A focidrukker-állat nehezen körüljárható lény, ugyanis élőhelyét, táplálkozását, testalkatát és a világról alkotott nézeteit tekintve rendkívül sokrétű. Százéves egyedfejlődésének során annyi alfaja jött létre, hogy e szövevényes halmazt átjárni szinte lehetetlen. A világ egyik legnépszerűbb sportjával táplálkozik, azaz halála csak a foci esetleges megszűnésével következhet majd be, de akkor meg átnyergel valami más kényszeres pótcselekvés imádására. Fő tevékenysége a szurkolás. Csapat és/vagy kedvenc focista kiválasztása után mélységes áhítatba mélyedve bálványozza a szeretetteket, és szurkol. Ilyenkor nem érdemes elvárni tőle más értelmes elfoglaltságot vagy bárminemű használható gondolatmenetet - kezdi az NST-n pusztai_zseniként ismert kommentelő, aka Moldován Tünde vendégposztja (melyet igen köszönünk), majd emígyen folytatja.

Azért is nehéz még leírni, mert gyakorta nehéz eldönteni róla, hogy szerethető-e, avagy utálatos. Képes angyalként viselkedni, amikor ugyanannak drukkolsz, mint ő, de képes arra, hogy egy szóval, egy tekintettel megsemmisítsen, ha nem osztod a véleményét. A focidrukker-állatnak alapjáraton rosszul húztak meg az agyában egy-két csavart, de ha nem értesz vele egyet, akkor szörnyeteggé válik. Olyankor eltűnik az angyal, s az Antikrisztus hangján megszólalva tiporja sárba társai vagy ellenségei önérzetét. Itt meg kell állnunk egy pillanatra: a focidrukker-állat képtelen különbséget tenni az ellenfél és ellenség szavak között. A másik csapat nem ellenfél, már nem nemes küzdelem folyik, hanem harc és háború, ott meg csak ellenség van.

Életmódjáról elmondható, hogy legtöbbször falkába verődve szurkol. Ha esetleg magányosan kényszerül e tevékenység gyakorlására, a falka-érzés akkor is rendkívül fontos neki az önmeghatározás miatt. Ilyenkor érzi, hogy tartozik valahová, és valójában eggyé válik azzal a csapattal, amelyiknek drukkol. Ezért sem tudja elválasztani magát tőlük, azonosítja saját magát a pályán futkosókkal, és úgy beszél, hogy „mekkora gólt rúgtunk” vagy „micsoda helyzetet hagytunk ki”. Ne kezeljük ezt idegesítő és elmeháborodott szokásként. Nyilvánvaló, hogy tudja, ő nincs a pályán, de gondolatban már rég szaggatja magáról a mezt százezer ember előtt. A gyakorlatlan drukker sokszor érkezik másnap a munkahelyére az előző napi üvöltözéstől rekedten, csapzottan. Mire megedződik, már a hangszálai is bírni fogják. Meccs közben általában nem bír magával, és félelmetes hangerővel szidja a bírót, az ellenséget, az éppen labdát veszítő játékost, néha a jóistent. Van, hogy a tettlegességtől sem riad vissza. Olyankor vigyázzunk, hogy semmiképpen se kerüljünk a repülő székek útjába, és lehetőleg azt se hagyjuk, hogy a mi kezünket szorongassa a focidrukker. Sebesülések keletkezhetnek belőle.

Élőhelye változatos: legtöbbször stadionokban foglal helyet, de kedveli még a füstös, állott levegőjű pubokat, kocsmákat is. Esetleg szóba jöhet a fotel, kanapé a nappaliban. Az időjárás viszontagságait jól tűri. Legyen bármekkora hideg vagy eső, ő félmeztelen testét mutogatja, s feje fölött pörgeti átizzadt pólóját, ezzel is jelezve, hogy bármit megtenne a csapatért. Ha kell, még hülyét is csinál magából.

Táplálkozása kissé egyoldalú: szotyi, tökmag, sós, pörkölt földimogyoró, chips alkotja, de sörrel is beéri. Néha töményet is fogyaszt. Akkor kimondottan veszélyessé válik. Egyrészt mert agresszív lehet, másrészt meg lehetetlen lelőni, és olthatatlan vágyat érez aziránt, hogy a meccs minden egyes momentumát kommentálja. Olyankor rettentően idegesítő, a többiek pedig néha kirúgják alóla a széket.

