Volt egy fogadásom, hogy képes vagyok olyan PL-posztot írni Karácsonykor, amelyik legalább négyszáz kommentet számlál. Ezzel meg is volnánk, köszi mindenkinek a közreműködést (kacsint). Az élet ellenben nem áll meg, így máris robogunk tovább, hiszen nyakunkon a bajnokság félideje. A topcsapatok jelentős része betlizett az ünnepek alatti első fordulóban, így talán még komolyabb küzdelmek várhatóak a hétvégi/évvégi fordulóban.

Lapozás után csemegézünk a tizennyolcadik forduló hőseiből, és előretekintünk a két naptári évet érintő fordulóra. Azonban mindenekelőtt az én meakulpám.
Elolvasom »

Általában Karácsonykor egy posztban a bejgli, az ajándék, a csillagszóró szavak szoktak dominálni, most azonban a rasszizmus, a nigger és az eltiltás kerül előtérbe, mert nem tudunk szó nélkül elmenni Suarez elkaszálása mellett. Az FA döntése – pár kivételtől eltekintve – az egész futballtársadalmat ledöbbentette, és nehezen emészti meg a nyolcmeccses eltiltás tényét.

Lapozás után mi is padlót fogunk, gátlástalanul ekézzük az FA-t, majd leadjuk tippjeinket, jelezve, hogy máris újabb forduló jön a Premier League-ben.

Ilyenkor év végén tele a padlás jókívánságokkal, sajnos nagy részük csupán udvariasságból, rutinból hangzik el. Gépies üdvözletek az üzletfeleknek, körsmsben továbbküldött, elcsépelt versikék a barátoknak, fáradtan elhadart sablonmondatok a családnak: _rohanó világunkban_ egyre ritkább a szívből mondott, komolyan gondolt jókívánság. Ezt az űrt próbáljuk most betölteni az NST-olvasók életében, három kedves kis videóval, melyek mind a karácsony igazi üzenetét közvetítik felénk.

A 2011-es évben valószínűleg az alábbi edzőfejedelmek voltak a legtöbbször megemlítve / dicsőítve / kritizálva / tetemre hívva a Népstadion posztjaiban és kommentjei között. Most jó példát mutatva, az ünnepek szellemiségétől átitatva félretették ellentéteiket és sérelmeiket, hogy egy közös klip erejéig összeálljanak, és szebbé, boldogabbá, vidámabbá tegyék mindannyiunk karácsonyát, kezdjünk hát ezzel.

Mostanában kaptam egy csomó emailt, de senki sem kérdezte, hogy hogyan kellene meccset nézni. Ettől függetlenül elmondom, mert tudom. Mások is tudják. Aki viszont mostanában kezdené, annak itt lesz néhány tanács annak érdekében, hogy nehogy rosszul nézzen meccset. Az alábbiakban igyekszem példákon keresztül bemutatni, hogy errefelé hogyan nézünk meccset. Nem lesz hiány összefüggésekben és abban sem, hogy ki-ki magára ismerhet, vagy éppenséggel rácsodálkozhat egy-egy eddig elkerült motívumra, ami minden bizonnyal létezik, csak rutin kell a felismeréséhez. A játékrendszerek nincsenek mondás pedig egy kétélű fegyver, ami egy szurkoló kezében akár jól is állhat, de egy edző kezében elég bizonytalan és maga felé is fordulhat, ha nem figyel oda eléggé. Szerencsére ezzel a magyar edzői kar nagy része is tisztában van, hiszen tanulják. A továbbiakban szakirodalom jön és az, hogy mit csinálj meccsnézés közben.

Nem akarok senkit tanítani, hogyan kell futballmeccset nézni vagy elemezni, de már egy jó ideje hetente kapok e-maileket, amelyek a Mágnestáblák hátterét firtatják. Látszik, hogy sok mindenkit érdekel a meccsek taktikai háttere, a vélelmezett edzői utasítások, és a két csapat játékrendszerének ok-okozati összefüggései, vagy éppen egymásra gyakorolt hatása. Mindenkinek válaszoltam, aki ez iránt érdeklődött, de mostanra karfiollá aszalódott a fejem, egyszerűbbnek látom ezt egy posztba önteni, mint 64. alkalommal is megírnom a mailt, meg aztán talán többekhez is eljuthat így. Akiket mindez érdekel, tovább után találnak egy összefoglalót azokról a könyvekről és forrásokról, amelyekről én tudok és ismerek, és amelyekből tanulni lehet. Ez nyilvánvalóan nem az abszolút igazság útja lesz, de érdekességnek talán megteszi, és lesz, aki valóban elolvassa valamelyik könyvet, és remélhetőleg menthetetlenül a Mágnestáblák vonzásába kerül.

