Sajnos bővíteni most nem tudom, csak annyi időm akad, hogy az NS-nek írt elemzést republikáljam az NST-n is.

Adott egy ország, amelyiknek van egy gyenge labdarúgása, de olyan erős labdarúgás iránti vágya, mint az a vágy, amit a gyerekek éreznek a Malena című film hosszú pillanatsorában, amikor Monica Bellucci végigvonul előttük, és úgy domborul, ahogyan csak ő tud, meg rajta kívül rengeteg nő, akik viszont nem szerepelnek a filmben. Az a tényező, hogy a Videoton csapatának meccsein ott ül a miniszterelnök, a bankvezér, és kimondva kimondatlanul rengeteg pénz kerül a csapat támogatására, más magyar klubok és szurkolóik számára irritáló lehet. Abból a szempontból viszont, amit magunk is 25 éve óhajtunk, hogy bárcsak egy olyan klubunk lenne, ami huzamosan megállja a helyét Európában, nekünk itt a kanapén halálosan mindegy, hogy az honnan, milyen módon talál magára. Aki Magyarországról induló csapatot szeretne látni Európában, annak most szurkolnia kell a Vidinek. Ha másért nem, hát azért, mert játszik benne 3-4 fiatal magyar játékos, akik külföldi szerződéshez kerülhetnek közelebb, amivel később erősebbé tehetik a válogatottat is, ami a kedvenc csapatunk. A Debrecennek nincsen sajnos esélye a továbbjutásra, amit várunk, hogy megmutassák, egyenlő létszámnál közelítő partnerei a belgáknak.

Elolvasom »

Az UEFA olyan rafinált, mint James Hetfield, ugyanis, amikor már megszoktad, hogy az "Enter night" után "Take my hand" következik, akkor rögtön bevág helyette egy "Grain of sand"-et. Nos, Platiniék is így csinálják, mert amikor az ember már megszokja, hogy péntek dél, akkor rögtön jön egy csütörtök délután 18.00.

Most, hogy a bajnokság kezd eldőlni, máris sokkal nagyobb jelentőséggel bír a spanyol szuperkupa, mint azt előzetesen várhattuk. Victor Valdes hibájának köszönhetően versenyben van a címért a Real Madrid, ha pusztán az első meccs eredményét nézzük. Tényleges versenyben azonban inkább önmagával van mégis, hiszen azon igyekszik, hogy a tavalyi önmagát utolérje, és utána kezdődhet megint a Barca üldözése. A ma esti meccs viszonylagos jelentéktelensége megmagyarázható, hiszen az esetleges bukó egyik illetve másik oldalról pusztán rossz szájízt teremt. Hatása inkább olyasmi lehet, hogy későbbi hibák, akár csapatszintűek, akár egyéni szintűek is legyenek azok, felhozhatják a mostani bizonytalankodás emlékét. A tét tehát a szezon megfelelő, sőt örömteli indítása. Ez valós. Ami pedig még inkább valós az eddigiek alapján, az a szemmel látható különbség a Barcelona javára. Erre igyekszik ma rácáfolni a Real. Nehéz lesz.

Elolvasom »

Amíg tegnap elég egyértelmű volt a leosztás, addig ma három necces összecsapás is lesz a BL-ben, mellettük a favágók és a maffiózók már szinte biztos továbbjutónak tűnnek. A kiemelt meccsek közül kettőt láthatunk is a Digin (Fener - Szpartak 1-2, CFR - Basel 2-1), a félelmet nem ismerő Lille-hez már stream szükséges, de akit egyik meccs sem érdekel, még mindig nézheti a klasszikusok eheti epizódját 22.30-tól a Sport1-en.

Az NST által a nyáron kifejlesztett Hodgsonometer az angol bajnokság stílusának mérésére szolgáló eszköz. Nem mondja meg, hogy melyik csapat jobb, vagy melyik stílus hatásosabb, viszont számszerű értéket rendel a különböző stílust képviselő klubok játékához, így könnyebben hasonlíthatjuk össze, hogy egy-egy csapat hogyan is próbálta lehozni a meccset, a hagyományos angol iskolát választotta-e, vagy inkább európai módon próbált-e focizni. Nagyon leegyszerűsítve 1 Hodgson (Hn) a hagyományos angol direktfocit játszó, főleg a PL alsóházában található, Championship-kompatibilis alakulatokra jellemző játék, míg 5 Hn a csúcson pörgő Barcelona stílusához rendelhető érték.

