A barátságos meccs olyan, mint egy vegetáriánus disznótor, hát hiszen hogy lehetne egy meccs barátságos, így aztán paradox természete miatt az abból levonandó vagy levonható következtetések sem érnek túl sokat. Puhl Sándor azt mondja a szünetben, hogy itt mindenki 2-3-4 gólos győzelmet várt, és hát attól messze vagyunk. Azt mondjuk nem tudom, ki várt 2-3-4 gólos győzelmet, de azt igen, hogy 2-3-4 egymást követő pontos passzt többen is, de az első félidőben még ez sem ment igazából, és ha a kilencven perc alatt többször változott is a meccs képe, összességében nagyon elégedettek lehetünk azzal, hogy találtunk egy gólt, és legalább ikszre kihoztuk ezt a részünkről roppant barátságos meccset.

A távolinak tűnő múltba vesztek az idők, amikor a szezon nyitányaként minden második magyar férfi elutazott Lothar főnökkel a Tatooin bolygóra, hogy a Langerhans-szigetek ligaválogatottja ellen öltse magára a címeres mezt. Szintúgy nem hívjuk ide a világ legjobbjait egy kis többletbevétel és más színű mezek kampányszerű eladása érdekében. Itt koncepció van a szerethetőség jegyében. Kérdés, hogy két bajnoki között, két nap alatt mit lehet gyakorolni egy válogatott edzőtáborában, de az nem kérdés, hogy nekünk szurkolóknak jól jön ez a meccs a sok száz között, amit egy-egy szezonban megnézhetünk. Ez ugyanis a válogatott, ami a kedvenc csapatunk. 18 órától a bolgárok ellen játszunk Győrben, akiknél már az is régen volt, hogy a múltjuk okán tartanak tőlük Európában. Gyengébbnek gondoljuk őket magunknál, de ez java részt annak köszönhető, hogy az új játékosaikat nem ismerjük, a régiek pedig kikoptak.

Ezt a posztot a szülinapra akartam elkészíteni, de sajnos mivel egy kisebb botanikus kert fejlődött ki a légutaimban az elmúlt hetekben, csak most jutottam el a megírásához. Egy új sorozat bemutatkozó darabját olvashatjátok, amelyben a futballtörténelem egy-egy kulcspillanatát vizsgáljuk meg abból a szempontból, hogy vajon mi minden változott volna meg azzal, ha másképpen alakul az a bizonyos szituáció. Az első poszt témája nem is lehet más, mint az NST születésének kiváltó oka, a walesi golfütők éjszakája, amely meglepő módon nem a két érintett csapat, a Liverpool és a Barcelona, hanem a Chelsea és Magyarország sorsának alakulását befolyásolta döntően.

Egészen szombat kora délutánig nem sok jelét láttam Milánóban, hogy itt akkor majd a bajnoki címről is döntő (egyébként messze nem döntő) derbi lesz este. A pénteki érkezéssel éppen a helyi karnevál csúcsába trafáltunk bele, állítólag egész héten erről szólt minden a városban, bár mi csak annyit tapasztaltunk, hogy minden csimota, és a bevállalósabb szülők is valamilyen jelmezbe préselték magukat, és így szállták meg a Dóm tér, vagyis a Piazza del Duomo környékét. Emellett mindenki ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy kilószámra szórja a konfettit a másik pofájába/hajába/szanaszét az utcán, de úgy, hogy bokáig lehetett gázolni benne. A zsibvásár jelleget dél-amerikai vendégmunkások erősítették, akik úgy tapadtak a turisták seggébe a lomjaikkal, mint Cannavaro a legszebb napjain.

Volt a grundon a köcsöggyerek, aki csak azért jött le (szarul) focizni, hogy villogtassa az új cuccait, meg a fasza bőrlasztiját. Aztán amikor beette a harmadik bőrt, vagy nem jött össze neki valami, fogta a zsugát, és hazament. Tönkretette a játékunkat.

