Előre szólunk, hogy komolytalannak fogunk tekinteni minden olyan hozzászólót, aki azzal büszkélkedik, hogy ő bizony rá se fog nézni erre az olimpiai labdarúgótornának nevezett szánalmas bohóckodásra. Mert tudjuk, hogy pont úgy van ez, mint az édenhotel és a valóvilág esetében: ezeket az alantas műsorokat se nézi senki értékelhetetlenül alacsony színvonaluk miatt, aztán valahogy mégis mindenki tökéletesen képben van, kit szavaztak éppen ki, vagy melyik csaj dobta le a bikinifelsőt a medenceparton.
Így az Eb-t követő kiégés után, a szezonkezdet bizsergető izgalma előtt teljesen jó szórakozásnak tűnik ez a torna. Ilyen Gabon-Dél-Koreák elé nyilván még a legelvetemültebbek sem fognak leülni, de azért bőven vannak olyan csapatok, akikre könnyű kíváncsinak lenni, és (főleg negyeddöntőktől) lesznek olyan párosítások, amiket kár lenne kihagyni. Az A csoportban mindjárt két olyan válogatott is van, amelyiknek legalább egy meccsébe érdemes lesz belenézni, a B csoport pedig az egy főre jutó titkos esélyesek rendkívül magas száma miatt érdekes.

A csoport

A négyes kuriózuma egyértelműen a rendező jogán induló brit válogatott. Az a július eleji sajtótájékoztató, amelyen Stuart Pearce kihirdette keretét, közel hat éven át tartó szappanopera záróepizódját jelentette. Az 52 év után újra közös brit csapatot indítani akaró Brit Olimpiai Szövetség és a függetlenségüket féltő nemzeti (skót, északír, walesi) labdarúgó szövetségek közötti intrikáktól sem mentes huzavona végül az előbbi győzelmével zárult, miután egyértelművé vált, hogy a nemzeti szövetségek jogi úton nem tudják megakadályozni játékosaik behívását egy összbrit olimpiai csapatba. Éppen csak le lett takarva a szarosvödör, amikor – az Eb-keretről letiltott – Pearce újra kilötykölt belőle egy adagnyit, egyrészt azzal, hogy nem válogatta be Beckhamet, az olimpia egyik kampányarcát, másrészt pedig azzal, hogy az angolok mellé végül csak walesieket hívott meg. Ami egyébként érthető is, az uru-brazil-spanyol hármast elnézve még így is haloványak az éremszerzési esélyeik, nemhogy egy keszekusza vegyesfelvágott, de minden tekintetben polkorrekt válogatottal.

Úgyhogy a keze alatt megfordult, közelmúltbéli és jelenlegi angol U21-esekre épít, ez a névsor pedig annyira nem is hangzik rosszul: Bertrand, Danny Rose, Cleverley, Scott Sinclair, Sturridge. Ehhez jön a három túlkoros: Micah Richards, Giggs és Bellamy, valamint két walesi U21-es, Ramsey és Joe Allen. Valószínűleg mindenki a végre egyszer nagy tornán szereplő Giggs játékára fog rácuppanni, de fél szemmel a Swansea cséphadaróját, Allent sem árt figyelni. Az öszvérválogatott megosztja a szurkolókat, nagy részük nem tud vele mit kezdeni, a brazilok elleni felkészülési meccsükön a Riverside stadion csendesebb volt, mint a paksi aréna egy Kaposvár elleni eső áztatta ligakupaderbin, egyes vélemények szerint elsősorban azért, mert a drukkerek nem tudták pontosan, hogy most akkor milyen rigmusokat is kell énekelni. A projektben inkább a bukta lehetősége van benne (továbbjutás esetén a Team GB-nél sokkal egységesebb Mexikó vagy Svájc jöhet szembe), semmint az elődöntő, de Giggs miatt azért felmelegedne az egyszeri futballszurkoló szíve a brit éremtől.