A semleges és a semlegtelen szurkolók nagy többsége is hatalmasat fújtatott a megkönnyebbüléstől, amikor augusztusban Francesc Fabregas i Soler gyermekkori szerelméhez, az FC Barcelonához igazolt vissza. Az Arsenal-Fabregas-Barcelona szerelmi háromszög története az utóbbi két évben olyan követhetetlen és unalmas regényfolyammá vált, amiben már az elején tudni lehet, mi lesz a vége, az író mégis több száz oldalon keresztül kavarja és kenegeti a kakit, addig, amíg már sem ő, sem a frusztrált olvasó sem tudja, miről is szól ez az egész. Nem valószínű, hogy bárkinek is lenne kedve újra fellapozni ezt a nyomasztó történetet, nekünk sincs, csak éppen belepillantunk, hogy egy rövid epilógust biggyesszünk az utolsó fejezet mögé, mintegy tanulságféleképpen.

Nagy érdeklődésre aligha tart számot, de az imént készültem el a holnapi év- és kollégabúcsúztatóra szánt édességgel és fülig masszában, szurtosan, enyhén görnyedt testtartással is csak az járt a fejemben, hogy több rangadót nem ajánlok be, mert úgyis hitvány lesz mind. A rum a pukkancs Valbuenát juttatta eszembe, a keksz-kakaó arány helyes megválasztása közben pedig azon is elrévedtem, hogy ha Ajaccio-drukker lennék, a tavasz mind a tizenkilenc beharangjában összefogásra szólítanám fel a népet a szigetlakókért, mert féltávnál kiesőt fixre venni már egyszerűen kellemetlen, három év alatt beleuntam. Ha minden tippem valóra válik, a négyfős élboly azonos pontszámmal fordul a tavaszra, újraértelmezve ezzel a "szoros bajnokság" jelzős szerkezetet.

Érdekes végigtekinteni az első forduló párosításain, és elképzelni, milyen lenne, ha a meccseket tényleg az első fordulók formáiban játszanák le. Mondjuk az Intert fecnikre kontrázná a Lecce, a Milan meg egy 90. perces Boateng-góllal mentene pontot Szardínián. A Roma is kiszívna Bolognában, és ami a legfontosabb, talán a Juventus is Udinében.

Nem kérdés, a formák alapján az ősz legnagyobb rangadója lesz az Udinese-Juventus, amit nem is rendezhetnének meg jobbkor, mint az utolsó idei fordulóban. A tét összefoglalva: aki nyer, az valószínűleg őszi első, döntetlennél a Milannal kezdődik majd a tabella január elején. Meg az is lehet, hogy nem. Elolvasom »

December 23, 24, 25, 28 és 29, már csak ezeken a napokon nem játszanak angol bajnokikat idén, de 2012 első négy napja is PL-teljes lesz, így igazán nem panaszkodhatnak a világ legjobb labdarúgó-bajnokságának szerelmesei. Ennek megfelelően, az ünnepek alatt fordulónkét jelentkezünk posztokkal, amelyek nem biztos, hogy minden egyes alkalommal megütik egy beharangozó szintjét, és azt sem garantáljuk, hogy komolyságukban vetekedni fognak az ÉS aktuális számával, de szépen beosztva, igyekszünk minden lényeges témát körbejárni.

Lapozás után a tizenhetedik fordulóra tekintünk, és elsősorban azoknak a csapatoknak a sűrű programját vizsgáljuk, akiknek simán alakulhat úgy, hogy jövőre a Birmingham lesz a legnehezebb ellenfelük, ami azt is jelenti egyben, hogy negyvenhat meccsel számolhatnak a következő szezonban.

Aki azt hiszi, hogy ez az írás is a Barcelonáról fog szólni, az csak annyiban téved, hogy nem. Közük van hozzá, de egy régi világ eltűnéséről, egy ősi kultúra múltba zuhanásáról jutottak eszünkbe dolgok. Egy tünetegyüttes elemei közül válogatunk, amelyek olyan kórt okoznak, amelyből nem látjuk a kiutat, hiszen csakúgy mint Mel Gibson filmjének záró jelenetében, láthatóan fegyvertelenül, lényegében mérgezett nyilat kilövő köpőcsövekkel várnak a leigázandók a hódítókra. Felfedezésük óta tudjuk, hogy simán elrohannak egy felbőszült párduc elől. Ha kell, furfanggal járnak túl egymás és az azonos fegyverrel küzdő mások eszén. Most viszont lejárt az idejük. Megérkezett a nagy hajó és a villanós bot. Nincs ellenszer. A brazil labdarúgás nem talál ki az őserdőből és egy szál letűrt spotszárban várja, hogy azt is elvegyék tőle, ami még megmaradt. A büszkeségét. Még tíz év és úgy érzik majd magukat, mint mi magyarok ideát, hogy elvették tőlünk a focilabdát és mások játszanak vele, ráadásul mást. Ők meg mehetnek a tengerparti grundjaikra bohóckodni.