Pontosan ugyanezt tette a Milan-Juventusszal Taglivento, illetve nem is a spori (aki a mezőnyben igazából nem dolgozott rosszul), hanem a faszkalap partjelzője, aki az összes téves ítéletért felelős. Az ő kapujába esett Muntari és Matri meg nem adott gólja, ő nem vette észre Mexes ütését, ő állt ott a barom arcával, és rontotta el azt a meccset, amit mindkét tábor (és mindenki, akit érdekel az olasz futball) reszketve várt. Most viszont nem erről lesz szó. Elolvasom »

Ahogy a páneurópai beharangban is megemlíttetett, elég nívós kínálat sodródott össze erre a hétvégére, a Ligue 1 rögtön három olyan meccsel jelentkezik, ahol komoly impulzusok érik a bajnoki hajrá alakulását. Az élboly - ha eddig nem lett volna tiszta - tovább kristályosodhat, ehhez kéne mondjuk egy lyoni iksz, egy Bordeaux-bravúr vagy az, hogy a címvédő zakózzon Rennes-ben.

Mindkét játéknapon lesz csúcsesemény, a szombati Lyon-PSG azonban mindent visz: Ancelotti szerkezeti rajongásával saját magát hozza kényszerhelyzetbe, de neki legalább fix a munkahelye, Rémi Garde pozíciója sokak szerint csak a BL-hely megszerzésével tűnik menthetőnek - vagy még azzal sem. Az OM Brestbe megy, a Sochaux tönkremegy.

Bőrülés, tolatóradar, 16 éves maláj kurvák szarvasgombával töltött őzgerinccel, meg persze Milan-Juventus csúcsrangadó következik. A 25. giornata legfontosabb eseménye szombat estétől nem közvetlenül dönt a bajnoki címről, csak a rajtpozíciókat határozza meg az utolsó három hónaphoz, ellenben valakinek csúnyán kitörhet a nyaka Nápolyban, ahol szintén rangadót rendeznek: két olasz BL-csapat találkozik.

Alábbi beharangozónk elsősorban a csúcsrangadóval foglalkozik, és azt boncolgatja, ha valóban nem játszik Boateng, vajon bevállalja-e Allegri hazai pályán, hogy kevlárbevonatú vasbetonnal falazza be a kapuját. Kinél lesz a labda azok közül, akik nagyon szeretik, ha náluk van? Ki diktálja a tempót azok közül, akik diktálni szeretik? Ki tudja meglepni a másikat? Elöljáróban csak annyit: fingunk nincs. A többi alább. Elolvasom »

Úgy döntöttünk, hogy amíg CéRonaldo gólt lő, addig mi sem hagyjuk abba a páneurópai kezdeményezésünket, így ismét egy monstre beharangozót olvashattok. A múlt heti pótlások után a sérültek felépültek, és mindenki megtalálta a helyét a csapatban, vagyis a legerősebb keretünkkel vágunk neki az év nyolcadik hétvégéjének. Rangadó pedig annyi lesz, hogy logisztikai szakértő szükséges, hogy semmiről se maradjunk le. Nehéz eldönteni, hogy a Bayern-Schalke, az Arsenal-Spurs, a Lyon-PSG, az Atletico-Barca vagy a Milan-Juve bír-e nagyobb téttel. És akkor a kisebb derbiket (Rayo-Real, QPR-Fulham), és holmi Napoli-Intereket, meg Valencia-Sevillákat nem is említettük.

Ami fontos a hétvége focijával kapcsolatban, azt lapozás után megtalálod a héten ötévessé vált blog szerzőitől.

