Még csak a bajnokság negyede ment le, de egy scudetto-esélyest máris kihúzhatunk a listáról: az Inter innen már nem fog visszajönni, főleg a Ranieri rendelkezésére álló kerettel (és magával Ranierivel). A Napolit szétszaggatja a kettős terhelés, és a cserék távolról sem olyan erősek, mint a kezdőcsapat, a Roma identitást vált, a Lazio egyelőre kevés ahhoz, hogy végigmenjen egy bajnokságon, és ugyanez még igazabb az Udinesére is. Ott lenne még a Juventus, hogy versenyezzen a Milannal, de hiába vezetnek most Contéék, és hiába győzték már le idén a címvédőt, arra azért nagy összegben nem fogadnánk, hogy a Juve mostani formája kitart májusig – vagy akár februárig. Egy kicsit beszélünk a tabella elején látható tömörülésről, de még mindig óvatosabbak vagyunk, mint a moldáv hegyipásztor, amikor a kecskéje mögé lopódzik. Elolvasom »

Nem tudom, ki számított arra, hogy a bádogosnak remek, de amúgy mindenféle kockázattól rettegő Ranieri szinte kifordul önmagából a Juventus elleni derbire – én biztosan nem. Ugyanakkor az egyértelmű vereség ellenére nem lehet azt mondani, hogy rosszul döntött, vagy hogy rajta ment volna el a meccs. A problémát (dilemmát) az okozta, hogy az Inter középpályája sok mindenre alkalmas, csak épp' összjátékra, labdatartásra nem. Ehhez párosult az a feladat, hogy Pirlót mindenféleképpen ki kellett vennie a játékból ahhoz, hogy ne hozza nyomasztó hátrányba csapatát, amit végül egy bátrabbnál is bátrabb letámadással oldott meg. Eközben Conte nem sok mindent tett hozzá Olaszország derbijéhez, csak hátradőlt, és hagyta, hogy a maguktól feltáruló előnyöket kiaknázza a csapata. Mágnestábla.

A 10. fordulóban vörös tartományba ér a szecskázógép mutatója, a tabella minden részén összecsapnak legnagyobb ellenfelükkel azok a csapatok, akik hasonló célokért küzdenek. Ez a megállapítás valahol hamis, hiszen a listavezető Juventus a kiesés ellen harcoló Interhez utazik, de az ország derbije akkor is jelentős, ha a tabella most egészen máshogy néz ki, mint az elmúlt öt évben megszokhattuk (meg másképp fog néhány hét múlva is). A Roma és a Milan rettenetes rajtot vett, azóta a Milan már mutogatja a bicepszét, a rómaiak viszont még mindig nem döntötték el, megbuktassák-e Luis Enriquét még karácsony előtt. A jó formában levő Catania a Napolira, a szintén kiválóan hasító Cagliari pedig a Lazióra hozza rá a frászt, a középmezőnyben lesz egy Fiorentina-Genoa, lent pedig a Lecce-Novara okozhat zavart az erőben. Mindez hajtás után, gyöngybetűkkel. Elolvasom »

Nagyszerű győzelemmel fejezte be az előző kört a Lille, Joe Cole szobrának már keresik a helyet az épülőben lévő új stadion környékén, Moussa Sow sarkáról pedig épp a héten vettek mintát, hogy aztán tejcsokiba öntve, aranyszínű papírban árusíthassák a legfiatalabb klubtagoknak.

Ha ennyire joviális lenne a hangulat a Vélodrome-ban, nem kerültek volna kesergő üzenetek arra a lelátórészre, ahonnan általában hangorkán segíti a gyengélkedő csapatot - de az OM kettőt nyert zsinórban, ez pedig sportkörökben világnézeti változásokhoz is elég. A mustárcsípte - és igen, elsütöttem - PSG dolgánál csak a Montpellier-é egyszerűbb, a hét rangadóján pedig hazai siker várható.

Hosszú hétvége és Premier League. Nem nagyon tudunk elképzelni jobb kombinációt, talán csak a kétnégernős álmunkat, de az neg ritkán teljesül. A jubileumi tizedik forduló egy óriási és több kisebb rangadót is tartogat számunkra. A Chelsea-Arsenalon kívül lesz még londoni derbi, Rooney nevelőklubjához látogat egy kis búzásért, a City gálára készül, míg a Newcastle a Stoke ellen próbál meg szűz maradni.

