Miután megnéztük, melyik edző miért félhet a bukástól, vagy éppen reménykedhet  dicséretben, korábbi tanulmányunk elválaszthatatlan mellékleteként szeretnénk értékelni azokat is, akik helyett a kispad előtt toporzékoló idegbetegek nem tudnak gólt rúgni – ez utóbbi ugye nagyban hozzájárul ideggyengeségük kialakulásához. Nem szerettem volna klasszik szezon- és köcsögválogatottakat írni, ez sokkal jobb szezon végén, mert kb kétszer annyi anyagunk lesz Podolskiról. Inkább csak kiemelünk néhány arcot, akiknek a parádéjával, illetve katasztrofális teljesítményével nem számoltunk. Lesz azért beszólás egy-két mesternek is, de csak megszokásból, nehogy elfelejtsük őket.

És mert ez itt egy olyan hely, azt is elmondjuk, kinél tévedtünk, kinél lenne jó, ha most tévednénk, és egyébként is követelünk néhány átigazolást, mert mi tudjuk a legjobban.

Tényleg nem lehet panaszra oka az angol foci szerelmeseinek. Az ünnepek alatt a vízcsapból is PL-meccsek folytak, aztán az erőltetett menetet egy izgalmasnak ígérkező rangadóval zárják le. A huszonkettedik forduló zárónapján a Manchester City látogat az Arsenalhoz. Több oldalról is meg lehet közelíteni a bajnoki címért folyó harcban is kiemelt jelentőségű mérkőzést, azonban szinte mindegyik elérési út hazai győzelmet prognosztizál. Mi azonban még tegnap döntetlent jósoltunk, így a lapozás után igyekszünk olyan érveket is felhozni, ami újgazdagék felé billenti a mérleg nyelvét. Katt után pro és kontra.

Megnyitott a húspiac (és a Húspiac is), de egyelőre tétova találgatásokon, és néhány kőbe vésett transzferen kívül nem tudunk nagy izgalmakról beszámolni. Az alábbi posztban megnézzük a Serie A teljes mezőnyét, és megpróbáljuk kitalálni, melyik csapatnak kire lenne a legnagyobb szüksége azok közül, akikre reális esélye van. (Tehát nem lesz olyan, hogy mindenki vegye meg Xavit, Eto'ót és Bale-t) Hogy mennyire sikerült reálisra a bevásárlólista, azt meg majd ti eldöntitek a kommentek között.

Szeretjük a libamájat, de ha mindig azt kellene ennünk, akkor kicsit megunnánk. Egy kicsit ezt érezzük most az angol bajnoksággal kapcsolatban is. December 26-tól csak három nap nem volt PL-meccs. Még bírjuk, lelkesek is vagyunk, de örülünk, hogy a mostani kedd-szerda után másfél hét pihi jön. A hétközi felhozatallal különben semmi gond sincs. A City londoni látogatása messze kiemelkedik a mérkőzések közül, de a Chelsea és a Pool is komoly erőpróba elé néz, míg a Spurs sem mehet biztosra a Goodisonban. Papíron a Unitednek lesz a legkönnyebb dolga, erről az üveggömbünkis így vélekedik.

Lapozás után tíz meccs, tíz tipp. Ezekből három tipp érint olyan csapatot, amelyik vinné márcusig Beckhamet.

Van egy ország Európában, ahol az időjárástól függetlenül általában lehet futballmérkőzéseket rendezni, és maguk sem találnak ki többhetes esetleg több hónapos szünetet a tél beköszönte miatt. Ha már ilyen jellegű gondjuk nincsen, hol sztrájkkal, hol időpont-tologatással, hol pedig eszméletlen káosz teremtésével okoznak gondot maguknak, a bajnokság csapatainak. Az elmúlt év vége előtt pár nappal kiderült, hogy nem tudják, kell-e játszani január második napján vagy sem. Végül is logikus: csak a világ legjobb válogatottjának futballját irányító szervezet ez, nem kell ilyenekkel foglalkoznia már a szezon elején, hogy milyen napra esnek a fordulók, majd lesz valahogy. Náluk azért lesz, mert futballozni tudnak az ott élő emberek, de ez az előjáték itthon is gáz lett volna. Ami nem a klubokon múlik Spanyolországban, az még rosszabbnak tűnik, mint nálunk. A szervezettség, a pontosság, a televíziós közvetítések és a bírók olyan szinten vannak, hogy az gyakran már nevetséges. Semmi közünk a spanyol futball „magánéletéhez”, de hihetetlenül vicces, hogy egy magát joggal meghatározónak tekintő futballnemzet vezető szerve, így járatja le magát a külvilág és nem utolsósorban az őt felszínen tartó klubok, játékosok előtt.

