Vége az uborkaszezonnak, a rövid nyári pihenő után újra pezsegni kezd a kulturális szcéna: megtelnek a színházak és koncerttermek nézőterei, cserélődnek a társulatok, megújulnak a repertoárok, izgalmas időszaki tárlatok nyílnak, érdekes programsorozatok kezdődnek. Az alábbiakban, mintegy étvágygerjesztőként körbejárjuk Európa kulturális fellegvárait – sajnos a teljesség igénye nélkül –, röviden szólunk a fontos változásokról, és az évad várható tendenciáiról.

Párizs:
Nem egyedülálló az a merész, de a régi tradíciókat felrúgó vállalkozás, amibe a Musée de Saint-Germain mecénási köre fogott: az európai középmezőnyből rövid idő alatt a földrész legnívósabb és leglátogatottabb múzeumai közé szeretnének bekerülni, ezért – ködös művészeti elképzelések mentén ugyan, de – pénzt nem sajnálva vásárolják fel a világ legértékesebb műalkotásait. Idén nyáron elsősorban a piacon fellelhető dél-amerikai műkincseket legelték le, de mivel ezek megtérülési kockázata igen magas, biztosra mentek: megvásárolták a távol-keleti festészet ikonikus darabját, a Vándor  szamuráj portréja című nyomatot is, amivel a francia múzeumok mindig éles konkurenciaharcában garantáltnak tűnik a győzelmük. (Az erőltetetten kínosra sikerült évadnyitót is egyedül ez a mű mentette meg.)

Manchester:
Sokáig úgy tűnt, hogy Manchester kulturális életének egyhangúságát egyedül egy anime-fesztivál fogja feldobni. A helyi kultúrafelelősök viszont érezték, hogy ez nagyon kevés lesz a magaskultúra főáramában maradáshoz, így egy váratlan és költséges döntést követően telepakolták programokkal az évadot – sokak szerint nem teljesen átgondolt koncepció mentén. Sikerült például Manchesterbe vinni a „Robin: Reloaded” című blockbuster augusztusi világpremierjét, és itt rendezik majd a holland üveg- és porcelánmanufaktúrák világkiállítását is, ami gazdag hagyományokra tekint vissza az angol városban. De lesz nemzetközi színházi találkozó is, melynek nyitóelőadása a rotterdami alternatív társulat „Eltévedt ágyúgolyó” című komédiája, záróakkordja pedig az „Összetörted a szívünk” című dráma lesz a londoni Emirates Theater előadásában. Kissé kiforratlannak tűnik, de mindenképpen érdekes lehet a manchesteri programsorozat.

Milánó:
Az olasz gazdasági problémák a műkincs-kereskedelemnek is rendesen odavágtak, hiszen a párizsival teljesen ellentétes folyamat zajlik a milánói műkincspiacon, ahol az egyik legkomolyabb magángyűjteménnyel rendelkező Don Silvio egyre-másra ad túl antik és modern darabjain egyaránt (kettőt az utóbbiak közül épp Franciaországba exportált), és úgy tűnik, hogy megalomániáját óvatos visszafogottságra cserélte. Hasonló cipőben jár helyi vetélytársa, Don Massimo is, bár ő nyélbe ütött egy-két ígéretes tranzakciót, kérdés, hogy fiatal és tapasztalatlan művészeti vezetője hogyan képes-e átütő erejű művészeti projektet létrehozni a kétes színvonalú alapanyagból.

Róma:
A város két ismert zenekara, a szimfonikusok és a filharmonikusok élén is változás történt. Előbbieknél a tehetségesnek gondolt, de hatalmasat bukó fiatal spanyol karmester helyére a szakma nagy öregje, az őrült zseni – a rossz nyelvek szerint inkább őrült, mint zseni – Maestro Zeman került a művészeti vezető pozíciójába. Nehéz eltalálni, milyen változásokat hoz a csere, egyesek szerint az új karmester a klasszikus utakra terelgeti vissza együttesét, mások szerint a posztmodern-szürreális irányvonal lesz inkább meghatározó a szimfonikusoknál. Az olasz kultúrába áramló pénzek megcsappanása miatt mindkét zenekar alacsony költségvetéssel dolgozhat, úgyhogy a szokásos repertoárdarabokon kívül nagy dobásra nem számíthatunk tőlük, nagyon valószínűnek tűnik, hogy idén (is) csak a helyi rivalizálás miatt lesznek kuriózumként megemlítve.

London:
Komoly érvágást jelenthet North London Ballet Academy számára, hogy nem sokkal az évadkezdés előtt volt kénytelen megválni két vezető táncosától. A távozókat viszont talán feledtethetik a friss arcok: a korlátlan hatalmú francia főrendező ezúttal az eddig megszokottakkal ellentétben tapasztalt, Európa számos színpadán kipróbált táncosokat csábított társulatához, nem pedig az intézet középiskolás növendékeiből töltötte fel a létszámot. Az évadot a „Szép remények” balett-adaptációjával kezdik, de a bemutatóik listáját elnézve elképzelhető, hogy a zajos sikerek idén is elkerülik őket, legjobb esetben most is csak a tavaszi „Magasabban a kakasnál” c. kortárs darab lesz majd az egyetlen sikerdarabjuk.

...és még nem is beszéltünk a Chelsea Electric Boogie Club-nál, a barcelonai operaházban és a Bajor Nagycirkuszban történt fejleményekről. Újabb pezsgő kulturális évad elé nézünk tehát, jó szórakozást és feledhetetlen élményeket kívánunk a műértő közönségnek!