Mintha már nem is lenne hátra semmi fontos, komolyan mondom. A Milan kivágja az összes harminc tavasznál többet látott rókáját, már Lavezzi-mezeket árulnak Milánó Interista felében, a Juventushoz pedig a hírek szerint Pelé, Maradona és Van Basten mellett a Tenkes kapitányát is előszerződés köti.

Pedig távolról sincs még vége a futamnak, hiszen bár a győztes már a pálmafák lombjai alatt kortyolja a Long Island Iced Tea-jét, a további helyezések kiosztása még hatással lesz a jövő évi európai kontingensre, a kiesőkre, és néhol a szezonzáró bankett hangulatára is. Pénzes bőröndök indultak el hosszú utakra, úgy véljük. De hiába.
Elolvasom »

Bár még bőven vannak hátra ökölbe szoruló gyomorral várt izgalmak a Serie A-ban, a legfontosabb kérdés már eldőlt. Conte Juventusa minden oddsz ellenére megnyerte a klub 30. bajnoki címét, a Milannak nem jött össze a címvédés. Most megpróbáljuk kitalálni, miért történt így.

Torinóban sem gondolta senki a szezon elején, hogy a Juventus a bajnoki címért fog küzdeni. Az elvárás a BL-szereplés kiharcolása volt, de valószínűleg ezt is igen óvatosan bökték ki, hiszen látni kellett a tényeket. Conte – bár két csapatot is feljuttatott a Serie B-ből – az első osztályban rutintalannak számított, a futballról alkotott képe pedig nemcsak közegidegennek tűnt, de az egészet egy olyan játékosra építette fel, aki cirka öt éve nem játszott nemhogy kiemelkedően, de elfogadhatóan sem. Aztán ott ült a klub nyakán az elmúlt évek minden megaláztatása, egy olyan kerettel kellett csodát tennie, ami zsinórban két hetedik hely mellett botrányos teljesítménnyel borzolta sokat próbált szurkolói idegrendszerét.
Elolvasom »

Borzasztóan izgalmas, hogy bármilyen ha az általunk várt eredmények születnek az utolsó előtti fordulóban, biztosan nem dől el a háromfrontos háború egyik csatája sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kerülnénk sokkal közelebb a megoldásokhoz a forduló után, hiszen például szerintünk aki a 37. forduló után vezet, az bajnok, ha a Napoli győzni tud Bolognában, akkor megvan az utolsó BL-szereplő. Pedig matematikailag egyik sem biztos.

Most nem lesz nehéz kiválasztani a forduló rangadóját, de még mielőtt elkezdenénk fumigázni az Intert (május 5. van, ilyenkor amúgy is kötelező) a Madonnina előtt, jelezzük, hogy pont olyan esélytelenek, mint amilyennek a Milan pályaválasztása mellett lejátszott derbi előtt tűntek. Azt meg jól megnyerték. Elolvasom »

Miközben az olaszos felelős egy-egy kutyafüllel a kezeiben  a Balcsiparton meresztette a seggét, két meccset már le is játszottak a 36. fordulóból: a Napoli tükörsimán leverte a Palermót (ezt tippeltük volna), ellenben a Roma meglepetésre elhozott egy pontot Veronából. És igen, ez meglepetés.

A Napoli győzelmével lépéskényszerbe került a többi 55 pontos csapat, a Roma pontvesztésével pedig már azt is tudjuk, hogy a 3. helyért már csak az Udinese, az Inter és a Lazio harcol a nápolyiakkal. Három körrel a vége előtt nagy bátorság ilyet kijelenteni, de szerintünk csak hátul lesz komoly mozgás, sem a bajnoki cím, sem a BL-hely nem dől el az utolsó előtti fordulóig. Mondjuk az is jó közel van már. Elolvasom »

Mindjárt három rangadó is lesz a 35. fordulóban, bár ezek közül csak egynek van pontokban, helyezésekben mérhető tétje. Az Udinese-Lazio két résztvevője még közelebb van a BL-hez, mint a Roma-Napolié, de míg előbbi meccsen egy jó formában levő csapat sem lesz a pályán, utóbbin legalább egy lesz. Nem, nem a Roma, bár az ő formájukba bőven belefér, hogy az utóbbi hetek botladozása után úgy megrakják a Napolit, mint a huzat, holott Mazzariék éppen kifele kecmeregnek a lekvárból.

A harmadik rangadót igazából a szárazföldön leszarják, ellenben Szicílián az év meccse: jön a kiváló szezon futó Catania, és a még nem teljesen megmenekült Palermo meccse. Ja, és nem nyer a Milan Sienában.
Elolvasom »

Egészen addig a pillanatig, míg a rogyadozó térdekkel a kapu felé vágtató Torres akciójának végkifejlete el nem érte a drámai csúcspontot, nem gondoltuk volna, hogy a madridi Real-Bayern visszavágó az _előrehozott döntő címig nemesül.