Egy kis önsav

Sajnos ezt nem én mondom, hanem Francesco Guidolin, az Udinese edzője a ma esti BL-selejtezők visszavágóját értve rajta, mert ugye az ember leül majd valamelyik meccs elé, mert mégis csak BL, de ettől a kínálattól azért nem indul be a nyálelválasztásunk. Mondjuk mindegyik meccsre rá lehet fogni valamit, hogy miért érdekes. Az Anderlechtnek drukkolhatunk Juhász Roli miatt. A Maribor - Dinamo Zagreb talán amiatt lehet érdekes, hogy elérhető távolságban nézhessünk élő BL-meccset, 280 és 346 km verseng egymással, és bár mindkettő vállalható, Szlovénia csábítóbb célpontnak tűnik. A H. Kiryat Shmonáról én még az életemben nem hallottam az odavágók előtt, a BATE-t ismerjük, és vagy azt mondjuk, hogy most már dögöljön meg az ő tehenük is, vagy azt, hogy most már akkor jussanak is be - kár hogy ebben az esetben sem viszik be az El-be a Debrecent, ehhez át kéne emelnünk a cselgáncs vagy a birkózás lebonyolítási rendszerét. A Panathinaikosz - Malaga már meccsnek is érdekes lehet, főleg, hogy a spanyolok kongatták a vészharangot, hogy csőd lesz, meg szabad a vásár, azóta viszont meg vannak bokrosodva. És akkor ott az Udinese - Braga, ami valóban érdekesnek tűnik azok után, hogy a friulikat tavaly éppen csak legyűrte az Arsenal, most meg itt állnak lerabolva, szóval érthető, hogy Guidolin élete meccséről beszél. A Digi az Anderlecht és a Pana-meccset adja párhuzamosan, a Sport1 pedig az Udinesével érkezik. Az első meccsek eredményeit itt találjuk, és időközben kijött a BL-labda is, elég randa.

Az ukrán focit azért szeretem, mert egy csomó különböző futballkultúra keveredik a játékukban, de a végeredmény mégis nagyon egyedi. Angolosak a 4-4-2 miatt, németesek a fegyelmezettségük és a precizitásuk miatt, de van bennük holland iskola is a labdaügyesség és az intenzív letámadás terén, bár mindez sokkal inkább volt párhuzamosan megszerzett tudás, mint másolás. Az Ajax, és a klubon keresztül a holland futball alapjait Jack Reynolds rakta le, aki több különböző periódusban összesen 27 évet töltött a klubnál. Nemcsak a klub utánpótlásmodelljét dolgozta ki, de ő tette le a totális futball alapjait is. Éveken keresztül dolgozott azon, hogy a különböző korcsoportok megegyező stílusban futballozzanak, és ne jelentsen gondot a szintek közötti előrelépés. Edzőként a kérlelhetetlen szigor és következetesség jellemezte (felkészül Lobanovszkij), hitt a technikai tudás felsőbbrendűségében, ezért szinte minden edzésfeladatot labdával végeztek játékosai. Az ő örökségét fejlesztette tovább egyik játékosa, Rinus Michels. Tovább után azonban inkább a Dinamo Kijev sportszakmai hátterét, illetve a maffiához és a nagypolitikához fűződő viszonyát taglaljuk, kis holland felvezetővel.

Ahol a taktika az isten, a rutin mindennél többet ér, a fiatalokat csak Berlusconi gyámolítja, az edzői kar meg csupa vénemberből áll, igen furcsának hat, hogy a bajnokság két legesélyesebb csapatát olyan edzők irányítják, akik tavaly még Primavera csapatokat vezettek. Igaz, az egyik BL-győztes lett, a másiknak meg csak annyi a dolga, hogy ne baltázza el, amit Conte felépített. De akkor is.

Stramaccioniról még korai bármit mondani, Carrerának pedig kevés jut majd a rivaldafényből, foglalkozzunk inkább a többiekkel. Idén egy kicsit mindenki be lesz árazva, úgy a jó csapatból klasszist építeni szándékozó Mazzari, mint az erős kerettel jól teljesítő Allegri, vagy a Zeman-féle kamikaze-szisztéma. Számomra  kérdés, hogy Guidolinra ráakaszthatom-e végre a Kibaszott Zseni címkét, mert ha harmadszor is felépíti a várat, aggódni kezdünk fiúgyermeke nemi identitásáért. És hogy igazunk van-e, amikor Petkovicsot ágyútölteléknek, Montellát kiváló választásnak tartom.
Elolvasom »

Az olimpia utáni nihilben, izzadva a Balaton partján, az ember képes bakancslista összeállítására. Bár, a kétnégernős hosszúhétvégét nem sikerült letaszítania a trónról, de azért előkelő helyre került a kommentelőket legyőzni a PL-tippversenyben vágyálmom. Persze tudom, egy hógolyónak is nagyobb az esélye a pokolban, minthogy bármelyik mellé is pipa kerüljön az életemben, de ugye a Pool-drukkerek is azt hiszik, hogy nyernek még valaha bajnokságot. Ahhoz, hogy legalább papíron legyen esélyem a pipákra, elengedhetetlen a guglikeresés, illetve a rendszeres PL-beharang. Ígérgetni nem fogok, de remélem szombat délelőtt pár jó tippért érdemes lesz az NST-re tévedni a 2012-13-as idény alatt.