Lapozás után tíz tipp, egy büntető videó és egy gyakorlati - de nagyon fontos - kérdés.

A lesszabály elsősorban arra alkalmas, hogy végeláthatatlan vitákba bonyolódjunk drukkertársainkkal, másodsorban sakkban tartsuk a labdarúgás iránt érdeklődő asszonynépet. Utóbbi kitétel vizsgálatába most nem mennénk bele, de azt azért mondjuk meg, dörgő vastapssal jutalmazunk bárkit, aki felmondja a lesszabály összes vonatkozó pontját és kitételét – nem megfelejtkezve annak történelmi fejlődéséről. Mi most összeszedtük a legfontosabb lépéseket, de előre szólunk, mivel ez nem egy jogszabályalkotói egyesülés, hanem fociblog, próbáltunk a közérthető értelmezés mellett maradni, így az idézett változások nem forrásmunka értékűek (akit minden érdekel, kattintson ide, meg olvassa el ezt) A lesszabály 1925-ös változása egyébként alapjaiban reformálta meg a labdarúgást, de ha ez nem lenne elég, Beckenbauer is megszólalt az ügyben, ami várhatóan titeket vitára, minket pedig posztírásra sarkallt. Mindenesetre a jogos kérdésben megegyezhetünk: alsó, felső, király, ász, hülye bíró mi-csi-nász? (szurkolói rigmus az 19??... khm, passz, szóval régről)

Az őszi szezon felénél járunk, az ezerszer elátkozott hétközi forduló után bedurvul a Serie A, jönnek sorban a rangadók. Ez a mostani inkább csak olyan helyezkedésnek tűnik elsőre, mint a felvezető kör a F1-ben, pedig hát nagyon nem az: ez már a rangadók fordulója. A Juventus-Fiorentina inkább a történelme miatt, viszont a Napoli-Udinese a jelenkor két legjobb fociáját játszó olasz csapatának rangadója. Ezen kívül meleg lesz az Atalanta-Inter, hiszen Bergamóban nem esznek a milánóiak tenyeréből, és az Atalanta amúgy is felfújt pofával kezdte az idényt, még melegebb a Genoa-Roma, de délen is lesz egy Palermo-Lecce, ahol a vendégek kirúgathatják a szicíliaiak hirtelen kinevezett edzőjét is. A Milan-Parma most Pármában sokkal érdekesebb lenne. Hajtás után rövidke beharang. Elolvasom »

Nem is tudom, melyik könyv volt az utoljára, amit így hurcolásztam magammal, hogy ha van öt szabad percem, gyorsan olvassak belőle pár mondatot. Inspiratív és átfogó cucc, imádom, köszi érte, igyekszem beszerezni egy saját példányt mihamarabb. A sztorik is óriásik benne, a taktikai rész is, de legjobbak a kultúrtörténeti kapcsolódások. Az emberideálok és hiedelmek, amelyek összekovácsolódnak az adott kor történelmi, szociológiai  jellemzőivel, és ezek visszahatnak ugyanarra a jelenségre, a futballra; majd, - hála a nemzetközi meccseknek -, az így kialakult, merőben különböző futballkultúrák megmérkőznek egymással. Hihetetlen, hogy volt ilyen, van ilyen.

Pillanatnyilag úgy fest a La Liga táblázata, mintha egy online menedzserjátékban a Levantét irányító ember lenne az egyetlen, aki játszott már az adott játékkal, és rávette volna a többieket, hogy szálljanak be a 2011-12-es szezonra ellene. A valóságban Juan Ignació Martinez hoz ki jóval többet a csapatából, mint amit az ellenfelek mesterei. Nagyjából mindenki a helyén van, és azért a kérdésre továbbra is egyértelmű a válasz. Az nyeri a bajnokságot, aki a Real Madrid és a Barcelona közül kevesebb pontot veszít. Hétközi fordulót rendeznek a spanyol bajnokságban, amelyben a két nagy rossz formában lévő ellenfelekkel találkozik, míg a listavezető lendületből fogadja a Real Sociedadot.

