Második körét kezdi pár órán belül a BL-nél is klasszabb EL mezőnye, de egy huszonnégy párra kiterjedő elemzésre sem energia, sem igény nem mutatkozik, ezért egy koncentráltabb formakincsű beharangban találgatunk a forduló slágermeccseivel kapcsolatban. Tehát szólunk a nagyszerűnek ígérkező Rennes-Atléticoról, az imiroli csoport eseményeiről, de a Tottenhamhez látogató írek, a népbetegség miatt váltani kényszerülő Schalke és az emlékezetes összegekért feljavított, mégis tartalék üzemmódban utazó PSG esélyeit is részletezzük.

Garcia bőrmesterünk úgy harangozott, hogy nem egy kihagyhatatlan játéknap a tegnapi, majd a G-csoport kivételével az összes kimenetelt behúzta, a Valencia-Chelsea-t például telibe, külön kiemelve, hogy milyen fontos lenne Emerynek a győzelem, de egyben rávilágítva arra a tényre, hogy a spanyoloknak kevés olyan játékosa van, aki képes eldönteni egy BL-meccset. Mindkét jóslat ült, a Valencia végig győzelemre játszott, de az igazi, meccseket hozó klasszis hiányzott. Azért azt jóvá kell írni, hogy a Kily Gonzalez-Morientes-Silva-Villa vonalat most Soldado pompásan viszi tovább, a pazarul védő Cech-nek is higgadtan lőtte be a tizenegyest az elkeseredett végjátékban. A Valenciát már korábban is méltattuk, de a váratlanul agresszívan játszó Chelsea ellen is bizonyították, hogy Európa legjobbjai között van a helyük. Mind a játék képe, mind a taktika szempontjából érdekes, fordulatos meccs volt az E-csoport rangadója, egyik csapat sem tudta hosszabb periódusokban dominálni a játék irányát vagy sebességét, így emlékezetes meccs kerekedett belőle. Mágnestábla.

A mai kínálatot elnézve, egy-két kivételtől eltekintve, valójában "UEFA-kupa" meccseket rendeznek a Bajnokok Ligája zenéjére. Ez nem baj, hiszen a csoportkör alatt legalább nem ugyanazok a meccsek mennek, amelyek kis túlzással minden évben ismétlődnek, mégis furcsa érzés a tegnapi, névre erősebb párosítások után. Van egy olyan játéknap, ahol a Marseille-Dortmund és a Valencia-Chelsea a két kiemelhető párosítás. Aztán persze kiderülhetne, hogy új erők támadják az elitet, de nem fog. Viszont mégis csak BL, úgyhogy amit tudunk, megnézünk belőle, de a mai játéknap nem kihagyhatatlan.

Embert küldünk a holdra, birkákat klónozunk és állítólag már szavazhatnak a nők is, az viszont valamiért elérhetetlen, hogy az ember beüljön a tévé elé egy BL-fordulóban, és kiválassza, melyik meccset szeretné nézni. A két BL-győztes meccse helyett szívesebben néztem volna (és akik látták a PSV-Ajaxot múlt héten, valószínűleg egyetértenek) a játéknap nagy (Bayern-Citeh) vagy kisebb (Napoli-Villarreal) rangadóját. Némi meglepetésre az Ajax lehozott egy egész jó félidőt Madridban, így csak fél szem jutott a fenti két meccsre, Ranieri alatt megbokrosodott az Inter, a Citynél a vereségnél is fájóbb botrány kezd alakulni, a Napoli pedig Csöni kedvéért egyszer kiállt a Villarreal ellen a legerősebb felállásában is. Elolvasom »

Mély lila selyeming és fehér zakó van rajtam, az after shave kellemesen bizsergetve cirógatja frissen borotvált fejemet. Nemrég még a zuhany alatt dörzsöltem az arcomat a szállodában, hogy magamhoz térjek, de most már a Bernabeu luxuspáholyában ülök, kezemben egy pohár vörösbor, zsebemben egy levél nyugtató. Mellettem egy vén fószer, akit kedvem lenne lefejelni, sőt pár hónappal ezelőtt minden bizonnyal meg is tettem volna, de most már tudok uralkodni magamon. Már nem bántok senkit, de ez nem volt mindig így.

