Aki ebben a szezonban hat éves kisgyerek, az majd elég könnyedén magyarázhatja meg 30 éves fejjel, hogy miért szurkol éppen a Real Madridnak. Semmi egyebet nem nézve, csak a szemmel látható „terméket”, az egészen hihetetlen, amit a Real a meccsei jelentős részén bemutat. Egyikünk sem, közel sem Real Madrid szurkoló itt, akik vagyunk, és ez a tény már nem is fog megváltozni soha, de a madridi csapat mutatja most azt, amit a régi focinak gondolunk. Egy pillanatra félretéve minden jogosnak vélt sérelmünket, amit Mourinho, Pepe, Ramos vagy a hatalmas pénzek okoztak, azt tudjuk megállapítani, hogy ha gólokért nézzük a focit, akkor azt a Real Madrid hozza. Heinrich tegnapi posztjának ez nem riposztja, nem Real-nyalás és Barcelona-beszólás szándékával készül, hanem pusztán annak rögzítésére, hogy Ronaldóéknak nem elég, hogy rengeteg gólt rúgnak, de az elmúlt meccseken berúgtak 5-6 olyat is, ami a szezon legnagyobbika is lehetne. Kérdés sem volt az Apoel kiejtése, ami megtörtént tegnap. A másik párharc pedig a gyengélkedésből lábadozó Chelsea sikerét hozta, némi parával a végén, de annyi meg kell, hogy egy kicsit jobban aludjanak az izgalomtól.

Elolvasom »

A múlt héten megpróbáltuk elhitetni magunkkal, hogy ebben a két párosításban jóval több lehet annál, mint amit első ránézésre ígérnek. Egy héttel bölcsebben már nem megy annyira a lelkesedés, az első meccseket és az erőviszonyokat látva minden idők egyik leglaposabbnak ígérkező BL-negyeddöntős játéknapjának nézünk elébe. Izgalmakra csak a Stamford Bridge-en van némi esély, BL-klasszikusokra vágyó gyermeki szívünk egyedüli kapaszkodója, hogy ott az idei sorozatban már történt két csodával határos feltámadás – igaz, ezt mindkétszer a hazaiak produkálták. A madridi meccsel kapcsolatban ambivalens érzéseink vannak: nem tudjuk, hogy örüljünk vagy méltatlankodjunk amiatt, hogy ez a mérkőzés most nem egy érdektelen csoportmeccs, hanem egy BL-negyeddöntő visszavágója lesz.

Másfél héttel ezelőtt, a sorsolás kimenetelét szemlélve azon kaptuk magunkat, hogy szinte ösztönösen ugrottuk át a negyeddöntők körét, és már a Real-Bayern, valamint a Chelsea-Barca elődöntős párharcok zamatát ízlelgettük. Ha viszont nem zsigerből, felszínesen és előítéletekkel megrakottan elemezzük a legjobb nyolc közötti párosításokat, hamar kiderül, hogy jóval több van ebben a körben, minthogy csak a remélt csúcsrangadók kötelezően letudandó előjátékának tekintsük: bőven lesz szépségben, élményben, érdekességben, sőt, akár meglepetésben is részünk a következő BL-héten.

A mai két meccs közül az egyik a legkönnyebben, a másik pedig a jelenleg legnehezebben megtippelhető párharc odavágója lesz, és bár egyik sem ígér látványos, sokgólos csatát, – már csak az esélyek közötti óriási és nagyon kicsiny különbség okán is – kifejezetten érdekes összecsapásokat vizionálunk. Egyúttal arra a kérdésre is keressük a választ, hogy este melyiküket kezdjük el sztrímelni, mert ennek eldöntése tegnap délután óta nem sikerül.

Ha jól lettem informálva, ennek a játéknapnak a hatezredik Barátok Közt-résszel kellett versenyt futnia, ami színvonalában nyilván minimum két szinttel magasabb, mint a legpengébb Xavi-Messi összjáték, ezért utólag csodálkoztam is, miért nem övezte a kollégák részéről tömeges jelentkezés az összefoglaló megírását. Akik elcsábultak – illetve ahol az asszony nyert –, történelmi eseményekből maradtak ki, mert a mesterötöst prezentáló Messi megint kihúzott egyet a megdöntendő rekordok listájáról, a Lyon pedig a futó kiírás egyik legnagyobb égését produkálva köszönt el a BL-től.

Garcia bőrmester sikeres jelenlegiélet-utaztatásra vitte benitót az éjjel, amely komolyabb testen kívüli élményben végződött, ezért nekem kellett beugranom kötényosztó szerzőtársunk helyett BL-beharangozót írni. Mivel éppen nem dolgoztam a Békák BL-verzióján és a sumer nyelv futball segítségével történő klasszifikálásán, ahogyan Hank Moodyt sem akartam másnaposan felébreszteni a Barcelona öltözőjében, meg most valahogy nem is lett volna kedvem ilyesmihez, így legnagyobb örömötökre teljesen hagyományos beharangozó következik az aktuális Bajnokok Ligája-mérkőzések elé.

A mai napon nemcsak a kínai újév és az epilepsziával élők világnapja van, hanem folytatódik a Bajnokok Ligája idei kiírása is. A nyolc darab nyolcaddöntő négy különböző játéknapon lesz, amiből logikusan következik, hogy ma két meccset rendeznek. Csak azért nem írjuk úgy, hogy ma két meccset nézhetünk meg a fotelünkben hátradőlve, mert ez hazugság lenne. A tévécsatornákkal sáfárkodó titkos felsőbb erők ugyanis az eddig sem mindenhol nézhető mellett egy másik olyan sávra terelték a csillagos ligát, ami olyan, mint egy flex. Nincs otthon, pedig néha kellene. Annak, aki ezt kitalálta, mostantól élete végéig legyen része kéthetente egy cukorpasztás intim gyantázásban. Ha pedig nő, akkor élete napján, nyári esküvőjén, ölelgesse meg percenként a zakójától addigra megszabadult Camacho. Most kivételesen a nemsztrímelő, hanem tévét néző nyugdíjasokra is gondoljunk, akik nem fogják látni a BL-t pedig szeretnék. Ma este Lyonban és Leverkusenben játszanak meccset, a vendégek pedig a szezon előtt legkisebbnek és legnagyobbnak gondolt csapatok. Mindjárt elmondjuk, mit gondolunk a Lyon-APOEL és a Leverkusen-Barcelona meccsek esélyeiről, de csak röviden, mert ma egyébként szívecskés lufikkal kell egy réten boldogan szaladni, miközben a világ összes hangosbemondójából meglepetés Coelho-igazságok áradnak szét a Földön.