Bár a Primera a Divisiónt – egyébként még joggal – a világ legjobb bajnokságai között emlegetik, a liga első pillantásra kifogástalannak tűnő helyzetét akut, az idei évben erősebb visszhangot kapott problémák – pl. közvetítési jogok, eladósodottság, sztrájk(fenyegetések) – befolyásolják. Heinrichnek ezúton is köszönve a lehetőséget jelen posztban – kissé jogi szemmel is – áttekintésre kerülnek a spanyol foci közelmúltbeli eseményei, de megvizsgáljuk a jövőbeni kilátásokat is. Szóval látni fogjuk, hogy nemcsak kis hazánk focija esetében kerülhet – nem is kevés – sz** a palacsintába. Tovább után renvoi vendégposztját találod, a beküldésért hála és köszönet a nép nevében is.

2008. március 5-én kezdtünk bele, amikor Maldini még aktív volt, és aki már akkor focizott, mikor még jó csaj volt az anyátok. Összesen harmincnyolc fordulón keresztül játszottunk együtt az őshazában és itt, tamagocsiként tutujgattuk a mi kis Rorzsink, de most érdemei elismerésével felállítjuk a kispadról, hogy azért az ünnepnapokon majd még elővegyük a szakmai igazgatóvá avanzsáló öreget. Sorrendben popp (3#), Isarsturm (3#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo (2#), rowi (2#), sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati, zsakfos, _HarryMay_, hakapesz imi (2#), Dr Keynes, gyap!, szangye puncog, díszbohóc, the special eleven, Zyndar, Artsuhtaraz, ElberGio, magpiezz és az utolsó forduló általatok választott nyertese, Merlin91 csatlakozott a klubhoz, amelynek tagjai díjnyertes képaláírást helyeztek el a kommentek között. Köszönjük mindenkinek, aki eddig velünk játszott, de most itt az új kihívás, mert persze minden kijárat egyben bejárat is valahová.

Az ember naivsága hihetetlen mélységeket tud elérni. Még harminc fölött is eltudja hitetni magával, hogy egy hét olaszországi kirándulás alatt időt fog szakítani egy PL-beharang megírására. Természetesen, most is elvesztünk a tészták-pizzák-kávék-látnivalók tengerében, pedig nem ez az első római vakációnk, így manchesteri derbi ide, londoni összecsapás oda, a tippjeinken kívül nem sok mindent tudunk nyújtani ezen az - állítólag otthon hideg és borongós - októberi hétvégén.

Lapozás után tíz megérzés, tíz római hangulatmorzsával.

Nem is annyira a párosítások, mint maga a tény, hogy négy napon belül megint két fordulót játszanak a Serie A-ban, teszi érdekessé a 8. és a 9. fordulót. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hétközi forduló után újra itt a hétvége, aztán pedig a BL-ben jönnek fontos meccsek, már látjuk is, miért lényegesebb sokkal az előttünk álló forduló, mint amit maguk a párosítások ígérnek. És nem csak az a kérdés, hogy a rosszul rajtolók mennyit tudnak faragni a hátrányukból, hanem az is, hogy a startot jól elkapók tudják-e tartani a különbséget. Sűrűsödik az idény, most már komolyabb súlya van mindennek, ami történik, azaz novemberre már levonhatunk olyan konklúziókat is, amik nem úgy kezdődnek, hogy „korán van még ítélkezni, de...” De ne szaladjunk ennyire előre. Elolvasom »

Tíz kör után már visszavonhatatlanul polarizálódik a mezőny a Ligue 1 világában. A PSG - sorsolásának köszönhetően - akár hetekig bitorolhatja az éllovas pozícióját, Gameiro pedig némi előnyt is szerezhet a góllövőlistán a versenytársaival szemben. Csalódott BL-résztvevőből hazai menővé süppednek vissza a Lille és a Lyon játékosai, vasárnap egymással szemben mérhetik fel, melyiküknek sikerült jobban a visszarendeződés. Temperamentumos pillanatok a Vélodrome-ban, mentálhigiénés nyomor Bordeaux-ban, egységfront a Montpellier-nél, Antonetti észjárása pedig továbbra is követhetetlen.

