham, Del Piero vagy Bergkamp sem kapott soha. Végül is Iniestán sem akadt volna fel senki, mégiscsak olyan országgal nyert vébét, amelynek előtte még sosem sikerült, és az sem kérdés, hogy a világ egyik legjobbja. Messi viszont a világ legjobbja, ez egy nagyon egyszerű kérdés.

A France Footballnál mindenkinek elment az esze. Ha a Gazzetta értesülései helyesek, Wesley Sneijder nincs ott az Aranylabdára esélyesek dobogóján, az újság belső információkra hivatkozva úgy tudja, két  barcelonai világbajnok, és Messi áll az első három helyen, a holland csak utánuk következik. A világon semmi problémánk nincs a címvédő Messivel, bárgyú vigyorral követjük Iniesta megmozdulásait, és elolvadunk Xavi passzai láttán, de klubszinten a Sneijder által vezetett Inter legyalulta a Barcelonát, a világbajnokságon pedig Messi Argentínája nem volt sehol Hollandiához képest. Egyszerűen nem létezik rá ésszerű magyarázat, hogy ne Sneijder kapja az Aranylabdát. Elolvasom »