Mielőtt felfortyanna népes, igen lelkes, és valószínűleg fájóan másnapos londoni kommunánk, gyorsan jelezzük, nem vagyunk annyira ostobák, hogy még egyszer lebecsüljük a Chelsea-t. Aki így gondolta (mi is, ne tagadjuk), az komoly leckét kapott, ámde azt se feledjük, a Chelsea a fél csapata nélkül lesz kénytelen Münchenbe utazni. Ennyit a tegnapról, heinrich amúgy is megmondta már a frankót, most igazi profikként igazítsuk meg a mackóalsót, és tekintsünk csak előre.
Elolvasom »

A bajnoki cím és az utolsó BL-hely kérdése nem, ellenben a kiesés elkerüléséért folyó harc komoly ütést kap a fordulóban. Most már minden összefügg mindennel, így a forduló talán legfontosabb meccse a két fronton is döntőnek mondható Lazio-Lecce lesz, de a játéknap rangadójának címéért azért nincs versenyben.

Ez ugyanis a némileg összeszedettebb Roma torinói vendégszereplése lesz, ami vagy Luis Enrique csapatát sodorja lényegesen jobb pozícióba a dobogóért folyó harcban, vagy a Juventust tartja az élen az utolsó komoly rangadója után. Az előjelek egyértelműen utóbbit vetítik elő, hajtás után bővebben mi is ezzel a meccsel foglalkozunk.
Elolvasom »

Ha két klub történelmét nézzük, a címben szereplő mondat megállja a helyét. Ugyanakkor jelenleg igazából az a kérdés, ki lesz az, aki a király elé járulva megpróbálhat eredményes puccsal a trónjára törni. Ez lesz majd egy hónap múlva, most egyelőre maradjunk annál, ami ma este lesz.

Lesz itt két hasonló felállásban pályára lépő csapat, meg az esélyektől teljesen függetlenül egy európai csúcsrangadó. Lesz itt egy a világ csúcsára igyekvő edző, meg egy másik, aki már fél lábbal az Augsburg edzője – vagy bárkié, de nem a Bayerné. Lesz itt a pályán négy BL-győztes (mind a Realból, de csak egy a Reallal), meg jó néhány döntős. Lesz itt két edző, akik már tudják, milyen BL-t nyerni. Lesz itt egy jó meccs.
Elolvasom »

Tudod, ki szopta be a legjobban ezt az egész bundaügyet? Most nem bűnösökre gondolok, mert rájuk a lebukik szót használjuk. És nem is arra a néhány százezer angyalföldi, székesfehérvári, zalaegerszegi Hantára, akik azt hitték, a figyelmükkel kitüntetett sportolók meg akarják nyerni azt a futballmeccset, amire ők jegyet váltottak. Meg nem is rád, aki mondjuk csak leültél megnézni egy válogatott meccset. Vagy anyád komolyan aggódott, hogy buzi a kisfia, mert egy haveroddal összeölelkezve henteregtél a szobád padlóján Koplárovics gólja után.

A legjobban most az szopta be, aki ott volt azokon a meccseken, de ártatlan. Akinek volt gerince, sportemberi tudata, vagy csak simán becsülete, és tényleg mindent megtett, hogy az a csapat nyerje meg a meccset, amelyik az ő mezét viselte. Elolvasom »

Mondjuk ki, a lehető legtökéletesebben alakul a Serie A-szezon. Úgy néz ki, az utolsó fordulóig gyűri egymást a Juventus és a Milan a bajnoki címért, 4-5 résztvevős különcsata folyik az utolsó BL-helyért, és a Lecce beindulásával az utolsó kiesőhely környékén is komoly pofozkodás zajlik, azaz

Hat mérkőzés van hátra, 18 pontot lehet még szerezni, de szerencsére teljesen felesleges úgy számolni bármelyik különversenyt, hogy a résztvevői minden meccsüket hozzák, mert hála az égnek rengetegszer találkoznak még egymással. Ez alól kivétel a bajnoki címért folyó harc, de ott sem számolunk maximális pontszámokkal. Külön-külön ránézünk mindhárom tömörülésre, kiemeljük a hátralevő rangadókat, és dekázunk néhányat az üveggömbbel is. Merthogy ez a beharang is. Elolvasom »

A hétközi forduló főellenség, nagyon nem szeretjük. De ha ez van, akkor nincs mit tenni, különösen úgy, hogy – bár ez mostantól minden fordulóra elmondható – döntő jelentőségű meccseket rendeznek a 32. fordulóban.