A City és az Arsenal ellentétes pályán mozgott a meccset megelőzően. Mancini – akárhogy is racionalizáljuk – megbukott a BL-csoportban, majd elvesztette a Chelsea elleni rangadót is, ez a meccs arról is szólt, milyen tartása, karaktere van a Citynek. Az Arsenal eközben megnyerte a csoportját, és hosszú ideje veretlen volt a bajnokságban is. Ahogy az várható volt, nyitott játékot és sok helyzetet hozott a meccs, az 1-0-lás végeredmény csak az erőviszonyokat tükrözi, a meccs összképét semmi esetre sem. Az Arsenal több játékosa is szokatlan szerepkörben játszott, talán ez is az oka, hogy középpályás emberfölényüket nem tudták érvényesíteni, míg a City bár alapvetően jó taktikával játszott, mégis inkább klasszisai egyéni teljesítményének köszönhetően nyerte meg a meccset.

A Napoli-Roma akkora rangadó, hogy még neve is van (a Nap Derbije), Dél-Olaszország két legtöbb szurkolóval rendelkező csapatán meccse most hétvégén igazi krízisrangadó lesz. A Lazio-Udinese viszont hiába mozgat meg kevesebb embert, az ősz utolsó előtti meccsén a közvetlen élvonalban álló csapatok meccse lesz, sőt, a győztes akár a tabella élén is töltheti a téli szünetet. A Napoli-Román két tradicionálisan a nagyok közé sorolható csapat találkozik, ahol egyikük BL-nyolcaddöntőre készül, a Lazio-Udinesén viszont mindkét csapat továbbjutott az EL-csoportkörből. Azért lenne nagyon fontos eldöntenünk, hogy akkor most melyik a nagyobb rangadó, mert egyszerre lesznek vasárnap este. Szóval, melyik a hétvége rangadója? Hajtás után megtudod. Elolvasom »

Az óévbúcsúztatót felvezető fordulót - ahogy az a páneurópai jóslatokban is kimondatott - a címvédő Lille párizsi vendégjátékának árnyékában rendezik és bár vadul csúcsrangadózni nem illik, a tabellán elfoglalt pozíció és az év alakulása miatt nyugodtan nevezhetjük annak. Kombouaré sorsa fölött sokkal több vészjósló jel lebeg, mint egy harmincméteres Hazard-rakéta vagy egy követhetetlen cselsorozat az év egyik legnagyobb meglepetését szolgáltató Joe Cole-tól, mégse lenne nehéz feladat indokot találni a menesztésére, ha odahaza vernék őket az északiak. Sőt, előbb leszek a tippverseny győztese, mint Kombouaré Tévez edzője. Egyesiksz-dömping, évcsapata, jóslatok.

Ha nem lenne nekünk egy Lazio-Udinese, Napoli-Roma, City-Arsenal, Schalke-Werder, PSG-Lille, illetve Sevilla-Real Madrid, akkor rangadók nélkül telne el a topliga-hétvége. Azonban ezek szerencsére nagyon is lesznek, bár sajnos ohne Barca fahr'n wir zur Wochenende, mert Pepettóék az olajos csávókat gyömöszkélik, de valahogy majd kihúzzuk nélkülük pár napig.

A legtöbb olvasót valószínűleg az izgatja, amikor pöte liheg hogy a klasszikus pofon után visszaszerzi-e hárompontos előnyét a Real, vagy a lélektani szempontból kulcsfontosságú mozzanat elmarad. Olaszországban a Juve lehet a forduló nyertese, SAF bácsi pedig szépen kéri Wenger nénit, segítsen neki, mert mostanában kicsit elveszettnek érzi magát.

Pénteken Bayern-Podolski összecsapással nyitunk, tehát Jogi Löwöt senki ne hívja  el aznap este shoppingolni. Különben is leltároznak a Stradivarius-ban.

