Decemberre fordulva bebéelesedik szépen az EL is, mikor is a kellemesen felduzzasztott mezőny szerdai és csütörtöki játéknapra válik, szerény pótlást nyújtva azoknak a szerencsétleneknek, akik a reggel, félkómásan félreolvasott naptár miatt jelenleg is Real-meccset keresnek a rojadirectán. Remélem, nem tőlünk tudják meg, hogy amúgy lesz Madrid, csak a másik, az I-jelű négyes azonban Udinéstől, matracostól rém kiábrándító. Az új ukrán front ígéretesen anyakönyvezett brazillal, a PAOK freskóképes frontemberrel, a korábbi döntős pedig csoportrangadónak csúfolt rendezvénnyel támad.

Tegnap úgy hozta az élet, hogy a Real Madrid-tévé előtt ragadtam egy Raúl Albiol-interjú erejéig, és valahol váratlanul, valahol kézenfekvő módon megint csak előjöttek a Laudrupok. Mindenki tudja róluk, hogy két óriási játékos volt – különösen Michael –, mégsem alakult ki olyan kultúrlegenda körülöttük, mint ami általában a világsztárokat megilleti. Ez persze a visszafogottabb személyiségükből is adódik, de ha az embernek azt mondják, kezdje sorolni a legnagyobb játékosokat, általában kimaradnak a listából. Új gondolat: ezzel párhuzamosan, egy-két hónappal ezelőtt kezdett foglalkoztatni a terv, hogy megcsináljuk az ostoba munkacímen Játékelem-bajnokságként futó sorozatot, aminek az lenne a célja, hogy megmondjátok, ti mit szerettek leginkább a labdarúgásban. Most ezt vezetnénk fel egy versenyen kívül induló elembe oltva, habitang megfogalmazása nyomán, mely szerint az ő kedvenc játékeleme a Laudrup.

Egy vereség lélektanáról – különösen szurkolói oldalról – _benito már írt egy rövidebb posztot, mely aztán a determináció kényszerét követve a népharag martalékává vált, egyben a gyakorlatban is bizonyítva annak felütését. Most viszont taktikai szempontból futnánk neki a meccsnek, bár mindezt anélkül, hogy különösebben világmegváltó gondolatokat fogalmaznánk meg; egyszerűen érdekes, hogyan jelentkezik az a gyakorlatban, amit úgy hívünk, kétségbeesett bekkelés, illetve ebből kiindulva, hogyan néz ki az, mikor a játékosok karfiollá aszalódott tüdővel már csak a seggükön veszik a levegőt. Rövid hűtőmágnes a Getafe – Barcelona meccsről egy képsorozaton keresztül.

Milyen lehet ez az olasz bajnokság a külső szemlélő szemével? Vajon a Juventus szárnyalása beárazza a Serie A-t, vagy tényleg egy komoly bajnokesélyes csapatról beszélünk? Képes lehet-e a Juve, vagy bárki más megszorítani a Milant egy hosszú bajnoki versenyfutásban? Van-e még remény a Roma, a Napoli, esetleg az Inter számára? Meddig juthatnak a tavalyi évben is szépen futó középcsapatok, azaz a Lazio és az Udinese?

A bajnokság bő harmadánál járunk, és egy csomó helyen már most úgy tűnik, szénné égett a pite. Jóval érdekesebbnek gondoltuk az idei szezont, mint amilyen végül valószínűleg lesz, a rengeteg szerencsétlenkedés miatt már most elmondható, hogy kétszemélyesre csökkenőben van a bajnoki versenyfutás. Ettől már csak egy dolog menthet meg minket. Elolvasom »

Furcsa egy állatfaj a szurkoló, ezzel nem mondunk újat. Az érzelmek teljes skáláját bejátszó kaszt még úgy is tud forrón szeretni, és epekeserűen gyűlölni, hogy talán még életében nem látta élőben játszani az adott csapatot. A kaszt egy felületesebb, ám létszámban jelentős része persze sodródik. Faképnél hagy egy csapatot egy másik kedvéért, megszűnik az érdeklődése, ami aztán másnál lángol fel újra, megszeret, megutál, beleun.

