Ahogy az várható volt, a február jóval mozgalmasabbra sikeredett foci szempontjából, mint a január. A topligák már teljes fordulaton pörögtek, a BL- és az EL-küzdelmek szintén folytatódtak, ráadásul az Európa-bajnokság jegyében, a hónap utolsó napján még válogatott mérkőzéseket is rendeztek.

Ismét igyekszünk egyetlen hónapot egyetlen posztba önteni, és hentesceruzánkkal a legérdekesebb történéseket próbáljuk a lapozás után megrajzolni. Rendezőelvnek most sem a kronológiát választottuk, hanem különböző szempontok szerint mazsolázunk az eltelt huszonkilenc napból.

Hát akkor ötödször is Boldog Születésnapot NST! Igen, tudjuk, hogy tegnap volt, de a BL miatt inkább áttoltuk mára, és nem is baj, hogy így tettünk, mert már nem akarunk olyan szülinapi posztáradatot, mint korábban. Ma is lesz jó sok bejegyzés, minden szerző tol valamit, csak a tegnapi meccsek posztjára áhítozók maradnak kicsit szárazon.

Tegnap egy pánnépsport meeting keretén belül újra megtörtént az, ami már egy korábbi (az első) népsportos találkozón: az asztaltól, ahol ültem, két tévére is ráláttam, az egyiken az Intert verték, a másikon a Bayernt (akkor két Szuperkupa volt egyszerre). A dolog örömteli tartalma mellett egy ilyen esemény csak azért gázos, mert ha két meccset nézel egyszerre, egyiket sem látod igazán. Úgyhogy az alábbi poszt sem erről a két meccsről szól igazából, hanem sokkal inkább egy idén egyre aktuálisabbá váló kérdéskörről.  Elolvasom »

Ha lenne itt oldalt egy szavazódobozunk azzal a kérdéssel, hogy összességében milyennek értékeled az Afrika-kupa színvonalát, majdnem biztos vagyok benne, hogy tízből nyolcan a gyengére gondolnának. Az első másfél hét csetlő-botló fociparódiái, a vérmes reményeket nulla játékra alapozó, magát teljesen leminősítő Szenegál és Marokkó bukása, kiegészülve az olykor üres stadionokkal és a hiányzók Egyiptomtól Dél-Afrikáig terjedő listájával valóban a nívótlanság irányába mutat.

Na de ne ezekből merítsünk, hanem a két házigazda helytállásából vagy a mali és zambiai srácok meneteléséből - pláne, ha győzelemmel zárják a tornát. Az ANK döntőjében Zambia és Elefántcsontpart.

Éppen túl a bajnokság felén nyilvánvaló marhaság lenne a tavaszi befutóval foglalkozni Olaszországban, de a jelenlegi helyzet van olyan speciális, hogy talán mégis érdemes. Ennek az az oka, hogy a következő egy-másfél hónap olyan fontossággal bír, hogy ha nem is dönti el a scudetto sorsát, egészen biztosan hatása lesz rá így vagy úgy.

Arra gondolunk, hogy ha a Milan belerokkan a februári dömpingbe, akkor az újra parádés formában futballozó Juventus olyan előnyre tehet szert, amit már nagyon nehéz lesz behozni, ellenben ha Contéék képtelenek lesznek kihasználni, hogy legnagyobb ellenfelüknek irgalmatlan sorozatban kell helytállniuk, a Milan kaphat olyan lendületre, ami bajnoki címet érhet. És közben jön az Inter, ahol hasonló kérdések bukkannak fel, csak inkább taktikai szempontból, annak is a személyi vonatkozásában. Akárhogy is, ez biztosan izgi lesz.
Elolvasom »

Azon gondolkodtam a 4. forduló második játéknapját nézve, hogy a toronymagas favorit Barcelona mellett kik lehetnek azok, akik bemennek a legjobb négybe (ahol már _bármi lehet, ugyebár). Adja magát a Real Madrid és a Manchester United, még ha utóbbi nem is lehet igazán büszke a szezonból eddig eltelt három hónapra (incl. Bajnokok Ligája), de nagy hibát követnénk el, ha nem sorolnánk közéjük azt a Bayern Münchent, amely holnap reggel talán mindkettőt kiverné – ha lenne egy tisztességes balhátvédje. Az említettek alatt óriási szakadék tátong, a City és az Inter még csak-csak, de az A-D csoportok majdani továbbjutói nem képviselnek egy szintet a szűk elittel. Ami nem is baj, csak az a furcsa, hogy egy BL-játéknapon ennyi jó csapat pályára lép, csak éppen nem egymás ellen. Kettő kivételével. Elolvasom »

