A szokásoknak megfelelően most jól megmondjuk, miért szurkolj egyik, vagy másik csapatnak. Elsőnek hajrá, Olaszország!

Ha a torna előtt azt mondom, Spanyolország befosva fog készülődni az Olaszország elleni Eb-döntőre, rámhívod a felcsert. Kizárólag Prandelli személye miatt voltak kétségeim, hogy ez sokkal inkább lesz a Zokogó Cassano, a szerencsétlen Marchetti és az összeroskadó Di Natale Eb-je, mint bármi más.

Erre az olaszok ilyenek lettek:

Nem egy taktikai mestervágás, hanem egy taktikai baklövés. Nem egy zseniálisan játszó irányító, hanem egy tökéletesen futballozó csapat. Nem német helyzetrengeteg, nyomás és durva labdabirtoklási fölény, hanem kiegyenlített játék, hat olasz ziccer, és olasz győzelem úgy, hogy a mezőny leggyengébbje Buffon volt. Nem az Eb-n eddig ellentmondást nem tűrően menetelő németek, hanem az előzetesen lesajnált, ezer gondtól sújtott olaszok.

Löw teljesen jogosan mondta a meccs előtt, hogy nem fog változtatni csapata felállásán és játékszisztémáján, hiszen ők a legjobbak, alkalmazkodjon hozzájuk az ellenfél. De míg ebben teljesen igaza volt, ha úgy is tesz, ahogy mondja, egészen más meccset láthattunk volna, mint ami végül kerekedett a második elődöntőből. Elolvasom »

Fogalmam sincs, gyerekkoromban mi vezetett arra, hogy a németeknek drukkoljak. Talán Littbarski vagy a mezük színe, de egyik sem biztos. Később, amikor már a játékuk alapján ítéltem meg a csapatokat, lejöttem a német anyagról, de csak hogy most újra visszatérjek a gyökerekhez. Évek óta a német válogatott játékát nézem legszívesebben, emellett Özil a kedvenc játékosom, meg valahol Schweini is, mert alapjában véve hajlamos vagyok a példakép-típusú játékosokkal azonosulni. Aztán ott van még Lahm, Klose – hasonló kategória. Éppen ezért elképzelni sem tudom, hogy ne a németek jussanak a döntőbe – azon túl, hogy erre objektíven nézve is jóval nagyobb esélyük van, mint az olaszoknak, akik per pillanat a történelmi összehasonlításokon túl nem sokat tudnak felmutatni.

Még legalább egy meccset kell várnia a del Bosque-t gyalázó embertömegnek, hogy a kellő munícióval felvértezve hadarhassa mondanivalóját, ám jegyezzük meg, csupán 90/120 percre vagyunk attól, hogy a többség elcsendesedjen. Amennyiben a döntőt is behúzzák – így, úgy, akárhogy, – akkor már csak a kerülőutak jönnek, hogy minél később kelljen kimondani belátni a kínos dolgokat.

Nyilvánvaló, ha ez az Eb is a spanyoloké lesz, akkor a többiek voltak pocsék formában, ez a  mezőny kritikája, illetve még rengeteg variációt tudok jósolni, melyek szerint del Bosque egy rohadt állat, de a lényegen persze majd ez sem változtat.

Hogy mikor esküdött fel a spanyol szövetség bármelyik alkalmazottja arra, miszerint te meg én halálba izguljuk magunkat az ő meccseiken, az egyelőre rejtély, legalábbis engem senki nem tájékoztatott, ám ez csak annak zavaró, aki keresi rá a választ. Kétségtelen VdB (utólag szembetűnő) hibái, kívülről érthetetlen lépései ettől még az orrunk előtt zajlottak, kiégett a szemgolyónk Silvát és Negredót nézve, azonban az öreg elégedetten rághatja a bajszát. Már megint.

Korábban azt pedzegettük, hogy az Eb-nek igencsak BL-szaga van idén. Az angol befutótól hál' Istennek már nem kell tartanunk, viszont egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a mindenki által várt német-spanyol papírforma helyett portugál-olaszt nézünk majd. (UPDATE: közben szavazással bővült a poszt)

Ha visszaemlékszünk a két elődöntős csapat vb meccsére, elmondhatjuk, hogy az összkép alapján Dél-Afrikában még a portugálok álltak legközelebb ahhoz, hogy legyőzzék a spanyolokat. (Ha Nani nem ilyen mérhetetlenül önző és ostoba, egész másképp is alakulhatott volna, de legalábbis a modern idők egyik legszebb góljaként emlékeznénk CéRonaldo emelésére)

Tiki-taka [ˈtiki ˈtaka], eredetileg tiqui-taca: gyors, rövid passzokra épülő labdatartás. Lényege a védők fárasztása, a játákosok megnyíló szabad területekre mozgása, és a labda odajuttatása úgy, hogy a passzok lényege mindig a labda megtartása marad.