Rögtön csapjunk a lecsóba, mert az első fordulóról máris lemaradtunk a nagy meleg miatt. Lapozás után a második forduló beharangja és pár távoli jövőbe mutató jóslat.

Mely meccseket fogja mérni a Hodgsonometer?

(Mivel olyan helyre utazom, ahol nemhogy internet, de még térerő sincs, a meccsek kiválasztása a nemrég telepített mesterséges játékintelligenciától függ majd)

Van egy csomó film, ami úgy marad meg gyerekkorunkból, hogy ez aztán klafa, sőt egyenesen baró vagy maszek. Aztán mikor tíz év elteltével újra látja az ember, hatalmas arclefolyás a vége. A minap elcsíptem a filmpluszon a Dutyi dilit. Még mindig jó. Aztán tegnap elcsíptem az el clásicók második évadának nyitórészét, hát ez most nem volt valami jó, sőt sokkal szarabb, mint emlékeztünk, egyes periódusokban az járt a fejemben, ez bizony kevés lesz Andorra ellen idegenben. Ez mondjuk semmiképp sem vonatkozik Iniestára, megint volt néhány olyan megmozdulása, hogy félő, hamarosan felfigyel rá a P$G. De ha esetleg egy igazi tökkelütött idiótára lenne szüksége Ancelottinak, akkor sincs baj, mert Valdés bármikor bevethető.

Az ötvenedik Bundás-szezonnak indulunk neki ma este fél kilenckor, amikor is a sikerrel szinten tartott Dortmund elindul a triplázás kolbászszagú medvecsapdákkal tarkított útján.

Óriási név idén sem érkezett a német bajnokságba, viszont a meglévők maradtak, ami már önmagában siker lehet, elég csak megnézni a spagettizabálókat. (Ne emlegesd most Kagavát, én sem jövök Diegóval, szerintem ez így elegáns mindkettőnk részéről).

A német erőviszonyok nagyjából a tavalyi szinten maradtak, a két nagyot megközelíteni idén is necces lesz, bár tegyük hozzá, az ilyen kijelentésekben sikerült már errefelé többeknek elhasalni. Nekem nem, de én iszonyúan értek hozzá.

Tulajdonképpen azt kérjük, nézd újra velünk a Dallast, mert talán nem hal meg az öreg Jock Ewing, talán Christopher lefolyik Bobby térdén (haha, adoptálták!), sőt, talán maga Bobby sem hal meg (ráadásul nem Pamela álmában) és ebben a verzióban, hiába történik ugyanaz, talán nem csak Jockey issza ki a whiskyjét a pohárból.

Még el sem igazán kezdődött a bajnokság, de már megint kezdődik a kiszámíthatatlan, mixgyilkos partik sorozata. Elvégre ki gondolt arra, hogy a Lorient két nagyból kettőt is megszívat a rajton? A történetben szenvedő alanyokként megjelenő csapatok, azaz a PSG és a Montpellier, vasárnap kettős rangadón korrigálhatnak, egyikükhöz az idén veretlen OM, látogat, a másik pedig a meglepicsapat státuszára izguló Bordeaux-t fogadja.

Kalouék a napfényes délre, Gomisék a közeli hegyekbe ruccannak át a pontokért, de ezek a túrák nem az energiatakarékosabbak közül valók, mint ahogy a többi párosításban is őrlődés várható, többnyire hasonló kimenetellel.

Már csak nullát kell aludni és itt az újabb hiperszuper mérkőzés, amit a Barcelona és a Real Madrid játszik egymás ellen, abból a célból, hogy ki nyeri meg a spanyol szuperkupát. Ma még nem lehet megnyerni, mert két mérkőzésből áll a maratoni sorozat, aminek az utolsó állomását augusztus 29-én rendezik, Madridban. A héten jutott nekünk pár olyan nyilatkozat, ami egy-két évvel korábban akár fel is korbácsolhatta volna az indulatokat, tudniillik, hogy melyik a világ legjobb csapata, melyik trófea a fontosabb és hasonlók. Mindezek ellenére vagy inkább ezek mellett az a megmagyarázható érzésünk támadt, hogy mostanra lett igazán „futballszakmai” a párosítás. Mindjárt megmagyarázzuk, hogy mire gondolunk, csak még előtte annyit információ gyanánt, hogy valamikor este lesz a meccs a tévében.