Még csak a bajnokság negyede ment le, de egy scudetto-esélyest máris kihúzhatunk a listáról: az Inter innen már nem fog visszajönni, főleg a Ranieri rendelkezésére álló kerettel (és magával Ranierivel). A Napolit szétszaggatja a kettős terhelés, és a cserék távolról sem olyan erősek, mint a kezdőcsapat, a Roma identitást vált, a Lazio egyelőre kevés ahhoz, hogy végigmenjen egy bajnokságon, és ugyanez még igazabb az Udinesére is. Ott lenne még a Juventus, hogy versenyezzen a Milannal, de hiába vezetnek most Contéék, és hiába győzték már le idén a címvédőt, arra azért nagy összegben nem fogadnánk, hogy a Juve mostani formája kitart májusig – vagy akár februárig. Egy kicsit beszélünk a tabella elején látható tömörülésről, de még mindig óvatosabbak vagyunk, mint a moldáv hegyipásztor, amikor a kecskéje mögé lopódzik. Elolvasom »

Az ég áldja meg a simulcastot egy olyan BL-fordulóban, ahol pályára lépnek a legjobb csapatok, csak éppen nem egymás ellen. Ilyenkor reménykedhetsz benne, hogy elkapsz egy szimpatikus kiscsapatot, amint éppen nagyot küzd, vagy megnézheted magadnak azokat a nagyokat, akiket a bajnokságuk érdektelensége miatt egyébként nem látsz hétvégén. Most külön akkora mázlim volt, hogy orosz streamre kapaszkodtam fel, így a kiindulópont mindig a Sahtar-Zenit meccs volt, ami jó eséllyel az egész forduló legizgalmasabb, legszínvonalasabb derbijét hozta. Láttunk néhány gyönyörű gólt, két alaposan elnadrágolt magyart, németkedő németeket, barcelonáskodó Barcelonát és az APOEL személyében befutott az emberül harcoló kiscsapat is. Vagy most akkor kicsi akkor is, ha vezeti a csoportját? Elolvasom »

Összesen tizenkilenc dugót láthattunk a keddi BL-napon, de ezek közül csak kilenc esetben tudjuk azt is, hogy mi játszódott le a játékosok fejében. Az ismét halálcsoportként kategorizálható A-ban minden találatot és a kihagyott büntetőt is mélylélektani elemzés alá vetettünk, és a játékosok testbeszédéből rekonstruáltuk, hogy mi játszódott le bennük a gól megszületésekor, míg a másik három csoportból csak egy-egy kulcsfontosságú találatot elemeztünk ki. Van egy kakukktojásunk is, az egyik labdarúgónak ugyanis semmi köze nem volt egyetlen gólhoz sem, mégis foglalkoztunk vele. Ki ő és miért?

Túl vagyunk az első komoly rangadókat hozó játéknapon, a kéthetes válogatott szünet előtt forrong a Serie A. Az év edzőjének itt-ott már a fejét követelik, az Internél már le is hullott az a fej, most meg egy bíróét követelik, csak a tavalyi két kisnagy, a Napoli és az Udinese tartja a frontot. Na meg az újjászületett Juventus.

Az alábbiakban felhívjuk a figyelmet arra, hogy öt forduló az lópikula, és a világon semmilyen következtetés nem vonható le belőle májust illetően. Megvédjük Allegrit, megdicsérjük Ranierit, és port hányunk az ostoba rigó pofájába. Elmondjuk, mi lehet a Napoli gondja, miből lehet baja a Juventusnak, és miért lesz bajnok az Udinese. Na, jó, lehet, hogy nem lesz. Elolvasom »

Embert küldünk a holdra, birkákat klónozunk és állítólag már szavazhatnak a nők is, az viszont valamiért elérhetetlen, hogy az ember beüljön a tévé elé egy BL-fordulóban, és kiválassza, melyik meccset szeretné nézni. A két BL-győztes meccse helyett szívesebben néztem volna (és akik látták a PSV-Ajaxot múlt héten, valószínűleg egyetértenek) a játéknap nagy (Bayern-Citeh) vagy kisebb (Napoli-Villarreal) rangadóját. Némi meglepetésre az Ajax lehozott egy egész jó félidőt Madridban, így csak fél szem jutott a fenti két meccsre, Ranieri alatt megbokrosodott az Inter, a Citynél a vereségnél is fájóbb botrány kezd alakulni, a Napoli pedig Csöni kedvéért egyszer kiállt a Villarreal ellen a legerősebb felállásában is. Elolvasom »

A Napoli-Udinese versenyfutásba csak áprilisig tud beleszólni a Juventus, de miután Conte félholtra veri Kraszicsot, és lefejeli Vucsinicset, a csapategység megbomlik, és az utolsó fordulóban a Cagliari előz, és elcsípi az utolsó BL-helyet. A fantasztikus meglepetéseket hozó bajnokságot végül úgy nyeri meg a Napoli, hogy 4-0-ra nyer Udinében, a friuliak viszont csak 3-1-re a San Paolóban, de már februárban látszik, hogy a 24 pontos hátrányban levő Internek, és a 15 fával lemaradó Milannak nincs esélye a scudettóra.