Testalkatilag nem lehet konkrét csoportba besorolni. Egy közös jellemző felfedezhető, bár ebben is akadnak kivételek: a sörhas. A gyakori fogyasztás miatt megereszkedett pocakot visel, valamint korsóemelő-izmot is növeszt. Ám testére egészen különleges ruhadarabokat húz. Legkedveltebb szórakozása, hogy kedvenc csapatának – hol a legújabb, hol pedig agyonmosott, kopott számozású Rivaldo-feliratú – mezében feszít. Télen (és nyáron) a hősök színeivel és címerével ellátott sálat visel; a stadionban a himnusz alatt áhítatosan tartja a magasba (legtöbbször fejjel lefelé). További kiegészítői: sapka, kitűző, táska. A legelvetemültebbek ezeket különböző csapatok színeiből állítják össze.

Szaporodása: mivel főemlős, szaporodásáról semmi különlegeset nem lehet elmondani. Születését általában egy-egy felkapott csapat népszerűségéhez köthetjük. Ha igazi drukker, akkor nem halálozik el ama csapat mélyrepülését követően, hanem keres magának másikat, avagy kitart.

A focidrukker-állat faj több kisebb fajtára bontható. Ezek színes egyéniségeket és csoportokat takarnak, egy közös van bennük: szurkolás nélkül nem tudnak élni.

Nagy öreg: múltba révedő tekintettel gondol vissza Puskásra, Kubalára, Pelére és Maradonára. Mozgása már lelassult, a modern focit már nem érti, és nem is akarja megérteni. Az évszázad mérkőzésén kívül más nem érdekli; órákon át képes magyarázni a dicsőséges 6-3-on alkalmazott taktikát; Puskás visszahúzós csele pedig az örök orgazmus neki. Nehéz vele szót érteni, kezdődő szenilitás jelei vehetők észre rajta.

Úriember: az ellenfelet mindig tiszteli, ama ritka kivétel, amelyik sosem tekint senkit ellenségnek. Nem üvölt, nem csapkod, egy korsó sör mellett elvan. Ha győz a csapata, békés elégedettséget érez, ha veszít, gratulál az ellenfélnek. Nem valami izgalmas állat.

Vallásos: teljesen elmebeteg. Xavi-mezben alszik; Ronaldinho miatt tetetett fel fogszabályozót; kedvenc inge rózsaszínű – Cristiano Ronaldo után szabadon; a hajviselete pedig követi David Beckham frizurájának alakulását. Betéve tudja a focitörténelem minden fordulópontját, és google nélkül felsorolja a labdarúgó-világbajnokságok gólkirályait. Az Aranylabdás focistákra is emlékszik. Lehetetlen zavarba hozni, fejből írja a focilexikonokat.

Divatdrukker: a majomalkatúak alrendjébe tartozó kreálmány. Nem valódi drukker-állat, csak követi az éppen aktuális trendet. Mindig annak drukkol, aki akkoriban a legsikeresebb, legelismertebb csapat. Ez összefügg sikerorientált személyiségével, ugyanis úgy gondolja, hogy az a legbiztonságosabb, ha a legesélyesebbért szorít, így valószínűleg ritkábban éri csalódás. Nem ismeri „kedvenc” csapatának játékosait, hellyel-közzel megjegyezte a sztárok nevét. Ha rosszabbul megy a csapatnak, átpártol máshová. Gyakorta érik szóbeli atrocitások, néha meg is verik. Olyankor kiábrándul a fociból, és bunkónak tart mindenkit, aki szereti e szép sportágat. A drukker-állat létszámához képest indokolatlanul nagy mennyiségben fellelhető a világban.

Áldrukker: nem ért a fociból túl sok mindent, de látja, hogy népszerű elfoglaltság, ezért nézi. Néha hozzá is szól a látottakhoz, de akkor is hülyeségeket. A divatdrukker közeli rokona, legtöbbször lenyomják, így alig észrevehető. A szakirodalom is alig szól róla, száma elenyésző.

Intellektuális drukker: a labdarúgás misztériumát nem érzelmi, sokkal inkább szellemi alapon közelíti meg. Elmélkedik a focisták mentális motivációiról, a labdarúgás szociológiájáról, képes tanulmányokat írni a drukkolás mikéntjéről. Rendkívül elvetemült figura, legtöbbször elbeszél a felhevült, érzelmektől megbolydult szurkoló mellett, sosem értik meg egymást. Minden mérkőzést racionális tisztánlátással szemlél. Valójában nem érzi, hogy a drukkernek mit jelent a foci.

