Minden lényeges fronton az utolsó kör dönt a Premier League-ben, hiszen a bajnok, a bronzérmes, az (esetleges) 4. BL-induló, valamint a legjobb kieső kiléte is csak vasárnap este hat körül válik biztossá. Ha csak a sok nyitott kérdést vesszük alapul, akár őrült és drámai fordulónk is lehet, ugyanakkor a konkrét párosításokat és azok esélyeit elnézve az jobban benne van a pakliban, hogy a húsz csapat közül egyedül a Boltonnak lesz miért hajtania második félidőre. City vagy United, St. Totteringham’s Day vagy St. Hotspur Day Extra, Buzsáky vagy Bogdán? A válaszokhoz a hajtás után adjuk meg szempontjainkat, valamint tippelünk is, de csak óvatosan.

"Ha te vagy az első, te vagy az első. Ha második vagy, senki vagy." Olyannyira, hogy például a többi csapatéval ellentétben a Liverpool wikipédia-oldala nem is tartja a számon a második helyeket. Igaz, hogy a Féltékenység Fővárosában is átvették ezt a gyakorlatot, de a becsületükre legyen mondva, hogy legalább a pályán is igyekeznek ehhez igazodni: a hétfői rangadón sem csináltak semmit, így nem is nyernek majd semmit. Természetesen logikai alapon azt a mérkőzést kellett volna Az év meccse címmel beharangozni, de mivel sejtettük előre, hogy egy fostenger lesz, így nem is akartuk a hőségben feleslegesen terhelni ilyesmivel a bájtjaitokat. A mostani viszont tényleg az év meccse lesz. Legalábbis a pályára lépők kb. 77%-ának.

Don Fabio berágott, de jó alaposan. Az a kérdés, hogy a döntése mennyire köszönhető híresen lobbanékony temperamentumának, és mekkora része van benne a józan megfontolásból az első adandó alkalmat kihasználva lekoccolási szándéknak.

Az angol sajtó már véleményt formált a dologról, mondván „nem don Fabio az első olasz kapitány, aki elsőként hagy el egy süllyedő hajót”, és lássuk be, van ebben valami. Mert ez a hajó ha nem is süllyed, de jobban emlékeztet egy roskatag lélekvesztőre, mint egy büszkén dagadó vitorlákkal a hullámokat szelő szkúnerre. Utóbbival öröm a vizet hasítani, előbbiből menekülni kell, amint lehetséges. Hát most azzá vált.
Elolvasom »

A tizenegyesrúgásoknál megosztóbb eleme nem nagyon van a futballnak, időről időre jelentkeznek is alternatív megoldások, hogy kiiktassák az akut szív-és érrendszeri problémák egyik fő felelősét, de ezeket mindig el is vetik, és mindig el is fogják. Egyszerűen azért, mert ennél nem találtak ki jobb, drámaibb és vérfagyasztóbb dolgot, valójában pedig a vesztes felet leszámítva senki nem gyűlöli őszintén a szétlövést, mert ennél izgalmasabb dolgot egyszerűen lehetetlen elképzelni. A futball legemlékezetesebb pillanatai közül, amelyek kitörölhetetlenül beleégtek a memóriánkért felelős fehérjékbe, különleges helyet foglalnak el az olyan képek, mint a guggolva körülnéző Bossis, a csípőre tett kézzel földet bámuló Baggio vagy a hasonló testtartással, de egészen más töltettel pózoló Andy Möller. Mégsem ezek mondják el a legtöbbet erről a procedúráról, hanem az, hogy az ember pulzusa akkor is érezhetően megemelkedik, ha egy számára teljességgel jelentéktelen büntetőpárbajra kapcsol oda, és egészen biztos, hogy megvárja a rúgások végét. A sportban ennél drámaibb, kiélezetteb szituáció nem létezik.

Volt korábban egy gyűjtés az NST kommentjei között arról, hogy milyen típusú játékosokkal nem szabad tizenegyest rúgatni – most ezt a gyűjtést vittük tovább, hogy megalkossuk azt az útmutatót, amely győztes stratégiául szolgálhat az edzők és játékosok számára, ha tizenegyesrúgásokig fajul az adtott párharc.

Elolvasom »