Itt van nekünk ez a Barcelona. Megkerülhetetlen, hiszen minden róla szól. Olyan csapat, amilyet a mi generációnk még csak lightosabb változatban látott (Ajax, Milan), mert legtöbbünk még csak olvasott Cruyffékról, Shanklyékről, Puskásékról. Teljesen normális, hogy szélsőséges érzelmeket vált ki, de a Barcelona egy olyan érdekes utat járt be, hogy muszáj külön is megemlékeznünk róla. Elolvasom »

Már túl a hétvége első rangadóján (tanúim vannak rá, hogy 2-0-s Udinese-győzelmet tippeltem a Roma ellen), de még innen a másodikon, ami a dolgok jelenlegi állása szerint inkább dönt a bajnoki címről, mint a jelenlegi éllovas friuliak és Luis Enrique szedett-vedett hordájának összecsapása. Ez természetesen a Lazio-Juventus csörte lesz, ami az eredmények és a mutatott játék alapján nemcsak a forduló, de talán az egész ősz legnagyobb csatája lehet. Szicílián Delio Rossi lesz a középpontban a Palermo-Fiorentinán, még délebben Leccében a hazaiaknak és a Cataniának is van mit javítania, északon pedig a Milan fogadja a szokásos őszt teljesítő Chievót. Az Inter már élezi a partjelzőket a Siena elleni meccsre, ha jól emlékszünk. Hajtás után csúcsrangadók előtt, után és közben is megőrizzük higgadtságunkat. Elolvasom »

Amit erre a hétvégére ajánlhatok a francia szektornak, arról már hetek óta beszélnek, prognózisok, glosszák, statisztikai elemzések és szemtelenkedő miniinterjúk tucatjait dobták a standokra a lapszerkesztők és jómagam is arról nyilatkoztam az évindító posztban, hogy a rangadó napját jó előre ikszelem. Nem érdemes túlozni azzal, mekkora parti lesz és hogy a munkásokat nyugodtan el lehet küldeni, mert a hangorkán maga elemi téglányaira bontja majd széjjel a Vélodrome-ot, hiszen ott most minden és mindenki romokban áll. A Marseille épp az év legjobban várt meccsétől remél megváltást, ahol az ellenfél amúgy a listavezető. Bőséges felvezetés a vasárnapi OM-PSG elé.

Európai csúcsrangadó a jelenlegi lebonyolítású torna csoportkörében ritka vendég, az meg már csak ráadás, hogy egészen kiválóra sikeredett a Milan-Barcelona. Szintén rendben volt a győzelemért sokat tevő német bajnok kafferbivaly kísérlete, amelynek a taglót kezelő van Persie állta útját, és nem panaszkodhatunk a meglepetések számára sem, hiszen az APOEL teljesen megérdemelten vezeti a csoportját (ott is marad, a továbbjutása pedig már biztossá vált), a Chelsea pedig addig szerencsétlenkedett, míg a Manchester Unitedhez hasonlóan kicsi, de meglevő esélye van rá, hogy tovább se jusson. Hasonló a helyzet a Portóval, akitől az edzőjéhez hasonlóan túl nagyon sokat vártunk, egyelőre mindkettő perecre áll.

Szerettük ezt a fordulót, és szerencsére olyan eredmények születtek, hogy néhány kivételtől eltekintve a következőt is szeretni fogjuk. Mert mi az élet-halál harcra gerjedünk, ahol nincs vér, az minket nem is érdekel. Elolvasom »

Sötétséggel, depresszióval, náthával és fegyelmezett területvédekezéssel kell megküzdenie mindenkinek ezekben a hónapokban. Az egyik megoldás az, hogy korán kel az ember, sokat sportol, egészségesen étkezik és olvassa a mágnestáblát, a másik, hogy rengeteg alkoholt fogyaszt (bár ez a zónázás ellen nem segít), a harmadik pedig, hogy feladja a küzdelmet, náthás lesz és depressziós – ilyenkor nem kell bemenni dolgozni, és lehet egész nap verseket olvasva várni a BL-fordulót. Nekik szól ez a poszt.

Annyi biztos, komoly játéknapon vagyunk túl. Egyrészt az idei BL legtöbb gólt hozó fordulója volt a tegnapi (28), másrészt úgy alakultak az eredmények, hogy több csoportban is kimondottan izgalmas lesz az utolsó kör. Külön említést érdemel a Real megsemmisítő atomvillanása, amibe a Zágráb vakult bele mintegy tíz perc alatt, és a MU szerencsétlenkedése is. Azt már megszokhattuk, hogy Ferguson gyengébben kezdi a szezonokat, de a BL-ben kínosan ügyel a csoportelsőségre, amit most szinte biztosan bebuktak, sőt extrém esetben ki is eshetnek. Újabb sima győzelmével már biztosan behúzta a csoportját a Bayern, ehhez az Internek egy pont is elég volt, és a Benfica is győztesnek tekinthető. Az utolsó körben az Ajaxnak elég elkerülni a súlyos verést, még ha a Lyon mondjuk agyon is veri a Zágrábot, a holland továbbjutás akkor is sanszos, és tegnap esti győzelmével a Napoli is saját kezébe vette a kormányt. Tovább után a Napoli – ManCity meccsel, és a szögletek érdekességével foglalkozunk a mágnestáblán, mert az ugye fél gól. Vagy fél öngól, ahogy nézzük.