Elolvasom »

A naptári év első fordulójáról már nem lehet azt elmondani, hogy a vendégcsapatok szárnyalásáról szólt. Öt együttes képtelen volt hazájától távol betalálni, de a Boltonnak sem hozott szerencsét az idegenbeli gól. Szinte hihetetlen, de majdnem leírhattuk, hogy mind a hat bajnokesélyes csapat győzelemmel ünnepelte az Újévet. Ez százhúsz másodpercig igaz is volt, és Clark fejese jelenti a majdnemet az előző mondatban.
Lapozás átfutjuk a fetrengve megtekintett huszonegyedik fordulót, kiemelünk pár hihetetlen pillanatot, és kesergünk a vasárnapi eredmények okán.

Minden országnak megvan a maga futballkultúrája. A brazilok gyermeki örömmel buzizzák a labdát, az angolok 120 éve futnak, megtolják, ellövik, a spanyolok elvesztik, a németek megnyerik. A népekre jellemző sajátosságok szinte kivétel nélkül tetten érhetők az ország futballjában is, a kollektív néplélek a nemzet csapataiból tisztábban tükröződik vissza, mint a történelemkönyvekből, ami újra csak azt bizonyítja, hogy a labdarúgás már nagyon régen több mint egy játék. Egy kivétel mégis akad. Az enni, inni, énekelni, mulatni, dugni mindenkinél jobban szerető, a kicsorduló életörömtől egy bamba vigyorrá összeálló Olaszország gyermekei a futballpályára lépve hihetetlen metamorfózison mennek keresztül. Az autóikat nem tudják rendesen összerakni, csatát legutóbb az ókorban nyertek, az olasz játék valahogy mégis az elképesztően precíz harctéri fegyelmezettség labdarúgásra hangolt verziója lett. Nincs hozzá hasonló, nincs jobban megosztó: úgy hívják, calcio.

Mivel a Premier League-ben nincs legalább huszonkettő csapat, így lehetetlenség negyvenkettedik fordulót beharangozni, vagyis meg kell állapítanunk, hogy az angol foci legfontosabb kérdéseire a huszonegyedik (gyengébbek kedvéért: 42/2) forduló adja meg a válaszokat. Kérdés van dögivel, így egyet - esetleg kettőt - oda is rendelünk az egyes párosításokhoz. Lapozás után nem az NST történetének leghosszabb beharangozója következik.

Kiket tartottunk igazi veszteseknek 2009 szilveszterkor? Az Intert például feltétlenül, a válogatottak közül pedig elsőre a spanyol ugrik be, az egyiknek a BL, a másiknak a vébé nem jött össze, bármilyen jó csapatuk volt is. 2010 mégis erről a két csapatról szólt, az Inter végigmourinhózott Európán, a spanyolok pedig – egészen más játékkal, mint amit a Haza Bölcse alatt mutattak a 2008-as Eb-n – átgyalogoltak a vébémezőnyön, és besöpörték történetük első győzelmét. Mindkét csapat úgy, hogy nehéz kétségbe vonni a győzelmük jogosságát. Hajtás után csapongva róluk, néhány kiemelt személyiségről lesz szó 2010 értékelésének alkalmával, de lesz videós visszaemlékezés, és még egy év képét is találtunk nektek. Virsli, lencse, pezsgő, NST. Elolvasom »

Nyugodtan kijelenthető, hogy az ünnepek alatt igazán jó házigazdának bizonyulnak a vendéglátó csapatok. Az eddig lejátszott tizennyolc meccsen összesen csak hatszor született hazai győzelem, és döntetlen is csak három volt. Az utolsó fordulóban azonban nem csak a vendéggyőzelmekre kaptuk fel a fejünket, hiszen a két megugorni látszó óriás befékezett. Az egyik Birminghamben, a másik Wiganben. A meghalni tetsző Chelsea-nek ellenben sikerült nyernie, míg a Liverpool a világverő Wolverhamptont szorongatta az Anfielden. Lapozás után ezekről bővebben, majd George Michael rajongó olvasóinknak is kedvezünk egy kivételesen faszipántos videóval.