Akkor, ha a világ legjobb focija éppen Magyarországon zajlik, nem érdekel más. Nem érdekel más általában, ha éppen foci van a tévében és nem érdekel más, ha azt mondja, hogy ne nézzünk magyar focit, mert az színvonaltalan egy posvány, amelyből évtizedek óta nem tudunk kimászni. Nagyjából meg tudjuk ítélni, hogy mi a rossz és mi a jó, így tegnap megállapítottuk, hogy na ez tényleg jó. Ez a világ legjobb focija egyszerre körülbelül tízezer ember számára, ami nem kevés. Nem kapcsoltunk el és örültünk neki, mert bár nem láttuk a 70-es évek magyar bajnokijait, de ilyennek képzeltük el az akkori hangulatot.
Hibátlan dolog volt, ahogy a Diósgyőr-Győr meccsen sokakat láthatóan tényleg nem érdekelt más, csak a Diósgyőr. Nem az jön, hogy megpróbáljuk elhitetni, megmozdult valami a magyar futballban, még csak nem is az, hogy oktató szándékkal leírjuk innen a fotelból, hogy na így kell klubot építgetni, ez lehet a példa, mert fogalmunk sincs, mitől működik és csak a felszínről halásznánk információt. Arról tudunk írni, hogy bennünket nézőként mivel lehet megfogni. Hangulat kell hozzá és nem árt némi foci is, de a hangulat azt majd hozza magával.

Mivel ligakupa volt hétközben, és jövő héten BL/EL, így a csapatok egy része ráállt a szerda-szombat (kedd-szombat, csütörtök-vasárnap/hétfő) ritmusra, ami nagyon hamar valós képet fog festeni a tabellán is az erőviszonyokról. A múlt heti ranagdódömping után ismét csendesebb forduló elé nézünk, és az említett kupakötelezettségek miatt a lényegi események szombatra összpontosulnak. Ezzel még véletlenül sem azt akarjuk sugallni, hogy ne érdekelne minket a vasárnapi QPR-Villa és a hétfői Norwich-Sunderland, hanem csak annak az egyszerű matematikai képleteknek hódolunk be, hogy a nyolc meccs több, mint a kettő.

A két manchesteri csapat meccse ígérkezik talán a legjobbnak, de a kárörvendők biztos szívesen leülnek az Arsenal-Bolton elé is, és a Pool-Chelsea duónak is csak első blikkre tűnik ujjgyakorlatnak a hétvégi feladat. Lapozás után a hatodik forduló műsora, rengeteg visszatérővel és az utolsó négy minikupájával.

A Rennes indokolatlan rombolását és Garde első vereségét leszámítva semmi szokatlan nem történt a hétközi fordulóban. Végre nyert az OM is, Valbuena és Rémy együttes erővel kezdték el kimasszírozni a csapat előmenetelét blokkoló görcsöt, de a neheze valójában csak most kezdődik, nagyjából a téli szünetig fel kell számolniuk a hátrányt. Két éve egy Lyon-Bordeaux a hét meccsének számított, de a párosítás fénye megkopott, Gourcuff is csak maximum a lelátóról adhat témát az üresjáratokat kitölteni vágyó kommentátoroknak. Miután a PSG a listavezető Montpellier házába látogat, ezt nevezzük ki heti rangadónak, lelkesen várva, ki hozza ki előbb a másikat a sodrából és vajon szpahicsi magasságokba jut-e Párizs Monterója.