Kiváló meccseket hozhat a mai nap, mert a csapatok jelentős részének győzni kell. A csoportelsőség, a továbbjutás, a remény megtartása vagy legrosszabb esetben a becsület megmentése a tét. A ma játszók közül egyedül a Real Madrid jutott már tovább biztosan. Minden további csoport összes meccsének van még tétje, így bármelyikhez jut hozzá az ember, lesz mit figyelni. Manchesterben figyelni kell a bukaresti meccs eredményének alakulását, ami néhol változtathat az eredeti taktikán is. A többi csoportban inkább mindenki saját maga figyelésével törődik majd.

A Napoli - City, a Lyon - Ajax és a MU - Benfica a kiemelkedő események.

A karácsonyi bejglifesztivál és a töltött káposzták durranása előtt évzáró Mikulás-kupával adjuk át magunkat a hedonizmusnak: 2011. december 10-én ismét nekifutunk a kétszeres győztes Budai Ászok trónjának. Ahogy legutóbb, úgy most is olvasók, kommentelők, nethuszárok, skalpvadászok, szotyolaárusok, maláj táncoslányok, B-közepek, jegyüzérek, játékosügynökök és önmagukat megnevezni nem kívánó befektetői csoportok jelentkezését vártuk; robbanékony családapák és a sarki dühöngő suhancai nálunk egyaránt megtalálják a számításukat. A lebonyolítást a megszokottak szerint tervezzük: 8-10 csapat, előre láthatóan cca. 25-27ezer forintos nevezési díjjal megspékelve (a sátor drágítja a mutatványt az előzőhöz képest), amit ezúttal is előre fogunk majd kérni a jelentkezőktől - ismert okok miatt. Annyi változás lesz, hogy ezúttal nem reggel, hanem délután 14.00-kor vágunk neki a csoportmeccseknek – mindezt a legutóbbi helyszínen. Ha kérdésed lenne, mehet a kommentek közé, vagy a heinrich.nst@.gmail.hu heinrich.nst@gmail.com címre, és a nevezési szándékot is ezen a címen jelezzétek. További tájékoztatással és az előző kupa összefoglalójával hamarosan jelentkezünk.

Két hét nyugalom után ismét belecsapnak a lecsóba az angol topcsapatok. A tizenkettedik forduló igazán pazar programmal örvendezteti meg a Premier League szerelmeseit, hiszen a Chelsea - Liverpool gigarangadó mellett összecsap a két még veretlen alakulat, de a pillanatok múlva kezdődő Norwich - Arsenal is pompás fociélményt kínál, ahogy a United első velszi kirándulása sem tartozik a smafu kategóriába.

Lapozás után rövid tippjeink, rövid indoklással.

A forduló két csúcsrangadója a hiányzó játékosokról szól (felvezetés szintjén), hiszen hiába várjuk összeszorított farpofával a déliek csörtéjét (Napoli-Lazio) és az északiak rangadóját (Fiorentina-Milan), ha egyszer a nagy meccs ígéretét hordozó párosítások egy-egy fele az 50 százalékos Fekete Lovagra hajaz. Csak látszólag sima az Inter-Cagliari és a Parma-Udinese, hogy a Juve-Palermóról ne is beszéljünk, de érdekes a két, kiváló rajtot vett törpe, a Siena és az Atalanta meccse is. Nagy kár, hogy elmaradt az előző forduló két legnagyobb érdeklődéssel várt meccse, mert ezek ismeretében már bátrabban mernénk olyan dolgokat mondani, amik berzenkedést váltanának ki a kommentek között, de azért megpróbáljuk így is. Gyöngybetűkkel. Elolvasom »

Vannak olyanok, akik szerint akár a bajnokság is eldőlhet, ha szombat este az történik, amit a többség vár, tehát a Bayern elveri a Dortmundot, mint a lovat. Őket hívjuk ostobáknak (mármint nem a Dortmundot). Ráadásul én a lovas cuccról sem vagyok meggyőződve, de ez talán nem is olyan fontos. Persze, hogy fontos, hiszen én írom a posztot.

A salátás májusi elhelyezését már csak azért sem befolyásolhatja az említett meccs, mivel a 'Gladbach és a Werder is ugyanannyi ponttal áll, mint a méhek, nem mellesleg Schaafék még a szünet előtt mennek az Allianzba.