Hisszük, valljuk, tudjuk, hogy a tosztaózás után is van élet. Még véletlenül sem szeretnénk azt sugallni, hogy meguntuk azt a játékot, de egy focibuzi közegbe mindig kellenek új impulzusok (már, ha értitek mire gondolok). A feladat pofon egyszerű, vé'gy egy játékost a pályáról, vagy az emlékeidből, és a nevét rejtsd el egy értelmes magyar mondatban. A játéknak még nincs neve, pedig nálunk kicsit nagyobb emberek kezdték el játszani a múlt század elején. Karinthy-éknak anno sikerült elrejteni Kosztolányit: "Jó itt a (sör) koszt, ó lány, ide zsörtölődés nélkül jöhet az ember" és Csokonait is: "Nem is tudod, hogy milyen jó a csók, ó naiv ítész, mi hájjal kenegetnek"

Nekünk pár hete kattant be, amikor egy Barca (Pálfy István) és egy Inter (Hoffer Miki) drukker kezdett elmélyülni a problémában. Aztán onnantól már mi is komolyan vettük, amikor az interestől Dzsudzsákra érkezett pazar megoldás. Lapozás után egy Roma-Inter meccsnézés termése, és az azután elszabaduló pokol.

Felgyorsult a dolgok menete az EL-ben is és ez nem csak azért jó, mert sűríteni tudom a munkahelyi góltotót a csütörtöki meccsekkel, hanem azért is, mert lassan kipörögnek a nem ide valók és körvonalazódik azon csapatok köre, akikből tényleg kupagyőztes válhat. Elég nehezen jósolható első kör után a visszavágók jóval simábbnak látszanak, itt-ott még többgólos győzelem, kiütés is elképzelhető. A címvédő után a másik tavalyi finalista is befejezi, akárcsak az Ajax, a Stoke vagy a két olasz. Megyeri nincs, de Roliért lehet szorítani, sőt, az Anderlechttel együtt három belga banda is a következő mezőre léphet. Ágrajzot igénylő jóslatok.

"József Attila a magyar irodalom fontos alakja. Novellákat és drámákat írt. A tizenkilencedik században alkotott. Jellemző rá a naturalizmus, fő témája a puszta, mert ott született. Fontosabb művei A kőszívű ember fiai és Az új földesúr..."

Egy vizsga gyakorlatilag maradéktalan átirata, valahonnan a 21. század első feléből. Elszigetelt jelenség, talán még nevetségesnek is mondható, de épp elég ahhoz, hogy nekivágjunk az örök dilemmának: megtudni, mi marad meg? Belőlünk is csak annyi marad, mint szegény költőből a bizottság előtt?

Az NST rendkívül gazdag hagyományokkal bíró össznépi képzettársítós játékára sajnos már csak búsongó nosztalgiával emlékezünk vissza, valahol a kettős rangadók megszűnése és Farkas Jancsiék korszakának elmúlása miatt érzett világfájdalom között félúton, miközben üveges tekintettel bámuljuk a kihűlt pacalt, és reményvesztetten szorongatjuk utolsó fröccsünket. A születésnap viszont az ünneplés és a búfelejtés ideje, és ez remek alkalmat szolgáltat arra, hogy feltámasszuk ezt a szép tradíciót – igaz, rendhagyó formában. Hajtás után szabad az asszociáció.

Hát akkor ötödször is Boldog Születésnapot NST! Igen, tudjuk, hogy tegnap volt, de a BL miatt inkább áttoltuk mára, és nem is baj, hogy így tettünk, mert már nem akarunk olyan szülinapi posztáradatot, mint korábban. Ma is lesz jó sok bejegyzés, minden szerző tol valamit, csak a tegnapi meccsek posztjára áhítozók maradnak kicsit szárazon.