Ha minden úgy alakult volna eddig, ahogy azt a nagyok szurkolói várták, unalmas kis forduló lenne ez a negyedik. Így viszont, hogy a Milan, Inter, Roma trojkából még egyik sem ízlelte meg idén a győzelem szarvasgombás őzfiléjét, bátran nevezhetjük kritikusnak. Különösen igaz ez a Romára (Parma idegenben), ahol még csak fenyeget az edzőváltás réme, és az Interre (Bologna idegenben), ahol ez már meg is történt, és Ranieri kezeli az új seprűt. Az aljas sorsolástól, sérülésektől és az évek múlásától sújtott Milannak van a legkönnyebb dolga, a Cesena otthon kifejezetten alkalmasnak tűnik egy önbizalomnövelő győzelemre. A Juvéra idegenben, a Napolira otthon vár rázós feladat, az útját kereső Lazio és a Palermo pedig egymás ellen vihet némi kiegyensúlyozottságot zaklatottan induló szezonjába. A Chievo meg kétszer egymás után játszik a listavezetővel, pedig nem is tűnt nehéznek a sorsolása, muhaha. Elolvasom »

Ezekben az ínséges időkben, amikor Löw fontolgatja Lell beválogatását, amikor már a bolgárok sem bíznak Lotharban, amikor Rangnick nagy sajnálatunkra egészségügyi megfontolásból hagy félbe valamit, amit be kellett volna fejezni, vagy amikor Gomez hosszabbítani készül, szóval ilyenkor mi egyéb örömünk lehetne az életben, mint egy Bundás-poszt.

Egyelőre úgy néz ki kedvenc bajnokságunk, hogy a gólt nem kapó csapat, meg a többiek, de ez felszínes megállapítás, elvégre van egy Hamburg is a képletben, tehát: van a gólt nem kapó, a csak gólt kapó, meg a többiek. Tizenhét beszopott gombócnál jár Oenning volt csapata, ami egyébként nem a legrosszabb mutató, bár gólarány tekintetében igen, hiszen a Freiburg tízet lőtt tizennyolccal szemben, a dokkmunkások meg hatot. Ami szánalmas.

Hajtás után megmondjuk, végtörlesztjük az elmúlt két hét adósságát.

Tudta, hogy nem lesz könnyű, sem kellemes. Elsüllyed az átlagban, statisztává válik. Néhányan majd legyintenek rá, ez sem volt különb a többinél, a könnyebbik utat választotta. És többé már eszükbe sem jut. Nem, az értetleneket, a fafejűeket semmivel sem hajlíthatja a maga oldalára, manapság amúgy is a deheroizálás a divat, nem várhatja tőlük, hogy rokonszenvvel fogadják a döntését, ne adj Úristen, átfusson az agyukon: ennek az embernek igaza lehet. Az emberek, a táborok régóta nem azt keresik, ami összekapcsolja, hanem ami elválasztja őket. Igaz, Doug Gardner már ötven évvel ezelőtt, a '66-os világbajnokság előtt összefoglalta a szigetországi labdarúgás lélektanát. Az angolok sosem nyernek semmit anélkül, hogy előbb majdnem el ne veszítenék.

Rengeteg variációt láttunk már, hogyan lehet, kell játszani a Barcelona ellen, ha az ember életben akar maradni. Láttuk Hiddink brutális középpályás jelenlétre épülő Chelsea-bunkerjét, Mourinho felhúzott íjra emlékeztető kontrajátékát (Inter-Barca 3-1), Wenger és Allegri tizenhatosra parkolt buszát (Barca-Arsenal 3-1, Barca-Milan 2-2), Ferguson hiperagresszív letámadását (Barca-MU 2-0), épp csak Bear Grylls nem szállt még be a túlélőshow-ba. Tegnap Unai Emery jelentkezett a saját változatával, aki egyébként legalább akkora túlélő, mint az angol SAS veterán, hiszen hiába adják el alóla folyamatosan a sztárokat, mindig a felszínen tud maradni. Hosszan értekezünk a parádésra sikerült Valencia-Barca összecsapásról, de igyekszünk képekkel tömöríteni a lényeget. Mágnestábla.