Még kevésbé mellesleg a brémaiak éppen a Reus árát számolgató BMG-t fogadják, szóval elöl jó nagy keveredés is lehetséges, már amennyiben négyszer három pont, ami ugye maximum kétszer három lesz, összekeverheti a résztvevőket.

Ritka konstrukcióban tervezték meg a szünet utáni első kör programját a fejesek, ez pedig azt jelenti, hogy aki ezt a posztot szombaton olvassa, a Lyon-Rennes és Toulouse-Lille csúcseseményekről már lemaradt.

A víkend fő problematikájának megfogalmazásához maga a szmoghelyzet vitt közelebb, kis szerencsével talán meg is látjuk, sikerül-e valakinek kitörnie az Auxerre-től lefelé tömény fargőzben fuldokló alsóházból. Ha minden úgy lesz, ahogy én azt gondolom, potyapontokat vághat zsebre az ünnepi sikerre készülő PSG, követője pedig a Marseille-t veri majd egy rangadó jellegű mérkőzésen.

Sokkal rosszabb lett volna úgy elveszíteni ezt a meccset, hogy igazából érdekelt volna a végeredmény. Mivel itt szó sincs ilyesmiről, mi sem azzal foglalkozunk, hogy Vilmos miért nézte végig, ahogy a kapuba pattan róla a labda, hanem megpróbáljuk megfejteni, miért álltunk fel egy Eb-résztvevő otthonában védekező középpályás nélkül, miért kiváló választás az eSándor által bemutatott felállás, és ha már muszáj fehérvári srácnak kezdenie, akkor miért nem azt toljuk, akinek haszna is van? Kérdések mellett azt is megállapítjuk, hogy a mezőnyben egy _rossz formában levő Torghellét idéző Priskin újabban a kapu előtt pontosabb, mint egy japán személyvonat, talán eljutottunk arra a szintre, hogy Elek Ákos kihagyhatatlan, és sírunk egy sort a legpusztítóbb futballközhely, a kapussors okán.

A válogatott mai meccse előtt a barátságos meccsek alig érezhető jelentőségére próbálunk rávilágítani úgy, hogy nyilván értjük az értelmetlenségüket hangoztató szempontokat is. Minden csapat számára más és más a jelentőségük, de az mindegy, mert minket a magyarok érdekelnek a legjobban.

Pár jobban sikerült meccs után még arra is hajlamosak vagyunk, hogy koncepciót fedezzünk fel a válogatott körül és belássuk, hogy van olyan, hogy lehet igaza egy szövetségi kapitánynak is. Tesszük ezt annak ellenére, hogy mi magunk is gyakran szóltuk le egyes döntéseit és kikötve, hogy mivel karosszékből pofázó a mesterségünk címere, előfordulhat a jövőben is. Akár már holnap, ha úgy alakul, de sokkal jobban örülnénk, ha ma meglepetést okoznánk és odavernénk a lengyeleknek.

Hajrá, magyarok!

Ahogy korábban már beharangoztuk, most érkezik a Hosszabbítás első fordulója. Sok kérdést kaptunk tőletek, melyeket ezúton is köszönünk, és ahogy a válaszmailekben jeleztük, ami esetleg nem fért bele a mostani fordulóba, azt eltesszük a következőre. Ne feledjétek, hogy a megfejtéseket semmiképp sem kommentben, hanem a heinrich.nst@gmail.com címre várjuk, és szintén ide küldjétek a feladványokat is a kiírásnak megfelelően. Osztjuk a pólókat, terjesztjük a tudás igéjét, lássuk az első kör kérdéseit és megfejtéseit.

Kassai Viktor jelenleg talán a magyar labdarúgás legelismertebb alakja, nemzetközi mércével egy játékosunk sem tud felmutatni olyan teljesítményt, mint ő. Az sem véletlen, hogy a kiemelt fontosságú Eb-pótselejtezők közül ő kapta az Észtország-Írország párosítást, bár ezt azóta valószínűleg ezerszer megbánta már. Ahogy arról az Index beszámolójából először értesültünk, az észt drukkerek rögtön a meccs után felállították az Utálom Kassai Viktort fedőnevű FB-csoportot, és ez még a neten fellelhető finomabb provokációk közé tartozik. Az észtek bizonyító erejűnek szánt videót is feltöltöttek a Facebook-oldalra, ezen megyünk most végig pontról pontra, hogy eldönthessük, mekkora szerepe van a bírónak a súlyos vereségben, és hogy mennyire jogos 30.300 észt-drukker forró gyűlölete.