Érdekes az életben az is, hogy egyik pillanatról a másikra, hogyan nyernek értelmet mindaddig értelmetlennek látszó dolgok. A mai érzés ahhoz hasonlít, mint amikor az ördög századszor is a tarkómra teszi a mutatóujját és belök a budapesti éjszakába, hogy aztán ne történjen semmi, majd százegyedszerre találok egy lányt, aki annyira szép, mint az a pillanat amikor megkaptam az első focilabdámat. Ma sok év után először úgy állunk egy novemberi barátságos válogatott meccs elé, hogy több szempontból is értelme látszik a „csatának”. Nézzük, mert a Császárra emlékezünk, nézzük, mert lehet, hogy most már nemsokára lesz futballcsapatunk. Egyébként is néznénk, mert a magyar válogatott a kedvenc csapatunk, csak a helyszínen nem ennyien lennénk. 18 órakor Magyarország-Liechtenstein válogatott mérkőzés lesz a Puskásban. Valószínűleg a világtörténelem első olyan barátságos meccse, amelyre több jegyigénylés érkezett, mint az ellenfél összlakosságának száma. Hajrá magyarok!

Mivel kíváncsiak vagyunk, mint egy csapat szurikáta, az Aranylabda-jelölteket sajátos szempontból kezdtük vizsgálni, mígnem bensőnket marni kezdte a kérdés, vajon van-e összefüggés a kétezres évek változó futballtendenciái, a játékosok képzése, a mainstream játékstílus és a játékosok alkata között. A kézilabdában a klasszikus játékelméletet az észak-német, vagy még inkább a skandináv stílus változtatta meg, amely a játékosok elméleti hátrányaiból (alacsonyabb termet, kisebb izomtömeg) faragott előnyt, mikor a képzés során elsősorban a dinamika, a robbanékonyság, a ruganyosság és gyorsabb irányváltási képesség fejlesztése jelentette az alapot. Így született meg a tempohandball, a rohamkézilabda – bár nyilván nem vagyok a téma szakértője, szóval ez egy komolyan egyszerűsített gondolatmenet.

Futballcsuka-fetisizmusunk és Zidane-bálványimádásunk kettős igája alatt nyögve anno totális vereséget szenvedtünk az adidas egyik reklámkampánya ellenében. A tehetségkutatóként fungáló Zinedine Zidane Buenos Airesbe utazik, hogy utánajárjon egy homályos történetnek, amit az utcákon suttognak egy srácról, aki úgy megy át a védelmeken, mint az áramütés, lévén hordozója az isteni szikrának. A trilógia Lionel Messi legendává válását dolgozza fel, nagyjából a három főszereplő szemszögéből – némi Diablo utóérzéssel. Azonban az utóbbi időszakban előre nem várt fordulatot vettek az események, melyek tükrében egyáltalán nem biztos, hogy az adidas a legjobb lóra tett az említett duóval, hiszen választásuk során nem számoltak minden elemek urával, a született őserővel: Emile Heskeyvel. Mai posztunk célja nem lehet más, mint hogy magunk is a végére járjunk a történetnek, és a végzet ostorától hajtva konfrontálódjunk az elkerülhetetlen kérdéssel: Lionel Messi vagy Emile Heskey? A helyes döntés meghozatala érdekében a videókat hevenyészett feliratokkal láttuk el.

Csapatot nem csak úgy választ az ember. Már a fogantatásod pillanatában eldől, milyen lesz a hajad, vagy a szemed színe, ugyanígy az is, hogy milyen típusú szurkoló leszel. Igazából a csapat választ téged, rád talál a személyiségjegyeid alapján, nem pedig fordítva. Kedvenc csapatod mindent elmond rólad, és össze is gyűjtöttük azokat a főbb jellemzőket, amelyek alapján egyértelműen beazonosíthatóak az egyes európai nagycsapatok szurkolói. Ne ijedj meg, ha magadra ismersz, ez nem trükk, viselkedéselemzők sokéves tapasztalatai alapján állítottuk össze az alábbi profilokat.

Kérem tisztelettel, a francia bajnokságban kurva nagy gólokat lőnek! _benito összefoglalókon alapuló tézise szerint ennyi elég is, hogy valaki egy életen át tartó gyönyörűségben olvadjon eggyé a ligával és azt kell mondanom, ezen meglátás nem elszigetelt, noha kicsit lecsupaszítja a valóságot. Hiszen ki ne akarná tudni, milyen formát fut a Nizza balszélsője, mikor tahózza magát pirosig Lugano vagy épp azt, hányat csavar a seggén Gourcuff, mielőtt a hosszúra ível egy szögletet? Na ugye.