Tegnap egy pánnépsport meeting keretén belül újra megtörtént az, ami már egy korábbi (az első) népsportos találkozón: az asztaltól, ahol ültem, két tévére is ráláttam, az egyiken az Intert verték, a másikon a Bayernt (akkor két Szuperkupa volt egyszerre). A dolog örömteli tartalma mellett egy ilyen esemény csak azért gázos, mert ha két meccset nézel egyszerre, egyiket sem látod igazán. Úgyhogy az alábbi poszt sem erről a két meccsről szól igazából, hanem sokkal inkább egy idén egyre aktuálisabbá váló kérdéskörről.  Elolvasom »

Amikor az ember az esti meccsre, meccsekre gondol, általában tudatában vannak annak, hogy a mérkőző felek milyen eredményeket érte el az elmúlt időszakban. Azt is tudja nagyjából, hogy mely játékosok sérültek, kik vannak jó vagy éppen rossz formában. Legalább halvány képet arról is kap, hogy az edző és a játékosok között épen milyen a viszony, és úgy általában véve milyen a klub körül uralkodó hangulat. Statisztikai mutatók, nyilatkozatok állnak rendelkezésre, ugyanakkor nagyon nehéz ezeket úgy értelmezni, hogy egy konkrét másik csapattal szemben mihez vezethetnek az előjelek, a fentiekben taglalt ismeretek. Bizonyos állítások beigazolódnak, mások pedig cáfolatot nyernek, hiszen mégis pillanatok, egyéni megoldások változtatnak az adott meccsre elképzelt „rendszeren” Nehéz figyelmen kívül hagyni a tudományos értelemben vett taktikát is, hiszen bonyolult stratégiai játékként is fel lehet fogni egy találkozót. A Bajnokok Ligája különlegességét az adja, hogy ebben a sorozatban játékosok, csapatok, edzők képesek attól eltérően viselkedni amit a bajnoki meccseken mutatnak. A ma esti Basel-Bayern és Marseille-Inter előtt megpróbálunk a rendelkezésre álló információk alapján képet alkotni arról, hogy mi történhet. Tendenciákat keresünk, és a tegnap esti hangulatot reméljük.

Annál, hogy nagy valószínűséggel nem lesz angol csapat a legjobb nyolc között, csak az a meglepőbb, hogy erről elsősorban az olaszok tehetnek. A lesajnált, 2008 óta csak rugdosott olaszok. Ez persze nem jelenti azt, hogy egycsapásra megoldódtak volna a Calcio problémái, azt viszont igen, hogy amíg a Serie A felfújta az arcát, hogy szép lassan kimásszon a szarból, mint rossz tanuló a félévi hajrá előtt, addig a Premier League egyfajta paradigmaváltáson megy, mehet keresztül. A MU kizárólag magának köszönheti a bukót, a Pool már jó ideje nem igazán tényező, az Arsenal helyzetét pedig mindenki ismeri, mert a fő kórképet tekintve ez volt a helyzet három évvel ezelőtt is. A Chelsea hihetetlenül masszív vázszerkezete idő közben elvásott, az öregek túl öregek, a fiatalok meg túl fiatalok – beleértve Villas-Boast is. Ettől még a Napoli vagy a Milan érdeme egy centivel sem kisebb, hiszen nemcsak felvonultatták minden egyes erősségüket, de gyakorlatilag tökéletesen tették azt. Tegnap már foci volt, dráma, feszültség, igazi BL-szagot sodort felénk a szél, 93. perces egyenlítéssel, nagy egyéni hibákkal, megvillanó, majd elbukó Chelsea-vel, és egy forrongó Nápollyal.

Ahhoz, hogy tőlünk távol álló embereket teljes egészében méltányolhassunk vagy elutasíthassunk, elég, ha tisztában vagyunk céljaikkal.

FRIEDRICH NIETZSCHE

A fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedést okoz. És a szenvedések soká tartanak. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó, recsegő, ritmusos lármájával áthatol mindenen, és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye, s amit ők élnek, az maga az élés.