Ahogy az már korábban eldőlt, kicsit megkésve, de rutinos bárzenészek módjára vesszük fel a bajnokságok ritmusát, és a VI. NST-kupával nyitjuk az októbert. A sportág nagy és színes egyéniségei mellett teljesen új nevezőkkel is találkozunk, ennek természetesen mi örülünk a legjobban. Eredetileg 8 csapattal számoltunk, mint az őskorban, de három óra alatt 12 nevezés futott be, így végül 10-re emeltük a csapatok létszámát, a kimaradók pedig előnevezési jogot nyertek a következő alkalomra. Ahogy tavaly, úgy idén is olvasók, kommentelők, nethuszárok, skalpvadászok, szotyolaárusok, maláj táncoslányok, B-közepek, jegyüzérek, játékosügynökök és önmagukat megnevezni nem kívánó befektetői csoportok jelentkezését vártuk; robbanékony családapák és a sarki dühöngő suhancai nálunk egyaránt megtalálják a számításukat. Már csak tízet kell aludni, és feldübörögnek a motorok, megszólal a gong, eldördül a startpisztoly és Koppány a sípjába fúj. Tovább után versenykiírás és versenyszabályzat, meg egy csomó más.

Egy sportfogadásban járatos ismerősöm szokta mondani, hogy: „előre elég nehéz megmondani”, és mivel teljesen igaza van, a hétközi spanyol forduló beharangozóját három mérkőzés lejátszását követően tesszük közzé. Így három eredményre egész könnyen tudunk tippelni is. A Real Madrid és a Barcelona azonban ma játszik, így estére nem érdemes programot csinálni, illetve csak olyanokat, ami otthon és egy-egy szünet ideje alatt lezavarható. Kiderül, hogy a Madrid tartósabban bohóc marad vagy szerencsétlen Santander bánja a botlásukat, illetve az első idei beárazásra is sor kerülhet a Valencia-Barcelona rangadón, miközben a hazaiak mellett a Betis vezeti a tabellát.

Hétközi fordulót rendeznek a francia sportgyepeken is, ami nyilván kiszúrás azokkal szemben, akik csak a szombati tippsorra gyúrnak, de az OM nyomorát nézve kifejezetten előnyös is lehet, hiszen a lyoni vereséget viszonylag gyorsan lehet korrigálni. Pontosabban nem lehet vagy illik, hanem kell, mert Deschamps erősen feljavított csapata az utolsók kenyerét rágja. A Lyon állapota Bastos embertelen sprintjében és önkívületi üvöltésében írható le a legszemléletesebben, hát Caen legyen a talpán, aki pontot akar tőlük. Eközben a Lille szórja a pontokat.

A nyomás enyhítése a legtöbb csapatnál a harmadiknak álcázott negyedik forduló legfontosabb célkitűzése. A Milannak (Udinese ottohn) már kifejezetten kellemetlen lenne három kört nyeretlenül letudni, az Internek (Novarában, ma este!) már kis híján edzőt kell mentenie/buktatnia, a Romának pedig (Siena otthon – csütörtökön) tökéletes ellenfél jön a gyufaszéria megállítására. A Cagliari és a Juventus a másik oldalról érzi a nyomást, hiszen tökéletes rajtjukat kellene folytatni, a Veronába utazó Napolinak pedig a cserejátékosok formája miatt citeráznak a térdei. A Laziónál viharos hét után vannak (úgy néz ki, marad Reja), az Atalanta pedig átlépheti a nulla pontos határt, ha ponttal távozik Leccéből. Az átkozott hétközi fordulók első idei kiadása pont jókor jön a BL miatt amúgy is megfingatott csapatoknak, nem is szólva arról, hogy három nap múlva újra bajnokik jönnek. Van ám ennek is nyertese. Elolvasom »