A Juventusnak most már a vezető helyét kell tartania az ellen a Lazio ellen, amely az utolsó BL-helyét igyekszik megtartani a mögötte nyomulókkal szemben. Említett nyomulók közül a Roma az Udinesét fogadja, és ha legyőzi, egy pontra fel is jön a friuliakra, akiket a Napoli akár be is foghat az Atalanta legyőzésével. Eközben a Milanra rázós út vár, a sérültjeikhez most eltiltottjaik is lesznek Veronában, ahol a Juventusszal kéne tartani a lépést egy győzelemmel. Ejha.

Ígérjük, egyetlen feltámadásos poént sem sütünk el a 31. forduló beharangozójában, pedig a forduló rangadóján, az utolsó BL-helyért folyó közvetlen harcban adná magát a rongyosra mantrázott sportújságírói közhely.

Mivel az említettek botladozása miatt szinte biztosra vehető, hogy a két automatikus BL-főtáblás hely már elkelt, a két érintett minden energiáját az egymás elleni harcra fordíthatja. Most már minden forduló iszonyú fontos, minden hiba döntő, minden győzelem kettős jelentőséggel bír, hiszen egy győzelmen belül van a Milan és a Juventus. Sajnos hátul nem várható a szokott bicskázás, nagy valószínűséggel megvan a három kieső. Hajtás után ezekről kicsit bővebben.
Elolvasom »

Úgy emelkedik ki a Barca-Milan a negyeddöntők közül, mint egy átlagos parlamenti napból a tegnapi, amikor élettel teltek meg a jobbára angry birdsöző, újságot lapozgatva unatkozó atyafiakkal teli széksorok. A mai kínálat másik meccse már a sorsolás pillanatában is csak fékezett habzású izgalmakat ígért, a marseille-i meccs után meg csak annyi kérdés maradt, hogy lesz-e idén még egy olyan meccs, ahol az egyik résztvevő élve felboncolja a másikat – merthogy már volt két ilyen.

Az első meccsen látott Milannal kapcsolatban is felmerült ez a kérdés, de az olasz bajnok még igen tartalékosan is állta a rohamokat, sőt, ha Robinho helyett Ulveczky Zoli játszik, még a vezetést is megszerezhette volna. A 0-0 a lehető legveszélyesebb eredmény a visszavágót hazai pályán játszó csapat számára, hiszen hiába tűnik úgy, hogy az idegenben szerzett döntetlennel előnyben van, ez egyetlen szemvillanás alatt komoly hátránnyá változhat. Már persze akkor, ha ez a bizonyos csapat nem a Barcelona. De most az.
Elolvasom »

Mindkét táborban habzik a nyál, a Milannál arra várnak, hogy a Napoli – legalább egy döntetlen erejéig – leszakítsa róluk a Juventust, míg Torinóban a tavasz egyik legjobb csapatává emelkedő Cataniában bíznak, hogy megadja nekik az esélyt a felzárkózásra. Miközben a legvalószínűbb végkimenetel, hogy mindkettő megkapja a külső segítséget, de értelemszerűen nem tud élni vele.

A forduló rangadója azért egyértelműen a torinói, ahol azért csak a bajnoki cím, illetve az utolsó BL-hely a tét, így mi is ezzel foglalkozunk majd bővebben. A többi meccsre nem gerjedünk annyira, bár a jelenlegi harmadik Lazio Parmában tovább szakíthatja magáról a BL-re ácsingózókat, az Internél pedig nyerhető meccsen (ha ennek a kifejezésnek még van értelme arrafelé) mutatkozik be az új edző.

Ha Inter-szurkoló vagy, a derbi megmutatta, hogy van remény. Ha Juve-szurkoló vagy, idén oda-vissza megnyerted a derbit. Ha csak úgy megnézted a meccset, akkor meg egy szemre is tetszetős taktikai csatát láttál tonnányi gólhelyzettel, remek egyéni teljesítményekkel, végül papírforma eredménnyel – bírózás nélkül.

Ranieri úgy húzott nyerőnek tűnőt, hogy igazából a szokásos gyémántot tette fel, de ráakasztott egy kullancsot Pirlóra, amivel alaposan megroppantott a Juvét egy félidő erejéig. Aztán jött a második félidő, egy menetrendszerű hiba, amiből vezetést szerzet a Juventus, az Inter pedig összeesett, mint a szüreti széklet. Nem tudjuk, ennek köszönhető-e a győzelem, de Conte CV-jében biztosan jól fog mutatni, hogy idén már a 3. olyan rangadóját hozza le veretlenül, ahol az első félidőben elkenik a csapata száját.
Elolvasom »

Milyen idény ez? Olyan,  hogy a meccs lőtt még saját szurkolói által is esélytelennek vélt Inter a Milan pályaválasztása mellett mourinhózza mélytorkon a Milant? Meg olyan, hogy a 70 percig épkézláb akciót nem vezető Milan Maxi Lopez vezetésével (!) megfordítja az Udinese elleni meccset (nem mellesleg kirántja igen rossz felé induló szekerét a kátyúból)?

