Ha lenne itt oldalt egy szavazódobozunk azzal a kérdéssel, hogy összességében milyennek értékeled az Afrika-kupa színvonalát, majdnem biztos vagyok benne, hogy tízből nyolcan a gyengére gondolnának. Az első másfél hét csetlő-botló fociparódiái, a vérmes reményeket nulla játékra alapozó, magát teljesen leminősítő Szenegál és Marokkó bukása, kiegészülve az olykor üres stadionokkal és a hiányzók Egyiptomtól Dél-Afrikáig terjedő listájával valóban a nívótlanság irányába mutat.

Na de ne ezekből merítsünk, hanem a két házigazda helytállásából vagy a mali és zambiai srácok meneteléséből - pláne, ha győzelemmel zárják a tornát. Az ANK döntőjében Zambia és Elefántcsontpart.

"Aki szereti a focit, az megtalálja a szépséget az Afrika-kupán, az angol ötödosztályban, a Mátra-csoportban - de még talán esetleg a Segunda Divisiónban is" - mondotta Woland kolléga az olasz poszt alatt, mintha sejtette volna, hogy valami hasonlót tervezek a következő heteket belengő Afrikai Nemzetek Kupája elé. Csoportelemzés helyett alfabetikus módszerrel készítjük föl magunkat a rendezvényre, ahová a címvédő egyiptomiakon túl Nigéria, Kamerun és Dél-Afrika se jutott ki, ellenben találkozhatunk majd nigeri gazellákkal, botswanai zebrákkal, dakari bombázókkal, marokkói minizidánokkal, feltüzelt líbiaiakkal és persze az esélyeket legnagyobb százalékban bitorló Ghána-Elefánt párossal. Vuvuzelamentes szafarit mindenkinek.