Etimológia: A nemzetközi köztudatba egy spanyol riporter, a (néhai) Andrés Montes hozta be a 2006-os világbajnokság alatt, de a spanyol futballzsargonban már jó ideje jelen volt a kifejezés. Sokan Javier Clementének tulajdonítják. A szó eredete egy 60-as években népszerű, jojóhoz hasonló játékból ered.

Melina [melɪnɑ:], jobbára a saját térfélen, támadó szándék nélküli labdatartás rövid, kockázatmentes passzokkal. Általában a védők és a középpályások között zajlik, fontos eleme, hogy csak olyan kaphatja meg a labdát, akihez nem helyezkedik közel egy ellenfél sem. (A hazaadás betiltásának első számú oka volt).

Etimológia: a szó valószínűleg Bolognából származik, egy elmélet szerint a kosárlabdából (Bolognában nagyon népszerű a játék) ered, ahol a támadóidőt pörgetik le céltalan passzokkal, hogy az ellenfélnek a dobás után már ne maradjon ideje támadásra. Egy másik elmélet szerint egy szintén bolognai szokás volt, hogy elvették valakinek a kalapját a főtéren, és körbe állva egymásnak dobálták úgy, hogy a tulajdonos ne kaphassa el.

Az Eb ideje alatt akaratlanul is fültanúja voltam egy meglehetősen szürreális, Tarantino-szagú beszélgetésnek. Egy magát a távol-keleti kung-fu filmek huszadrangú statisztájának álcázó kínai üzletember (papucs, melegítő, trikó) éppen ajánlatot tett a beszélgetés helyszínéül szolgáló vendéglátóipari egység tulajdonosának, mondván, szívesen betársulna a vezetőségbe. Elsősorban a bár és a melegkonyha érdekli, pénz nem számít. Mert ugye úgy kell azt csinálni, hogy a kerthelyiséget három-négy kisebb látványpulttal körbeépíti az ember, aztán a vendégek lépten-nyomon illatokba, színekbe, ízekbe ütköznek majd. Látják maguk körül a jó étvággyal fogyasztó kollégákat, akkor is rendelnek majd valamit, ha eredetileg nem voltak éhesek. Aki éhes, az szomjas is, akárhogy csavarjuk, bár és melegkonyha, ez a megoldás. Valószínűleg sosem írt szakdolgozatot a fogyasztási igények felismeréséről, azok generálásáról vagy a percepciókról, nem ismerte a haszonérvelés fogalmát, és a Maslow-piramist sem tudta volna felrajzolni. Nem tanulta a fogalmakat, mégis jól érvelt, és pontosan azonosította a környezete mozgatórugóit. Bizonyos szempontból a taktika és a marketing nem sokban különbözik, csak van, aki mondjuk a kölni edzőképző főiskolán tanulja mindezt, és van, aki már a pályán felismeri, mi miért történik. Csak józan paraszti ész kell mindkettőhöz.

Egy angol-olasz meccsen általában az egyik hosszú labdákkal próbál a védők mögé kerülni, dominálja a meccset, a másik pedig a védekezésére épít, ellentámadásokra rendezkedik be, legalább 5-6 embert a labda mögé téve rombolja ellenfele játékát.

Az idei futballév amúgy is rengeteg sztereotípiát tört meg (szétvédekezték a Barcát, büntetőkkel bukott el a Bayern München, lemourinhózták a Realt, stb...), de arra azért nem számítottunk a torna előtt, hogy a két csapat ilyen látványosan kicseréli a játékát. Az olaszok megtették azt a szívességet, hogy hazaküldték a bűnrossz, teljesen arctalan, mindenféle elképzelést nélkülöző angolokat, így a szurkolók pont úgy lélegeztek fel, mint általában amikor az olaszokat küldik így haza.
Elolvasom »

Anglia-Olaszország 1-1

(tizenegyesekkel 2-3)

Háromnegyedéig már összeálltak az elődöntők és bárhogyan is alakuljon az este, nevében, presztízsében erős meccset kapunk a fináléba jutásért. Sőt, akár elébe is mehetünk a történelemnek azzal a kérdéssel, hogy vajon melyik olasz válogatottat kapják majd szét könnyebben a németek: Hodgsonét vagy Prandelliét? Benito szerint - természetesen - a déliek továbbjutásával járna jobban az idegrendszerünk, mert az angolok cirka akkora ellenállást tudnának kifejteni Jogiékkal szemben, mint a görögök. (Akik egyébként nem azonosak a nyolc éve diadalmaskodókkal, akikre meg a mostaniak közül a spanyolok hajaznak leginkább, akik meg ugye az új németek egy friss linekeri értelmezés szerint.)