Uruguay eddig kétszer indult olimpiai labdarúgótornán, mind a kettőt meg is nyerte, igaz, az még az uruguayi futball első aranykorában, 1924-ben és ’28-ban volt. Minden esély megvan rá, hogy több mint nyolc évtizeddel később, egy újabb fényes korszak képviselői megcsinálják a háromból hármat. Oscar Tabarez és a három túlkoros személyén túl erre a körülményekhez képest sokat tapasztalt és meglehetősen acélos U23-as gerinc enged következtetni, melynek legismertebb tagjai a palermói Aguirregaray és Abel Hernandez, Ramirez a Bolognából, Coates a Liverpoolból, valamint a 2010-es vébé első kiállítását produkáló ajaxos botafogós Lodeiro. Ez a névsor Cavanival és Suarezzel, valamint a Dél-Afrikában óriásit focizó Arévalo Ríos-szal kiegészülve lazán hozza a brazil és a spanyol keret színvonalát.

A britek és az uruk továbbjutási terveibe belepofázni szándékozó – a két cserekapust leszámítva csupa légióssal érkező – szenegáliaknál a legismertebb név az egyik 2002-es hősé, a másodedző Aliou Cissé-jé, vájtfülűeknek esetleg még két túlkoros, a Metalliszt-középhátvéd Papa Gueye és a csatár N’Doye neve csenghet ismerősen, utóbbié elsősorban emiatt a parádés kapusteljesítmény miatt.

Aki ellendrukkerkedni szeret, annak az A csoport favoritjait tudjuk ajánlani: a britek (1908 és 1912) és az uruk (1924 és 1928) is kétszer nyertek olimpiát, ha valamelyikük aranyérmet szerez, beérik az eddig egyetlen háromszoros győztest, Magyarországot ('52, '64, '68).

B-csoport

A B jelű a legkiegyenlítettebb csoport, itt az ifjúsági tornákon rendszeresen emberkedő közép-amerikaiakat kell elsőként kiemelni, ezek az eldugott mexikói versenyistállókban tenyésztett, a világ utánpótlására egy-két évente ráeresztett megvadult ménesek szinte mindig odaérnek a négy közé, így talán nem túlzás megpendíteni, hogy Salcidóék nem csak a csoport megnyerésére, de éremre is képesek lehetnek. A tavalyi U20-as vébén bronzérmet, az idei Concacaf-kupán aranyat nyerő csapattól valószínűleg ugyanazt kapjuk majd, amit egy random mexikói válogatottól vár az ember: szembeötlő csapategységet, túlfűtött indulatokat, lelkes, agresszív, magas fordulatszámon pörgetett támadójátékot. Nem meglepően egyetlen légiósuk van, a még mindig csak 23 éves Dos Santos.

Az ominózus kovács kálmáni prófécia után nem kellett két hónapot sem várni egy olyan tornára, aminek Svájc a titkos favoritja: a 2009-es U17-es vébé arany- és a 2011- U21-es Eb ezüstérmesei szép lassan érett férfivá cseperednek, és ha nem vigyáznak, előbb-utóbb be is fogják bizonyítani, hogy Kálmán nem tudatlan, csupán a szakma meg nem értett bölcse. Van egy olyan érzésünk, hogy ha valaki – heinrich-hez hasonlóan – át akar menni játékosmegfigyelőbe a torna idejére, érdemes lesz a svejciek meccseire hangolnia. A rutint Benaglio fogja sugározni a kapuból fiatal társai felé, akik közül a legismertebbek Fabian Frei (Basel), Kasami (ex-Lazio/Palermo, most Fulham), és Rodríguez (Wolfbsurg).
A dél-koreaiak is érdemelnek egy rövid említést, mert náluk is van egy nagy név, igaz őt játszani nem látjuk majd, de láttuk éppen eleget: a kispadon a négy vébét is megjárt Hong Mjung Bo ül. A mester nyilván stabil védekezésre építi a taktikáját, mert a góllövésről elvileg Pak, az Arsenal dísztávolkeletije, és Ku, a Bundesliga rettegett gólvágója fog gondoskodni

Az olimpiai fílingnek a foci esetében mindig rendesen odacsap, hogy a meccseket szanaszéjjel rendezik az országban, most a Wembley-ben, az Old Traffordon, Glasgow-ban, Cardiffban, Coventryben, valamint az utolérhetetlen szépségű és hangulatú St. James’-ben játszanak majd a csapatok, az utánpótlástornák hagyományaihoz híven – a hazaiak meccseit leszámítva – várhatóan kihalt lelátók előtt. Ezt azonban hajlandóak leszünk megbocsátani a rendezőknek, ha cserébe a résztvevők elszórakoztatnak minket, és jó bulit csapnak.