Legalábbis – a jobbára semmit nem jelentő – első két játéknap után így néz ki. Noha nem így lesz, azért van itt néhány dolog, amit már most érdemesnek találunk kedves mindnyájuk elé tárni, hiszen egyrészt tanulságosak, másrészt alig kettőt kell aludni, hogy meg is mérettessenek ezek a meglátások. Hajtás után megnézzük, mi okozza, hogy a bajnokság esélyeseinek jelentős része a tabella alsóbb részén tanyázik az első két játéknapot követően. Elolvasom »

Több pozitívuma is volt annak, hogy Mexikó rendezhette a magyar idő szerint az éjszaka közepén befejeződő U17-es világbajnokságot. Ebben az országban megvesznek a futballért, stabil szereplői az elitfutballnak, ráadásul van egy olyan stadionjuk, az Azték, ahol a korosztályos tornák általános látogatottságához képest irdatlan tömegek, százezer néző előtt lehet megrendezni egy bronzmeccs-döntő kombinációt. A mexikói arénákban hamar hangsúlyossá vált, mennyire fiatal focistákról is beszélünk, szinte elvesztek bennük a résztvevők: többségük '94-ben, az amerikai vébé magasságában született. Nem véletlenül volt két Romario a jamaikai keretben.

A Schalke egy irgalmatlan parasztlengővel meglepte az Intert, aminek köszönhetően elődöntőt játszhatott, de elvesztette a lehetőségét, hogy még egyszer eladja a felszolgált vörösboros pörköltből agyart szegezve előrontó vaddisznó stratégiáját. A Manchester United pont annyira tartott a Schalkétól, hogy már hajlandó volt nagyon komolyan venni, ami azonnal nagyjából a nullára is redukálta a németek győzelmi esélyeit: a félelmetesen precíz gépezetként működő United az ellenfelén rövid ideig, a kapusán egy kicsit tovább kereste a fogást, végül mindent összevetve úgy elverte, mint szódás a lovát. Nem lehet egy rossz szavunk sem a Schalkéra, mivel már az is csoda volt, hogy eljutottak idáig, nem meglepő, hogy itt már meglehetősen könnyűnek találtattak, de őket látva teljesen érthetetlen, hogy állhatnak a Bundesliga 10. helyén. Elolvasom »

Káprázatos Serie A-fordulón vagyunk túl, a rangadók játéknapja hozott mindent, amit az ember egy kiélezett olasz giornatától elvár. A Madonninán a Milan komoly lépést tett a bajnoki cím felé úgy, hogy elsősorban taktikailag múlta felül a címvédőt, a Napoli-Lazión főszerepet kapott a bíró is, de a szezon egyik legjobb meccsét tolták a felek, a Szicíliai Derbin a Catania edzőt buktatva verte agyon a Palermót, a Juventus pedig úgy látszik, minél inkább válságban van, annál inkább kettővel nyer Rómában. Nem mehetünk el szó nélkül egy másik olasz sajátosság, a bunda mellett sem, a bebukott Chievo-Sampdoria mellett volt még legalább két olyan eredmény, amire kevesen számítottak. Hajtás után az év hülyesége, az év meccse, és az év bundája gyöngybetűkkel. Elolvasom »

Decemberben elhagyta a számat az a mondat, hogy ez az utóbbi évek legjobb Serie A-ősze. A tavasz már egy kicsit másabb, ahogy várható volt, kicsit szétrázódott a mezőny, de messze nem annyira, mint az elmúlt években megszokhattuk. Óriási harc várható a bajnoki címért, az utolsó BL-helyért, de még az – egyébként méltán telibeszart – EL-ért is, hogy a kiesés ellen menekülőket ne is említsük. Nyolc fordulóval a vége előtt még a világon semmit nem lehet magabiztosan kijelenteni, bár határozott véleményünk természetesen van a dolgokról. Bár az olasz összefoglalók ritkábbá váltak, mint a jó ütemű Bonucci-keresztezések, az elmúlt hétvége eseményei mellett nem mehetünk el szó nélkül mi sem. Egy rakás kérdés, némi esélylatolgatás és egy jó csomó körömre koppintás következik hajtás után. Elolvasom »

Két egyértelmű és egyoldalú párosítással zárultak a BL nyolcaddöntői, nem csalódtunk Mourinhóban, Benzemában, a Köbenhavnban, a Chelsea-ben, de még az anyaszomorító Pepében sem - tehát a Lyon védőin kívül igazából senki sem okozott komolyabb meglepetést, ők viszont nem találták meg a gyógyszerüket, igaz elég keményen rákényszerítették őket a hibákra. Megszólalt a madridi közönség, a Real igazolta, hogy ők a legfehérebb, a dánok pedig azt, hogy ők a legrondább mez birtokosai.