Az A-csoport utolsó meccsei már-már olyan kijelentésekre buzdítottak minket, hogy talán ez lesz minden idők legjobb labdarúgó tornája. Úgy tűnik, ha csak gondolati síkon, de ez nagyon el lett kiabálva. A meccsek színvonala és izgalmi foka napról-napra zuhant a maradék három csoport finisében, majd az eddigi negyeddöntők brutálisan egyoldalú játékot hoztak. A csehek fél órát bírtak, a görögöknek öt jó percük volt, a franciák pedig találtak tíz blökit, aki képes a kertben másfél órán keresztül a pöttyös után rohangálni mindenféle sikerélmény nélkül.

Lapozás után negatívkodunk a torna legunalmasabb meccse kapcsán.

Spanyolország-Franciaország 2-1

Azt nem tudom, hogy del Bosque mit csinál, ha kiesnek a csatártalan futballal, de nem  javasoljuk neki a magyar válogatott padját, hiszen errefelé a centerek száma alapján kategorizálunk edzőket. Torres jön az ötvenhetedik percben, Lloris hibáit pedig ma Ribéry sem tudja eszetlen mennyiségű futásával kompenzálni.

Mielőtt a torna szempontjából jóval lényegesebb német válogatottra rátérnénk, muszáj megjegyeznem: én szerettem ezt a görög csapatot. Olyan érzés volt nézni őket, mint a suliban a sorversenyeken a balfasz informatikust, aki kidülledő erekkel harcol a csapatért, és egyszerűen nem tudtál rá haragudni, ha miatta nem nyertetek. Ez volt az Eb-n a görög válogatott, ami hol kis szerencsével, hol szervezett csapatjátékkal, de mindig óriási szívvel adta ki magából, ami benne volt.

Ez elég volt a nagyképű oroszok, vagy a fityfasz kondival rendelkező lengyelek ellen, de bántóan kevés a leendő Eb-győztessel szemben. A maga módján irtózatos bravúrt ért el Görögország azzal, hogy 24 százalékos labdabirtoklásból 10-szer is kapura lőtt, és két gólt szerzett. De a német páncélosról lepattant a kartács.

Ha igazak a hírek, akkor Löw feladja az eddigi taktikáját, és a széleken akarja rommá verni a görögöket: Podolski-Gomez-Müller ki, Reus-Klose-Schürrle be. Ebből a szempontból hasonló meccsre lehet számítani, mint a tegnapi volt. A csapatba bekerülő két játékos egészen más karakterű, mint a kimaradók, elsősorban a sebességkülönbség miatt. Löw nem akar a tökölés hibájába esni, Reus és Schürrle feladata az lesz, hogy labdátvétel után azonnal rávezessék a védőjükre a labdát, és vagy egyénileg fejezzék be a támadást (Robben), vagy a vonal felé rohanva megtalálják Klosét egy életerős beadással (mint ahogy Navas keresi Torrest).  Reusnak és Schürrlének az a nagy erénye, hogy ők – a zárójelben említett párhuzamokkal ellentétben – mindkét feladatra alkalmasak, tehát kétdimenziós szélsők, ami ellen jóval nehezebb védekezni is, mint amikor mindenki tudja, hogy végül Robben úgyis befelé fogja tolni.

Túl vagyunk az első A vs B csoport csörtén, és körülbelül azt kaptuk, amire számítani is lehetett: gyorsan, bő 15 perc játék után kijött a két csapat ereje és rutinja közötti szintkülönbség, ami aztán végig úgy is maradt. Annak ellenére, hogy csak tíz perccel a vége előtt jött a győztes gól, a továbbjutás kérdését illetően nem sok izgalom volt a meccsben, ami ugyanakkor még így is nézhető, szórakoztató és érdekes volt, elsősorban a formáját _állandósítani látszó Portugáliának köszönhetően, de valamennyire az egyenes kieséses szakaszra mindig megváltozó, sűrűbb és feszültebb hangulat is hozzátette ehhez a magáét. A portugálok elődöntősök, és – saját, meglehetősen pontatlannak bizonyult várakozásainkhoz képest fura ezt leírni, de – ez teljesen rendben van, mint ahogyan a csapatuk is.