Egy tipp szombatra, kilenc vasárnapra. Zene, játék, válogatott.

Ismét túl vagyunk egy héten, amikor mindenki elmondhatta, mennyire megnyeri majd a Bayern a salátást és miután kiásítottuk magunkat, bezárjuk azt a böngészőablakot is, ahol Hitzfeld már a kontinens (tehát a világ) legjobb három csapata közé sorolja a Hannover legutóbbi áldozatát. Aki mélyebben érdekel, ki dughat botot a bajor küllők közé, olvassa el ezt.

Furcsa a sorsolás, a helyezések alapján egy Hannover-Schalke-t illene felvésni a legdurvább meccs rubrikába (igen, ez ugyanaz, mint a rublika), de azért az élelmesebbje a gyógyszergyár hátsó udvarára is figyel, nemkülönben a sváb-bajor határra.

Az egész edzői brigádból Favre esete a legérdekesebb, bár ő már hetekkel ezelőtt leadta kreatív nyilatkozatát, miszerint ugyanúgy készül, mint bármelyik másik meccsre.

Három dolgot biztosan nem tudnak a Premier League szervezői: 1) a mostani szombat munkanap Magyarországon, 2) Körmend-Paks rangadó lesz 6-tól, 3) Hanta ingyen toboroz nézőket a Honvéd-Pécsre. Gazdasági elemzők egybehangzó véleménye, hogy a PL mindhárom bevételkiesési forrást forint alapú hitel felvételével igyekszik pótolni, de kockázatként számolnak a forint rövidesen várható drasztikus erősödésével is. A kieső magyar nézőkre tekintettel, igyekeztek erre a szombatra egy-, max kétesélyes mérkőzéseket tenni. A nagyok és a bajnokesélyesek is verhető ellenfeleket kapnak, így a forduló slágermérkőzései a Newcastle-Everton és - egy londoni derbi - a Fulham-Tottenham lesznek.

Lapozás után mind a tíz meccsről gondolunk valamit, de csak röviden.

Habár felül a Juventus, s alul az Inter, azért a víz az úr Genoában. Hát ez szar, bocs. De közhelyesebb nem jutott eszembe arra, ami Genovában történik, ahol sajnos már halálos áldozatai is vannak az esőzésnek, így eltörpül a tény, hogy elmarad az Inter vendégjátéka. Lesz viszont ezen kívül is fontos és jó meccs, ha a forduló nápolyi csúcsrangadóját nem is számítjuk: a döcögésre váltott Milan a megbokrosodott Cataniát fogadja, a (rendesen kipihent) Udinese pedig egyáltalán nem mehet biztosra az álomrajt lendületétől hajtott Siena ellen. Jellemzően a középmezőnyben folyik majd tusakodás a 11. játéknapon, és bár fontos kérdés, hogy az Atalanta és a Cagliari közül melyik telel majd a tabella első felében, ahogy az is, hogy kirúgják-e végre Mihajlovicsot, ha ki talál kapni Veronában, azért a Napoli-Juventus lesz a fókuszban hajtás után. Elolvasom »

Mindig elmondjuk, hogy az angolok milyen rettenetesen tisztelik, őrzik, védik a hagyományaikat, ennek egyik legbiztosabb jele például az évtizedek óta dédelgetett 4-4-2 játékrendszer is, de most nem erről lesz szó. Ahogy a korábbi, a lesszabály történelmi változásait firtató posztunkban már írtunk róla, az 1925-ös év kiemelkedő jelentőséggel bír a futball evolúcióját illetően. A megváltozott szabályozást követően Herbert Chapman ismerte fel először, hogy az addig szentírásként tisztelt 2-3-5 nem tartható tovább, így a középpályások feladatát újraértelmezve megalkotta a center-half* szerepkört. A center-half elsődleges feladata az volt, hogy megakadályozza a középpályáról induló hosszú indításokat, illetve besegítsen a széleken rohamozó támadók megállításába. (*ma a posztot angolul stoppernek, magyarul pedig szűrőnek nevezzük, az angol center-half tehát nem azonos a magyarosodott centerhalf /középhátvéd szerepkörrel). Klasszikus piramis, WM-rendszer és a kötelező számozás jön a mai Hűtőmágnesben.