Vagy inkább arra hajaz, hogy az alakuló Roma százhúsz év után elbukta a szezon mindkét derbijét? Meg hogy az életörömtől kicsattanó őszi Juventus a saját pályáján varrta a fosplecsnit az Inter vállapjára? Csak azért kérdezzük, mert ha ez utóbbi igaz erre az idényre, akkor a Milan a Romával, a Juventus pedig az Interrel fog nagyon sima meccset játszani. Ha viszont a meglepetéses verzió, akkor megnézhetjük magunkat.

Tegnap az EU-tól Joaquin Almunia, az UEFA-tól Michel Platini állt ki a nyilvánosság elé, hogy közölje: a Financial Fair Play (FFP), azaz a gazdasági sportszerűséget célzó UEFA-szabályozás nem ellenkezik az uniós joggal, így bevezethető. Szinte látjuk, ahogy Wenger a bőrkanapén elnyúlva, fülig érő szájjal suhintja bele a dartsnyilat a nappalijában lógó SAF-portréba. Győzött a jó, a gonosznak reszeltek.

Vagy valami ilyesmi. Mert ez kicsit olyan, mint amikor a híradóban azt látod, hogy a rendőrök egymás vállát lapogatják egy kamionnyi kokain mellett, miközben te pontosan tudod, hogy minden elfogott szállítmányra jut másik öt, amit nem kapnak el. Ezt a szabályt olyan könnyű lesz kijátszani, hogy még magyar politikusokat sem kell szerződtetni hozzá (bár ártani biztosan nem ártana).
Elolvasom »

Az a legjobb ebben a nagy kergetőzésben, hogy 11 fordulóval a vége előtt már minden eredményt kiemelt fontosságúnak kell tartanunk. Persze a Milan-Juve fogócska (bújócska?) a legszórakoztatóbb eleme, de a 28. játéknapon még akkor sem a két csapat meccsét fogjuk kiemelten figyelni, ha a Milan Parmába utazik, a Juventus pedig Firenzében rángatja tovább a pofonfát, hanem a 3. (és egyben utolsó) BL-helyért küzdő udinei és nápolyi fiúkákat.

Az Intert már ekézni sincs kedvünk, akkora 0-0 lesz az Atalanta elleni meccse, így a Genoát kilapító  Roma annyival közelebb oson az élmezőnyhöz, hogy egy fordulón át megint elkezdhet reménykedni. Érzésem szerint a forduló vesztese a Lazio lesz, de majd megmondjátok, ha tévedek. Elolvasom »

"Amikor egy csapatnak hosszú ideig nem megy (ez Spanyolországban másfél meccset jelent), a Marca, a Sport, a Mundo Deportivo meg az As, vagyis a végletekig elfogult spanyol sportsajtó crisis-ről beszél. Ennél súlyosabb már csak a fin de un ciclo, amit különösen nagy pofonok után szoktak leírni. Kevés a kétség, hogy ez itt most bizony tényleg egy korszak vége"

Az NST őshazájába nyúltunk vissza a fenti idézetért, ezt Bede Marci írta a Barca Getafétől elszenvedett 4-0-s világégése után. Ha Spanyolországot nem számítjuk, és a spanyol újságok helyére behelyettesítjük a Corrierét, a Gazzettát és a Tuttosportot, az analógia eltéveszthetetlen: végérvényesen véget ért egy korszak az Internél. És az olyan, hogy ha múlik, akkor fájnia kell...
Elolvasom »

Ha van jelszó, amit a visszavágók mellé biggyeszthetünk, az biztosan a „kontrajáték halála” lenne, hiszen az ilyen game plannel pályára lépő csapatok 15 gólt kaptak, és közülük csak a Napolinak volt esélye, bár neki is jobbára csak az első meccsen megszerzett előnye miatt. Saját feladatát közülük mégsem az olasz, hanem az orosz csapat oldotta meg legjobban, de Madridban nyerni (vagy sokgólos döntetlent játszani) azért jelentősen túlmutatott ennek a CSZKA-nak a képességein.

A Chelsea és a Napoli képességeit már sokkal nehezebb megítélni, főleg ez alapján a meccs alapján, ahol igazán kevés említésre méltó dolog történt, még ha maga a meccs ritmusa, és az eredmény alakulása egy igazi BL-klasszikussá is tette a legkiélezettebb visszavágót. Elolvasom »