A tény az, hogy legalább egy hete, de inkább kettő minden egyes alkalommal előkerül baráti társaságban, hogy mi lesz a svédek ellen, és ez így is van teljesen rendjén. Ma estére ott tartunk, hogy szinte mindenki, akit kérdezünk, azt mondja, hogy ajjaj, ez nagyon necces lesz. Mindenkiben él a várakozás, de a többségben munkál a bosszúság, hogy hol saját hibáink miatt, hol pedig sérülések okán nem a legerősebb csapattal állhatunk ki. Azt a sokat hangoztatott, már-már állandósult szeptemberi jelzőt nyugodtan elfelejthetjük, hogy „sorsdöntő”. Nem a magyar válogatott sorsa a tét, hanem az a minimális elvárás, hogy legyünk egy kicsit jobbak, mint legutóbb a svédek vagy hasonló kaliberű ellenfél ellen. A gond az, hogy most ehhez nem adottak a feltételek. A másik tény mindezek ellenére az, hogy 19 óra 45 perckor már mind tudjuk, hogy hol fogunk állni a himnusz alatt és, hogy a napi egyéb gondokat félretéve legkésőbb 18 órától már csak a meccset fogjuk várni. Este magyar-svéd, az előjelek nem jók és a magyar válogatott nem az a meglepetésokozó fajta, de attól még a magyar válogatott. Tessék szurkolni! Ne a továbbjutásért, hanem azért, hogy fociban legyőzzünk egy másik csapatot, aki nem rossz.

Elolvasom »