A Napoli-Udinese versenyfutásba csak áprilisig tud beleszólni a Juventus, de miután Conte félholtra veri Kraszicsot, és lefejeli Vucsinicset, a csapategység megbomlik, és az utolsó fordulóban a Cagliari előz, és elcsípi az utolsó BL-helyet. A fantasztikus meglepetéseket hozó bajnokságot végül úgy nyeri meg a Napoli, hogy 4-0-ra nyer Udinében, a friuliak viszont csak 3-1-re a San Paolóban, de már februárban látszik, hogy a 24 pontos hátrányban levő Internek, és a 15 fával lemaradó Milannak nincs esélye a scudettóra.

Legalábbis – a jobbára semmit nem jelentő – első két játéknap után így néz ki. Noha nem így lesz, azért van itt néhány dolog, amit már most érdemesnek találunk kedves mindnyájuk elé tárni, hiszen egyrészt tanulságosak, másrészt alig kettőt kell aludni, hogy meg is mérettessenek ezek a meglátások. Hajtás után megnézzük, mi okozza, hogy a bajnokság esélyeseinek jelentős része a tabella alsóbb részén tanyázik az első két játéknapot követően. Elolvasom »

Sporttársak!

A döntés megszületett, a következő, immár 6. NST-kupát október 2-án tartjuk, hamarosan jövünk minden további részlettel, egyébként az eddigiekhez hasonló lebonyolításra lehet számítani.

A tervek szerint 8 csapat részvételére bazírozunk, ami orrriási érdeklődés mellett esetlegesen 10-re bővülhet.

A jelentkezéseket a henrikponthegeduskukacringier.hu -ra várjuk.

Aki az felvezető poszt kommentjei között jelezte a szándékot, az is erősítse meg egy mailben lécci,

Addig is, erőt, egészséget.

Már annyira elkezdődött a szezon, hogy a nemzetközi kupákban is bemutatkoztak a csapatok, és ahogy az lenni szokott kezdenek feltűnni a hiányok illetve a többletek, amik az egyes csapatoknál meghatározók lehetnek az egész szezonra nézve. A nemzetközi mérkőzéseken volt egy-két lehúzó és egy-két biztató eredmény a spanyol bajnokság klubjai számára, de az már most érezhető, hogy mindegyik olyan együttes, amely elindult a BL vagy az EL idei kiírásában sok gondot vett a vállára amellett, hogy persze dicsőséggel és pénzzel is járhat a sikeres szereplés.
Ezen a hétvégén elvileg pihenős meccse lesz a Barcának és a Realnak, míg a forduló rangadója címre leginkább a Bilbao-Betis találkozó lehet érdemes. Akikre pedig személy szerint is kíváncsiak vagyunk az Soldado és Negredo, akik elég veszélyesen kezdték a szezont.

Hat PL csapat is érdekelt volt a hétközi európai kupameccseken, és veretlenül le is tudták a soros feladataikat (a tavaly kiesett B'ham kapott csak ki), ami az egyetlen győzelem (Chelsea) fényében már nem nevezhető tökéletes kezdésnek, de az ellenfeleket és körülményeket figyelembe véve panaszra sem lehet okunk. A szerdai-csütörtöki elfoglaltságoknak megfelelően a krém csak vasárnap lép pályára, így a koca PL-szimpatizánsok még pihenhetnek szombaton.

Lapozás után a Premier League ötödik fordulójának felvezetése, aminek csúcseseménye a United-Chelsea csata lesz, de addig még az Arsenal megmutatja nekünk az Ewood Parkban, hogy merre tart éppen, a Spurs a Pool ellen bizonyíthatja, hogy érdemes volt B-csapattal utazni Görögországban, a City tovább növelheti parádés gólkülönbségét, és az évszázad suttyója második alkalommal lehet cséká.