Úgy vettem ki a BL-összefoglalók olvasása során, kollégáim nincsenek maradéktalanul megelégedve a párosítások által kínált látvánnyal és izgalmakkal, meg azzal, hogy a napi nyolc meccs ellenére sincsenek igazán választás elé állítva. Ugyanakkor azt is biztosra veszem, ha nagyszabású attrakciók ígéretével inkább a csütörtökök felé irányítanám figyelmüket, horkantva-nyihogva röhögnének ki a következő utáni bloggertalálkozón. Tájékoztatásul közlöm, hogy az előző kör eredményei nyomán kristályosodáshoz közeli állapotok jelentkeztek az EL-főtábla több csoportjában is, így a PSV, a Sporting, az Anderlecht, a Schalke, a Twente és az Udinese jövőképe is nagyjából biztosítottnak tűnik. Átlag két mondat csoportonként.

Azon gondolkodtam a 4. forduló második játéknapját nézve, hogy a toronymagas favorit Barcelona mellett kik lehetnek azok, akik bemennek a legjobb négybe (ahol már _bármi lehet, ugyebár). Adja magát a Real Madrid és a Manchester United, még ha utóbbi nem is lehet igazán büszke a szezonból eddig eltelt három hónapra (incl. Bajnokok Ligája), de nagy hibát követnénk el, ha nem sorolnánk közéjük azt a Bayern Münchent, amely holnap reggel talán mindkettőt kiverné – ha lenne egy tisztességes balhátvédje. Az említettek alatt óriási szakadék tátong, a City és az Inter még csak-csak, de az A-D csoportok majdani továbbjutói nem képviselnek egy szintet a szűk elittel. Ami nem is baj, csak az a furcsa, hogy egy BL-játéknapon ennyi jó csapat pályára lép, csak éppen nem egymás ellen. Kettő kivételével. Elolvasom »

Nem véletlen, hogy több kultúrkör kalendáriumában is fontos, a túlvilághoz kapcsolódó ünnepek találhatóak október elején vagy november végén. Az év ezen szakában felerősödnek az interdimenzionális kölcsönhatások, és gyakrabban találkozhatunk a mi világunktól idegen jelenségekkel, mint egyébként. Előfordulhat, hogy egy kapus egymás után kétszer cselez ki egy támadót, vagy éppen nem esik gól az Arsenal meccsén. Az ilyen földöntúli jelenségek mellett az is figyelmet érdemel, hogy a mágia gyakorlása is sokkal hatásosabb ebben az időszakban, így a jóslást is az átlagosnál nagyobb pontossággal végezhetjük el.

Felrajzoltam a padlóra a gyűrűs keresztet, a gyertyák égnek: egy fekete északnak, egy fehér délnek, egy szürke nyugatnak és egy vörös keletnek. Nyugat felé nézek, mert a szellemi erő, az álmok és a jövő onnan érkezik. Behunyom a szemem, fejem félrebiccen és látok.

Tíz napja kötötték be a Digit. Azért mondom, mert pozitív világszemléletet próbálunk sugallni a blogon keresztül is, think global, act local. Márpedig a tegnapi BL-körnek talán ez volt a legcsodálatosabb momentuma, úgy éreztem magam, mint Péntek, aki egyszerre öt motorcsónakot talál a parton, és immár nem számkivetett hajótörött, hanem a Bahamákon szambázó jasszkari. Aztán azt is érezni véltem, ahogy felemel, magába fogad a közeg, én is dünnyögöm a BL-himnuszt, már csak egy magyar csapat hiányzik – az viszont nagyon, mintha szegény Péntek csónakjaiból az éjjel leszívnák az összes benzint. Bunkósbot a fejemre. Nem baj, lássuk a Genk-meccset, előtte meg a szovjeteket.

Orvosilag ugyan nem tudom alátámasztani, de a négynapos után szerintem kicsivel komfortosabban telik majd a munkahét, ha az őszi sétákon teleszívott tüdőlebenyek tartalmát egy egészséges esti BL-hirig alkalmával a világra eresztjük, legyünk akár tomboló Chelsea-, izgága Milan- vagy épp blogalapításon gondolkodó APOEL-drukkerek.

Mérlege vállalhatóbbá tétele érdekében lép ma pályára a Genk, ünnepi vacsora készül a cseheknél, a Marseille londoni útjának időzítése - bár a krízisből kilábalóban vannak Ayewék - azonban nem a legtökéletesebb. Keddi játéknap.