A Facebook felvezetőben megkérdeztük, ki és mikor használta először a 'sexy football' kifejezést egy csapat játékát látva. Az esti meccs párosítását látva sanszos volt, hogy a portugálokkal kapcsolatban hangzott el, hiszen a csehek maximum Petra Nemcovát tudják felmutatni a témakörben, és bár ez sem kevés, nem ő, hanem a portugál Aranygeneráció nemzetközi bemutatkozása volt az, ami 1996-ban ennyire lenyűgözte a BBC szakkomentátorát, Ruud Gullitot. Akkor Luís Figo, Paulo Sousa, Rui Costa, Fernando Couto, Vitor Baía vitte a csapatot, egészen addig, míg nem találkoztak a csehekkel, és az instant legendával, Karel Poborskyval. Portugália – Csehország beharang - aki veszít, szanatóriumba kerül, és minden további tobásból kimarad. Ez itt már az árazás ideje: aki kiesik, arra azt mondják majd, na, tobábbküzdötték magukat a csoportból, de ennyi. A győztes viszont már mindenképp menő lesz: négybe jutott az Eb-n.

Az a klasszis, aki szar csapatból is ki tud tűnni. Így van ez a bíróknál is, hiszen például Kassai akkor lenne klasszis, ha 40 méterről behúzza a lest, vagy 38-ról bemondja, hogy egy fitymalebernyeggel áthaladt a gólvonalon a labda. De szerintem nem klasszis, csak jó. És most ártatlanul szívja meg.

Rövid poszt következik, ami szigorú magánvéleményt tartalmaz. Abcúg Uefa! Elolvasom »

Bár Platinit sem feltétlenül szeretjük, a pattogó, arrogáns kis francia két testhosszal veri a svájci maffiózót az eggyel nagyobb futballszervezetnél. Sokkal szimpatikusabb például, hogy nem a háttérből mozgatja a szálakat, zsarol, ellehetetlenít és végül vonogatja a vállát, hanem nyíltan csinálja. A 2016-os Európa-bajnokság helyszínének kijelölését eldöntő szavazás után például azt mondta a berzenkedő török szervezőknek (Franciaország 7-6-ra nyert a döntő körben, miután az olaszok kiestek, a norvég-svéd közös pályázat pedig visszalépett), hogy „majd rendezhettek Eb-t, ha török elnöke lesz az UEFA-nak”. Tessék, ez egyenes beszéd.

Ugyanakkor a 2016-os Európa-bajnoksággal nem az lesz a legnagyobb baj, hogy Franciaországban lesz – holott már volt ott kétszer is, sőt, egy vébét is elcsíptek 1998-ban – hiszen megvan az infrastruktúra, jók a stadionok, vannak szállodák, autópályák, és várhatóan nagy számban lesz képes befogadni a környező jelentős országok tömegekben érkező szurkolóit. Hanem az, hogy 24 csapat lesz.
Elolvasom »

Annyira könnyű a távolból leszólni azokat a válogatottakat, amelyek nem jutottak be az Európa-bajnokság negyeddöntőjébe, hogy nem is leszünk restek megtenni. 8 csapat csalódást okozott szurkolóinak, mert ki okkal, ki ok nélkül, de azért mindenki reménykedett, hogy továbbjutnak az adott csoportból. Hollandiától Írországig változó mértékű, de nagyjából állandó balfaszkodás jellemezte a kiesőket. Játékosok és edzők egyaránt felelősek, viszont pár dolgot mindenképpen szeretnénk kiemelni. Olyan hibák is akadtak, amelyeket mások már korábban elkövettek, de olyanok is, amikkel előre nem lehetett számolni, mert nem volt reális esélyük. A rendezvény végére hajlamosak leszünk elfelejteni ezeket, és akadt pár olyan arc is, akit a hazaküldött csapatokban szúrtunk ki. Nézzük azokat, akiknek idő előtt lefőtt a kávé.

Lement az első kör, hazahúz a resztli, marad az elit – bizonyítványosztás a csoportmeccsek után, nyilvánvalóan szubjektíve. Lássuk, hátulról előre, kik lettek az Eb-n köznevetség tárgyai, és kikre bólinthatunk elismerően akkor is, ha sokra nem mennek vele. Vitatható ítéletalkotás következik - kezdi Merlin91, a mai vendégszerzőnk.

Az Eb első nagy hulláma elérte a partot, már csak az a kérdés, követi-e egy másik, ami felmossa velünk a partot, vagy innentől csak a simára gyalult homokban gyönyörködhetünk majd. A zárókör tartogatta a legtöbb izgalmat, és bár az eredmények számos meglepetést hoztak, a játék színvonala elmaradt a várakozásoktól, a görög-orosz hozta a harmadik forduló csúcspontját. Az életükért küzdő lengyelekben harminc perc futball volt, a németek lehozták erőből, és a holland-portugál is inkább érdekes volt, mintsem izgalmas. A C-csoportban Casillas rövidre zárta a lehetséges dráma kérdését, az utolsó körben pedig ismét a videobíró ragadta magához a kezdeményezést. Külön pech, hogy ez pont a magyarokkal fordult elő.