A kommentek közt mazsolázva bukkantam rá valamire, ami egy kicsit leírja az idei BL-szezont is. Gomez takarodj valószínűleg valamelyik német csatornán nézte a Schalke-Valenciát, ahol a meccs után arról faggatták Rault, hogy milyen érzés végre bejutni a legjobb nyolc közé, miután a Reallal éveken át kihullott a nyolcaddöntőben (köszönet a találatért, egészen zseniális!). És ha végigtekintünk a legjobb 16 között már lezárult – és lezárulóban levő – párharcokra, két dolgot is megállapíthatunk: az egyik, hogy az európai középmezőny csúnyán rámászott a nagyok arcára, gyakorlatilag egyetlen párharc volt csak, ahol érvényesült a papírforma. A másik, hogy a bajnoki forma itt a világon semmit nem jelent: a botrányos szezont futó Schalke kicsapta a jó idényt teljesítő Valenciát, a Serie A listavezetőjét pedig szétvédekezte, és egyetlen góllal kiütötte egy BL-debütáns angol középcsapat. Elolvasom »

Még bőven az első félidőben jártunk, amikor az NST spanyolos őrsvezetője, Garcia bőrmester Messi centikkel mellépörgetett ziccere után azt mondta, kár, hogy Messi ilyen ügyetlen. Persze egészen a 75. percig nem gondoltuk, hogy bármiféle jelentősége is lesz annak, hogy a fiatal argentin valóban kicsit dekoncentráltnak tűnt az Arzelónán, de aztán a történelem megismételte önmagát, és a londoniak eljátszották hajszálra ugyanazt, amit tavaly. Csak idén győzelem lett belőle. Rómában is a tavalyi évet játszották újra, az Európa Ligából egy igencsak elkefélt hazai 15 perc miatt estek ki, most a Sahtar ellen áll nagyon rosszul a helyzet egy hasonlóan rövid idő alatt bekanalazott tripletta miatt. Az olasz futball égő orcával áll előttünk bocsánatunkat kérve, amire mi metsző közönnyel válaszolunk, és inkább a fontosabb meccsel foglalkozunk.

Megszokhattuk már, hogy ha a Real Madrid vagy a Barcelona háza táján történik valami, akkor az összes többi spanyol csapat érdektelenné válik a spanyol sajtó számára. Örömmel tölt el bennünket, hogy ezúttal olyan események tették érdekesebbé az aktuális fordulót, amelyeket ezen a fórumon már korábban felvetettünk. Mourinho „belátása” lehet átmeneti vagy kísérletezgető jellegű, és csak azért nem kürtöljük világgá, hogy mi már régen megmondtuk, mert annyira evidens változtatásokról van szó, hogy csak az lehetett a kérdés, José mikor lépi meg ezeket. A Barcelona nyert, a nap ma is felkelt, majd lement, az ég kék, a fű pedig továbbra is zöld. A 22. fordulóban kicsit bővebben foglalkozunk a dobogóért folyó küzdelem egyik résztvevőjével, és várjuk az észrevételeket egy olyan témában, ami a két nagy uralma miatt háttérbe szorul, de menedzserjátékosi előéletünk okán, nem hagy nyugodni.

Elolvasom »

Ez itt teljesen úgy néz ki, mint egy olasz összefoglaló, de ez csak félig van így. Elkezdtem az olasz átigazolásokról egy részt a Diginél, és gondoltam, már nem hagyom veszendőbe menni, viszont magában már nem áll meg, úgyhogy inkább hozzácsaptam néhány gondolatot a  mögöttünk hagyott fordulóról. Előbbi részeket dőlttel szedtem, hogy ne kelljen senkinek erőlködnie a szétválasztással, mert ennyire szívemen viselem az olvasóink testi épségét. Tehát akkor hajtás után egy kis átigazolósdi, egy kis összefoglalással, és persze jó néhány videó azoknak, akik annyira kímélik a szemüket, hogy már inkább csak videót néznek.