További alfajai vannak, úgy, mint a politizáló drukker, aki paranoiás indíttatásból még egy szögletrúgásba is politikai koncepciókat lát. Nála nincsenek bajnokok, minden csapat kizárólag csalással és bundával nyer, melyet a FIFA és az UEFA fundált ki közösen, és a világ háta mögött megbeszélte azt a CIA-vel; és még arra is rávette az ENSZ-t, hogy az Unesco világörökség kincsévé válassza a Calciopolit. Imádja az összeesküvés-elméleteket. Olykor annyira meggyőző, hogy a normális drukkereket is megfertőzi. Veszélyes állat, ne álljunk vele szóba! Ide tartozik még a nyugdíjas drukker, ki megszokásból nézi a focit, és már az élettől sem vár túl sokat, így ráér kiagyalni ugyancsak mélyértelmű, a világot át- meg átszövő eszméit. Szoros kapcsolatban áll a politizáló drukkerrel, a kettő gyakorta ötvöződik egy személyben.

B-közepes: teljesen őrült. Szócsővel vagy kihangosítóval felszerelkezve rázza magát a kerítéseken, keresetlen szavakkal emlegeti az összes jelenlévő családfáját (lásd még kurvaanyázás). Kreativitása határtalan, ha arról van szó, hogy verset kell faragni a csapat érdekében. A stadion tőle zeng, a himnuszt könnybe lábadt szemmel és elszoruló torokkal rebegi. Csapatát mindenhová követi, nélküle nem rendeznek meccset. Ha ő beteg, a fordulót is elnapolják. Alfaja a huligán, amely állat kizárólag azért jár focimeccsre, hogy aztán lebonthassa a stadiont; megdobálhassa az ellenfél csapatának buszát; felszedje az utcaköveket; tettleg bántalmazhassa az ellendrukkereket. Ha sikerül azonosítani, kitiltják a stadionokból. Olyankor tévészékházak megrohanásával vezeti le a feszültséget.

Berohanó drukker: rendkívül exhibicionista fajta. Kedvelt szórakozása, hogy – néha meztelenül – berohan meccs közben a pályára, beleveti magát a kapuba. Néha egy-egy játékos arcába vág sálat, ezt-azt; máskor csak kezet akar fogni valamelyikükkel. Újabban karateedzést kíván tartani a pályán. Általában tragikus véget ér, a biztonságiak a kamerák kereszttüzéből elhurcolva a játékoskijáróban jól elverik.

Fotellakó drukker: meccsekre nem jár, a labdarúgásnak csak nagyon kicsi szeletével foglalkozik, mégis úgy érzi, többet tud bárkinél e nemes játékról. Sörrel a kezében okoskodik, észérvekkel lehetetlen meggyőzni. Mióta a net begyűrűzött az otthonába, fórumokon és sportblogokon osztja az észt a kocsma helyett. Legagresszívebb alfaja a sztáredző. Ő mindig jobban tudja, saját otthonából képes megállapítani a legmenőbb klubok belső ügyeit. Bennfentesebb, mint a klub elnöke, többet tud a klub gazdasági helyzetéről, mint az igazgató. Ő sokkal jobban fel tudná dobni a csapat játékát egy-egy jól elhelyezett cserével, mint a világ legjobb edzői. Alkalmi szövetségi kapitányként is funkcionál. Szilárd elvei vannak, lehetetlen eltántorítani tőlük. Csökönyös, betonfejű, humora nulla. Ő látja az összefüggéseket, jósolni is tud. Ő mindig megmondja (és ezt sosem felejti el közölni meccsek után „ugye én megmondtam” felkiáltásokkal), de legtöbbször nincs igaza. Ha szembesítik saját ostobaságával, funkcionális analfabétává, illetve szelektív hallásúvá válik. Kizárólag a saját elméleteit igazoló tényeket veszi észre. Vitába szállni vele hasztalan. Sose tegyük, mert belebolondulunk!

Drukkernő: a nőnemű drukker lelkivilágának megértéséhez el kell fogadnunk, hogy a drukkernő érzelmei elsősorban a férfinak szólnak, nem pedig a focistának. Az ő tevékenységét nem a falkához való kötődés vezérli, hanem a falkavezér bálványozása. A drukkernő ennélfogva nem a csapatot imádja, hanem azt, aki a legjobb, legerősebb, legszebb, legleg. Ez ösztönszerű, de a többiek ezt úgy értelmezik, hogy a drukkernő csak a jópasikat veszi észre. Valójában ő a falkavezért veszi észre, a játék csodálata csak ezután következhet. Nagyon nehezen tud elvonatkoztatni kislányos vágyaitól. Leghasznosabb a drukkernőben az, hogy nem kell neki órákig magyarázni, miért olyan jó a haverokkal leugrani egy pubba meccset nézni, mert ő is ott ül sörrel a kezében. Általában mértéktartó, de azért képes ő is a családfakutatásra. Ismeri a lesszabályt. Nem érdemes gúnyolódni vele, mert többet tud, mint gondolnánk.

A focidrukker-állat csodálatos lény. Csak tudni kell vele bánni.