CSÁTH GÉZA: ÓPIUM

Parancsod olyan gyönyörnek tekintem,
hogy itt későnek tetszenék a kész

DANTE ALIGHIERI: ISTENI SZÍNJÁTÉK
(Babits Mihály fordítása)

Megrendítő és a liga ismert tartományain belül egyelőre értelmezhetetlen vereséget szenvedett a címvédő a nagyon magára találó Bordeaux-tól, ez pedig igen rossz hír az atlanti térfélre látogató Lyon számára. Az OM-nek is megvan a maga baja Rémy sérülésével, de a fivérek visszatérésével azért mégsem tűnik olyan ördögtől valónak az előnyszerzés gondolata a hitványság különböző szintjei közt hullámzó Inter ellen. Ragyogó alsóházi pofavizitekre is sor kerül, melyeket csak a Montpellier vélhetően eredményes párizsi fellépése - vigyázat, szuperrangadó! - homályosíthat el.

Múlt heti visszatérésünk után, bizonyítandó a beharangozó kedvünk újbóli megtalálását, alább olvashatjátok meglátásainkat, tippjeinket páneurópa fontosabb hétvégi meccseivel kapcsolatban. Összefogtunk és keresztül-kasul pótoltuk egymást, hogy létrejöjjön a  beharang, de a lényeg úgy is az, hogy mindenki nézzen minél több focit a hétvégén. Skóciában a csapatok felétől levontak 10 pontot, így bajnokot avatunk. Az olasz bajnokság rangadóját Firenzében, míg a bundásét Hamburgban rendezik. a franciáknál az első kettő, a spanyoloknál pedig a második kettő boldogítja egymást. Az angolok a hétközi Európa Liga után, hétvégén a FA Kupa küzdelmeire koncentrálnak, amit mi is a helyén kezelünk.

Laza játéknap következik, amit az is bizonyít, hogy már pénteken kikerül a beharang, hiszen a forduló egyetlen rangadóját már ma megrendezik Firenzében (a Napoli jövő heti BL-meccse miatt). Ezen kívül újabb önbizalomfröccsöt dönt le a Milan Cesenában, megint vért izzad egy alsóházi csapat ellen a Juventus, de nyerni fog az Inter a Bologna ellen, és a Roma is lezúzza a Parmát.

Fontos lehet még a Palermo-Lazio is, ahol a kiváló hazai mérleggel rendelkező szicíliaiak az EL-bukást pihegő rómaiakat fogják egy kicsivel távolabb rugdalni idei álmaiktól, és persze a nem is lenne igazi Serie A-forduló, ha nem lenne benne egy gyanús meglepetés: ezt a ma este már EL-meccset játszó Udinese szolgáltatja azzal, hogy nem tudja legyőzni hazai pályán a Cagliarit. Hát, lássuk. Elolvasom »

Érdekes az a hangulat, amit érzékelünk a sajtóból az Európa Liga kapcsán. Szakvezetők, játékosok, szurkolók nem ritkán úgy magyarázzák az ebben való részvételt, mint valami állatoktól elkapható nemi betegséget. Enyhébben fogalmazva, azt tapasztaljuk, hogy a kisebbik európai kupa résztvevői legalábbis igyekeznek megnyugtatni szurkolóikat, hogy azért igenis fognak futballozni. Míg a Bajnokok Ligáját senki nem kérdőjelezi meg ilyen szempontból, az EL kapcsán sokakban felmerül a kérdés, hogy melyik csapatot mi ösztönzi arra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a kupában való sikeres szereplés érdekében. A megmaradt 32 csapat és annak játékosai különféle klubszintű és egyéni motivációkkal állnak a tavaszi folytatáshoz. Beharangozandó a mai mérkőzéseket, azt kíséreltük meg összegyűjteni, hogy bennünket mi érdekel ebből az egészből. Nagy horderejű következtetéseket nem szándékoztunk levonni és nem is magyarázzuk meg magunknak, hogy miért nézzük,  mert ezek nélkül is valóban van jó néhány figyelemreméltó dolog. Tapasztalatszerzés, figyelemfelkeltés, feledtetés és presztízs a választék legjava.