Tulajdonképpen egy nagy angol-olasz ellentétre hegyezhető ki a sorsolás kifutása, a többi párharc vagy lefutott, vagy teljesen érdektelen. A helyzetet nagyjából a kulcsjátékosok formája és/vagy sérülése befolyásolhatja még, hiszen egy BL-párharc egyik csapatnak sem lesz másodlagos a bajnokság mellett, bár pont a Milan-Arsenal esetében ez is faktor lehet. Utolsó szempontként a visszavágók helyszínei jelenthetnek némi pluszt – ez mindkét esetben az angolokat segíti, bár korántsem biztos, hogy annyi előnyt tudnak ebből kovácsolni, mint fordított esetben az olaszok tudnának, így aztán szinte totálisan kiegyenlítődnek a párharcok. Tovább után rövidebb helyzetelemzés OptaNépsportos statisztikákkal dúsítva, amelyek persze inkább csak érdekességként szolgálnak.

Egy Udinese-Celtic és még tizenegy meccs, ez lesz a csütörtöki menü az EL-ben, amivel ki is alakul a legjobb harminckettő mezőnye. Kiemelést tényleg csak az olasz-skót csata érdemel, mert rajtuk kívül még a Spursnek, az Austriának és a Birminghamnek van minimális sansza a továbblépésre, de nekik annyira van a saját kezükbe a sorsuk, mint egy Zete-Siófokon a vendégszurkolóknak. Lapozás után átnyálazzuk a maradék hat csoport lehetséges kimeneteleit, leadjuk tucatnyi tippünket és elégedetten hátradőlünk, mert már csak egyet kell aludni a pénteki sorsolásig.
Elolvasom »

Kevés olyan szempont maradt, amivel nem foglalkozott a hivatalos sajtó, vagy éppen valamelyik blog a szombaton lejátszott spanyol rangadóval kapcsolatban. Ez nem is az lesz, de talán eszünkbe jutott valami, ami egy aktualitást nélkülöző, ugyanakkor érdekesnek tűnő kérdés. A Barcelona jelenlegi állapota sok ember számára csúcsa az általa valaha látott klubfutballnak, de háromnál több régebbi csapatot teljes bizonyossággal senki sem tud komolyan felsorolni, melyeket jobbnak tart a mostani Barcánál. Felmerült viszont a kérdés, hogy Lionel Messi hol van ehhez képest és rájöttünk, hogy az ő valaha volt legjobbságát nem tudjuk mondani. Ebben a posztban nem azon kívánunk elgondolkozni, hogy ügyesség, látvány vagy bármilyen nehezen összehasonlítható egyéb tulajdonság alapján Messi jobb-e, mint bárki más. Pusztán azon a tényen lesz a hangsúly, hogy valaki kicselezi a világot oda-vissza, hihetetlen sikereket ér el a klubjával, eközben viszont az országa válogatottjával szinte semmit. Azt gondoljuk, hogy ha a pályafutása végén ugyanez lesz a helyzet, akkor sem a csalódottság lesz a  kifejezés, ami az arcára lesz írva egy ezt feszegető kérdés után, hanem a némi hiányérzet. Messinek nyilván van még ideje beszerezni legalább egy Copa America trófeát - az olimpiai bajnoki cím mellé - vagy felmutatni egy kiemelkedő világbajnoki szereplést, de vannak, akik most már végérvényesen úgy maradtak, hogy ez hiányzik nekik. Ahogyan az adott klub sikere sem egy emberen múlik, úgy nyilván a válogatottaké sem, de mégis érdekes, hogy vannak legendás pályafutások, amelyek bizonyos okokból kifolyólag csak az egyik vonalon voltak sikeresek.

Huszonnégy mérkőzés maradt az idei EL csoportköréből, amelyeket igazságos leosztásban szerdán és csütörtökön le is tudnak a felek. Van olyan csoport, ahol már minden hely elkelt, de izgalmak így is bőven maradtak, hiszen tucatnyi csoport van. A múlt heti BL-csillaghullás kicsit átrajzolta az erőviszonyokat, mert az egyenes kiesés szakaszba olyan csapatok csatlakoznak majd be, mint a Man United, a Man City, a Porto vagy a Valencia. Ergo, könnyen előfordulhat, hogy a csoportkörből továbbjutóknak fikarcnyi esélyük sem lesz tavasszal. Persze tudjuk, hogy nem mindenhol veszik komolyan ezt a sorozatot, no meg a meglepetés faktort sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Lapozás után a - tippjeinkkel megtűzdelt - szerdai menetrend, amik alapján az ügyesebbek a továbbjutókat is kisakkozhatják.