Rendeződnek a viszonyok a Bundásban, jó eséllyel az első nyolcban van már most az a hat klub, amelyek a felső harmadban telelnek. A sorrend persze más lesz, de a rend akkor is szokatlanul nagy – ha szigorúan nézzük, csak a HSV és a 'Gladbcah szereplése meglepő.

A földet túró kékek minden eredeti tervet túlteljesítve szerepeltek, ami a Bayern-ről nem mondható el, persze nekik ez több volt mint elég. Mielőtt leírom a nemzetközi porond szintagmát, küldjük el a csipába Kloppékat, akik betűről-betűre azt csinálják, amit vártunk tőlük.

Ismét a péntek esti meccset bámulva születik a beharang, így legalább annál nem tudom bizonyítani, hogy fogalmam sincs az egészről. Majd a többinél.

Jimmy Hoganről már számtalan alkalommal tettünk említést – igazából mindig, amikor csak lehetőségünk nyílt rá –, és a Barca BL-gólja kapcsán most megint nem hagy minket nyugodni. A pragmatikus angol futballból kiábrándulva Hogan elhagyta a zátonyt, és Európában látott neki a futball forradalmasításához. 1910-től 1925-ig Hollandiában, Bécsben, Budapesten majd Svájcban dolgozott, innen került szaktanácsadóként a német labdarúgó-szövetség mellé, miközben elvállalta az SC Dresden kispadját is. A szövetség megbízásából tartott előadások keretében ő okította Helmut Schönt is, aki az francos '54-es vébén Sepp Herberger segédjeként dolgozott, 1974-ben pedig maga vezette vb-győzelemre a német válogatottat. Hogy jön ez Iniesta BL-góljához? Elmondjuk, hiszen kiválóbb alkalmat nem is találhattunk volna, hogy bejelentkezzünk az első Hűtőmágnes poszttal, amit a mágnestábla rövid kiegészítésnek szánunk, mindössze egy-egy jelenetet citálva.

Éjszakára féltávhoz ér a mostohán tartott, épp csak ki nem tagadott EL csoportköre, de a nyilvánvaló resztlik mellett azért megint akadnak jónak tűnő partik, amiért mondjuk két szikrázó BL-elődöntő visszavágó után se szégyellnének beizzítani a megfelelő vonalakat, bele-belenyalni kecsegtetően alakuló meccsekbe, ismerkedni lecsúszott elitcsapatok szedett-vedett játékoskeretével és újra meglepődni a rotáció népszerűségén.

Az ég áldja meg a simulcastot egy olyan BL-fordulóban, ahol pályára lépnek a legjobb csapatok, csak éppen nem egymás ellen. Ilyenkor reménykedhetsz benne, hogy elkapsz egy szimpatikus kiscsapatot, amint éppen nagyot küzd, vagy megnézheted magadnak azokat a nagyokat, akiket a bajnokságuk érdektelensége miatt egyébként nem látsz hétvégén. Most külön akkora mázlim volt, hogy orosz streamre kapaszkodtam fel, így a kiindulópont mindig a Sahtar-Zenit meccs volt, ami jó eséllyel az egész forduló legizgalmasabb, legszínvonalasabb derbijét hozta. Láttunk néhány gyönyörű gólt, két alaposan elnadrágolt magyart, németkedő németeket, barcelonáskodó Barcelonát és az APOEL személyében befutott az emberül harcoló kiscsapat is. Vagy most akkor kicsi akkor is, ha vezeti a csoportját? Elolvasom »

Mivel szeretjük állandóan újdonságokkal traktálni az olvasókat (ez amolyan image dolog is, azt mondja a manager), a BL-beharangban sem lehet másképp. Igen ám, de az uefa.com-tól kezdve, az nso-n át az összes hírportálig mindenki hülyére vert minket, ami újdonságot a meccsekről tudnánk mondani, azt ők már régen elmondták. Éppen ezért mi egy olyan újdonságot szeretnénk bemutatni, aminek ugyan semmi köze a BL-hez, de akkor is az, és a manager megmondta, kell az újdonság, gyerekek. Ezen a ponton ördögi terv körvonalai kezdtek formát ölteni a fejemben. BL-beharangozónak álcázott BL-beharangozó következik, szép képekkel.