Az ünnepi könyvhét idén szokatlanul hosszúra, három hetesre nyúlt, amit mi, könyvmolyok egyetlen percig sem bántunk. Mint ilyenkor mindig, számtalan újdonság és újra kiadott kötet lepte el a piacot, hosszú időre elegendő szórakozást és beszédtémát szolgáltatva ezzel a megszállott olvasóknak. Az újdonságok közül szemezgetünk most néhány rövid ismertető, pár soros recenzió erejéig.

Vicente Del Bosque – Közöny

„Kaptunk egy gólt ezen az eb-n. Vagy talán az előző vb-n, nem is tudom pontosan.” – kezdi abszurd regényét az egyesek szerint unalmas és sótlan, mások által viszont géniusznak tartott spanyol filozófus-író. A mű egy labdarúgóedzőről szól, aki addig fejlesztgeti csapata játékát, míg meg nem alkotja a tökéletes játékrendszert, amivel viszont közel kerül ahhoz, hogy a futball halálát okozza. A történet főszereplője a kritikákat megvető közönnyel fogadva, az abszurd hőshöz illő kitartással, a saját útját járva egyensúlyoz végig rombolás és építés határmezsgyéjén, egészen a katartikus befejezésig. Filozófiai mélységű, komoly kérdéseket boncolgató regény: lehet-e valami egyszerre zseniális és végtelenül unalmas? Lehet-e valaki egyszerre a futball gyilkosa és a játék zseniális értője és művelője? Kifejezetten nehéz olvasmány, egy-egy fejezeten borzasztó nehezen és frusztrált ásítozással rágtuk végig magunkat, de a befejező részért érdemes volt.¹

Joachim Löw – Herceg, hátha megjön a gól is!

A német költőóriás legújabb verseskötetét egy régóta húzódó, szenvedélyes és olthatatlan lánggal égő szerelem ihlette. A műkedvelő közönség már évek óta várja, hogy Löw túllépjen eme művészi periódusán, véglegesen lezárva azt, és versciklusba fűzve publikálja ezeket a költeményeit. Ezen a nyárelőn meg is kapták, de a vártnál nagyobb dózisban: Löw négy ciklust is szentelt a témának, egy-egy országnévvel (Portugália, Hollandia, Dánia, Olaszország) megkülönböztetve őket. A vak szerelem destruktivitását hirdető kötet talán csak a rajongók számára nem okoz csalódást, valójában egyik ciklus gyengébb a másiknál, a rutinból papírra vetett szerelmes sorokat ezúttal nem sikerült _tartalommal megtöltenie a költőnek, az utolsó, olasz ciklusnál például az üresen hagyott lapok is többet mondtak volna. Aki viszont kedveli a fülbe súgott gyengéd taktikai utasítások, a szenvedélytől átizzadt fehér ingek, a barátságosan megpaskolt kemény férfihátsók világát, csodálatos irodalmi élményben lesz része. Idézet a címadó versből:

Herceg! hátha megjön a gól is?
Lesz ünneplése, örömtánca,
Az endless summer dallamára,
mikor
fehér mezét letépi Kroos is.²

Laurent Blanc – Sok hűhó semmiért

Vérbeli francia komédia, de ezúttal nem a műfaj nagy öregje, Raymond Domenech, hanem az új hullámot képviselő Laurent Blanc tollából. A történetben a szépreményű hadvezér egy fiatal, tehetséges gall légiót vezet a keleti hadjáratba, amitől mindenki látványos csatákat és nagy győzelmeket vár. A csatatéren azonban minden balul üt ki, egyre-másra jönnek a meglepetések, végül teljes zűrzavar lesz úrrá a társaságon: kiderül például, hogy a katonák megfeledkeztek kardjaik megélezéséről, ráadásul a kelleténél nagyobb páncélmellényeket vittek magukkal, ami végtelenül nehézkessé teszi a mozgásukat harc közben. A bajokat tetézi, hogy Samirus és Hatemus legionáriusok lázadást szítanak, Karimus amnézia következében elfelejti, mi a teendő a csata közben, a sereg többi részének pedig a leghőbb vágya minél hamarabb hazamenni. A csőd a hispánok elleni ütközetben éri el csúcspontját, amikor a gallok egykedvű beletörődöttséggel, kettős sáncuk mögött várják a harcok végét, miközben az ellenség szép komótosan felemészti őket.
A kiválónak tűnő alaptörténet és alapanyag ellenére Blanc-nak nem sikerült maradandót alkotnia, a műfajra jellemző bravúros nyelvi megoldások szinte teljesen elmaradnak, a sodró lendületű dialógusok helyett akadozó, lassan kibontakozó párbeszédeket kapunk, az ötlet és szellemesség helyett pedig kiszámíthatóságot. Így lesz egy szórakoztatónak szánt műből unalmas és felejthető darab.³

Cristiano Ronaldo – Ki látott engem?

Meglepő párosítás, a kortárs portugál dráma legnagyobb alakja látogatást tesz a líra műfajában. A kötet négy versciklust foglal magába: Az ukrán Ugaron, Az agyhalottak élén, az Ifjú karok erdejében és végül a Hát, imígyen sírok. Már az első lapokon kiderül, hogy Cristiano Ronaldo nem változtat eddig megszokott hangján és stílusán: a drámáiban is megismert, minden lágyságot, kedélyes bájt és dallamosságot nélkülöző sorokat, végtelenül egyszerű és célratörő mondatokat látjuk viszont, és ugyanaz a szélsőséges pragmatizmus köszön vissza a verseiből is. Ugyanakkor a lírikus Cristiano mintha befogadhatóbb és emészthetőbb lenne a korábbinál, de az is lehet, hogy eddig is ilyen volt, csak nem láttuk meg. Itt is idéznénk kötet címét adó versből:

Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem látod, hogy a jobbszél számomra börtön?

Pótolnak-e aranyat gólöröm-morzsák?
Érdemlem-e kiesésnek csúnya sorsát?

Szabad-e engem ötödiknek hagyni?
Szabadrúgásomon gúnyosan kacagni?

Istenülő vágyaimba ki gázolt?
Oh, zord szivű, hideg szemű hispánok.⁴

Cesare Prandelli – A fejedelem

Az itáliai reneszánsz nagy hatású politikai tanulmánya, mely azzal foglalkozik, hogy hogyan tudja egy vezető/uralkodó a lehető legerősebb és leghatékonyabb rendszert felépíteni, majd megtartani azt. A szerző az első fejezetben végigvezet a különböző típusú politikai rendszereken és azok működtetésének mikéntjein, majd megállapítja, hogy a négyes uralom egyik fajtája, az ún. gyémánt-tetrarchia a legalkalmasabb egy szilárd és sikeres hatalom létrehozására. A hadviselés művészetén túl, melynek nagy értője, Prandelli részletesen tárgyalja az idős és sokat tapasztalt államférfiak rendszerbe való illesztésének fontosságát, valamint tanácsokat ad a kezelhetetlen, de tehetséges alattvalók megregulázásával és csatasorba állításával kapcsolatban is. A művet a prandelliánus nézeteket vallók kivételével kevesen fogják sűrűn forgatni, de a könyvespolcon jól mutat, és 4-6 évente nem árt leporolni és újraolvasni. Újrakiadása a nyári szezon kellemes és üdítő meglepetése.⁵