Elolvasom »

Egy évvel ezelőtt ráhívtuk volna a mentőt, ha valaki azt mondja, a 2012/13-as szezon elején a Juventus lesz az a csapat, amit meg kell verni (team to beat). Akkor meg végképp, ha hozzáteszi, hogy erre a látszólag teljesen legatyásodott Internek, esetleg a jól összerakott, de meglehetősen egysíkú Napolinak lesz a legjobb esélye. Az még tán a szeptemberenként főnixként poraiból újjáéledő Udinese, és a Zdenek „rúgjunk eggyel többet” Zeman által vezérelt Roma is beelőzi. Persze csak akkor, ha nem áll ugyanúgy a feje tetejére a Serie A, ahogy tavaly.

A frenetikus Európa-bajnokság nem tévesztheti meg a tisztánlátásunkat: nyakig ér a szar az olasz (klub)futballban. Az éppen a végkifejletéhez közeledő koncepciós per bundabotrány már a válogatott keretébe is beleszólt, az előttünk álló szezonban pedig némileg göröngyössé teszi az amúgy elég simának tűnő terepet. A szokásos dolgok (stadionok, szurkolók, utánpótlás, merchandising) természetesen nem változtak, ezekhez vegyük még hozzá a pénzügyi fair play fenyegető eljövetelét, és láthatjuk, nem túlzás a bekezdés első állítása. Ha nem is tökéletes mérőszám, azért a tájokozódást segíti egy liga erősségét illetően, hogy hány világklasszis játszik benne. Na, a Serie A-ban – ha nagyon megerőltetjük magunkat – maradt idén augusztusra (de lehet, hogy szeptemberre már nem) négy: Sneijder, Maicon, Buffon és Pirlo (és szerintem Cavani is, de ez most mindegy). Coki. Elolvasom »

Nem nagyon szoktunk videós cuccokat posztolni, de earv által egy rábukkantam egy zseniális darabra, ami ráadásul tökéletes apropóval citálható a FIFA 13 borítójának megjelenése kapcsán. Az anyag egy álságos oktatófilm, ami tulajdonképpen azt hivatott demonstrálni, hogy az EA Sports a világ ura, egy igazi szőröstökű, zsigerontó brigád, amely kizárólag arra hivatott, hogy a konkurenciát megsemmisítve a játékpiac egyeduralkodója legyen. Az akció persze részleteiben is ki van találva, fontos, hogy már az intrónál tudatosítsuk mindenkiben: ez itt a legnagyobbak ligája, mindezt a cég megnevezésébe, és egy mottóba sűrítve. Andrew Anthony, a cég hivatalos hangja magyarázza el a halandóknak, hogyan kell a megfelelő hangerővel, kiejtéssel, hajlítással, intonációval és hozzáállással az éterbe dörögni, hogy EA SPORTS, it's in the game. Mert a cég nem ejt túszokat, nem ismer könyörületet, csak átgyalogol rajtad, mint egy kibaszott úthenger. A videó angol nyelvű, a megfelelő élményhez mindenképp fejhallgatót ajánlunk.

Az NST által a nyáron kifejlesztett Hodgsonometer az angol bajnokság stílusának mérésére szolgáló eszköz. Nem mondja meg, hogy melyik csapat jobb, vagy melyik stílus hatásosabb, viszont számszerű értéket rendel a különböző stílust képviselő klubok játékához, így könnyebben hasonlíthatjuk össze, hogy egy-egy csapat hogyan is próbálta lehozni a meccset, a hagyományos angol iskolát választotta-e, vagy inkább európai módon próbált-e focizni. Nagyon leegyszerűsítve 1 Hodgson (Hn) a hagyományos angol direktfocit játszó, főleg a PL alsóházában található, Championship-kompatibilis alakulatokra jellemző játék, míg 5 Hn a csúcson pörgő Barcelona stílusához rendelhető érték.

Vége az uborkaszezonnak, a rövid nyári pihenő után újra pezsegni kezd a kulturális szcéna: megtelnek a színházak és koncerttermek nézőterei, cserélődnek a társulatok, megújulnak a repertoárok, izgalmas időszaki tárlatok nyílnak, érdekes programsorozatok kezdődnek. Az alábbiakban, mintegy étvágygerjesztőként körbejárjuk Európa kulturális fellegvárait – sajnos a teljesség igénye nélkül –, röviden szólunk a fontos változásokról, és az évad várható tendenciáiról.